Következzék most róla a "címadó dal", a LAST CALL FOR LIQUID COURAGE!
Depeche Mode összes
Párizs, második este
És megvolt a második este is Párizsban, három setlistcserével: ezúttal a My Favourite Stranger, a Heaven és a Waiting For The Night csendült fel.
Párizs, második este, setlist:
Speak To Me (intro)
My Cosmos Is Mine
Wagging Tongue
Walking In My Shoes
It's No Good
Policy Of Truth
In Your Room
Everything Counts
Precious
My Favourite Stranger
Strangelove
Heaven
Ghosts Again
I Feel You
A Pain That I'm Used To
Behind The Wheel
Black Celebration
Stripped
John The Revelator
Enjoy The Silence
Waiting For The Night
Just Can't Get Enough
Never Let Me Down Again
Personal Jesus
Ismétlés Párizsban
Ma este tehát újabb koncert Párizsban, vélhetően olyan dalokkal, mint a Heaven, a Waiting For The Night, és esetleg a Speak To Me. Nézzük meg, hogy hogy szólt az első estén az I Feel You, ami egyébként biztosan lesz ma is:
Bologna, feljavítva!
Ma, pontosan a koncert 40 éves évfordulójára kikerült a DM Live Wikire az 1984 március 5-ei bolognai koncert felvétele, feljavított verzióban. Ahogy megszokhattátok, nemcsak letölteni, hanem belehallgatni is lehet a dalokba.
A koncert érdekessége, hogy a Big Muff-ot játszották a Pipeline helyett, azaz ezek a DM utolsó koncertjei, ahol egyetlen Martin által énekelt dal sem szerepelt, de ez így volt a Construction Time Again Tour minden egyes 1984-es koncertjén (ahol teljes setlistet játszottak). A Big Muff-ot egyébként ekkor a setlistenek gyakran Big Cunt-nak hívták, ahogy a New Life helyett is New Crap volt gyakran olvasható.
Az itt található felvétel egyébként áramszünettel zárul: a Just Can't Get Enough végén hirtelen elhallgat a technika, amit a közönség hatalmas ovációval kísér. Alan Wilder így emlékezett vissza 1987-ben a szokatlan eseményre: "Egy tápkábel haladt végig a tömegen, és amint elkezdtük az utolsó dalt, egy ventilátor átvágta a kábelt, és kigyulladt a vezeték".
Egy rajongó szerint a technika helyreállítása után újrajátszották a Just Can't Get Enough-ot, és utána még eljátszották a szokásos Boys Say Go-t is - erről sajnos nincs felvétel már, azaz itt a Just Can't Get Enough hirtelen elnémulása és az erre adott hatalmas ováció a záróakkord.
https://dmlive.wiki/wiki/1984-03-05_Teatro_Tenda,_Bologna,_Italy/Source_1
Egy magyar rajongó beszámolója a párizsi DM koncertről
Kedves barátom és olvasóm, Varga Zoli "Pinocchio" is Párizsban járt tegnap, sőt, a holnapi fellépésen is ott lesz. Következik az ő beszámolója:
"Az első napra a kakas ülőre sikerült jegyet szerezni. Furcsa is volt a kiemelt állók után, így viszont más rálátásom volt az egészre. Az ülőhelyek között elég kicsi távolság volt. Ezt az egy dolgot lehet negatívumként említeni. Számomra az előzenekar borzasztó volt. Bántotta a fülemet a zene és az énekesnő hangja egyaránt, pedig nem figyeltem rá, mert telefonozgattam közben. Ez nyilván ízlés kérdése, mert a hazai közönségtől szép tapsot kaptak. Ezután jött a dj szett. Itt már sejteni lehetett, a hangulatra nem lesz panasz. A közönség eléggé oda tette magát. Egész arénás ütemes vastapsal alapoztak. Majd következett a koncert. Erről csak pár szót ejtenék. Lehet a zárt tér miatt, de nagyon jól szóltak a számok. Kiemelendő a 3 új szám. A BWD nagyon jól hangzott élőben. A BTW hasonló sikert aratott, mint a Devotional turnén. Azt hiszem ezzel nagyjából mindent el is mondtam róla. A BC-t pedig fenomenálisan eltalálták az intróval és fentről jól látszó szinpad fényekkel. Aki nem látta még ezen a turnén élőben, annak mindenképpen ajánlott. A videok közel sem adják vissza, ég és föld az eltérés. Amit még megemlítenék: Az álló sorokban meglepően kevés telefont láttam a megszokottakhoz képest. Ennek következménye képpen lent nagyon jó hangulatott teremtett a közönség végig. Pici negatívum, hogy a Somebody -Condemnation alatt kb 30 darab telefon világított az ülő részen, rontva a látványon. De ez így is egy parádés koncert volt."
Párizs, első este, és egy bő félórás felvétel!
