A ma 15 éve megjelent Sounds Of The Universe az utolsó pár számra magára talál: az album egyetlen (!) Martin által énekelt alkotása, a JEZEBEL például egy teljesen korrekt dal, még ha egy kicsit vissza is tér a Little Soul és a Spacewalker kávéházas hangulata. Ügyesen meghangszerelt, hódító dallamú, minimalista hangszerelésű dalról van szó (azért az Exciter-Counterfeit 2-Playing The Angel időszak már hozzászoktatott minket, hogy ne egy Home-ot, egy One Caress-t, vagy egy Judas-t várjunk egy Martin által énekelt alkotástól...), amelynek érdekessége, hogy a visszatérően ismételgetett, vokóderen átengedett "Jezebel" hang Dave torkából jön ki; nem gyakori, hogy ilyen módon együttműködjön egy Martin által énekelt dalban a DM két tagja! A gyönyörű szintitéma a legrafináltabb térhangzással szólal meg; a Twin Peakses gitár pedig gyönyörűen kíséri a dalt. A dalszöveg a Martintól megszokott kifacsart látásmódú sóvárgás-gyötrődés témakört járja körbe. Martin egyszer azt nyilatkozta, félig-meddig ironikusan, hogy végre megírta az "ultimate Depeche Mode dalt", hiszen van benne árulás, vágyakozás, szenvedés, vallás és szex. ", bár aztán hozzátette, hogy "nem kell túl nagy súlyt fektetni a bibliai utalásra. A dal inkább arról szól, hogy nem szabad mindent elhinni, amit hallasz. Hogy saját magad gondolkodj". A dalt az aktuális koncertturné első felében játszották (Budapesten is!). A kétezres évek talán legelegánsabb Martin által énekelt dala.
