Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

A Black Celebration című dal néhány feldolgozása

2026. március 19. - Szigi.

Talán a leghíresebb feldolgozás az 1998-as For The Masses lemezről származik, és a Monster Magnet műve:

A leghíresebb magyar feldolgozás a The Cas!o Samples-é a Thank U Too tributelemezről:

A Bicircular feldolgozása:

A Crematory korhatáros metálfeldolgozása:

A Black Celebration albumdalok koncertverziói

Ma a Black Celebration album kislemezen meg nem jelent dalainak a koncertverzióit fogom sorra venni., illetve elsőként a 40 éves Black Celebration kapcsán a címadó dalról gyűjtöttem össze érdekességeket. 

Martin az NEM magazinban, 1990-ben így filozofált: „Nem bánom, ha az egzisztencializmust emlegeted, mert abszolút hatással van rám. Valószínűleg ugyanúgy hatással van rám Camus, Kafka és Brecht, mint a popdalok. Mint például a ‘Black Celebration’-ben, ahol a pozitív elem egy újabb szürke nap végének megünneplésének gondolata.”

2006-ban, amikor a Depeche Mode összes stúdióalbumát remasterelték és újra kiadták, Kevin Paul hangmérnök a Sound On Sound magazinnak így nyilatkozott:

„A ‘Black Celebration’ – az album címadó dala – nagyon nehéz volt, mert a hangzások annyira egyediek voltak. Gareth [Jones] és én is a fejünket vakartuk, és még Gareth is azt mondta: ‘Nem emlékszem, hogy csináltuk!’”

Gareth Jones ugyanebben az interjúban ezt mondta:

„Amikor mintavételeztük, ügyeltünk arra, hogy ne használjunk senki más zenéjét, és ezt még ebben a számban is betartottuk, ahol Sir Winston Churchill hangjának a mintavételezése volt az ötletünk. Szerettük volna felhasználni az ‘Rövid ideig tartó kellemes időszak’ idézetét a címadó dalban, mert szerettük ezt az ötletet. Nem használtuk azonban a hangját – ehelyett Daniel mondta a szavakat, mi átdolgoztuk ezt az előadását, és ezt használtuk. Ennyire eltökéltek voltunk abban, hogy ne használjuk fel senki más munkáját!”

Martin Gore a 2003-as 101 DVD-n található kommentárban ezt mondta:

„[A ‘Black Celebration’ előadása] nem volt igazán a zenekar kedvence, legalábbis nekem és Alannek nem. Mindig nehéz volt a dal végén lévő vokálokat összeegyeztetni a többi résszel. Úgy tűnt, mintha annyira eltávolodtak volna a zenétől. Minden mindig teljesen más hangnemben hangzik számomra. Tetszik a dal, csak az a nehézség, amikor megpróbáljam előadni. A számítógépes dolgok összerakása is elég sokáig tartott. Régen Alan csinálta a legtöbbet ezekből.”

Amikor a Depeche Mode-ot a francia Best magazin 1989. áprilisi számában interjúvolták meg a 101-es CD dalairól, Martin Gore (francia fordításban) ezt mondta:

„Nem voltam különösebben lelkes a ‘Black Celebration’ előadásáért. Nem mintha untam volna ezt a dalt, de például a ‘Lie To Me’-t szívesebben adtam volna elő. Sajnos ez nem igazán ‘táncdal’, és nem illett a műsor többi részéhez.”

Elsőként itt van maga a Black Celebration című dal, amit már 1986 márciusában, a lemez megjelenése után pár nappal eljátszottak egy TV-műsorban, íme:
 

A Black Celebration Tour – akárcsak a nagylemez – a Black Celebration-nel kezdődött. De nem akárhogy: ahogy azt az A Question Of Time kislemezen található birminghami felvételen is hallható, a koncert introja a Christlas Island című dal volt; majd ezután jött a Stripped-ből „Dave Porschehangja”, ám aztán a bekúszó sötét hangok egyértelművé tették, hogy a Black Celebration lesz a nyitódal! A dal szinte semmiben nem tér el az albumverziótól: de például a beindulós rész előtt (az „another black day” rész után) nem változik meg a dalt végigkísérő szintidallam hangszíne, mint az albumverzióban. Az „I want to take you in my arms” sort Martin énekli ebben a verzióban., és a dal kicsit hosszabbra engedett lezáró részén egy plusz szintiszólam is bejön. Ezen a videón az 1986-os londoni koncertről láthatjuk a nagysikerű Black Celebration Tour nyitányát.

