Mivel februárban a Stripped kiadásának évfordulóján lefordítottam már az "A Month Period Of Rejoicing" mai napra szóló, a Stripped című dalt elemző részét, ezért most egy sokkal újabb cikket ültettem át magyar nyelve. Dave McElroy ugyanis a Depeche Mode negyvenéves évfordulóját a Depeche Mode kislemezeinek részletes elemzésével tölti. Most tart az A Question Of Time-nál, magyarán a Stripped-en már túl van - ennek a cikknek a fordítását hoztam mára nektek! Hangsúlyozom, hogy a cikk eredetijében képek, videók és - főleg a kislemezformátumokkal kapcsolatos - további érdekességek találhatóak, így mindenképpen érdemes elolvasni az eredeti cikket is!
"Az It's Called A Heart 1985 szeptember 16.-án jelent meg - alig 5 hónappal később a Depeche Mode pedig egy olyan kislemezt adott ki, ami mindentől különbözött, amit az együttes addig kiadott. Ez a dal új mércét állított fel - ez volt az új Depeche Mode hangzás, és ez volt az az út, amerre a jövőjük tartott.
Nehéz erről a kislemezről áhitat nélkül beszélni. Ez már nem volt többé szintipop - ez már valami teljesen más volt, valami sötétebb, valami baljóslatú, és nagyon izgalmas. Az új kislemez volt az az a pont, amikor a Depeche Mode felnőtt és a hírnév olyan útjára állította őket, amit korábban el se tudtak képzelni.
Ez a kislemez a Stripped címet viselte. Nézzük meg, hogyan nem sikerült a brit közönségnek a süket füleikkel ismét nem észrevennie valami briliánsat.
1986 februárjában a Depeche Mode Information Service rövid, de tényszerű hírt adott közzé az új kiadványról: "Új kislemez, Stripped / But Not Tonight. Megjelenés dátuma 10."
Teljesen korrekt. A kislemez kritikái aztán már dagályosabbak voltak. A Number 1 magazin szerette a dalt, íme: ""A Depeche Mode a 80-as évek egyik legkonzisztensebb, és talán az egyik legjobb popbandája. Egyedi hangzásuk van, de egyik sem annyira egyedi, mint az új kislemez. A dalszövegeik valóban bírnak jelentéssel, anélkül, hogy túl nagyképű vagy túlcsorduló lenne. Úgy tűnik, hogy soha nem kapják meg azt a tiszteletet, amit a vetélytársaik. Elég fura. Reméljük, hogy a Stripped kísérteties nmozdulatlansága végül az őket megillető helyre emeli őket, mielőtt még Frankie és Spandau újra megjelennek."
A Smash Hits kritikája is barátságos volt: "A Depeche mostanában nagyon kiszámíthatóvá vált, de ez a dal az egyik legjobb daluk évek óta. "Hadd lássalak levetkőzve" énekli Dave, és azt gondolom, hogy ez egyfajta "térjünk vissza a természetbe", "fedezzül fel önmagunk" dolog tőlük. Lassú és atmoszférikus, annak ellenére, hogy nem igazán derül ki, hogy mi is történik a dalban". (A Smash Hits Stripped-reklámját az eredeti cikkben találjátok).
A Stripped még a Melody Makert is megnyerte, a kritikus a dalt "igazán ütősnek" tartotta. Az NME nem értett egyet, Cath Carroll szerint a dal morózus volt, hozzátette azonban, hogy ez "valamilyen perverz módon megnyugtató" hatással volt rá.
A korrekt kritikák után hogy ment a slágerlistán a Stripped? Február 22.-én a 23. helyre lépett, mint új belépő - el tudom képzelni a banda csalódottságát. A Depeche Mode február 19.-én a Top Of The Pops-ban fel is lépett a dallal, azzal a céllal, hogy a Stripped felkerüljön a toplistára.
