„A Playing The Angel harmadik kislemeze volt az első, amelyet Dave Gahan írt a Depeche Mode számára. A zenekar első három, Vince Clarke által írt kislemeze mellett Martin volt a felelős a See You-tól az A Pain That I’m Used To-ig.
A Playing The Angel természetesen az első Depeche-album volt, amelyen Dave is közreműködött a dalszerzésben, és a Suffer Well a legerősebb a lemezen, alig megelőzve a Nothing’s Impossible-t.
A Suffer Well-lel újabb új dalt kaptunk B-oldalként, újabb DVD-t, rengeteg promóciós anyagot, egy XL12-t, és hála minden ismert istennek a bolygón, Anton visszatért a videók készítéséhez. Íme a Suffer Well története.
A kislemez
A Suffer Well, BONG37 2006. március 27-én jelent meg. Mint már említettem, a dalt Dave írta Christian Eigner és Andrew Philpott segítségével.
A kislemez nem kapott sok kritikát, de a dal néhány ember figyelmét felkeltette, amikor a Playing The Angel albumot értékelték. Az Irish Times-ban Sinead Gleeson így írt:
„A Suffer Well-ben Gahan hangja olyan mély és sötét, mint a cím – és jobb, mint valaha.”
Ralph Moore a Mixmagban lenyűgözte a dal szerepe az album első néhány kiváló számában:
„Az A Pain That I’m Used To, a John The Revelator és a Suffer Well nyitó hármasa olyan zenei harci kiáltás, amilyet a Violator óta nem hallottunk.”
A Q Magazine nagyon élvezte:
„Gahan három dalt írt, amelyek tökéletesen illeszkednek az albumba. És bár továbbra is a diszfunkció és a mazochizmus témája foglalkoztatja őket, a Suffer Well összefoglalja az album alaptémáját, a nehezen kivívott optimizmust. „Nem ott találtam meg a kincset, ahol gondoltam/A lelki békét nem lehet megvásárolni/Még mindig hiszek” – énekli, és elhiszed, hogy a megjavult rocker komolyan gondolja. A Playing The Angel az év legnagyobb és legvalószínűtlenebb visszatérése.”
Valóban megjavult rocker. A Guardian eközben így írt:
„A Suffer Well oldschool analóg hangzással kavarog előre, és végig fenntartja a lélegzetelállító tempót.”
Tehát mindenhol jó kritikákat kapott. A zenekar nem sokat tett a dal népszerűsítéséért, mivel éppen a Touring The Angel turné közepén jártak, de a dal viszonylag magas, 12. helyen debütált a slágerlistákon. A Top Tenbe azonban nem került be, mert gyorsan a 38., majd a 91. helyre esett vissza, majd örökre eltűnt.
A Suffer Well egy fantasztikus dal, és még mindig Dave egyik legjobbja. Talán ez volt az a dal, ahol tudatosan törekedtek arra, hogy úgy hangozzanak, mint a Depeche Mode, és ez sikerült is. Tökéletesen illeszkedik a Playing The Angel albumhoz, csodálatos szövege van, és egyszerűen minden szempontból remek dal. Míg az I Want It All céltalanul csapkod, a Suffer Well és a Nothing’s Impossible sötét, ütős számok, amelyek nagy dicsőséget hoznak Dave-nek. A Suffer Well minden Touring The Angel koncertjén elhangzott, Martin basszusgitárral, bolyhos kalappal, és egy sokkal kevésbé félelmetes Peter Hook verzióval. 2006. augusztus 1-jén Athénban, a 124. és egyben utolsó koncertjén játszották utoljára, de örömteli meglepetés lenne, ha a következő világturnén, 2026-ban vagy bármikor máskor előadnák. (ez nem történt meg – a ford.)
A B-oldalon a rövid, de ütős Better Days található, egy Martin által írt dal. Ez is egy remek B-oldal, egy kellemes, hangos szám, amely két és fél perc alatt tökéletesen elszórakoztat. Sajnos soha nem játszották élőben.
