Forced To Mode interjú 2016-ból, szintén az Almost Predictable Almost blogról fordítva. A fő téma ezúttal is a 35 éve kiadott Black Celebration!
"A Forced To Mode egy berlini Depeche Mode tribute zenekar, és a Speak & Spell zenekarhoz hasonlóan ők is egy különleges Black Celebration koncertet adnak, amelyre április 29-én kerül sor a Sin City fesztivál keretében (a cikk 2016-ban íródott - a ford.). A zenekar háromtagú, Christian Schottstadt (ének), Matthias Kahra (gitár) és Thomas Schernikau (billentyűs hangszerek) alkotja, és a Black Celebration koncert mellett hamarosan egy koncertsorozatba kezdenek, ahol a teljes Depeche-repertoárt játsszák majd. Ahogy a későbbiekben a videóból is kiderül, tudják, hogyan kell jó show-t csinálni, és nem meglepő, hogy a hírnevük napról napra nő. Thomasszal beszélgettünk a Depeche Mode-ról, a zenéről és természetesen a Black Celebrationről.
APA: Mesélj egy kicsit a Forced To Mode-ról? Mikor alakultatok, ki mit csinál és így tovább?
TS: DM tribute zenekarként indultunk 2011-ben egy nagyon jóízlésű és meggyőző koncertszervező miatt, aki azt akarta, hogy adjunk elő egy DM szettet az EBM fesztiválján, csak azért, mert látott néhány felvételt az eredeti zenekarunkról, a "ForcedMovement"-ről. A ForcedMovement-tel 2 DM feldolgozást adunk elő egy különleges rendezvényen, csak úgy a szórakozás kedvéért. Soha nem terveztük, hogy egy DM feldolgozásokat játszó banda leszünk, vagy hogy többet játszunk majd, mint egy alkalmi koncertet két feldolgozással - innen tehát a szájbarágós zenekarnév ;-). De mivel a saját karrierünk éppen függőben volt, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk, és meglepően jól ment, és most, majdnem 5 évvel később kb. 80 sikeres koncertre tekintünk vissza, és több mint 60 DM-dalból álló repertoárral rendelkezünk... És ez a repertoár csak nő és nő!
A Forced To Mode tagjai:
Christian, a frontemberünk, aki pont úgy énekel/hangzik, mint Dave, még playback vádakat is kaptunk, mert annyira közel áll az eredeti hanghoz ;-). És tudja, hogyan kell mozogni és interakcióba lépni a közönséggel, az biztos...;-) Ezen kívül ő gyártja a háttérzenék nagy részét, rengeteg stúdiómunkát végez, és nem utolsó sorban mondhatjuk, hogy ő a mi menedzserünk. Ő szervezi a legtöbb koncertünket, kommunikál a helyszín technikusaival és így tovább... Szóval ő egy igazi mindenes ;-)
Aztán ott van Matthias, a gitárhősünk, az egyetlen "profi" zenész a bandánkban, aki élete nagy részét a popiparban töltötte sok különböző zenekarral és stílussal. Ő egy másik dimenziót hoz a hangzás szempontjából, mert sok DM szám van, ami igazán profitál a gitármunkájából, és valóban modernebbnek és gazdagabbnak hangzik, mint néhány eredeti felvétel. Tehát ő és a gitárja kulcsfontosságú elemei a tipikus F2M élő hangzásnak!
Egy DM tribute bandában elkerülhetetlenül kell lennie egy billentyűsnek, és ez az én szerepem. Én 2 sampleren és 1 szintetizátoron játszom, amit 2 billentyűs hangszerrel váltok ki, időről időre hozzáadok egy dob-padot, és persze a fő háttérhangok nagy részét én csinálom. Az idő múlásával még egy-egy Martin balladát is elkezdtem énekelni koncertjeinken, mint például a The Things You Said-et, de ez még mindig ritka dolog. Nincs szigorú "szereposztás" a zenekarban, ami azt jelentené, hogy minden Martin-számot nekem kell énekelnem, vagy hogy úgy kell öltöznünk, mint az eredeti zenekar. Próbálunk a hangzásra és az érzésre koncentrálni, és azt próbáljuk megragadni, ami egykor a DM-et egyedivé tette számunkra - a maszkírozást és a szerepjátszást meghagyjuk más coverbandáknak! Az előzetes produkcióban megosztozunk a stúdiómunkában Christian-nal, néha 50-60 órát töltünk el egy-egy számmal, amíg a dalok "tökéletesen" szólnak a fülünknek, és készen állnak arra, hogy eljátsszuk őket a közönségnek.
Végül ott van Ronald, a hangmérnökünk és technikusunk, aki tényleg segít nekünk abban, hogy az előadásra koncentráljunk, és ne zavarjanak meg minket a logisztikai vagy technikai problémák. Segít a színpad felépítésében és a csomagolásban, plusz ő a zenekari busz sofőrje a koncert után, amikor a többiek már túlságosan kimerültek ahhoz, hogy még vezetni tudjanak!
APA: Beszélj nekünk a közelgő koncertjeidről és az április 29-i berlini Black Celebration koncertről!
TS: Ez az év nagyon ígéretesnek tűnik számunkra, és néhány nagyon nagy koncert vár ránk. Néhány csúcspont: 2 SinCity koncert Berlinben, 2 teljesen különböző setlisttel, aztán egy koncert a Festung Königssteinben, ami egy régi vár egy dombon Németországban. Aztán egy titkos koncert egy különleges eseményen és helyen, ami közvetlenül kapcsolódik a DM történelméhez, majd novemberben egy teljes zenekarral együtt fogunk játszani a híres lipcsei Gewandhausban. Ez nagyon különleges lesz! Idén több mint 40 koncertet fogunk játszani, a kereslet Németországban és külföldön napról napra nő!
Ami az április 29-i berlini koncertet illeti, ez az első a 2 exkluzív SinCity koncertünk közül (egy kis fesztivál, amit Nik Page, az egykori Blind Passengers szervez), és a Black Celebration album nagy részét fogjuk játszani, elszórtan az este folyamán. Várj, a legtöbbet? Igen, a múltban vegyes reakciókat és érzéseket váltottak ki belőlünk a "különleges" albumkoncertek, mint például 2014-ben, amikor szinte az egész Some Great Rewardot élőben játszottuk, majd tavaly, amikor a Violatort játszottuk 3 alkalommal a klasszikus sorrendben, az összes közjátékkal együtt, hozzáadva négy B-oldalas és néhány más számot a World Violationről. A "normál" F2M koncertekhez képest, ahol vegyes a setlist, a közönség kicsit szűkszavú volt, és sokkal nehezebben tudtuk beindítani a dolgokat, érted?
Megtanultuk a leckét, és egy olyan balladákkal telepakolt albummal, mint a Black Celebration, úgy döntöttünk, hogy a kulcsszámokra koncentrálunk, és itt-ott hozzáadunk néhány balladát és B-oldalas számot. Azt még nem árulhatom el, hogy mely számok kerültek be a válogatásba, de egy nagyszerű buli lesz, néhány találó DM-dal az 1980-as évekből egy remélhetőleg nagyszerű és gördülékeny setlisthez passzolva.
APA: A Depeche még soha nem játszotta élőben a Sometimes-t, és csak kétszer játszotta a Here Is The House teljes zenekari változatát. Várjátok már, hogy eljátsszátok a ritkább vagy ritkábban hallott számokat?
TS: Igen, természetesen, mindig szeretünk olyan dalokat játszani, amelyeket a DM ritkán vagy soha nem játszott élőben korábban. Például az olyan dalok, mint a Dangerous, a Sea of Sin vagy a To Have and to Hold mindig nagy tetszést aratnak a DM rajongói körében, és kíváncsian várjuk, hogy ezúttal hogyan reagálnak majd. Mindig kihívást jelent az előzetes produkció, és aztán néha egészen meglepő, hogy ezek közül a ritka dalok közül melyek működnek élőben.
APA: Melyik a kedvenc Black Celebration számotok?
TS: Az egész zenekart megkértem, hogy válaszoljon erre a kérdésre:
Christian: World Full Of Nothing
Matthias: Fly on the Windscreen
Thomas: It Doesn't Matter Two
APA: Végül, szerinted mennyire volt fontos album a Black Celebration a Depeche Mode számára?
TS: Ez egy nehéz kérdés, talán még maguk a DM is nehezen tudna erre válaszolni! Annyit tudunk, hogy a rajongók körében nagyon szeretik, és az biztos, hogy nagy mérföldkő volt a karrierjükben. Úgy tűnik, még mindig nagyon szeretik ezt az albumot, az elmúlt években tett megjegyzéseikből ítélve, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a DM a mai napig rendszeresen játssza legalább a kislemezes dalokat a lemezről Nagyon izgatottak vagyunk, hogy az albumot (majdnem az egészet) játszhatjuk, és alig várjuk, hogy találkozzunk valamelyik koncertünkön!
Köszönöm szépen Thomasnak, hogy időt szakított a beszélgetésre. Ha április 29-én valahol Berlin közelében vagy, mindenképpen menj el a koncertre, mert nagyszerű lesz. Tartsd szemmel a Forced to Mode weboldalát a további turnéidőpontokért, és kövesd őket a Facebookon is.