A Black Celebration című dal természetesen a következő turnéra is a setlist része maradt: a Martin-blokk után gyújtotta be újra a hangulatot. Rövidebb lett a dal eleje, mint a Black Celebration Touron, ezt leszámítva viszont ugyanazt a pörgős változatot hallhatjuk Természetesen a 101-verziót hozom erről a turnéról, íme:

A Black Celebration a World Violation Tour-ra is a setlistben maradt; ezúttal az első ráadás első számaként szerepelt az 1990-es koncerteken. Ezúttal is ugyanaz a változat szerepelt, mint a korábbi koncerteken, nem változtattak semmit a dalon.

A Devotional Tour-ra pihenőre vonult a Black Celebration című dal, és 11 évig nem is játszották koncerteken. 2001-ben szedték újra elő, a meglepetések turnéjára, az Exciter Tourra, ráadásul nagyon előkelő helyre: utolsó előtti dalként szerepelt, a záró Never Let Me Down Again előtt. Kapott vagány kivetítést, új effekteket – és kapott élő dobot, ami még nem is lenne akkora baj, de úgy gondolták, hogy jó ötlet lesz lefelezni a tempóját. Így lett egy pörgős dark dalunk – egy lassított Barrel Of A Gun tempóra. Szomorú kihagyott ziccer.
 

Néhány turné pihenő után a Delta Machine Tour-ra támadt fel újra a Black Celebration, ezúttal ötödikként játszották a setlistben. Az Exciter Touron a dal végére került az „a brief period of rejoicing” rész, itt pedig ismét az elejére, ami nagyon jópofa poén – a dalt pedig ismét lelassítva (még a szintidallamot pár terccel lejjebb tekerve!) adták elő. Még szerencse, hogy a Photographicot vagy a Behind The Wheel-t tempóját nem felezték le az új koncertekre! A dal szerepel a turné hivatalos kiadványán, a Live In Berlin-en, innen következzék most:
 

Ez a feletempós Black Celebration feltámadt 2017-re is, igaz, csak 3 fellépésre. A Madison Square Garden, a Hollywood Bowl és a torinoi Pala Alpitour közönsége élvezhette az előadást. Egy jó poén maradt azért került az itt található Hollywood Bowl-beli prezentálás végére: Dave Daniel Miller-rel (majdnem) együtt mondja Winston Churchill legendás idézetét („a brief period of rejoicing”).
 

A Black Celebration cseredal volt a Memento Mori Touron turnészakaszán is (55 alkalommal játszották!), de micsoda cseredal! Végre felújították, modernizálták – és felgyorsították! A filmzenei ihletettségű elektronikus kezdés jóval hosszabb, mint korábban, de az igazán kellemes meglepetés a kezdés után jött, ugyanis egy új, jóval pörgősebb dobalapot tettek be a versszakok alá, a refrén alatt pedig egyenesen az eredeti tempójú Black Celebration szólalt meg, 1990 óta először! Kicsit így is féloldalas ez a verzió, de ez az innovatív átdolgozás így is a Memento Mori Tour legkellemesebb meglepetése volt. Sajnos videókiadványon és hivatalos koncertfelvételen nem jelent meg, mivel a mexikóvárosi koncert után kezdték beemelni a setlistbe – de hát ezzel jónéhány dal így járt ezen a turnén. Így szólt 2024 márciusában, Budapesten a dal:

A Black Celebration Touron Martin a sok-sok dalából kettőt választott: az A Question Of Lust-ot és az It Doesn’t Matter Two-t. Az utolsó fellépést leszámítva minden egyes alkalommal ezt a dalt énekelte el tehát a dal szerzője. Ez a koncertváltozat csak az utolsó hangjában (ami itt egy csengő hang) tér el a Black Celebration albumon található verziótól. Nézzük a felvételt a londoni koncertről:
 

Senki a világon nem gondolta volna, hogy valaha fogjuk még koncerten hallani az It Doesn’t Matter Two-t, de szerencsére a Depeche Mode – és főleg Martin – több dal esetében ránkcáfolt az elmúlt 20 évben! A dal hatalmas meglepetésre, 15 év elteltével a 2001-es frankfurti fellépésen került vissza a setlistbe, majd rögtön felcsendült a következő, párizsi fellépésen – hogy aztán egyenes út vezessen számára a turné hivatalos koncertfelvételén, a One Night In Paris-on történő szereplésre! Az It Doesn’t Matter Two 2001-ben egy Peter Gordeno által kísért, szépséges ballada lett; a dal-jellege lett jobban kiemelve, a félelmetes effektek pedig a múltban maradtak.
 