Nem tűnnek felnőttebbnek, mint néhány hónappal korábban, amikor xilofonokkal és törzsi dobokkal bohóckodtak? Oké, a motorkerékpár kicsit túl messzire megy az "nézd, ebből vettük a hangmintát" imidzsben, és elég furcsának tűnik a színpadon, de ez így is egy elég szép Top Of The Pop teljesítmény. Martin ismét ruhákat kezdett viselni, kicsit megjuhászodva a korábbi évek felfedező útjai után, Fletch továbbra is remekül elvan a szintik mögött a kis piaci dobverőivel, Alant pedig 83/-ban bőr borítja. De amúgy is csak a zene számít - és a zene csodálatos.
És ez volt az a pillanat, amikor végérvényesen eldőlt, hogy a brit zenei közönségnek nincs ízlése. A Stripped a következő héten feljebb jutott, de mindössze a 15. pozíciót érte el. Onnan lecsúszott a 22, a 40, majd az 56 helyre, mielőtt örökre eltűnt a slágerlistákról. 5 nyavalyás hétig volt a listán. 5! A Stripped azon a héten volt 15., amikor a Top 10-ben Sue (valójában Su) Pollard is szerepelt. Nagyra értékelem, ha sok olyan olvasóm van, aki nem Nagy-Britanniából származik, szóval mindenkinek meg van bocsátva, ha azt kérdezi: "Ki a fene az a Sue Pollard?" Ő egy híres színésznő volt, aki egy ócska karaktert játszott egy nagyon ócska komédiában. (David nem a Csengetett Mylord-ra céloz, hanem valószínűleg a Hi-de-Hi! című műsorra - de Su Pollardot mi a Csengetett Mylord ügyefogyott szobalányaként, Ivyként ismerhetjük - a szerk.). Zeneileg azonban vonzóbb volt Nagy-Britanniában, mint a Depeche Mode.
A Stripped egy megdöbbentő dal, amit, ha gyakran olvasod ezt a blogot, úgysem kell elmondanom neked. Örökös tagja a Depeche Mode Top 5-ömnek, ahová már csak a Hole To Feed-nek tudok helyet szorítani ( :D ). Megjelenése óta minden Depeche turnén feltűnik, kivéve valamiért az Exciter Tour-t (és egy előadás kivételével a Delta Machine Tour-t, valamint a Touring The Angel első kétharmadában sem volt - a szerk.). 751-szer játszották, a legnépszerűbb előadása valószínűleg a Rose Bowl-ból van, a 101 című koncertfilmről, a gerincvelőt bizsergető fémcsapásokkal. A Devotional verzió is nyilvánvalóan lenyűgöző, és amikor utoljára élőben láttam 2018 júliusában a Waldbühne-ben, akkor is hihetetlen volt. Micsoda dal!
A B-oldal természetesen egy vidám popdal, But Not Tonight címmel. Híres-hirhedt (és nagyon furcsa) eset, hogy a banda amerikai kiadója, a Sire ezt választotta A-oldalas dalnak (a Stripped-et a B-oldalra száműzve), mivel a dal filmzeneként feltűnt az ööö... legendás Modern Girls című filmben. Martin aztán a Delta Machine Tour-on visszahozta a But Not Tonight-ot, a Peter Gordeno-val közös koncertszekciójába, ami Guinness-be áztatott könnyeket eredményezett nálam az együttes dublini fellépésén. 59 alkalommal játszották ezen a turnén, és még egyszer a Global Spirit Touron is felcsendült, a Hollywood Bowl-ban, 2017 október 18.-án. Erről a dalról holnap többet is fogok írni.
