Jöjjön még egy Alan Wilder: ma 24 éve jelent meg a Curve: Gift című nagylemeze, amin a POLAROID című dal producere Alan volt. Ez volt mindmáig az utolsó együttműködés a Curve énekesnője, Toni Halliday és Alan között (mint ismeretes, Toni Halliday-nek - aki egyébként Alan Moulder felesége volt, valószínűleg innen az együttműködés - 1989-ben, a Time Turns Around című dalához már készített remixet Alan; valamint Toni volt az énekes a Recoil: Bloodline című lemezén az Edge To Life és a Bloodline dalokban). A streaming szolgáltatók nagy hiányossága, hogy ez a kiváló, dal (sőt, az egész lemez) nem szerepel valamiért rajtuk!
Negyedszázada jelent meg a JEZEBEL, azaz Recoil: Liquid című lemezének a második kislemezes dala.. A The Golden Gate Quartet hidegrázós feldolgozásához klip is készült, az albumverziónál egy kicsit rövidebb "edit" felhasználásával.
Alan: "Egy nappal a Jezebel felvételeinek megkezdése előtt azt sem tudtam, hogy a Jubilee Quartet egyáltalán létezik... Egy brightoni, használt CD-ket árusító boltban leltem rá egy gospel-dalokból készített válogatásra, s miközben hazafelé tartva a kocsiban meghallgattam, egyből úgy éreztem, hogy recoilossá lehetne alakítani... Az volt a véleményem, hogy az eredeti dal hangszerelése túlságosan is könnyed a szöveg súlyosságához képest, és megérdemelné, hogy egy kicsit „elborítsuk”... " (a fordítás a Freestate.hu oldaláról származik)
Ahogy a Strange Hours maxin is, úgy a Jezebel maxin is található volt egy plusz Jezebel mix. Ez a SLICK SIXTY VS RJ Remix, ahol RJ Roger Johnson-t, a Slick Sixty pedig egy ekkortájt Alan által felfedezett előadot jelentett (érdemes csekkolni a Slick Sixty 1998-as, Nibs And Nabs című lemezét - Spotifyon fent van). A mix nyugodt, bólogatós, grúvos, nyoma sincs a Strange Hours maxin található Filthy Dog mix őrült, zaklatott tempójának, igaz a Recoilt övező baljós hangulatnak is híján van.
A Jezebel maxi harmadik dala egy régebbi Recoil-dal újrafeldolgozása: ez az ELECTRO BLUES FOR BUKKA WHITE (2000 REMIX)!. Tulajdonképpen olyan ez a verzió, ahogy azt elképzeljük: az eredeti Electro Blues kemény hangulatú, Bloodline-hangszerelését és hangulatát Alan ezúttal a Liquid-korszak fülledt, basszusokkal gazdagon megágyazott változatára cserélte. Érdekességnek jó!
A Jezebel maxi negyedik, utolsó dala a BLACK BOX (COMPLETE), a korszak talán legjobb alkotása! Az eleje a Black Box intro a Liquidről, a vége pedig a Black Box Pt. 2 szintén ugyanonnan, ám ami a kettő között történik, arra alig vannak szavak: félelmetesen lüktető dobok, a Vertigen-ből ismert katalán lány, Rosa M. Torras kántáló szavai, Hepzibah Sessa suttogása, és egy teljesen fékjevesztett, élődob-hatású megőrülés - hogy aztán a "katasztrófa" bekövetkezése után ismét minden a békés maradjon... Ez az alkotás is az 1994-es repülőgépszerencsétlenségről szól, aminek Alan szemtanúja volt. A teljes mix egy részlete korábban már megtalálható volt az A Strange Hours maxi multimédiás részében, ám itt a Jezebel kislemezen mutatkozott meg teljes pompájában. Aki nem tudja, milyen a Recoil, ezt mutatnám meg neki először!
A ma negyedszázada megjelenő Jezebel című Recoil dalnak még koncertváltozata is van: a Selected Tour második felében játszotta Alan és Paul Kendall, a Walking In My Shoes-zal egybemixelve. Nézzük a londoni fellépésről a dalt:
És ne feledkezzünk meg az eredeti Golden Gate Quartet-féle Jezebel-ről sem:
A World Violation Tour minden egyes koncertje a World In My Eyes-szal kezdődött. A Crucified és a Kaleid egymásba úsztatása és a velőtrázóan jó intro-dobhangok után után szinte a közönség arcába robban a koncert nyitódala, és az extázist csak fokozza az oldalról betáncoló Dave, aki egyedi csípőmozgásával és "még a régi" hangjával fokozza a szinte fokozhatatlan hangulatot... Érdekesség, hogy a turné későbbi szakaszán (egészen pontosan az október 14-ei frankfurti fellépéstől) néhány drámai hatású plusz hangot is beletettek a World In My Eyes-ba, tehát már akkor is változtattak némiképp egy-egy dal hangszerelésén, még a turné alatt is!