Az It Doesn’t Matter Two 2006-ban is bekerült a setlistbe; sőt, mivel főleg a turné vége felé játszották sokat, ezért jónéhány Live Here Now kiadványra is felkerült. Ez is egy Peter Gordeno-Martin Gore koprodukció, akik az előző turné zongoráját ezúttal némi meglepetésre gitárra cserélték. A stockholmi fellépésről a produkció (hejj, azok a skandináv világos nyári esték…)

 

 

Íme 5 db 20-30 másodperces részlet a Black Celebration Tour próba (rehearsal) előadásáról. Sajnos nincs több, de így is hallható egy „Alan Wilder!” konferálás és egy meglepő kurjogatás Dave-től a Leave In Silence-ben; és itt van a Here Is The House, amelynek a teljes zenekar által előadott koncertfelvételeiből ez a 18 másodperc a legjobb minőségű. Természetesen a nagyszerű DM Live Wiki oldal jóvoltából hallhatjuk a felvételeket, íme a link:
Hát mi a fene lehetett a baj a HERE IS THE HOUSE-szal, hogy két fellépés után dobták a setlistből? Komótos, „kopogós” kezdés, aztán nagyjából az albumverzió hallható, kicsit kopárabb változatban; főleg a vége „fogy el” a a dalnak, szó sincs az albumváltozat kiteljesedéséről. Állítólag a „vegyes közönségreakciók miatt” dobták a dalt, viszont ugyanezt mondták a nem igazán jól előadott, viszont a közönség által 2009-ben Torontoban ünnepelt Fragile Tension-ről is – nem lehet, hogy inkább az együttes tagjai nem tudtak megbírkozni a dal bonyolult harmoniáival?…

A Here Is The House némi meglepetésre 1990-ben a World Violation Tourra tért vissza a setlistbe, mégpedig Martin akusztikus blokkjában lett cseredal. Noha az albumverzió gazdag hangszerelésért nagyon kár, a dal nagyon jól működik ebben a lecsupaszított, „tábortüzes” változatában is. A frankfurti koncert felvétele következik:
 

Ismét a World Violation Tourról hozok dalt, hiszen a WORLD FULL OF NOTHING nem csendült fel sem a Black Celebration, sem a Music For The Masses Touron, a World Violation-ön viszont egyből főszereplő lett, hiszen Martin nem kevesebb, mint 61 alkalommal pengette el akusztikus blokkjában! Ugyanazt lehet erről is elmondani, mint a Here Is The House-ról: noha hiányzik az albumverzió meseszerű, gazdag, hangulatos hangszerelése, a dal erejét mutatja az, hogy egy szál gitárral is működik több tízezer ember előtt is..
 

A World Full Of Nothing 1990 után már csak egyetlenegy alkalommal csendült fel Depeche Mode koncerten, mégpedig az Exciter Tour ünnepélyes zárókoncertjén Mannheimben, 2001 novemberében. Martin meglepetés pluszdalként (!) a ráadásban a Home előtt eljátszotta a World Full Of Nothing-ot, amit németül úgy vezetett fel, hogy „ezt a dalt még sohasem játszottuk – bár ti ezt jobban tudjátok!”. Természetesen ez vaskos tévedés, 1990-ben a World Violation Tour-on 61-szer is előadta Martin a dalt. Így szólt 2001-ben a World Full Of Nothing:

Az, hogy a DRESSED IN BLACK című dalt valaha is halljuk Depeche Mode-koncerten, fel se merült: a dal már a Black Celebration turnéján sem csendült fel, nem volt akusztikus cseredal a World Violation Touron, és úgy tűnt, hogy koncertszempontból feledésre ítéltetett. Ám az Exciter Tour itt is megváltoztatott mindent: a Jones Beach-en Martin egyszerűen bejelentette, hogy egy 15 éves dalt fognak eljátszani, amit még soha nem játszottak korábban. A World Full Of Nothing-gal ellentétben ezúttal nem tévedett a szőke dalszerző: ennek a dalnak ezen a szépséges new york-közeli helyszínen volt a világpremierje! A turnén viszont ezután már csak Anaheimben és Kölnben szerepelt. „Természetesen” ez is egy Gordeno-Martin zongorás duett. Íme tehát az említett Jones Beach-fellépés, és a Dressed In Black világpremierje!
 

