15 éve Denverbe érkezett a Tour Of The Universe. Ahogy azt megszokhattátok már, ezúttal is a turnébloggal és a koncert teljes felvételével emlékezünk. Íme:
"Denver! Buja, zöld, liberális és tiszta. Azt hiszem, ide költözöm.
Ahogy épp írom a blogot, a Depeche Mode játszik a csodálatos Red Rocks Amphitheatre-ben, Denverben, Colorado-ban. Ez volt az első utam ide, szóval nem voltam felkészülve erre a festői és mégis valóságszerű képre: egy kis koncerthelyszín fészkeli be magát Denver három sziklája, a Stage Rock, a Creator Rock és a Ship Rock közé - ez 3 vörös szikla, amely Denver hegyvidékéből nő ki.
Ez volt az egyik leginkább élettel teli közönség, akit valaha láttam. Ma este minden tökéletesen a helyén volt. Hangzás. Fények. Lelkes közönség. Beállítások. Az este végül az egyik legemlékezetesebb előadásunk lett."
Sokáig úgy tűnt, hogy itt láthatjuk őt utoljára: ma 30 éve Dave még beállt harmonikázni a Reading Festivalon a Primal Scream Loaded című dalába. Aztán jó ideig eltűnt a szemünk elől...
Ma 15 éve Salt Lake Cityben lépett fel a Depeche Mode. Nézzük a turnéblogot:
"Tilos kicsomagolt ukulelét nyilvános helyen hordozni Salt Lake Cityben. Szerencsére az ukulelémet mindig ruhába csomagolva tartom, így biztonságban vagyok. Egy újabb nagyszerű este és koncert az Egyesült Államokban; az E Centerben játszottuk Salt Lake Cityben, Utah festői és legnépesebb városában. Úgy tűnt, hogy a város több mint 180 ezres lakosságának nagy része a Depeche Mode koncerten ringatózik ma este. Nagy energia és éhes tömeg!"
Ma 15 éve a tűzforró Phoenixben járt a Tour Of The Universe. A turnéblog így írt az eseményről:
"Ó, Phoenix. Épp akkor, amikor azt hittük, hogy végre magunk mögött hagytuk a vegasi hőséget. Ismét itt vagyunk a sivatagban. Az arizonai Phoenixben található US Airways Centerben játszottunk, a Phoenix Suns otthonában. Természetesen az autós beszélgetések többsége a sport körül forgott; Futball kontra amerikai futball; baseball kontra krikett. Kicsit beleszóltam a korlátozott sporttudásommal (általános iskolában kidobósoztam, ha ez számít valamit), de nem sikerült érdemben hozzátennem a Chelsea kontra InterMilanról és az amerikai sport draftrendszerének fortélyairól. Csak arra tudtam gondolni, hogy aznap este Phoenixben fogok fotózni, egy újabb helyen, ahol még soha nem jártam! A koncert aztán nagyszerűen sikerült, a közönség pedig igazán energikus volt."
Így adta elő Martin a Little Soul-t ezen a koncerten:
15 éve Las Vegasban járt a Tour Of The Universe. Dave ezen a koncerten kétszer köszönt el :)
Nézzük a turnéblogot: "Vegas, Baby! A Tour Of The Universe egyik legkisebb helyszínén, Las Vegasban, a rajongók által egyik leginkább várt koncert következett. A fiúk nem okoztak csalódást. Attól a pillanattól kezdve, hogy a rajongók berohantak a küzdőtérre, egészen a koncert végéig (amikor Dave - miután lejött a színpadról - még visszasétált a mikrofonhoz, hogy a hirhedt "Viszlát legközelebb!" elköszönését elüvölthesse) a koncert tele volt szüntelen energiával, izzadsággal és sikolyokkal. "
Íme a teljes koncertfelvétel:
Ezen a fellépésen las vegasi fellépésen volt egy aranyos tiszteletadás Dave részéről: a Strangelove-ban a "Pain" résznél egy jellegzetes Michael Jacksonos sikolyt hallatott (azóta aztán ezt többször is megismételte). Mint ismeretes, a pop királya mindössze 2 hónappal korábban hunyt el. Állítólag Jackson gyermekei, valamint a legidősebb Jackson-testvér, Rebbie Jackson végignézték a koncertet a VIP-ban. Nézzük az említett Strangelove-részletet a Tour Of The Universe official video blogjáról!
15 éve Martin lakóhelyén, Santa Barbarában lépett fel a Depeche Mode. A koncert fő attrakcióját ezúttal egy áramszünet jelentette, amely a Walking In My Shoes fellépését szakította félbe. Az esetről videó is van.
Daniel Barassi, azaz BRAT az alábbit írta a turnéblogba:
"Ismét egy olyan előadás, amelyet nem tudtunk rögzíteni (hang, videó, de még képek sem - sajnálom). A zenekar a szokásosnál kicsit korábban lépett fel, mivel a helyszínen kijárási tilalom volt érvényben, de így is nagyszerű show-t adtak... néhány percig. A Walking In My Shoes körülbelül két perc után valahogy így szólt: „Az erkölcs elrontaná, a tisztesség KLIKK”. A képernyőkre és a hangra elszállt az áram. Bár nem tudunk még videót sem linkelni az eseményről, azt tudom javasolni, hogy egy kis keresgélés a neten, és találsz néhány videót az áramkimaradásról (lásd itt). A vicc mindig az volt, hogy „Hogyan szólna a Depeche Mode, ha nem lenne áramhoz csatlakoztatva?”, a válasz pedig az volt, hogy „festett körmök kattognak a billentyűzeten”. Ezúttal azonban az áramszünet ellenére Christian tovább dobolt. Dave elkezdett Christianra mutogatni, majd tapsolni. Mindent összevetve, az áramszünet alig 15 percig tartott. Amikor a zenekar visszajött, újraindították a Walking In My Shoes-t, és folytatták a műsort. Az egyetlen dolog az volt, hogy a képernyők nem tértek vissza egészen az este végéhez közeledve (amikor a 'Somebody' elkezdődött). A boxban ülők számára ez egy szép, intim show-t jelentett. A hátul ülő emberek azonban valószínűleg nem voltak túlságosan elégedettek.
A másik csúcspont az a srác volt, akinek sikerült a színpad jobb oldaláról felszaladnia a színpadra (a 'Personal Jesus' alatt). Egyszerűen felszaladt oda, Martin és Dave mögé, és már kezdett elidőzni, amikor a biztonságiak lerángatták a színpadról. Dave-nek volt néhány szava a titokzatos emberhez, és a show folytatódott, bár kissé rövidebbre sikerült. A kijárási tilalom és az áramszünet miatt néhány dalt kivágtak a szettből. Összességében azonban, mint mindig, nagyszerű koncert volt.