Dave McElroy az Almost Predictable Almost blogról egyszer már írt az A Question Of Lust kislemezről 2016-ban, az A Month Period Of Rejoicing hónap részeként - és nemrég írt újra, amikor a Depeche Mode 40. éves évfordulója alkalmából újravette a Depeche Mode mindmáig megjelent kislemezeit (jelenleg a Never Let Me Down Again-nél tart). Most a 2016-os posztját fordítottam le; áprilisban, az A Question Of Lust kislemez kiadásának 35. évfordulóján érkezik az újabb cikkének a fordítása. Nézzük:
"A Black Celebration második kislemeze volt az első a Depeche Mode történelmében, ahol Martin énekelte a fő dallamot. Oké, a Somebody dupla A oldalas volt a Blasphemous Rumours-szal, de ez volt az első alkalom, hogy egyedül szerepelt A oldalon Martin által énekelt dal. Ez talán nem is volt meglepetés (figyelembe véve a Martin által énekelt dalok arányát a Black Celebration-ön), és az is nyilvánvaló, hogy ezek közül a dalok közül az A Question Of Lust egyértelmű választás volt kislemezen való megjelentetésre. Ez egy időtálló dal, és máig jó érzés koncerten Martintól hallani.
Na, és tetszett vajon a dal a brit kislemezvásárló közönségnek? Nem, nem tetszett. 1986 április 14.-én jelent meg a dal, és azonnal megrekedt a 28. helyen, ami a legalacsonyabb listás helyezése volt a zenekarnak a Dreaming Of Me óta.
Pedig a kislemez nagyjából jó kritikákat kapott. Smash Hits: "A címbeli provokatív szóból és a borítón látható csókolózó párból arra következtethetnénk, hogy a lemez némileg túlfűtött és perverz. De nem. Egyáltalán nem vetkőznek le! Ahogy a kezdeti sötét elektronikus csörömpölések lecsillapodnak, hullámzó, melankolikus dallamot és ziháló, lihegő énekhangot kapunk, a dal a szerelemről szól, nem a vágyról (ezt a szót csak arra használják, hogy rímeljen a hitre - trust - és a porra - dust). Borongós és szép, de mentes a pikantériától. Micsoda svindli!"
A No.1 magazin is kedvelte a dalt: "Elsőre olyan hangzik a dal, mint amit soha nem szabadott volna kislemezként kiadni, de aztán pár hallgatással később az első, teljes értékű DM ballada nagyon hatni kezd. Ez egy L-A-S-S-Ú, kísérteties, gyászos (de nem depressziós) ballada, és egy újabb bizonyíték a növekvő érettségükre. Egyben szép fricska a többi szerelmes dalnak. 4 csillag az 5-ből."
A Melody Maker mindent teljesen rosszul értelmezett, még az énekes kilétét is: "Minden újonnan megjelenő lemezük ismételten meggyőz arról, hogy a zenekar megasztárrá emelkedésének egyetlen alapja Dave Gahan engesztelhetetlen komorsága. Egy kevésbé ostoba kritikus az énekes sóvárgó hangját érzékenysége jelének tekintené, és bizonyára így is van, de én csak egy nagyon jó dalt hallok, melyben a Godley and Creme Cry-jának áradó grandiózusságát Gahan fénytelen mormogása hatástalanítja.”
Sem a pozitív, sem a negatív kritikák nem hoztak sok változtak: a kislemez kb. sehogy sem teljesített. Talán ha a Depeche Mode megpróbálta volna a brit TV-ben is azt a japán TV-ben ellőtt szülinapi tortás ötletet, jobban működött volna a dolog (lásd tegnapi videónkat!)
És mi a helyzet az A Question Of Lust formátumaival? A kislemez számos formátumban jelent meg az Egyesült Királyságban, beleértve a banda első kazettás kislemezét (CBONG11), ami egy meglehetősen mutatós kis csomag volt. Szerepelt benne egy füzet, egy kitűző és természetesen egy kazetta, amely 5 számot tartalmazott, amelyek a következőek voltak: A Question of Lust (Flood remix), Christmas Island, valamint a Some Great Reward Tour bázeli koncertjéről három dal felvétele (Shame, If You Want, Blasphemous Rumours).
A csomag grafikája nagyon menő. Az albumborító ikonjainak taglalásakot már említett robbanós ikon itt is feltűnik. Sajnos az a helyzet, hogy az ikon a lemezen az A Question Of Time-nál szerepel. A Stripped ikonja ugyanaz a kislemezen, mint az albumon, így tehát az A Question Of Lust kiadványon felbukkanó robbanós ikon csak a zavarodottság érzését táplálja. A DM logonak, ami a Black Celebration lemezen az A Question Of Lust mellett megtalálható volt, ezen a kislemezen nyoma sincs. Mindazonáltal elmondható, hogy nagyon jó eséllyel én vagyok az egyetlen ember a világon, akit a világon ez ennyire érdekel.
