1988-ban a mai napon jelent meg a Földi lányok csábítóak című film, amelyben szerepel a Route 66 című dal, de nem a mindenki által ismert verziója, hanem egy Nile Rodgers által készített változat. A világhírű producer, a Chic tagja egy igazán jó hangulatú feldolgozást készített a Depeche Mode feldolgozásához.
Depeche Mode összes
Ma este újra Insight műsor a Radio Kaleiden!
Ma este 7-től a Radio Kaleiden beszélek aktuális jubileumokról és persze Dave születésnapját is megemlítem.
Boldog 63. születésnapot, Dave!
(a kép a Depeche Mode Guadalajara Facebook csoportból származik)
A 35 éves Policy Of Truth koncertváltozatai, 1990-2024
Most pedig a Policy Of Truth koncertváltozatait vesszük sorra. Elsőként nézzük a World Violation Touros verziót, a frankfurti koncertről: itt már megvan az a verzió, ami a későbbi alkotások alapjául is szolgált. Néhány taktus a Beat Box mix elejéről, majd indulhat a dal, amely viszonylag az albumverzióhoz hűségesen viszi végig a dalt. Hangulatosak a harmadik versszakban az erősen visszhangosítva éneket sorok. Nézzük:
A Devotional Touron mindjárt második helyen, a Higher Love után jött a POLICY OF TRUTH. A World Violation Tourhoz képest annyiban különbözik, hogy a dal végén a refrén ismételgetésnél többször jön vissza a jellegzetes "riff", ami egyértelműen javít az alkotáson.
A Policy Of Truth az Exotic Tourra kiemelt helyet kapott: a második ráadás első dalaként játszották, közvetlenül az utolsóként előadott A Question Of Time előtt. Ez volt az első élő dobos verzió, és egyben az utolsó alkalom, amikor Alan Wilder dobolta a dalt. A turnézáró észak-amerikai szakaszra aztán rövidült a setlist és kikerült a setlistből a Policy Of Truth is - története során először.
A Policy Of Truth - nem meglepő módon - visszakerült a setlistbe a The Singles 86-98 válogatáslemezt népszerűsítő The Singles Tourra, és ismét viszonylag hamar ellőtték, negyedik dal volt. Ezen verzió különlegessége a csilingelő ütősök 7 másodpercnél, de később is meglepően innovatív a dobhasználat - a sok belecinezés teljesen egyedivé teszi az 1998-as változatot!
Az Exciter Touron - sok más nagy slágerrel egyetemben - kimaradt a Policy Of Truth: ez mindmáig az egyetlen DM turné, amelyen egyszer sem játszották a dalt. 2003-ban viszont Dave Gahan a szólóturnéján, a Paper Monsters Touron szinte minden alkalommal egy Policy Of Truth/Enjoy The Silence egyveleggel zárta a fellépést. Jópofa utcazenész-megközelítése a két feszes elektronikus dalnak! :)
7 év után volt újra Depeche Mode koncerteken Policy Of Truth, a Touring The Angel koncertsorozaton, 2005-2006-ban. Ismét a setlist elején, ötödikként csendült fel a dal "semmi különös" verziója. A nyári turnészakaszra aztán kikerült a setlistből (erről egy csalódott rajongó felcsattanása ugrik be a 2006 nyári Puskás Stadion-koncertről, a koncertet záró Never Let Me Down Again utánról: "És bázze, a Policy-t nem játszátok?!?" :D )
A Tour Of The Universe óta övezi némi "harag" a Policy Of Truth-t! A dal nem szerepelt eredetileg a setlistben, de két koncert - és egy Dave betegség miatti kényszerszünet - után a harmadik koncerten az In Sympathy helyett betették a Policy Of Truth, ami onnantól a turné végéig szerepelt a setlistben (az In Sympathy pattogó gumilabdás kivetítésével). Innentől a Policy Of Truth sokak szemében az "örök cseredal" lett, a banda kompromisszumdala, amihez legelőször nyúlnak, ha le kell cserélni valami különlegességet... Ráadásul a Policy Of Truth valahogy különösen tompán szólt ezen a turnén. Aztán azért később volt néhány emlékezetes momentum ezen a turnén is, például lódzi vagy a Royal Albert Hall-beli koncerten lufikat dobált a közönség a dal közben (reflektálva a kivetítőre), majd a dal végén kipukkasztották őket. A barcelonai koncertek - amelyről DVD készült - nem volt ilyen rajongói akció.