A Dressed In Black egy turnét pihent majd kisebb meglepetésre a Tour Of The Universe-en ismét előkerült, mit előkerült, főszerepet vállalt: nemcsak 23 alkalommal eljátszotta Peter Gordeno és Martin a dalt, hanem felkerült a turné hivatalos videó-és audiokiadványára, a Live In Barcelona-ra is! A Tour Of The Universe-változat egy az egyben megegyezik az Exciter Touros változattal – leszámítva természetesen a végén a közönségénekeltetést, ami számomra a barcelonai DVD egyik legemlékezetesebb pillanata.
 

Két turné pihenő után a Dressed In Black a Memento Mori Tour észak-amerikai állomására tért vissza, változatlan formában, azaz Martin és Peter Gordeno zongorás előadásában. 5 alkalommal játszották el. Ez volt a dal visszatérése 14 év után: a közönség mintha meg lenne hökkenve Martin dalválasztásán és a közönségénekeltetés sem tart túl sokáig.
 

A New Dress-t, a tegnap 40 éves Black Celebration album komor, politikus hangvételű zárószámát kizárólag 1986-ban játszották, így most a londoni fellépésről következzék a dal, amelynek erőssége, hogy a refrénjében jobban előtűnnek az albumverzióban kissé eldugott játékos szintihangok.
 

Vaughn George és a Black Celebration

Vaughn George több részletben foglalkozott a 40 évvel kiadott Depeche Mode albummal. Íme az első rész, amelyben általánosságban beszél a nagylemezről. Elöljáróban annyit, hogy Vaughn az elektronikus popzene egyik legjobb lemezének tartja az 1986-os Depeche Mode kiadványt :)
 

Vaughn George a borító tervezőjével, Brian Griffin-nel beszéltet a témáról. Őszinte szavak Martyn Atkinsról és Anton Corbijnról!

Érzelemteli gondolatok a Black Celebration albumvokáljairól

Vaughn George gondolatai az album A oldalának dalairól, dalstruktúrájáról, hangszereléséről, dallamairól. Ebben a részben tehát a Black Celebration, a Fly On The Windscreen, az A Question Of Lust, a Sometimes és az It Doesn't Matter Two kerül alapos kielemzésre.

Itt pedig a B-oldal kielemzése: A Question Of Time, Stripped, Here Is The House, World Full Of Nothing, Dressed In Black, New Dress.

 Ez pedig az ötödik rész, további érdekességekkel

A Black Celebration hónap cikkei az Almost Predictable Almost blogról, 5 évvel ezelőttről

01 Egy hónapos örömünnep - Black Celebration hónapot indítunk!

02 Dressed In Black - a Depeche Mode 1986-ban

03 Még egyszer a Stripped-ről

04 A But Not Tonight különös története

05 Először kézben tartani a Black Celebration-t - Aidan Berry visszaemlékezése

06 David McElroy interjúja Gareth Jones-szal a Black Celebration korszakról

07 Depeche Mode interjú, No. 1 magazin, 1986 február 26.

08 Ritka képek a Black Celebration korszakból

09 A brit és az amerikai popzenei sajtó írásai a Black Celebration-ről

10 Interjú a Speak&Spell tribute bandával - a fő téma a Black Celebration

11 A Black Celebration artworkje

12 Panos Sialakas, egy görög rajongó gondolatai a Black Celebration albumról

13 Az A Question Of Lust története

14 Fly On The Windscreen

15 A Black Celebration korszak ritka kiadványai

16 Megváltoztathatod a világot - a Black Celebration megjelenésének napja.

17 1986 Münster - egy német rajongó, Niggels Uhlenbruch visszaemlékezése a Black Celebration Tourra

18 Ritka képek a Black Celebration turnéjáról (ezt nem fordítottam külön le, úgy látszik)

19 A Black Celebration Tour

20 A DM Live Wiki és a Black Celebration Tour - David McElroy interjúja Matthew Wolfe-fal

21 Korabeli kritikák a Black Celebration Tourról

22 A Black Celebration női szemmel - Amanda Stock gondolatai

23 Sean Salo 1986-ban a Jones Beach-en

24 A Black Celebration különböző formátumai

25 A Question Of Time

26 Black Celebration DJ Mix (ezt sem fordítottam le külön)

27 Vendégposzt - Kevin May

28 Here Is The House, az elveszett klasszikus

29 Forced To Mode interjú, a Black Celebration lemezzel a fókuszban

30 Több Gore, mint bármikor

31 A Black Celebration öröksége

32 Egy hónapos élvezet - ezt sem fordítottam le külön

A Home Fórum összeállítása a Black Celebration korszakról

Az utolsó, hálálkodó poszt magyarul:

