Ahogy arról már nyáron beszámoltam, Kurt Uenala és Dave Gahan közös lemezen dolgozott az elmúlt időszakban.
Kurt a DM "titkos tagjaként" már jó ideje részt vesz a zenekar életében: többek között olyan projektekben vette ki a részét, mint az Hourglass lemez, a Sounds Of The Universe studio session felvételei, a Delta Machine korszak "Dave számai" (Secret To The End, Broken, Should Be Higher, Happens All The Time, All That's Mine), a No More (This Is The Last Time) című dal, a Jungle Spirit Mixek, valamint a Null+Void formáció, amelynek az elmúlt évek "legdepesesebb" dalát, a Where I Wait-et köszönthetjük. Kurt adott már kiváló fellépést az Akvárium Klubban is, a 2018 februári Budapest Sportarénás Depeche Mode koncert afterpartyjának keretein belül. Idén új Null+Void produkció készül: az ambient stílusú zenére Dave a saját verseit olvassa fel.
Miután évekig dolgozott Gahan New York-i stúdiójában, és a Depeche Mode-dal is együtt utazott jónéhányszor, Uenala megismerte Dave egyik rituáléját. Néha előkerült egy jegyzetfüzet és egy toll, Dave valamit feljegyeztett, de hogy mit, az rejtély maradt.
"Mindig is kíváncsi voltam, mit ír a noteszébe" - mondja Uenala - "de sosem firtattam. Egyszer aztán végül megkérdeztem, mit firkál, amikor elvonul valamelyik sarokban, vagy egyedül áll a stúdió ablaka mellett". Gahan erre azt felelte, hogy ezek olyan gondolatok, érzések és megfigyelések, amelyek valószínűleg soha nem látnak napvilágot.
De most a karanténidőszak alatt megváltozott Dave véleménye. és elküldött Uenalának egy felvételt, amelyen a naplóból szaval valamit.
Uenala most Izlandon él, így nem idegen tőle az elszigeteltség, de mi a helyzet a városlakó Gahan-nal? Ők ketten szoros kapcsolatban maradtak a karantén alatt, megosztották egymással gondolataikat és ötleteiket.
Stúdiójában (ami egy izlandi fjordon található használaton kívüli kórház) Kurt egy klasszikus Oberheim szintetizátor előtt ült a felvétellel, és reagált mindenre, Gahan hangszínétől kezdve a háttérzajokig. Az ihletet az Uenala városában található fekete kápolna hangulata is adta, amely gyakran működött természetes visszhangkamraként, amikor szükség volt rá.
Mindkét művész elégedett volt az eredménnyel, és egyetértettek abban, hogy a próza nagyobb hatást gyakorolt a zenével együtt, mint pusztán papíron, egy füzetbe rejtve. A munka folytatódott, és egy gyűjteménynyi szavalat született, amelyet Uenala hangzásvilágára hangszereltek. A "Longing", a "Get Out", a "GOD", az "I Think Not" és a Gahan által elküldött első felvételből született, a "Cracks Are Showing" készült el, ami aztán a Manuscript EP-ként állt össze. A megjelenés dátuma bizonyos helyeken december 6., másokon december 16.
Dave: "Nem tudom pontosan, hogy miért, vagy mikor írtam ezeket a rövid darabokat. Tudtam, hogy soha nem lesznek belőlük dalok. Azt viszont tudom, hogy akkor íródtak, amikor egyedül voltam. Néha egy hotelszobában. Hol? Nem emlékszem. Néha az óceán mellett állva, vagy télen a tengerparton sétálva. Néha New York üres utcáin, a karantén alatt. Mindig, miközben érzem a rajtam túli világ szépségét, erejét és magányát."
A csak digitálisan megjelenő Manuscript EP tartalma:
01. Cracks Are Showing [03:48]
02. Longing [02:21]
03. Get Out [03:00]
04. G.O.D. [02:57]
05. I Think Not [02:01]
Itt pedig az első fecske a lemezről, a G.O.D.