A HOLE TO FEED keletkezéstörténetét - szokatlan módon a Depeche Mode történetében - ismerjük: egy panaszos Hourglass-hangszerelésűnek induló ballada lett teljesen áthangszerelve az albumra. A Dave Gahan-Christian Eigner-Andrew Phillpott szerzőhármas által írt dal alapritmusa kissé szokatlan (azt írták róla az ismertetők, hogy "a modern elektronikát egyesíti egy táncparkett-robbantó és csontpörgető Bo Diddley-szerű ütemmel", amit én nem találtam meg a dalban, leszámítva azt, hogy Bo Diddley nevéhez fűződik a derékszögű gitár, amit már a SOTU alatt használtak az együttes tagjai és aztán a Delta Machine-on emelték be a végleg a megjelenésükbe), és a dal valahogy nem áll össze: a kemény zenei alap a refrénre teljesen megszűnik és helyette akusztikus gitáron hallhatunk egy kevéssé emlékezetes dallamot. A dal elejének dallama viszont annyira hasonlít a House Of The Rising Sun dallamára, hogy az elég elszomorító :( a dal aztán a turnén futotta ki igazán a formáját. Dave szövege nem rossz, de ettől még a furcsa szaggatottság megmarad. Igen kontraproduktív videót forgattak hozzá. Vaughn George szerint ez a Depeche Mode történelmének legrosszabb dala.
