"A lemezcégek nagyon vicces szerzetek. Az általuk támogatott művészek éveket töltenek azzal, hogy olyan dalokat írjanak, amelyekben mély és fontos személyes érzéseket fednek fel, és mindehhez olyan zenét írjanak, ami tökéletesen passzol a dalhoz. Aztán megkönnyebbülten, fáradtan, de nagyon is büszkén lejátszák a dalt a lemezkiadó társaságnál, és várják az elkerülhetetlen dicséretcunamit. Ehhez képest a kiadós srác rájuk néz, és azt mondja: "Na. Ez nem egy kislemezes dal. Nézzük meg, milyen a B-oldalas?"
Hölgyeim, és uraim, ez nagyjából megközelíti azt, amin a Depeche Mode átesett 1986 elején, az amerikai Sire kiadónál. Meghallották a Stripped toronymagas fenségét. És aztán a B-oldalas párját, a But Not Tonight-ot választották helyette. Azóta is nehéz felfogni.
Először is, pár szó a But Not Tonight-ról. Amikor először megvettem a Stripped 12'' vinylt jópár évvel ezelőtt, elsőre magával ragadott a But Not Tonight. Már-már dühítően fülbemászó, remek popdal, és több, mint korrekt B-oldalas. Az Extended Remix, ami ezen a 12''-esen szerepelt, kifejezetten élvezetes és minden bizonnyal felülmúlja az eredeti 7'' változatot. És aztán, amikor Martin élőben játszotta a dalt a Delta Machine Touron, az bizony egy fennkölt pillanat volt. Ezt a két mentséget félretéve viszont a But Not Tonight A-oldalra pakolása akár meg is akaszthatta volna a Depeche Mode amerikai diadalmenetét - mindenesetre valaki tényleg nem gondolta át a dolgokat.
A zenekar és a Mute végül elfogadta a döntést; a Black Celebration SACD kiadásához párosuló DVD-n kifejtették, hogy ennek az oka főleg az volt, hogy szerintük a kiadó elég jól ismerte az amerikai piacot, ráadásul a dal helyet kapott a Modern Girls filmzenéjén. Bizonyára láttátok már a Modern Girls-t? Nem? Én sem. Sajnos a Legjobb Filmzenéért Járó Oscar díj kiosztásakor is figyelmen kívül hagyták a dalt, így a But Not Tonight nyom nélkül tűnt el Amerikában, noha aztán a Black Celebration USA kiadásán mégis megjelent. Talán a kegyetlen videóklip még jobban betett... Szerencsére, és kissé hihetetlenül, ez nem akadályozta meg a banda további terjeszkedését Amerikában.
A Depeche Mode kiadványaira vadászók számára mindenesetre itt egy érdekesség: a But Not Tonight végül 1986 október 22.-én jelent meg, és az amerikai kiadványon két olyan remix található, ami nem jelent meg az Európában kiadott lemezen. Mind a 7'', mint a 12'' mix (Robert Margouleff munkái) kicsit csillogóbb és poposabb, mint az eredeti brit verziók. Egyik sem életbevágó fontosságú, de attól még rendben vannak. Az Extended Mix és a Margouleff Dance mix végül Angliában csak a Remixes 81-04 digitális kiadványán jelent meg. Ez egy furcsa, titkos letöltőoldal volt - emlékeztet arra, hogy milyen frusztráló volt az élet a szélessáv előtti időszakban. A But Not Tonight B-oldalán egy furcsa, elég obskúrus, kevésbé ismert dal szerepel, bizonyos Stripped... A US 12'' vinyl pedig ugyanúgy tartalmazza a Highland Mixet és a Black Day-t a UK 12'' lemezről. Pozitívum még az artwork - a Stripped fekete borítójához képest a fehér változat kifejezetten tetszetős.
Összességében láttuk a Depeche Mode-ot, ahogy csirkével a kezükben énekelték a See You-t egy Bananas nevű német TV műsorban (ha nem hiszed, keress rá a Youtubeon), és aki ezt látta, az megérti a The Meaning Of Love videóját is, de a But Not Tonight A-oldalon történő kiadása még így is a legmegdöbbentőbb döntés, amit a Depeche Mode hozott (vagy amit helyette hoztak). Végül bíztak a Sire Records-ban, de a kislemez elbukott, és a zenekar azt hitte, hogy Amerika veszett ügy innentől. A But Not Tonigt különös meséje azonban - mint a jó mesék általában - boldogan zárul, és a Depeche Mode hamarosan rádöbbenhetett, hogy Amerika nagyon is szerelmes beléjük.
És aztán egy szeretenivaló lábjegyzet a dalhoz a Delta Machine Touron történő feltámadása, amely aztán ezen a turnén valamifajta érzelmi csúcsponttá vált, és személy szerint meglehetősen megindítonak találtam.
Talán a Sire végig tudta, hogy mit csinál?!?"
