Ma 30 éve kezdődött az Exotic Tour utolsó szakasza, amelyet néha külön Summer Tour '94 néven is emlegetnek. Ebben a szűk két hónapban a DM 33 koncertet adott Észak-Amerikában (ebből 31-et az Egyesült Államokban, kettőt Kanadában), szabadtéri koncerthelyszíneken. Az együttes az Exotic Tour lecsupaszított színpadképét vitte tovább, Andy Fletcher helyett Daryl Bamonte-tal a szintetizátorok mögött.

Ez a turnészakasz volt csaknem az utolsó szög a DM koporsójában. A végletekig kimerült, személyes ellentétekkel, alkohol-és drogproblémákkal terhelt zenekar állítólag többek között Alan javaslatára vágott bele a már mindenki által a háta közepére kívánt turnészakaszba. Voltak elmaradt koncertek is, voltak koncertek, ahol Dave teljesítménye már alig volt értékelhető: összességében szomorú időszak ez a Depeche Mode történelmében.

Minden egyes koncert mindössze másfél órát tartott: és mind a 33 fellépésen pontosan ugyanaz volt a setlist (mindig erre a turnéra gondolok, amikor rajongók, vagy akár én is az újkori setlistek kevés változtatásán elmélkedek). HIába léptek tehát fel akár kétszer is ugyanott, pontosan ugyanazt a 16 dalt játszották mindenhol. Ez a 16 dal az Exotic Tour korábbi szakaszának egy rövidített verziója volt, és mindössze 3 dal volt közülük nem kislemezes alkotás, azaz elég slágeresnek volt mondható. A Rush-Halo kezdés mindjárt két ilyen dal volt, majd jött egy ötös slágerblokk (Behind The Wheel, Everything Counts, World In My Eyes, Walking In My Shoes, Stripped). Martin minden egyes koncerten a Condemnation-t és a „triphopos“ I Want You Now-t énekelte a koncert középső blokkjában. Ezután pedig 4 „rockszörnnyel“ zárult a főprogram: In Your Room, Never Let Me Down Again, I Feel You, Personal Jesus. A ráadásra Martin és Alan minden koncerten a Somebody-val tért vissza, amit az Enjoy The Silence követett. Egy újabb levonulás után pedig egyetlen dalra jöttek vissza, ez pedig az A Question Of Time rommá dobolt és gitározott verziója volt.

Kifejezetten jól dokumentált turnészakaszról van szó, így júliusig ezt a turnét fogjuk kicsit jobban górcső alá venni.

Akárcsak a Memento Mori Tour, ez is Sacramentoban indult. Az elején még minden jónak tűnt, ahogy Daryl Bamonte el is mondta a turnénaplóban: „jó rohanós volt a mai nap. Szabadtéri helyszínen vagyunk, süt a nap, mindenki rövidnadrágban és napszemüvegben van. Az élet szép.“ Este a koncert után már nem volt ilyen jókedvű: „Elég ideges voltam ma este. Rosszabb itt, mert tudod, hogy figyelnek az emberek. Úgy tűnt, hogy csomó régi crew tag itt lebzselt volna, figyelni, hogy mit tud az új fiú. A koncert után Theresa (Conroy) nagymamája adott egy puszit, megfogta a kezemet, és azt mondta: "Nagyon jó koncertet csináltatok!" Ez üdítően hatott a sok szakmabeli balfasz után, akik azt mondják neked, hogy "jó koncert volt, Fletch!". Pedig tudod, hogy az egész koncertet az öltözőszobákban töltötték, mert részegek voltak és tiszta guacamole volt a ruhájuk..."

Itt egy bő 1 órás audio ízelítő a koncertből:

Ma 17 éve játszott együtt John Frusciante (Red Hot Chili Peppers) és Dave Gahan, a Musicares rendezvényen. A két ikon - a Dave Gahan band (Victor Indrizzo: dobok; Martyn LeNoble: basszusgitár; Vincent Jones: billentyűs hangszerek; Josh Klinghoffer: Gitár) kíséretében a Policy Of Truth és a Personal Jesus dalokat adták elő. Dave ezen az eseményen jelentette be, hogy Hourglass címmel új szólólemezt készít, és hogy nagy rajongója a John Frusciante munkásságának.

15 éve Tel-Avivban folytatódott a Tour Of The Universe. A fellépés előtt már történt egy szomorú esemény: Andy édesapja meghalt néhány órával a koncert előtt. Andy így mesélt erről 2013-ban egy interjúban: "Hatalmas sokk volt. Nagyon bizarr volt úgy fellépni, hogy tudtad, hogy az apád épp most halt meg. A koncert alatt beugrottak emlékképek apám életútjáról. Nem gondolkodtam a koncert lemondásán, főleg, miután 2006-ban ugyanitt lemondtuk a fellépést, de az biztos, hogy furcsa érzés volt a színpadon állni. Darabokra tudtam volna törni. Szerencsére a feleségem és az anyám mindent intézett. Fura módon a turné későbbi félbeszakadása és Dave rákbetegsége adta meg a lehetőséget, hogy részt vehessek az apám temetésén, ami csodálatos volt."

A Tour Of The Universe Tour Diary - jellemző módon - nem adott hírt az együttes körüli nehézségekről és Andy édesapjának a halálhíréről. Itt minden happy még:

"A srácok a sajtótájékoztató közepén tartanak a Tel-Avivi Hilton hotelbe. Ez az első alkalom sokunknak, hogy Izraelbe jöhettünk, és le voltunk nyűgözve. Most éppen Jeruzsálembe mentünk, megmerítkezni a helyi kultúrába. A legközelebbi bejelentkezésig, Shalom mindenkinek!"

A legközelebbi bejelentkezés csak a következő fellépésen, majdnem egy hónappal később történt...

Itt a koncert csaknem teljes felvétele. Nehéz nem úgy nézni a koncertet, hogy tudjuk, hogy Dave ekkor már beteg: elmondása szerint ebben az időszakban már rendszeresen rosszullétekkel küzdött, ami jelezte a szervezetét megtámadó kórt.

És persze itt volt az utolsó alkalom, hogy játszották az In Sympathy című dalt. A következő koncerten a Policy Of Truth-ot játszották helyette - az In Sympathy „rágógumis“ kivetítését felhasználva... Pedig az In Sympathy kifejezetten erős, dögös koncertverziót kapott. PeterToo, a Home Fórum egyik adminja úgy tudja, hogy Dave golyózta ki a dalt a setlistből.

Érdekes, hogy 4 évvel később az újabb tel-avivi fellépés előtt egy helyi újság az együttesnek szegezte az izraeli rajongók kritikáját, miszerint "csalódottak voltak a kevés sláger miatt". Dave és Andy - némileg meglepő módon - teljesen egyetértett a rajongói kritikával.

Dave: "Tudom, tudom. Ez nem fog többé megtörténni. Most jöttünk ki az új albummal, a Delta Machine-nel, de most több régi, ismertebb dalt fogunk eljátszani. Más lesz, mint a 2009-es fellépés. Azt gondolom, hogy élvezni fogjátok"

Andy: "Az egy hiba volt. Azonnal cseréltünk a setlisten azután a koncert után, mert úgy éreztük, hogy túl sok új dalt játszottunk. Ez egy kicsit igazságtalan volt veletek, mivel akkor jártunk először Izraelben. De akkor a produkciót olyan perspektívában szemléltük, hogy ez fog szólni végig a turnén, és nem csak nálatok"

A ma 15 éve kezdődő Tour Of The Universe a Depeche Mode egyik legemlékezetesebb turnéjaként vonult be a történelembe - pozitív és negatív értelemben egyaránt. A pozitívumok között elsősorban a változatos setlisteket kell megemlíteni: az együttes - messze túlszárnyalva az addigi rekordját - 39 különböző dal közül válogatott a turné során. Ez azóta is a második legtöbbnek számít (a Global Spirit Tour-ral holtversenyben), csak a Delta Machine Tour volt még ennél is változatosabb, 40 különböző dallal. Ez volt talán az első turné, ahol nem lehetett egyértelműen eltalálni, hogy mit fognak játszani a következő koncerten, sőt, bizonyos esetekben még a sorrend sem volt követhető (az It’s No Good „liftezett“ a második európai turnészakasz elején). Ez a fajta kiszámíthatatlanság elsősorban erre és a Delta Machine Tour-ra volt jellemző a DM történelmében - sajnos az utolsó két turnén ebben visszaesés történt. További pozitívum a grandiózus, nagy kivetítőkkel megtámogatott színpadkép, az elegáns és mindig külön funkciót ellátó diszkógömbbel. A kivetítőket jóval aktívabban használták, a korábbi turnékhoz képest jóval több dalhoz készült kiegézítő videó. Ami még tetszetős volt ebben a turnéban, hogy ellátogattak Dél-Amerikába is: az ottani koncertek (főleg a Buenos Airesben felvett) máig a legkedvesebb hallgatnivalóim közé tartoznak a turnéról.

Ami negatívum, az elsősorban nem a zenekar hibája, de a a turné eléggé szerencsétlen csillagzat alatt született. Elsősorban Dave betegségére kell gondolnunk, ami mindjárt a turné elején alaposan átírta az egész menetelés menetrendjét. Szerencsére Dave felépült, de utána elég visszafogott volt a színpadon jó sokáig. És a turné első két állomását (a mai 15 éves luxemburgi és az ezt követő tel-avivi bulit) nem könnyű ma már végignézni: noha Dave vitézül levezényli a bulikat, nem könnyű nem arra gondolni, hogy már dolgozik benne a gyilkos kór, hogy már nincs jól: említette is később, hogy ekkortájt már milyen komoly egészségügyi problémákkal küzdött és nem tudta elképzelni, hogy végig tudja csinálni a turnét. Ekkortájt volt Dave „kesztyűben kézfogós“ korszaka, ami szerencsére  ma már szintén a múlt kellemetlen emlékei közé tartozik. Szintén a turné elején halt meg Andy édesapja, ami a billentyűsnek okozott dilemmát, a tel-avivi fellépés előtt, de végül színpadra állt. Dave-nek aztán később, a turné során is voltak ma már furcsának tűnő sérülései, hangszálproblémái; azaz csomó olyasmi, ami az elmúlt bő 10 év turnéjain - szerencsére - elképzelhetetlennek tűnnek. Ezenkívül a turnén elhangzott dalok hangzása szerintem nem lett igazán karakteres, van egyfajta tompaság minden egyes dal megszólalásán, ami számomra egy szürke mázzal vonja be az amúgy kifejezetten színes dalcsokrot.

Ami a turnén játszott dalokat illeti, szintén több pozitívumos és negatívumot tudunk kiemelni. A DM igazi 80-as évekbeli klasszikusokat reaktivált erre a turnéra: a Fly On The Windscreen, a Strangelove és a Master And Servant mind-mind bombameglepetésnek számított; ez utóbbi kettő egyenesen a World Violation Tour óta nem hangzott el koncerten. Kifejezetten bátornak volt mondható az, hogy három új dallal kezdtek minden egyes koncertet (In Chains, Wrong, Hole To Feed), ennyire bátor csak az A Broken Frame, a Black Celebration és a Music For The Masses Touron volt a zenekar. A turné első szakaszán kisebb meglepetésre nem volt Martin-szám a ráadásban, ami pedig az 1993-as Devotional Tour legvége óta tradíció a DM koncerteken - a turné második felében aztán visszatértek ehhez a nemes hagyományhoz. Martin a korábbiaknál sokkal bátrabban variálta a dalokat: olyan klasszikus dalok tértek vissza a setlistbe az előadásában, mint az Insight, a One Caress, a Dressed In Black, a Sister Of Night, a Freelove vagy éppen a Clean.

Ami pedig negatívum volt, az az, hogy érezhető volt egyfajta kapkodás a dalok kiválasztásában. Az egyik legszomorúbb történet a két koncerten játszott (majd sietve a Policy Of Truth-ra lecserélt) In Sympathy, valamint az egyetlen koncerten felcsendülő (majd csere nélkül dobott) Fragile Tension esete. A kiváló Sister Of Night-verziót is meghallgattuk volna több koncerten (ezt a hiányosságot aztán a Memento Mori Tour pótolta), mint ahogy az élvezetesen előadott Clean is csak egyetlen koncerten volt. Szomorú volt hallani, hogy a Peace végén a közönségénekeltetés mennyire nem működött - nem volt nagy meglepetés, hogy a dalt a turné felénél ejtették a setlistből és azóta sem játsszák. A valóban meglepetés Master And Servant és a Strangelove sem sokáig maradt a setlistben, az amerikai turnészakaszon lassan, de biztosan kiszórták a setlistből a dalokat, és jött a „bombabiztosabban“ előadható Behind The Wheel. A Strangelove-nak egy igen merész, lábujjnyalogatós kivetítőt készítettek, de néhány koncert után ezt is sietve lecserélték egy jóval semmitmondóbb, verzióra, amiben csak simán elpirosodott a kivetítő, mielőtt nagyon pikánsra fordultak volna a két hölgy közti események. És összességében ezen a turnén is már alaposan jelen volt az a fajta biztonsági játék, ami főleg a Memento Mori Tour felől nézve tűnik nagyon ismerősnek: az „első régi dal“ a Walking In My Shoes, rögtön utána az It’s No Good; a Precious a setlist egyharmadánál hangzik el: az A Question Of Lust csak a turné első harmadában csendül fel, aztán lecserélik; van lassú akusztikus Waiting For The Night, és persze vannak az unásig játszott dalok (In Your Room, I Feel You, Enjoy The Silence, Never Let Me Down Again, Stripped, Personal Jesus).

Mindenesetre itt van bő másfél óra a ma 15 évvel ezelőtti turnényitóról! Őszintén szólva elég hangulattalan a fellépés, a zenekar alig szól a közönséghez. A Peace közönségénekeltetését meg se próbálják; viszont a Strangelove-nak még megvan a lábujjnyalógatós videója.

Délutánra egy pikáns sztori: a Tour Of The Universe egyik első érthetetlen eseménye a Strangelove kivetítése körüli hercehurca volt. Ahogy a lenti videón látható, a dal közben a kivetítőn két hölgy látható, az egyik lehúzza a másik piros combfixét és a videó végéig nyalogatja a lábujjait. A videó a következő koncerten, Tel-Avivban nem volt már látható - vélhetően a vallásos országban nem akartak nagyobb megütközést kelteni a DM tagjai - majd aztán Lipcsében és Berlinben látható volt, ám Frankfurtban már nem, és ettől a helyszíntől kezdve a videó elején elpirosodott a képernyő, ezzel véget ért a kivetítés. A legkülönösebb Andy reakciója volt az esetről: "Úgy voltunk vele, hogy kockáztatunk. De ez most más. Családunk van. Dave-nek egy 8 éves lánya van. Martinnak is vannak gyerekei. Végül kompromisszumot kötöttünk (és kivágtuk a legcsintalanabb részeket). De hogy őszinte legyen, a fő oka ennek a kompromisszumnak az volt, hogy a Strangelove alatt az emberek a kivetítőt nézték, és nem minket! De ne aggódjatok, a videó első két perce is elég jó."

A Tour Of The Universe turnénaplóból:

"Az előző esti koncert annyira forró és nedves volt, hogy tényleg elkezdett esni a vége felé a csarnokon belül. Vagy talán a helyszín csővezetékeit kellene ellenőrizni! Biztos vagyok benne, hogy volt némi első estét idegesség a fiúkon, de nem látszott semmi. Minden akadály nélkül zajlott. A banda fantasztikus volt. A setlist baromira jó ritmusú, több meglepetéssel, például a Personal Jesus új verziójával, ami meg fog lepni mindenkit, aki nem csípte el a banda aktuális amerikai és angol TV-fellépéseit. Vizualitást tekintve a show gyönyörűen néz ki. Ez a turné az egyik legjobban kinéző, amit valaha láttam. Egyszóval, le vagyok nyűgözve. A tömeget elnézve, nem én voltam az egyetlen. A Never Let Me Down Again hullámzását hátulról elnézve, szinte mindegy, hogy hat-, vagy hatezer rajongó csinálja – egyszerűen lenyűgöző! A Motor, aki remek munkát végzett előzenekarként, egy záró performanszot is csinált egy „Turnényitó/Afterparty”-n, a Rockhal egy másik részén. Ahogy mentem vissza a hotelbe aludni, megálltam megnézni, hogy hogy megy a kipakolás. Soha nem fogod teljesen megérteni egy ilyen koncert logisztikáját, amíg nem nézed a fiúkat, ahogy mindent elhelyeznek előbb, aztán meg bepakolnak a kamionokba. Ez alapvetően egy millió darabos kirakó játék, Isten tudja, hát tonna súllyal, aminek jól kell működnie együtt. Aztán szétszedik a cuccot, teljesen az alapokig, és eldobozolják. Varázslatos."