Valószínűleg sokunk kedvenc World In My Eyes koncertváltozata a zseniális DEVOTIONAL TOURról származik, ahol harmadikként játszották a dalt, minden egyes fellépésen. A Mode To Joy remix robothangú "Let me take you on a trip"-jével kezdődő, majd váratlanul a The Beloved-féle Mayhem Mode mix szintifutamaival folytatódó változat ezután a zseniális intro után végül az albumverzióhoz hasonlóan folytatódik. Noha szó sincs élő dobokról, mégis sokkal organikusabbnak tűnik a hangzás, mint a World Violation Touron.
Az Exotic - US Summer Touron is minden alkalommal volt World In My Eyes, mégpedig ötödikként a setlistben. Így szólt Biloxiban:
A World In My Eyes természetesen a The Singles Touron is végig szerepelt a setlistben, sőt, új introt készítettek hozzá. Mind a Kraftwerkes, robothangos intro, mind az egész előadásmód halvány árnyéka a Devotional Touros változatnak (pedig itt először élő dobokkal kíséri Christian Eigner a dalt). Ráadásul ezen a zaragozai felvételen Dave mintha bosszús lenne valami miatt...
A World In My Eyes 2001-ben, az Exciter Touron - sok más slágerrel együtt - teljesen kimaradt a setlistből (sőt, sem Martin, sem Dave nem játszotta a szólóturnéján), ám aztán a slágerparádés Touring The Angel-en ismét minden fellépésen felcsendült a Violator nyitódala. A turné első felében a "szokott" helyén, az első néhány dal között, majd a turné második, szabadtéri szakaszán - szokatlan módon a koncert második felére tartogatták. Íme a World In My Eyes 2006-ból: a verzió teljesen szimpla albumverzió (a hosszabb lezárás azért megmaradt a korábbi koncertváltozatokból), Dave Andyt konferálja fel, a nemiszervét fogdossa, az egyik refrénnél az egyik, a másiknál a másik hangfal fölé áll, bíztatni a közönséget. És persze már félmeztelen :D
A Tour Of The Universe-ön a World In My Eyes cseredal volt, de a turné utolsó szakaszára kitúrta a Fly On The Windscreen-t a setlistből. A 2009-ben tehát az esős Népstadion-koncerten nem játszották, de a 2010-es téli Aréna bulin már igen. A Tour Of The Universe-verzió mindössze néhány plusz szintihangban tér el a Touring The Angel-féle változattól. A végén Dave már mutatja a szem-jelet a kezével, ahogy a Global Spirit Touron is! A lenti felvétel a Tour Of The Universe: Live In Barcelona DVD bónusz trackjei között szerepel.
A Delta Machine Touron tényleg csak elvétve lehetett találkozni a World In My Eyes-szal: a 106 állomásos turnén mindössze 5 alkalommal játszották, mindannyiszor a Policy Of Truth cseredalaként. Ezen a remek hangulatú Austinban készült felvételen is hallhatjuk, hogy ezúttal sem módosítottak a Touring The Angelen, illetve a Tour Of The Universe-en hallható "in medias res" kezdésű verzión.
A Global Spirit Tour a World In My Eyes diadalmas visszatéréséről (is) volt híres! Ezúttal szó sem volt "cseredalosságról"; a 130 állomásos turnén kivétel nélkül minden egyes koncerten játszották a Violator nyitódalát. Egy remek, hangulatos intro is készült a dalhoz, és Christian Eigner is kicsit többet csintalankodott a dal végén, mint amennyit a korábbi turnékon. Jöjjön a csodálatos, emlékezetes soproni fellépés videója: orrát szipákoló Martin, bajszos Dave, a szokásos farkasszemnézések a végén Dave és Martin között, és velőtrázó "you know that's all!" kiáltások a fagyos, esős alpokalji éjszakában...
Nehéz szabadulnom a gondolattól, hogy a World In My Eyes valószínűleg nem lett volna a Memento Mori Touron - de aztán jött Andy tragikus halála, így tiszteletből (talán kényszerűségből is?) ismét volt a Violator nyitódala, mégpedig Andyval a kivetítőn (aztán a turné vége felé ejtették a dalt, onnantól a Behind The Wheel volt az Andyra emlékezős dal, legalábbis ha megemlítették Andyt, akkor a Behind The Wheel-nél említették meg). Ez ismét egy csupasz, rövid változat, semmi nem maradt a Global Spirit Tour intrójából. A végén Martin vokálja, és a szemüvegjelet Andy felé mutató Dave azért így is kellően kísérteties.