Maga a booklet tartalmaz 4 igencsak rettenetes képet a bandáról, az 5 dal szövegét (valójában négyet, hiszen az a Christmas Island instrumentális - a szerk.), és egy kis képet a kislemez borítójáról. Érdekesség, hogy a csomag tetején található egy ellenőrző lista, hogy tuti legyél abban, hogy semmit sem hagytak ki (kazetta, füzet és kitűző). A "limited edition" után felkiáltójel található - izgalom, netán? A másik megjegyzendő érdekesség a csomag hátulján egy "dM" matrica, ami biztosítja, hogy minden a helyén maradjon. Van egy nyitott és egy lezárt verzióm is, mert én ilyen ember vagyok.
A zenéről is pár szót, ugye? A Flood remix elég jó, bár kissé üres, hiányzik belőle néhány hang. Ez azonban nem Flood saját trükkje volt. Kiderült, hogy a Mute csak a két multitrack szalagot küldte el neki, ami mondjuk nem egy rettenetesen ügyes dolog a kiadótól... mindenesetre így is rendben van a dal. A Christmas Island egy vészterhes, nukleáris témájú instrumentális dal, Martin és Alan közös munkája, és amelynek a zenekar a producere. Az élő felvételek mind-mind kiváló minőségűek, érdemes mindegyiket meghallgatni. Ami a többi formátumot illeti, a szokásos 7'' kislemez az A Question Of Lust albumverziót tartalmazza, igaz a Fly On The Windscreen záró hangjai nélkül, felerősödő kezdéssel. A kislemez borítóján nem Alan csókol meg valakit, hanem a fotós két barátja szerepel. A borító hátulján a banda a Hansa lépcsőin csücsül.
Az egyetlen brit kiadvány a 12'' volt, ugyanúgy, ahogy a Stripped-nél, 5 számos volt, de ezúttal nem kiabáltak róla semmit, és a lemez hosszával kapcsolatban sem voltak külön igények (utalás a Stripped "5 dal - 25 perc zene" reklámkampányára - a szerk.). Szerepel rajta az A Question Of Lust, a Christmas Island hosszabb (extended) változata, ami nem igazán tesz hozzá sokat a 7'' változathoz; a People Are People koncertváltozata (szintén Baselből), az It Doesn't Matter Two instrumentális változata, ami szintén elég jó, és végül az A Question Of Lust Minimal változata. Az utolsó szám a kislemez fénypontja: kísérteties, minimál alkotás, amit az együttes készített, Gareth Jones-szal és Daniel Miller-rel.
Végül, elkerülhetetlenül, elérkeztünk a videóhoz. Mint az Anton korszak előtti összes videó 95%-a, ez se valami jó. Clive Richardson ült a rendezői székben, és a videó elejére merészen betette, ahogy Martin meztelenül és meglepően frissen ugrál az öltözőben. Aztán szerencsére más vizekre evezünk, láthatjuk a bandát komoran álldogálni a hegyoldalon, vasdarabokat ütve, miközben Dave mindent megtesz, hogy úgy tűnjön, hogy egy csörgödobon játszik. Nem túl jó, de nem is a legrosszabb, amit akkortájt forgattak róluk.
A kislemez Amerikában is kiadásra került, noha dupla A-oldalon az A Question Of Time-mal, szóval majd később kerül szóba. Ami még szép, az a U.S. 12'' promo, ami egy cool borítóval, és a But Not Tonight amerikai mixeiről már ismert Robert Margouleff egy mixével, az A Question Of Lust (Remix Edit)-tel jelentkezik.
Ez tehát az A Question Of Lust története. Mint említettem, ez egy igen időtálló darabja a zenekarnak, és a 101-verziója különösen csodálatos, különösen mikor Martin felviszi a hangját az "and you know that I'd rather be home" résznél. Az A Question Of Lust egyike volt a nagyon kevés kislemezvárományos dalnak, egy olyan albumról, ami noha tele volt remek dalokkal, ám ezek közül egyik se volt igazán kislemezre való. Én örülök ennek a kiadványnak - ha másért nem, a kazettán "Limited Edition!"-ért már megérte kiadni."
A cikk eredetije, képekkel, videókkal és némileg több részletezéssel a különböző országokban megjelent A Question Of Lust kislemezformátumokról itt található:
http://almostpredictablealmost1.blogspot.com/2016/03/a-question-of-lust.html