A videó
Anton visszatért, és magával hozott néhány különleges vendéget. Felismerhetitek Jonathan Kesslert és Dave feleségét, Jennifert, de az igazi szenzáció az volt, amikor Anton rábeszélte Elton Johnt és Dame Barbara Cartlandot is, hogy szerepeljenek a videóban. Akkoriban ezt nagyon titokban tartották, de ez a két híresség egy szokatlan páros volt, és megkérték Antont, hogy készítse el hivatalos esküvői videójukat. Anton úgy döntött, hogy a videó témája az lesz, hogy Dave milyen nehézségeken kell átesnie, hogy túlélje azt a nagy napot, amikor először nyilvánosan előadja a Hole To Feed című dalt.
Jonathan visszatért Dave sofőrjének szerepébe, amelyet 1996-ban is játszott, és a videó azzal kezdődik, hogy Dave-et elviszi az esküvőre. Dave, aki ebben az időszakban is kiválóan nézett ki, kiszáll az autóból, leveszi a jegygyűrűjét, majd betör egy ékszerüzletbe és kirabolja azt. Elfelejtett ajándékot venni a boldog párnak, ezért ellop egy nyakláncot. Ez a lopás megváltoztatja Dave-et, aki borostás, gyanús kinézetű alakká válik, és elhagyja az üzletet.
Jennifer egy Heaven nevű fészerben jelenik meg angyalként, és megpróbálja Dave-et elcsábítani a bűnözői életmódtól. Dave-et valóban elcsábítja, de az esküvőre tartó forgalom miatt lehetetlen átkelni az úton, így Jennifer eltűnik, Dave pedig továbbmegy.
Ezután elhalad egy Future nevű üzlet előtt, amelynek neve úgy tűnik, hogy a Personal Jesus betűtípussal van írva, amely az egyik azon három betűtípus közül, amelyet Anton használ. Az üzlet tenyérjóslást kínál, és kissé zavarba ejtő módon az ablakában egy tábla hirdeti: „We Sell Hell And Suffer Well” (Eladjuk a poklot és jól szenvedünk). Fogalmam sincs, mit jelent ez.
Dave kíváncsian bámulja ezt a zavarba ejtő táblát, amelyen a HELL (pokol) szó villog… ah… ez egy Anton-metafora. Dave már látott ilyet korábban, ezért továbbmegy, hogy minél előbb odaérjen az esküvőre, amikor a szél felélénkül. Megáll egy Tavern nevű épületnél, és leül a bárpultnál.
Azt teszi, amit mindannyian az esküvőkön: berúg, leveszi az ingét (öhm…) és úgy táncol, mintha senki sem nézné. Dave szerencséjére senki sem nézi, és miután eleget táncolt, elindul, félmeztelenül és részegen, hogy szerenádot adjon Eltonnak és Dame Barbarának.
Mire kijut, már ömlik az eső, ezért siet az esküvőre, és a tervezettnél részegebben érkezik meg. A menyasszony és a vőlegény a DM Bridal Shop ablakában állnak, és gyönyörűek. Nos, Fletch… bocsánat… Elton az. Martin, vagyis Dame Barbara, teljesen ijesztőnek tűnik. Éneklés kezdődik, Dave megpróbálja a Hole To Feed-et, majd megbotlik, és – meglepő módon – egy hóviharba botlik, úgy néz ki, mint Devotional Dave, és elalszik.
De várjunk… ez csak egy álom. Nem veszi le a jegygyűrűt, nem válik őrült változatává önmagának, hanem inkább elhozza Jennifert a bevásárlásból, és elhajt. Semmi rossz nem történt, és minden rendben van.
Nos, néhány rossz dolog azért történt, de azt majd megvizsgáljuk, amikor a Sounds Of The Universe harmadik kislemezét vesszük górcső alá.”
A cikk további része formátumelemzésekkel itt található.