A Delta Machine Tourra is a setlistben maradt a Policy Of Truth, sőt a turnén minden egyes koncerten játszották. Kellemes meglepetésre az eddigiektől kissé eltérő verzióban: ezúttal a dal elején a kislemezverzió sejtelmes hangjait hallhattuk, és csak utána érkezett meg az ismerős dobalap. Ezen a turnén mintha feszesebben játszotta volna Christian Eigner ezt a verziót! Lássuk-halljuk:
A Global Spirit Touron csereszám volt a Policy Of Truth, mindössze kilencszer játszották (az az ember érzése, mintha a World In My Eyes-zal együtt lenne cseredal, és 2006 óta ha az egyiket játsszák, akkor a másikat szinte biztosan nem). A 9 előfordulás a lehető legkülönfélébben alakult. Elsőként a So Much Love helyett játszották a Madison Square Garden-ben másodikként, aztán a Hollywood Bowl-ban a Poison Heart helyett a setlist közepén. A következő Hollywood Bowl-fellépésen viszont már a Heroes helyett játszották, a ráadás közepén és ugyanígy tettek Dublinban is az európai turné első koncertjén. De aztán már az azt követő fellépésre rövidítettek a setlisten, aminek a Policy Of Truth is áldozatul esett és nem is játszották a decemberi második párizsi koncertig, ahol viszont a Stripped helyett játszották a koncert kétharmadánál. A kavarásoknak viszont ezzel még nem volt vége, mert ezután legközelebb 2018 januárjában játszották Berlinben - ezúttal a Where's The Revolution helyett (ugyanez történt a 10 nappal későbbi milánói koncerten is, valamint májusban is Mexikóvárosban). A 2018-as nyári fesztiválszezon első fellépésén, a newporti fesztiválon aztán ismét feltűnt a setlistben a World In My Eyes előtt - hogy aztán már a következő fellépésre, a soproni VOLT Fesztiválra a Useless vegye át a helyét: majd pedig a setlistek rövidülésével már helye se legyen a dallistában :D Ez a "kálvária" is azt erősíti meg, hogy a Policy Of Truth az "örök cseredal" :) Mi most a 2017-es Madison Square Garden-fellépéssel idézzük fel a Global Spirit Tour Policy Of Truth-ját:
És az örök cseredal feltűnt a Memento Mori Touron is: a Sister Of Night helyett játszották 2023 októberétől, a New Yorkban zajlott fellépésektől. "Természetesen" semmi csavar nem volt benne, eljátszották, ahogy mindigis játszották. Így szólt a dal a DM mindmáig legutolsó turnéján:
35 éve jelent meg a Policy Of Truth!
Kerek évfordulót ünneplünk ma: 35 éve jelent meg a Violator harmadik kislemeze, a POLICY OF TRUTH!
A közkedvelt dal kislemez-és klipverziója a Trancentral mix hangjaival kezdődik (illetve ez csak a kislemezverzióra igaz), és összességében egy fokkal puhább hangzású, mint az album, főleg a fő szintitéma szól kevésbé nyersen, mint a Violatoron található változat. A harmadik versszak alatt jobban hallatszik a Trancentral mix különös, atmoszférikus hangja, és mivel a dal vége sem rövidebb, mint az albumon, ez esetben (a kezdő effektek miatt) a kislemezverzió hosszabb, mint az albumváltozat. A klipverzió viszont jelentősen rövidebb, ez egy "elképzelt" radio edithez készült.
A klipet 1990 márciusában New Yorkban forgatták. A fekete-fehér és színes képeket felvonultató hangulatos alkotás történetét nehéz elmondani, mindenesetre különböző lányok hagyják faképnél a DM tagjait. Jópár kép készült a helyszínen Anton Corbijn: Strangers című könyvébe és a World Violation Tour turnékiadványba.
A Policy Of Truth B-oldalasa a KALEID című dal. Ez egy pörgős, instrumentális alkotás, az első igazán tempós instrumentális B-oldalasa a zenekarnak. Kellemesen kuttyogó alapjával, táncos alapjával és meglehetősen morcos hangzásával érdekes színfolt lehetett 1990-ben. Nem tartom kizártnak, hogy a Bonanza Pogók ötlete is innen származik!. Enyhén félelmetes hangulatát váratlanul megérkező élődob oldja másfél perc közelében, ám aztán továbbra is a "játék a szekvenszerekkel" műsort hallhatjuk a dalban. Nem a legjobb dal a Violator-érában, de mindenképpen érdekes színfolt!
Nézzük a Policy Of Truth mixeit! Elsőként következzen a csodálatos BEAT BOX mix, amelyben Dave hangja még jobban előtérbe van tolva, panaszosabban cseng, amihez a lecsupaszított, hosszabb remixverzió nagyon jól passzol. Az összetett dal különböző rétegei is ragyogóan megmutatkoznak ebben a mixben is, amely Francois Kevorkian munkája.
Martin: "- A Policy Of Truth a valaha felvett számok közül az egyik legnagyobb kedvencem. Nagyon szeretem a mondanivalóját... Azt, hogy hazugság árán tudsz csak problémák nélkül élni - talán jobb ha így is teszel! A mondanivaló egésze úgy ahogy van, a kedvemre való! Szeretem a Terry Hoax változatát is. De a tribute albumon [For The Masses] szereplő Dishwalla féle verzió is tetszik. Mindkettő rock. Jó más megközelítésben is hallani. Valahogy az az érzésem, hogy minél közérthetőbb, tradícionálisabb megközelítésben adod elő a dolgokat, annál több emberhez jut el maga a mondanivaló. Kicsit sajnálom, hogy a számaink nagy többsége észrevétlen maradt vagy alul lett értékelve csupán csak azért, mert szintetizátoron adtuk őket elő!" (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik).
Következik egy újabb remek POLICY OF TRUTH feldolgozás, mégpedig a CAPITOL MIX. Szintén Francois Kevorkian munkája, amire a Beat Box mixhez hasonlóan igaz a táncosság, és mégis bizonyos fajta sötétség, intimitás: Dave hangja nagyon előtérbe van tolva, szinte a fülünkbe énekel az egész mix alatt, amihez a visszhangosítás is sokat hozzáad. A mix tartalmazza Richard Nixon egyik híres(en manipulatív) beszédéből, a Chickers Speech-ből azt a mondatot, hogy ""I want to tell you my side of the case", újabb árnyalatot adva a a politikát a címébe belekeverő dalnak. A mix rákerült a Remixes 81-04 válogatásra is.
Ahogy az egy rendes B-oldalashoz dukált még 1990-ben, a Kaleid-hez is készültek remixek. A KALEID (WHEN WORLDS remixet Daniel Miller és George Holt készítette. Ebben a mixben is hallható a két máshonnan átvett sample, a Steve Harley & Cockney Rebel - What Ruthy Said tremoló gitárja és a Borghesia - Message című dalának torzított wah-gitár hangja.
A POLICY OF TRUTH (TRANCENTRAL MIX) készítője a legendás THE KLF. Ez a mix sokáig elérhetetlen volt a youtube-on és a streaming szolgáltatókon, mert zenekar a zeneipar esküdt ellenségei közé tartozott, akik miután látványosan kivonultak a popiparból, elégették a pénzüket, és azóta is a legnehezebben felkutatható ex-popsztárok közé tartoznak. A Policy mixük viszont békés hangulatú, még ha a remixelő lázadók látványosan rajta hagyták a nyomukat a remixen. Egyrész a mix címén (a The KLF stúdiója ebben az időben a Trancentral stúdió egyik legnagyobb slágere ebből az időszakból: Last Train To Trancentral), másrészt pedig a remix második felében található birkabégetést az ebben az évben kiadott Chill Out című lemezükön is elsütötték. A dalban elhangzik egy filmrészlet ("I'm not politician, I'm a business man!") a Hosszú nagypéntek (The Long Good Friday) című filmből, amelyben a Bob Hoskins által megformált kisstílű gengszer hangja hallható. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a The KLF (akárcsak például a Kruder+Dorfmeister) alaposan megválogatta, hogy kinek a munkáihoz készítenek remixet: pályafutásuk során csak a Depeche Mode-nak, a Pet Shop Boys-nak és az amúgy a The KLF-hez több szálon kötődő The Moody Boys-nak készítettek átdolgozásokat.
Kemény, félelmetes kezdés, majd egy viszonylag szokványos folytatás: a KALEID (REMIX) Bruce Smith és Sean Oliver keze munkáját dicséri. Sean a Rip Rig + Panic nevű poszt-punk (!) banda tagja volt korábban, Bruce Smith pedig a The Pop Group nevű szintén poszt-punk (!) együttes tagja volt, de dolgozott a Public Image Ltd.-ben is, ami ugye a Sex Pistols-ból (!) ismert Johnny Rotten zenekara volt... nagy kérdés, hogy hogyan keveredett két ilyen posztpunk arc remixe egy Violator-kislemezre (ráadásul az egyik legvegytisztábban elektronikus átdolgozásra). Sőt, még egy távoli kapcsolódás: Bruce Smith a New Age Steppers nevű dub kollektíva tagja volt, Adrian Sherwood mellett, akit ugye már a People Are People, Master And Servant és Enjoy The Silence mixekből ismerhetünk... A Kaleid (Remix) kezdőhangjai még a World Violation Tour nyitányából is ismerősek lehetnek: a Crucified sejtelmes hangjai ebbe a mixbe úsznak át, - minden alkalommal így kezdődtek a World Violation Tour koncertjei...
Alan: "A Policy Of Truth jellegzetes riffjét egy örökkévalóságig kerestük. Még egy fuvolát is kiróbáltunk! A dal végüls számos változáson ment keresztül már a PUK stúdióban is, majd szinte teljesen újravettük a The Church stúdióban. Általában ez azt jelenti, hogy a dallal problémák vannak, bár ebben az esetben tudtuk, hogy ez egy erős szám, sőt, potenciális kislemez. 100 különböző változatot próbáltunk ki, mielőtt rátaláltunk a slide gitárra, ami a riff hangját adja."
Flood: "A Policy Of Truth volt az a szám, mely a demóban hallhatóhoz hasonlóan indult, aztán úgy döntöttünk, kísérletezésbe fogunk, s megpróbálunk egy olyan hangulatot teremteni, ami ugyan még nem rock, de már nem szintikkel hozunk létre. Így hát a gitárriffel és a beprogramozott dobokkal kezdtünk el játszogatni. Ez alapjaiban változtatta meg mindegyikünk hozzáállását."
Az utolsó mix a kiadványon egy újabb Francois Kevorkian-féle átdolgozás, a POLICY OF TRUTH (PAVLOV'S DUB), ami hozza a másik két Kevorkian-mix (Beat Box, Capitol) lecsupaszítottabb, fülledtebb hangulatát, talán egy fokkal lazább hangszereléssel és még több érdekes hanggal. A verzió érdekessége a "politikushalmozás": újra előkerül Richard Nixon ("I want to tell you my side of the case.", ahol a case-t én mindig "kiss"-nek értettem :D ), de a dal közepén megjelenik Sir Winston Churchill is, aki azt mondja: "I must not conceal from you tonight...", amire Dave panaszos hangon azt válaszolja, hogy "the policy of truth", majd Churchill folytatja: "...the truth as I see it." A vége felé egy "a-a"-zó női hang is feltűnik, aki ráadásul a végén levonja a keserű tanulságot: "Everybody can't get what they want.". Nekem talán ez a kedvenc Policy Of Truth mixem, noha mind a négyet egészen kiválónak találom, valójában mindegyiket jobban kedvelem, mint az eredeti dalt.
