Megvolt a koncert Barcelonában is, sajnos ismét John The Revelator nélkül - szenzáció lett volna, ha végigmegy teljes setlisttel a turné, szomorú, hogy az utolsó néhány fellépésre rövidítettek a dallistán. Ezt leszámítva nagyjából a szokásos menetrendben mentek a dolgok; visszatért a Before We Drown és a Condemnation, volt ismét Happy Birthday az Everything Counts után, Martin pedig az idén szokásos Strangelove-Somebody párost énekelte.
Barcelona, setlist:
Speak To Me (intro)
My Cosmos Is Mine
Wagging Tongue
Walking In My Shoes
It's No Good
Policy Of Truth
In Your Room
Everything Counts
Precious
Before We Drown
Strangelove
Somebody
Ghosts Again
I Feel You
A Pain That I'm Used To
Behind The Wheel
Black Celebration
Stripped
Enjoy The Silence
Condemnation
Just Can't Get Enough
Never Let Me Down Again
Personal Jesus
Ez pedig a Never Let Me Down Again a koncertről:
Depeche Mode összes
Ma este Barcelona és egy kultikus helyszín!
Ma este Barcelonába látogat a Memento Mori Tour, mégpedig egy klasszikus koncerthelyszínre, a Palau Sant Jordi-ba! 1990 óta minden egyes alkalommal ellátogatnak a kultikus falak közé, de előtte 1984-ben és 1987-ben is koncerteztek már a katalán fővárosban.
Biztos, hogy jól megy minden? 30 éve Hongkongban járt a Depeche Mode
30 éve Hongkongban járt a Depeche Mode. Ez a fellépés többmindenről volt nevezetes, elsősorban arról, hogy (vélhetően) első ízben Martin énekelte a Condemnation-t. A SOFAD érzelmes balladáját 1993-ban és 1994 február 15., Johannesburg között Dave énekelte. Johannesburg és Hongkong között csak a Melbourne és a Sydney koncert felvételét ismerjük, ezeken a helyszíneken nem volt a Condemnation: Hongkongtól pedig minden alkalommal a turnén Martin énekelte a dalt. Könnyen elképzelhető, hogy Dave nem tudta kiénekelni a bonyolult, nagy hangterjedelmű alkotást (legalábbis 1998-ban is ez volt a kifogás, amikor Dave megfázása miatt a Condemnation néhány alkalommal hiányzott a setlistből). Martin kicsit máshogy énekelte a dalt, új színt adva a Condemnation-höz. Érdekesség, hogy ez az a dal, amit később is hol Dave, hol Martin adott elő - hogy aztán a Memento Mori Touron testvériesen osztozva, duettként csendüljön fel az érzelmes alkotás.
Ezeken a koncerteken tehát Martin nem 2, hanem 3 (!) dalt énekelt a koncert közepén (ezek általában a Condemnation, az A Question Of Lust és az I Want You Now voltak), vélhetően ezzel is tehermentesítve az ekkortájt már súlyos drogproblémákkal küzdő Dave-et. Ugyanakkor Martin alkoholproblémái is súlyosnak bizonyultak, erről Daryl Bamonte is beszámol az Exotic Tour Diaryban. A zenekar mindenese (és leendő billentyűse :D ) pont Hongkongból számol be a következőképpen:
"Ezt nem fogjátok elhinni! Martin Gore túl sok barackpálinkát iszik és seprűvel beszélget! Esküszöm, hogy ez történik. Kérdezzétek Alant!"
Dave állapotára pedig jellemző talán az a rövid történet, amit Andrew Bull koncertszervező és felesége 2011 áprilisában nyilatkozott a 'That's Shanghai' magazinnak. A DM Live Wikiről fordítok:
Sally Kwok: "Elmondok egy vicces történetet a Depeche Mode-ról, akik nem voltak hajlandóak feljönni a színpadra Hongkongban, és az énekes csak négyszemközt akart beszélni velem."
Andrew Bull: "Dave [Gahan] a Depeche Mode-ból úgy döntött, hogy a feleségem az a múzsája. Alapvetően az történt, hogy Dave nem szerette, ha a színpadról bármilyen reklámtábla-szalagot lát. De hát ez egy futballstadion volt, ahol éves szerződéseket kötnek, így fizetnem kellett az embereknek, hogy fénybe borítsák a stadiont, és fekete drapériát tegyenek a Cathay Pacific hirdetőtábláira - a szerződés teljes megszegésével -, mivel Sally ezzel nyugtatta meg Dave-et az öltözőben."
Maga a koncert jól sikerült, bár a Policy Of Truth nagyon vérszegényen kezdődik, és néhány másodperc múlva le is áll. Dave néhány vakkantás után újraindítja a bandát, és ekkor már jól megy minden. Jól megy minden?