És a klip! Peter Care-nek megbocsátottak az It's Called a Heart kukoricacsöves mészárlásáért , és 1986 januárjában Berlinbe hívták, hogy készítsen egy videót a Stripped-hez. Peter le is forgatta a dalt, a Hansa stúdió sarkánál. Hirhedt, hogy a motor, amit a dal elején hallunk, Dave akkori Porschéjából lett hangmintázva, de a videóklipben egy sokkal kevésbé hivalkodó autót látunk a videó kezdő képein. A dalszöveg szó szerinti értelmezése folytatódik, hiszen Dave néhány fa között énekli azt a sort, hogy "gyere velem a fák közé", bár inkább tűnik úgy, hogy megölne téged, mintsem hogy bármi más gondolata lenne. Talán a "hadd lássalak - teljesen levetkőzve" sor valójában sokkal baljósabb, mint gondoltuk volna, vagyis inkább Jeremy Dahmer, mint egy perverz szerelmes dal. Atyaisten - Martin sorozatgyilkos? ( :D )
Na jó, talán nem. A "grass" szónál füvet látunk, a "hands" szónál Dave kezét. Alan is feltűnik, aki lassan körbe-körbe lenget egy kipufogócsövet. Mi a fene folyik itt? Ja, várj, javítja az autót, amit az elején láttunk. A most rögzített kipufogócső elfüstöl, még azelőtt, hogy Fletch megpróbálna minket megkísérteni egy csokor virággal. De aztán hirtelen, miután először látjuk Martint énekelni a "boooooonnnnn" szónál, látjuk, hogy Alan kalapáccsal összetöri az autót, és hogy teljesen őszinte legyek, a videó abszolút zseniális. A Depeche Mode Autos & Repairs másik három tagja is gyorsan csatlakozik Alanhez, és egyikük sem végez valami jó munkát az autó megjavításában.
Ezután az együttes a figyelmét az autószerelőkről a hidegháború befejezésére fordítja, miközben Martin és Alan egy hatalmas vetítőválasznat (amin Fletch látható) néhány lépéssel a berlini fal felé visz. Azt, hogy erre a határőrség erre mit reagált, sohase fogjuk megtudni. Koncertképek és a bandatagok villognak itt-ott, mire az együttes által alaposan átalakított kocsi előtt álló, full bőrbe bujtatott Dave kéri, hogy fogjuk meg a kezét, természetesen fel is emelve azt, hátha nem értjük jól a sort.
Fletch képe sajnos nem volt elég, hogy összeomoljon a kommunizmus, ezért inkább kirúgják a vászonról és helyette Alant láthatjuk, ezúttal pedig Martin és Fletch hordozza a vásznot. Dave nem kerüli el a kötelezzégét, hamarosan látjuk, hogy ő és Fletch a kivetítő képernyőjét egyenesen a szembejövő forgalom útjába viszik, miközben Martin kissé értetlenül egy félmosolyt enged el. Alan ekkor már a televíziók lángszórózásával van elfoglalva, mivel éppen a "television" szónál járunk a klipben.
A dal végén Dave énekel a vetítővásznon, ami előtt Alan látható, majd Martin énekli a saját sorát a kivetítő előtt, ami akkor Dave-et mutatja. Fletch következik Dave sorával (a kivetítő Martint mutatja), majd Alan következik Dave sorával, ezúttal szándékosan, és nem véletlenül összekeverve, mint a Get The Balance Right klipjében. A dal lecsengésében A Depeche Mode Autos & Repairs ismét meglepetésszerűen szétver egy másik szegény ügyfél autóját.
Most először a Depeche Mode történelmében, ez egy nagyon élvezetes videó. A dal puszta minősége is kétségtelenül segít a dolgon, de a Stripped karrierjük során az első olyan klip, amelynek egyetlen pillanatában sem rezzenünk össze, és gondoljuk, hogy "ó, srácok... mi a fenét műveltek?"
A Stripped valami új volt. Sötétebb, mint a Depeche Mode bármikor korábban volt, és gazdagabb, lenyűgöző hangzása arra predesztinálta, hogy nagyobb helyszíneken játsszák. Oké, a saját szülőhazájukban továbbra is figyelmen kívül hagyták őket, de a világ többi része ekkor már készen várta őket.
És ez nem is csoda. A Stripped az egyik legjobb daluk. Ha a Depeche Mode most így szólna, ki ne esne azonnal szerelembe velük?"