40 éves a The World We Live In And Live In Hamburg!
Ma 40 éve került a boltokba a Depeche Mode első hivatalos koncertkiadványa, a THE WORLD WE LIVE IN AND LIVE IN HAMBURG! A felvétel az 1984-es Some Great Reward Tour december 9-ei koncertjét tartalmazza, amelyet Hamburgban, az Alsterdorfer Sporthalle-ban vettek fel. A rendező Clive Richardson volt. A hosszadalmas elnevezés a Somebody című dal egyik dalszövegére utal ("She will listen to me, when I want to speak about the world we live in and life in general..."). A kiadványról hiányzik a koncerten elhangzó Puppets és az Ice Machine - vélhetően terjedelmi okokból maradtak ki.
Itt a videókazetta teljes felvétele:
Az Almost Predictable Almost blog így írt a ma 40 éves Shake The Disease kislemezről
Az Almost Predictable Almost blog így írt a ma 40 éves Shake The Disease kislemezről:
„A Depeche Mode mindössze négy év alatt nagy utat tett meg. Azzal kezdték, hogy elsajátították a szintipopot, és annak ellenére, hogy a mesteri tudás nagy része mögött álló ember hirtelen távozott, dalszerzőt váltottak, feltalálták a bőrt és a kalapácsot, elhagyták a szintipopot, és a kísérleti pop és az ipari zene találkozásának komor küldöttjeivé váltak. Mindezt négy év alatt. Ez tényleg egy figyelemre méltó utazás volt.
1985 hajnalán a Depeche Mode a Some Great Reward turné végeztével szünetet tartott. Újra találkoztak Berlinben (nyilván), és felvettek egy új dalt, a Shake The Disease-t.
A Shake The Disease az a pillanat, amikor Martin egy nagyszerű dalszerzőből a dalszerző istenek egyikévé vált. Ez egy dicsőséges dal, amelynek örökké az első helyen kellett volna lennie, de mivel az emberek nem ismerik fel a jó zenét, rosszul teljesített. Engem ez bosszant, valószínűleg téged is, úgyhogy bosszankodjunk együtt, amikor megvizsgáljuk közelebbről a Shake The Disease-t.
A Shake The Disease (BONG8) című kislemez 1985. április 29-én jelent meg. A Depeche Mode Információs Szolgálat hírlevele 1985. áprilisi számában közölte mindenkivel a jó hírt, hozzátéve azt a szemenszedett hazugságot, hogy nem jelenik meg limitált kiadású 12".
A zenekarnak és Gareth Jones producernek nem tetszett, ahogy a dal elkészült. Alan azt mondta, hogy annak ellenére, hogy a szám az egyik kedvence, a zenekar "nem hozta ki belőle a legjobbat". Gareth eközben úgy érezte, hogy a session nem ment olyan jól, mint a zenekar és az ő korábbi sessionjei. A kritikák azonban pozitívabbak voltak. A Number 1 magazin szerint "A Shake The Disease... egy hangulatos, melankolikus szám kísérteties refrénnel - megtévesztően egyszerű, de teljesen elbűvölő". A Rip It up eközben ezt mondta:
"Mindig is úgy gondoltam, hogy a Depeche Mode érdekes lemezeket készít. Az, hogy a megfoghatatlan nagy sláger elkerüli őket, nem késztette őket arra, hogy megírják a még mindig bennük duzzadó number one single-t. Öt év múlva, amikor az emberek már csak homályosan emlékeznek a Tears For Fearsre, a Depeche Mode több lemezt fog eladni, mint valaha."
