"A Black Celebration artworkje valami egészen különleges. Igen, sötét, de van benne mégis valami optimista. A tekintélyes, és valahogy fenyegető épület összeolvad a vidámabb tulipánképpel, ami egyébként meglehetősen jól passzol hozzá. Az album borítójára dombornyomott logók eleinte furcsának tűnnek, de azonnal értelmet nyer, ha megnézzük a borító belső részét, hogy melyik melyik dalhoz tartozik. Nyilvánvaló, hogy nincs sok értelme abból a szempontból, hogy a piktogram egyezik-e a dalszöveggel (például a születésnapi torta a Sometimes-szal), de biztos vagyok benne, hogy él valahol egy Depeche Mode rajongó, akinek sikerült kidolgoznia már az egyes ikonok jelentését és az adott számhoz való kapcsolatát :) Mindenesetre mivel mi most törvényszéki boncolás szinten lemegyünk egy hónapig mindenbe, amiben a "Fekete", vagy az "Ünnep" szó szerepel, ezért álljon itt, hogy melyik ikon melyik dal mellett található:
Black Celebration - egy V betű egy körben, gondolom a győzelem (Victory)
Fly On The Winscreen-Final - egy olimpiai fáklya
A Question Of Lust - egy DM logó
Sometimes - egy szülinapi torta
It Doesn't Tatter Two - három harang egymás mellett, mint egy nyerőgépen
A Question Of Time - egy robbanásra mutató nyíl? Fogalmam sincs.
Stripped - Egy megafon háromszögben, egy nyíllal, ami kifelé tart a megafonból. A nyíl kétségtelenül ott van, ahol a megafonból kijön a hang, de... kérem szíves türelmeteket, de... a Music For The Masses nagy narancssárga megafon motívuma és a Stripped megafon egy darabja könnyen összeilleszthető, és ha ez igaz, akkor simán lehet azzal érvelni, hogy a nyíl a Music For The Masses felé mutat... na jó, persze ennek semmi értelme sincs. Folytassuk...
Here Is The House - három trombita egymáson
World Full Of Nothing - három repülőgép rendkívül veszélyes formációban repül
Dressed In Black - egy felrobbant karácsonyi süti
New Dress - három zászló egy körben, kettő ebből narancssárga, egy tiszta.
Hát, ennyi. És ezek a szimbólumok nem az albumszámsorrendjében jelennek meg a borítón, nem ám! Az túl könnyű lenne. Ha már idáig eljutottam, valamifajta közelezettséget érzek, hogy tovább boncoljam a témát. A borítón található ikonok sorrendje tehát a következő:
Bal oldal: Három trombita, V mint győzelmi jel, Három zászló, olimpiai fáklya, robbanó süti
Jobb oldal: robbanásra mutató nyíl, születésnapi torta, veszélyes repülőgépek, játékgép, megafon.
Ez alapján tehát az alábbi lenne az album számsorrendje:
A oldal - Here Is The House, Black Celebration, New Dress, Fly On The Windscreen-Final, Dressed In Black
B oldal - A Question Of Time, Sometimes, World Full Of Nothing, It Doesn't Matter Two, Stripped.
És nincs A Question Of Lust? Nos, ez a logó, a DM logó feltűnik a bal felső sarokban, a "Depeche Mode: Black Celebration" felirat mellett, tehát ebben az egyre furább világban, amit most létrehoztam, ennek kellene lennie az első számnak. Ki tudja? Ekkortájt viszont már tényleg kezdtem összezavarodni. Jobb lett így az album, ezzel a dalsorrenddel? Nem, természetesen nem. Elég hát ebből az őrületből.
VÁRJUNK CSAK EGY PERCET! Ebben az alternatív dalsorrendben a Stripped a zárószám. És a megafon a jövőbe mutat. A Music For The Masses-korszakba, és annak a megafonjába. Igen? Nem. Valószínűleg nem. Sőt, határozottan nem.
Ahogy a fentiekből kiderül, semmiképpen sem vagyok alkalmas arra, hogy a Black Celebration artworkjéről beszéljek. Ez az ember nem lehet más, mint Brian Griffin, aki már a Speak And Spell, az A Broken Frame, a Construction Time Again és a Some Great Reward gyönyörű borítóját is elkészítette. Briant felkérték a Black Celebration borítóának elkészítésére is, és erről viszonylag részletesen szó is van a Black Celebration DVD újrakiadáson. Brian azonban volt olyan kedves, hogy néhány további kérdésemre is válaszoljon.
Martyn Atkins Daniel Millernek arról beszélt, hogy egy imponzás érzetű terv volt a borítóra, és ezt a hatást épületekkel és zászlókkal kívánták elérni. Brian Griffin-t kérték fel fotózni, ő pedig előállt egy koncepcióval, aminek alapján egy 1930-as évekbeli futurista stílusú épületet épített, amelynek az oldalát zászlók borítják. Ez a terv aztán dobva lett, mivel az említett DVD kiadványon elhangzottak alapán sem Martynnak, sem a zenekarnak nem tetszett, ezért a képet megvágták és azt a borítót kaptuk, amit mindanyiain ismerünk. Brian azonban nem volt lenyűgözve, és nyugodtan kimondhatjuk, hogy még mindig ugyanígy érez.
Almost Predictable Almost (APA): Amikor először kerestek meg a Black Celebration kapcsán, volt valami különleges előzetes koncepciójuk?
Brian Griffin (BG): Azt hiszem, erre Martyn Atkins, a tervező valószínűleg jobban tud erre válaszolni. Azt hiszem, hogy egy magas, zászlóval borított vállalati épület volt.
APA: Hallottál valamit az albumból a munka elkezdése előtt? Ha igen, akkor ez bevett dolognak számított, hogy elküldik a zenét az album artworkjének az előkészítésekor? Nagyon könnyen el tudom ezt képzelni például a Construction Time Again esetében.
BG: Általában kazettát kaptam. De soha nem hallgattam meg alaposan, mert sokkal jobban érdekelt mindig a legerősebb kép megtalálása. De valóban, általában a banda segíti a grafikust abban, hogy megértse a fő motivációját az albumnak.
APA: Úgy tűnik, hogy az artwork megváltozott az eredeti elképzeléshez képest. Mi történt pontosan?
BG: Az album borítója úgy néz ki, mintha valamiképpen eltérítették volna a figyelmemet. Martin Atkyns elkezdett diktálni kreatív téren is, amivel nem értettem egyet és elvesztettem a fókuszt. Kedveltem őt, mint embert, de nem tudtam tisztelni, mint tervezőt. Nem volt ez egy boldog munkakapcsolat, ez volt az oka, hogy ez volt az utolsó borítóm, amit a DM-nek készítettem.
APA: Végső soron mi a véleményed a Black Celebration artworkjéről? Hogy osztályoznád a Depeche Mode életművében?
BG: Úgy gondolom, hogy a borító rendben van, de nem volt rá sok időm. Hanyatlást láttam a munkakapcsolatban, két olyan ragyogó borító után, mint az A Broken Frame és a Construction Time Again. Nagyon kár!
Köszönöm Briannek, hogy időt szakított rám, És milyen következtetéseket vonhatunk le? Nos, azon kívül, hogy a Depeche Mode logók tolmácsolásában még több időt kell beletennem, nem sokat. Lehet, hogy kedveled az artworköt, lehet, hogy nem. A zenekar szereti, Brian nem. Azt hiszem, minden az egyén szempontjától függ.
De azért az a Stripped ikonelmélet elég érdekes, nem?"