Párizsban lépett fel a Depeche Mode! Reméljük, a ruhatárat megtalálta minden rajongó :D Ma új előzenekarunk volt, Suzie Stapleton. A zenekar a szokásos első esti setlistet játszotta, azaz a Before We Drown-Strangelove-Somebody-Condemnation négyest hallhattuk. Az utolsó bő fél óráról van egy távoli felvétel is (Enjoy The Silence, Condemnation, Just Can't Get Enough, Never Let Me Down Again, Personal Jesus). Felköszöntötték a szülinapos Christian Eignert is az Everything Counts után!
Párizs, első este, setlist:
Speak To Me (intro)
My Cosmos Is Mine
Wagging Tongue
Walking In My Shoes
It's No Good
Policy Of Truth
In Your Room
Everything Counts (+Happy Birthday Christian Eigner)
Precious
Before We Drown
Strangelove
Somebody
Ghosts Again
I Feel You
A Pain That I'm Used To
Behind The Wheel
Black Celebration
Stripped
John The Revelator
Enjoy The Silence
Condemnation
Just Can't Get Enough
Never Let Me Down Again
Personal Jesus
Itt pedig az említett videó:
Ismét legendás helyszínen duplázik a Depeche Mode!
Ismét egy legendás koncerthelyszínen lép fel ma (és holnapután) a Depeche Mode: Párizsban, az Accor Arénában (korábbi, ismerősebb nevén a Bercyben) koncertezik a zenekar. A DM 1981 óta jár Párizsba, és 1984 óta eddig csak a Some Great Reward és a The Singles Touron jártak CSAK EGYSZER itt, általában mindig dupláznak-tripláznak.
Még egy tavaszváró ambient: Europa Hymn!
Még egy tavaszias hangulatú instrumentális: ma 9 éve került napvilágra Martin Gore (azaz MG) instrumentális szólólemezének első felvétele, az EUROPA HYMN!
Egy titkos kedvencem
Egy gyönyörű, bánatos instrumentális a St.Jarna-Sibeling vonalról: valahogy nekem nagyon tavaszi hangulatú is, amibe persze belejátszhat, hogy ma van a meteorógiai tavasz első napja. Mindenesetre ma 14 éve jelent meg Tim Simenon, azaz a BOMB THE BASS produkció Back To Light című lemeze. Ennek a lemeznek a zárószáma a MILAKIA volt, amelynek Martin volt a társszerzője. Állítólag a dal 1997-ben született, amikor Tim éppen az Ultra producere volt, ami akár továbbgondolkodásra is adhat okot - akár talán az Ultrán (vagy valamelyik kislemez B-oldalán) is kiköthetett volna a dal?...
Két elgondolkodtató idézet, és három akusztikus dal a Live Monstersről
A ma 20 éves Live Monsters kiadványt a megjelenésekor heves vita kísérte - ezt azóta szerintem a korlátlan feledés váltotta fel.
Nem titok, hogy a Paper Monsters Tour vége és a Live Monsters DVD időszaka nem volt egyszerű Dave számára. A Paper Monsters Tour őszi szakasza gyakran érdektelenségbe fulladt és a Live Monsters DVD sem túlzottan ostromolta a listákat. Dave-nek ekkor át kellett gondolnia a szerepét a Depeche Mode-on belül, amelyhez Martin sem volt mindig jó beszélgetőpartner... A megváltozott hangulatra álljon itt két idézet. Az első Victor Indrizzo-tól, a "Dave Gahan band" dobosától származik, a párizsi második esti koncert után, a Paper Monsters Tour Diary-ból, amelyet a davegahan.com-on vezettek az együttes tagjai:
"Párizs! Mit is mondhatnék, mindkét show csodálatos volt, és nagyon is különböző. Az első estének lenyűgöző energiája volt, a második estéről pedig felvétel készült, szóval egy kicsit figyelmesebben játszottunk és megpróbáltunk nem felkapaszkodni a tömeg adrenalinlöketére (nagyon nehéz volt). Másnap mindannyian körbesétáltuk Párizs. Az egyik különleges dolog a turnéval kapcsolatban, hogy mindannyian élvezzük egymás társaságát. Pont olyan volt, mint Beck-nél, a banda egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy együtt lógjon folyton." (Indrizzo a Beck zenekarában is játszott).
A másik idézet pedig Dave Gahan dacos üzenete a Live Monsters DVD belső oldaláról:
"Az elmúlt 18 hónap több szempontból is az egyik legnehezebb volt, amire emlékszem. Megvan a hitem a zenében, és nagyon jó érzés volt a dalokat előadni Knox, Victor, Martyn és Vince társaságában. A családomnak, a közeli barátaimnak, és nektek, rajongóknak köszönhetően, már elhiszem, hogy ebben a pöcegödörben, amit "szórakoztatóiparnak" nevezek, van még remény, és ha hisztek benne és tesztek érte, a változás meg fog történni. Számomra ez mindig megéri a harcot. Viszlát legközelebb!"
Búcsúztassuk tehát a Live Monsters-visszaemlékezésünket Dave háromszámos akusztikus szettjével zárjuk, ami a DVD kiadvány extrái között volt megtalálható. Elhangzás sorrendjében következzék a Dirty Sticky Floors, a Bitter Apple és a Black And Blue Again akusztikus változata!