Nézzünk egy jó közeli Master And Servant-ot! :)

A Tour Of The Universe turnénaplóból:
"Luxembourgban rendezték a Depeche Mode Tour Of The Universe elnevezésű koncertkörútja európai szakaszának az első koncertjét. Ez volt a leggyorsabban „sold-out” koncert Luxembourg történelmében. Nem rossz egy ilyen kis helyhez képest! Az időjárás ellenére 5400 rajongó vándorolt szerte Európából a luxembourgi Rockhal Venue-höz. Szerveztünk egy gyors meet&greet-et néhány szerencsés rajongónak, akik néhány emlékezetes fotót készítettek a fiúkkal a koncert előtt. Úgy intéztem, hogy a színpad és a korlát között legyek, helyet szorítva a legendás Anton Corbijn-nak. Lőttem néhány képet a koncertről. Remélem, hogy az amatőr fotózási próbálkozásaim egy futó betekintést adnak a Depeche Mode 2009-es koncertélményéből. Érzelmes pillanat volt mindannyiunknak, a bandát is beleszámítva. A 6 hetes európai és amerikai próbák után a Depeche Mode végre rászabadította a zenei energiáit Európára! Azok számára, akik vásároltak már jegyet a soron következő koncertek valamelyikére: igazi élményben lesz részetek. 20 láb magas Dave, űrember Andy és fejét rázó Martin. Túl sokat nem fogok elárulni. Itt kell lennetek. Ez után a szenzációs bemelegítő koncert után a barátainkkal és a családunkkal ünnepeltünk, aztán máris repültük Tel-Avivba!"

Íme a koncertet záró Waiting For The Night!

A Devotional Tourhoz, az Exotic Tourhoz, a The Singles Tourhoz és az Exciter Tourhoz is készült Tour Diary, ám ez a Touring The Angel-nél megszakadt. Szerencsére a ma 15 éve kezdődő Tour Of The Universe-nél újrakezdték ezt a nemes hagyományt. Szemezgessünk ebből:

"Üdv itt! Peter a nevem, és én leszek az egyik, aki a Tour blogot fogom írni itt a DepecheMode.com-on. Ott leszek az úton a fiúkkal, lövök majd csomó „színfalak mögötti” képet nektek. A turné nekem kb. háromnegyed órája kezdődött, ahogy a repülőm leszállt, Luxembourg-ban, ahol a Depeche Mode ma este elkezdi a „Tour Of The Universe” elnevezésű koncertsorozatát egy bemelegítő koncerttel a Rockhalban. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit várjak, de szerintem lesz benne valami zenei rész is… (...) Biztonságban megérkeztem, becsekkoltam, ebédeltem… Alig várom, hogy induljunk, de a Warm Up-on kamera szabályozás van, így várni fogunk egy kicsit. Körbesétáltam a Rockhal arénában – varázslatos hely. Az út túloldalán a legnagyobb építési terület látható, amit valaha láttam. Készítettem pár fotót - tökéletes beállítás egy Depeche Mode koncertre! Le kellene játszaniuk az egész Construction Time Again-t a hely tiszteletére… vagy nem. A banda még egyszer utoljára végigfut a koncertmenün ezekben a percekben. Innen pont nem fogom látni a koncertet, de fantasztikusan hangzanak!"

Mi nézzük meg a fellépésről a középső szakaszt: Jezebel - A Question Of Lust - Come Back - Peace!