Madrid, első este, teljes koncertfelvétel:
A főprogram az idei második prágai koncertről
No flamenco, no John The Revelator - Madrid, második este
Madridban duplázott a Depeche Mode. Sajnos, alig néhány koncerttel a turné befejezése előtt megvolt az első setliströvidülés is: a mostani gigantikusan hosszú koncertek egy dallal rövidülni látszanak, mivel nem játszották a John The Revelator-t. Ha esetleg tényleg itt lenne a turné hivatalos koncertkiadványának a felvétele, akkor hiányolnunk kell a Condemnation-t is, mivel a második este is a Waiting For The Night-ot játszották; és nem lesz/lenne rajta a Before We Drown sem, mivel az első estés Speak To Me helyett most a My Favourite Stranger volt a repertoáron. (nem beszélve természetesen a turné korábbi, emblematikusnak gondolt dalairól, mint a Sister Of Night, a World In My Eyes, a Wrong, a Soul With Me, vagy éppen az A Question Of Lust). Reméljük, hogy mégis inkább Mexikóvárosban volt az a turnéfelvétel, és most csak a flamencotáncos hölgy miatt készült videó, aki egyébként nem lépett színpadra a második estén.
Madrid, második este, setlist:
Speak To Me (intro)
My Cosmos Is Mine
Wagging Tongue
Walking In My Shoes
It's No Good
Policy Of Truth
In Your Room
Everything Counts
Precious
My Favourite Stranger
Strangelove
Heaven
Ghosts Again
I Feel You
A Pain That I'm Used To
Behind The Wheel
Black Celebration
Stripped
Enjoy The Silence
Waiting For The Night
Just Can't Get Enough
Never Let Me Down Again
Personal Jesus
Tegnap este így hangzott az Enjoy The Silence:
A főprogram az idei első prágai estéről
A Never Let Me Down Again karlengetésével búcsúzunk mára - see you in Budapest!
És akkor itt van búcsúzóul a Never Let Me Down Again a 101-ről, amelynek a végén elindul az a karlengetős rész, amelyet kevesebb, mint 2 hét múlva Budapesten is láthatunk! :)
A 101 újrakiadásai és a Blasphemous Rumours
A 101 eddig két újrakiadást élt meg. 2003-ban a Mute Records újra kiadta a lemezt SACD formátumban. Ez lényegében három formátumban tartalmazta a 101-et - többcsatornás SACD, sztereó SACD és PCM sztereó (CD audio). A többcsatornás hang 5.1-ben került bemutatásra, és jobban visszaadta az élő élményt. Az SACD Észak-Amerikában nem jelent meg. Nyomdahibák miatt azonban a készlet első példányszámát beárnyékolta egy rosszul kódolt többcsatornás SACD réteg, amely az első lemezen hallgathatatlan volt. A sztereó SACD és CD hangrétegek nem voltak érintettek. A többcsatornás réteg bónuszként rejtett sávként a "Pimpf" teljes verzióját is tartalmazta.
2003-ban a filmet is újra kiadták, a korszak divatos formátumában, DVD-n. Az első lemezen a játékfilm volt megtlaálható, valamint egy Pennebaker, Hegedűs és a zenekar kommentárja. A második lemezen Dave Gahan, Martin Gore és Andy Fletcher új interji voltak hallhatóak, igaz, mindegyikük az akkoriban zajló szólóprojektjeikről nyilatkozott: Paper Monsters (Gahan), Counterfeit² (Gore) és Client (Fletcher). Mindhárom interjút külön-külön Pennebaker és Hegedus készítette. Daniel Millerrel, a zenekar menedzserével, Jonathan Kesslerrel és a "buszos gyerekek" közül hárommal készült interjúk is helyet kaptak. A különleges bónuszok között szerepelnek a Rose Bowl-koncertről készült videofelvételek, köztük korábban nem publikált felvételek is.
Alan Wilder nem kívánt részt venni az újrakiadás munkálataiban és interjúiban.
2021-ben Blu-Rayen jelent meg egy újrakiadás, az eredeti film 4k-s szkennelésén alapuló, feljavított képminőséggel, korábban kiadatlan felvételekkel együtt. Egy limitált kiadású box set is megjelent, amely egy könyvet, posztert és egyéb különleges tartalmakat tartalmaz.
Jöjjön a Blasphemous Rumours felvétele:
Mik a legjobbak a 101-en?
A 101 ragyogó formában mutatja a zenekart. Soha többé nem volt ilyen jó a Behind The Wheel, a Stripped, a Black Celebration és sokak szerint az Everything Counts sem: diadalmasan búcsúzott a Nothing, a Pleasure Little Treasure, a Something To Do (egy 1993-as fellépést leszámítva), a Blasphemous Rumours vagy éppen a People Are People. A Shake The Disease is kiváló itt, nézzük meg: