Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Ghosts Again (Miss Grit Remix)

2023. május 05. - Szigi.

A ma napvilágot látott remixgyűjtemény harmadik darabja a GHOSTS AGAIN (MISS GRIT REMIX). A brooklyni indie pop előadónő DM újraértelmezése elég érdekes lett, engem kifacsartságával az Exciter-korszakra emlékeztetett. Ráadásul a maratoni hosszúságú első 2 mix után kellemesen röviden.

Ghosts Again (Chris Liebing vs Luke Slater Remix)

A következő remix két nagyágyú műve! A GHOSTS AGAIN (CHRIS LIEBING VS LUKE SLATER REMIX) a Mute Records üdvöskéjét, a DM-nek (Going Backwards) és Martinnak (Vervet) már remixet készítő Chris Liebing-et, és a legendás techno DJ-t Luke Slatert takarja, aki 25 éve a Headstar-hoz készített utoljára átdolgozást - nem tudom hirtelen, volt-e ekkora időkülönbség egy DM remixelő első és második munkája között... Ahogy az lenni szokott, a nagy kollaboráció nem igazán sült el izgalmasan. Chris Liebing ennél sejtelmesebb, minimalistább, Luke Slater pedig ennél zajosabb mixet szokott készíteni. Most megálltak félúton - ráadásul ez a kiadvány leghosszabb, 8 perc fölé nyúló darabja.

Ghosts Again (Massano Remix)

Nézzük a mai Ghosts Again (Remixes) kiadvány mixeit! Az első a GHOSTS AGAIN (MASSANO REMIX), ami a remixcsomag leginkább táncparkettre csábító darabja. A hódító dallam, a szintiszőnyeg és a zsíros basszus mind-mind tetszetős, ám a remix annyira kísértetiesen hasonlít a januárban kiszivárgott, ám aztán ejtett Camelphat remixre, ami egy kedves olvasómat/és elsősorban persze jó barátomat, Barcza Lászlót némi nyomozásra késztette, és ezt találta: ""A Massano Remix nagyon hasonlít az idő előtt kiszivárgott CamelPhat verzióra. A dolog további érdekessége, hogy Massano és CamelPhat gyakran lép fel azonos bulikon, de még b2b közös fellépéseik is vannak. Tippem, hogy ez egy közös projekt lehetett, de a kiszivárogtatás miatt lehúzták a remixelők közül a CamelPhat-et és/vagy Massano némileg módosította a mixet a kiszivárgotthoz képest. Bármelyik is, nekem hiányzik az abban hallható könnyedség, emelkedettség. (így emlékezetből, mert még nem hallgattam vissza azt, közvetlen összevetésre)". Mindenesetre érdekes egybeesés!

Itt az új digitális kiadvány: Ghosts Again (Remixes)

Streaming szolgáltatókon a legújabb Depeche Mode kiadvány, a GHOSTS AGAIN (REMIXES)! Ez az első remixcsomag a Memento Mori korszakhoz. A nyolcszámos remixcsomag bemutatásával fog telni a mai nap itt az oldalon - mindenesetre nincs se B-oldalas dal (így a Sundown-feldolgozás ugyanúgy megjelenés nélkül a "levegőben marad", mint a 12 évvel ezelőtti U2 cover, a So Cruel), és a "renitens", már januárban egy torontoi buliban lejátszott Camelphat remixe is úgy tűnik, hogy dobva lett a DM menedzsment által - talán pont ezért (emlékezhetünk, hogy a szintén túl korán kiszivárgott Fragile Tension (MGMT Remix) is "rejtélyes okokból" dobva lett a későbbi Sounds Of The Universe remixkiadványokról...) A digitális platformok mellett a jólértesültek októberi (!) vinylkiadványról suttognak... Jó remixelést mára!

Itt a Spotify-link.

10 éve indult a Delta Machine Tour!

Ma 10 éve kezdődött Nizzában a Delta Machine Tour! A 106 állomásos menetelés Európában stadionkoncertekkel kezdődött, majd ősszel Észak-Amerikában stadionokban lépett fel a zenekar, hogy aztán télen újra Európában tegyék tiszteletüket. A turné 2014 március 7.-én Moszkvában végződött. Ez volt az elmúlt 4 turné közül az egyetlen, amikor a Depeche Mode mindössze egyszer tette tiszteletét Magyarországon - 2014 februárjában még egyszer közel jártak, de igazán nem volt napirenden az újabb DM koncert. Ezt aztán a Global Spirit Touron három koncerttel pótolták :)
 
A zaklatott Sounds Of The Universe után a Delta Machine Tour nyugodt, különösebb történésektől mentes eseménysorozat volt. Mindössze Minszkben maradt el egy koncert, Dave gyomorbántalmai miatt, de aztán azt is pótolták. Anton ismét grandiózus színpadot építetett, a kivetítések ismét igencsak "Antonosak" voltak. A zenekart ezúttal is Peter Gordeno és Christian Eigner kísérte a színpadon.
 
A turné setlistje igen kellemes meglepetésekkel szolgált. Különösen a Martin tett ki magáért, mert olyan régen, vagy soha nem játszott dalokat éneket estéről estére, mint a But Not Tonight, a Higher Love, a When The Body Speaks, vagy az Only When I Lose Myself. Az elmúlt két turnét figyelembe véve talán meglepő, hogy a Somebody vagy az A Question Of Lust ezen a turnén alig-alig fordult elő, de a Home is csak a koncertek kb. felén csendült fel. Ami pedig Dave blokkját illeti, a Delta Machine dalai és az elmaradhatatlan (amúgy az I Feel You és a Walking In My Shoes esetében egész jól átdolgozott) slágerek mellett itt kezdődött az A Pain That I'm Used To remixverziójának koncert-diadalmenete; de az előző turnéról teljesen hiányzó Just Can't Get Enough, a (sajnos lelassított) Black Celebration vagy főleg a Goldrapp-remixben megszólaló Halo sem volt egyértelmű választás. Ezen a turnén olyan, az elmúlt években "agyonjátszott" dalok, mint a Stripped, a World In My Eyes, vagy az In Your Room, alig-alig csendültek fel. Az újkori klasszikusnak számító Wrong meg egyenesen teljesen hiányzott a koncertrepertoárból.
 
A nizzai koncert máris teljes pompájában mutatta a turnét. A Welcome To My World hosszú intrót kapott, amelyet az Angel követett. Akárcsak a Tour Of The Universe-ön (és a Memento Mori Touron), ezúttal is a Walking In My Shoes volt az első "régi" szám, amelyet egy másik újkori koncertkedvenc, a Precious követett. Ezután jött a meglepetés, a Black Celebration (sajnos lassú változatban), majd a Policy Of Truth kiváló verziója után a Should Be Higher és egy kicsit ballábasan szóló, de ekkortájt nagy meglepetésnek számító Barrel Of A Gun következett. A Martin blokkban a Higher Love volt a koncert bombameglepetése, ráadásul teljes zenekaros hangszerelésben hangzott el, ezt pedig a Delta Machine Martin-dala, az egyébként a turné során kifejezetten sokszor elővezetett The Child Inside követett. Két Delta Machine közönségkedvenc (Heaven, Soothe My Soul) következett az ekkor meglepetésnek számító, azóta kirobbanthatatlan A Pain That I'm Used To (a már említett Jacques LuCont remixben), majd az A Question Of Time. Még a setlist ilyen "kései" részén is jöttek új dalok: a Secret To The End és a Goodbye fogta közre a két jócskán elnyújtott közönségkedvencet, az Enjoy The Silence-t és a Personal Jesust. A Touring The Angel és a Tour Of The Universe gyakran két ráadásos koncertjei után ezúttal egy ráadás volt: Nizzában az "örök turnékezdő" A Question Of Lust hangzott el, ráadásul a turné során itt egyetlenegy alkalommal "full band" hangszereléssel; a turné későbbi szakaszain minden alkalommal akusztikusan játszották! Ez sem akármilyen ritkaság, hogy egy turnén belül egy dalt kétféleképpen is játszanak... Martin klasszikusa után máris jött a Halo Goldfrapp remixe, majd három közönségkedvenc zárta a koncertet (Just Can't Get Enough, I Feel You, Never Let Me Down Again).
 
Ha nem lenne tehát elég a Devotional Tour, az A Night With Martin L. Gore, a Paper Monster Tour és a Devotional Tour jubileumai, valamint az épp zajló Memento Mori Tour, idén a Delta Machine Tour eseményeit is felidézzük! :)
 
Itt pedig a teljes nizzai koncertfelvétel:
 

Húsz éve Londonban

Ma 20 éve Londonban folytatódott Martin szólóturnéja. A fellépésen a DM Live Wiki szerint nézőként részt vett Andy, Daniel Miller, Neil Tennant (Pet Shop Boys) és a Client duója is. A The Love Thieves alatt kikapcsolt Martin gitárja, és a staff egyik tagja szaladt fel a színpadra, hogy bekapcsolja azt. Itt a teljes koncertfelvétel:

Meghalt a Sundown eredetijének szerzője

Ez bizony ontopic hír: meghalt Gordon Lightfoot, akinek a Sundown című dalát (igaz, annak Scott Walker-féle feldolgozását) épp az idén a Depeche Mode is előadta (a BBC Concert Orchestrás koncerten).

Az Index híre itt.

Karlengetés, hangszálak, teljes koncertfelvétel - 35 éve indult az 1988-as észak-amerikai turné

És akkor a négynapos maratoni bejegyzésdömpinget lezárom egy utolsó poszttal: ma 35 éve indult a Depeche Mode Music For The Masses Tourjának záró, észak-amerikai szakasza, a San Francisco melletti MountainView-ban, a legendás Shoreline Amphitheatre-ban. Andy a 101 DVD audio kommentárjában egyenesen azt állítja, hogy ezen a koncerten kezdődött a legendás "karlengetés" a Never Let Me Down Again alatt, mégpedig úgy, hogy Dave néhány rajongótól látta ezt a mozdulatot és tőlük vette át.
 
Dave pedig elégedetlen volt a hangjával a koncert után (ez túl önkritikusnak tűnik a felvétel alapján), azt állította, hogy San Franciscoban "még beszélni sem tudott".
 
Íme a koncert teljes audio felvétele:
 

A jubiláló Shake The Disease húsz évvel ezelőttről

És ha már 38 éve jelent meg a Shake The Disease, akkor mivel mással is búcsúzhatnék a kétnapos Counterfeit 2 visszaemlékezéstől, mint az A Night With Martin L. Gore koncerteket záró Shake The Disease-zel? Ekkortájt bombameglepetésnek számított ez a verzió, aztán később bőségesen szerepelt a Depeche Mode koncertek repertoárjában - minden alkalommal Martin és Peter Gordeno előadásában. Ez a felvétel Kölnben készült, 20 évvel ezelőtt:
 

süti beállítások módosítása