Egy hónapos élvezet - az Almost Predictable Almost utolsó Black Celebration-cikke
 
"Hűha. Vége. Alig hiszem el, hogy ez a hónapos projekt, amely abból a aggodalomból született, hogy a blog kezd eltávolodni a Depeche Mode-tól, véget ért. Amikor először eszembe jutott, csak egy jó ötlet volt, vagy legalábbis annak tűnt. Amikor belevágtam, és elküldtem az e-mailes kéréseket különböző embereknek, nagyon is valósá vált, és nagyon ijesztő lett. Még a hónap közepéig is kételkedtem abban, hogy be tudom-e fejezni. De nagyon örülök, hogy megcsináltam.
 
Hihetetlen volt, hogy ilyen visszajelzéseket kaptam. A Black Celebration bejegyzések csak márciusban közel 20 000 megtekintést kaptak, és a korábbi bejegyzéseim is több látogatót vonzottak, mint amennyit általában három hónap alatt remélnék, nemhogy egy hónap alatt. Az emberek nagyon kedves dolgokat írtak a Facebookon, a Twitteren és a Depeche fórumokon – már ez is megérte. Az emberek imádják a Black Celebrationt, és szerencsére imádták olvasni, amit én mondtam róla, amit az interjúalanyaim mondtak, és amit a vendégbloggereim mondtak. Ó, és azt is, amit a vendégeim mondtak – különösen Glen és Matt. Köszönöm tehát mindenkinek, bárki is legyen, bárhol is legyen, hogy elolvasta a bejegyzéseimet és kedves dolgokat mondott nekem. Igazán inspiráló volt ilyen csodálatos visszajelzéseket kapni, és ez tette az egészet érdemessé.
 
Őszintén szólva, vendégeim segítsége nélkül nem tudtam volna végigcsinálni, ezért nagyon, nagyon, NAGYON köszönöm vendégbloggereimnek.
 
Köszönet, köszönet, köszönet Matthew Wolfe-nak, hogy betekintést engedett nekünk a legjobb Black Celebration turné felvételekbe, és természetesen millió köszönet annak az embernek, aki senki máshoz hasonló Depeche Mode-mixeket készít, Glen Hammarstrom úrnak, hogy megosztotta velünk a BC30-as mixét.
 
Ezeket a weboldalakat már említettem korábban, de érdemes újra megemlíteni őket. Köszönöm mindenkinek a Depeche Mode Classic Photos & Videos-nál, hogy szabadon böngészhettem az archívumukat, és megoszthattam néhány csodálatos képet. Köszönöm a DM TV Archives-nak, hogy felhasználhattam a kemény munkájuk eredményét, és köszönöm a furcsa, de zseniális depmod.com világának is a képeket és a tények ellenőrzését. Végül természetesen köszönöm a hivatalos depechemode.com weboldalnak, hogy felhasználhattam az archívumuk anyagait.
 
Mindjárt végzünk.
 
A Gareth Jones interjú nem meglepő módon a hónap legnépszerűbb bejegyzése lett, közel 4000 megtekintéssel. Órákig beszélgethettem volna Gareth-szel, és nagyon hálás vagyok neki, hogy szánt rám időt. Nagyon köszönöm, Tonmeister.
 
Köszönöm Brian Griffinnek is a megvilágosító interjút a művészetéről. Nagyon köszönöm a csodálatos Speak & Spellnek és a Forced To Mode-nak is, hogy időt szántak a kérdéseim megválaszolására. Köszönöm Mr Monumentnek, Dennis Burmeisternek is, hogy beszélt nekem a Depeche ritkaságairól.
 
Végül köszönöm a feleségemnek, Pamnek, hogy elviselte mindezt, és általában az inspirációt, de ebben az esetben különösen a Black Celebration születésnapi bejegyzést. El tudjátok képzelni, mennyire unja már a „Black”, „Celebration”, „Depeche”, „Mode” és „blog” szavakat?
 
Ennyi volt. Úgy tűnik, hogy a Depeche 2017-ben turnézni fog, úgyhogy remélem, találkozunk egy-két koncerten. Én leszek az, aki az Almost Predictable Almost pólót viseli, és imádkozik, hogy ne a Black Celebration dalait játsszák. Gyertek, köszönjetek!
 
Ahogy Dave mondaná: nagyon köszönjük, viszlát legközelebb!"
 
A cikk eredetije itt található.
 
https://almostpredictablealmost1.blogspot.com/2016/03/a-month-long-period-of-rejoicing-final.html
süti beállítások módosítása