A kritikusnak igaza volt abban, hogy több lemezt adnak el, mint valaha, ahogy azt az 1990-es időszak bizonyította. Sajnos a Tears For Fears-szel kapcsolatban tévedett, mivel az emberek még mindig emlékeznek rájuk, sőt, olyan mértékben ünneplik a meglehetősen borzalmas zenéjüket, ami engem egyszerre összezavar és megrémít. Egy borzalmas, unalmas zenekar. Mindegy, vissza egy olyan dalhoz, amelynek a címében a betegség szó szerepel, és amelyet a közönség nem fogadott el.
A Shake The Disease május 11-én a 32. helyen kúszott be a slágerlistákra, és a következő héten a 25., az azt követő héten pedig a 21. helyre emelkedett. Május 23-án a Top Of The Popsban (fentebb) szerepeltek, és ez a kislemez feljuttatta a slágerlistán... ööö... ugyanarra a helyre, ahol az előző héten volt. A következő héten 3 helyet emelkedett a 18. helyre, majd a 29., 31., 44. és 67. helyre esett vissza, majd kikerült a slágerlistákról, és lélekben (in spirit) sem maradt ott.
Érdekes a Top Of The Pops szereplés, ami a Black Celebration-féle külsejük felé vezető úton mutatja őket. Martinon persze nincs felső, csak bőrdzseki és ruha van rajta. Az emberek mindig megemlítik ezt az "óóó, ez vicces, hogy úgy öltözött, mint egy hölgy" típusú módon, de hogy Martin mit választott, hogy mit visel, annak nem szabadna jelentőséget tulajdonítani. Ne felejtsük el a SandleGate-et - Dave az igazi ruhás gazember a Depeche Mode rosszul öltözött múltjában. Alan dobol, Martin mintha egy bevásárlókocsi oldalán játszana, Fletch pedig, mint mindig, úgy néz ki, mintha jól érezné magát.
Oké, a Shake The Disease kétségtelenül nem a zenekar legpoposabb pillanata, és talán a világ még nem állt készen erre az újfajta hangzásra a Depeche Mode-tól, de most komolyan, béna 18. hely lett csak? Hogy a fenébe nem szerepelt jobban ez a dal a listákon? A szöveg tökéletes, a dallam dicsőséges, a furcsa zajok pedig, amiket egy korabeli Depeche Mode-daltól elvárnánk, furcsák és éppen ezért varázslatosak. Azon a héten, amikor a dal elérte a 18-as csúcsot, a top tízben olyan balfácánok szerepeltek, mint Jimmy Nail, Billy Ocean és - igen, ismétlem - a Duran Duran a tipikusan zavarba ejtően szar Bond-dalukkal. A Shake The Disease minden egyes dalt, amely azon a héten a Top Tenben szerepelt, kivisz és egymagában kirúgja belőlük a szart. 18. hely, az ég szerelmére, hogyan?
Szerencsére a zenekar élőben sem hagyta figyelmen kívül a dalt. Az 1985-ös fesztiválturné 8 dátuma mellett a következő három turné minden koncertjén szerepelt, beleértve az imádnivaló 101-es verziót is. 2005-től Martin szólószett dala lett, és szerepelt a Touring The Angel, a Touring The Universe, a Delta Machine Tour és kétszer a Global Spirit Touron. Összesen 392 alkalommal játszották élőben a Shake The Disease-t. (a cikk a Memento Mori Tour előtt született, ahol további 2 alkalommal előadták a dalt – a ford.)
A B-oldal a sokkal poposabb Flexible volt. A dal bizonyos értelemben a hírnév hatásairól szól, bár az, hogy rugalmasnak lenni, amikor jön a hajó, az már más kérdés. Martin 1986-ban a Record Mirrornak azt mondta, hogy a dal viccből íródott, és ez nagyon is látszik rajta. Mégis, mint B-oldalas dal, rendben van. A zenekar azonban élőben sosem volt elég rugalmas ahhoz, hogy eljátssza.
Most pedig gyorsan valaki fújja meg a „Jó videó” kürtöt. Van egy jó videónk!
A Shake The Disease klipjét Peter Care rendezte és az akkor még elhagyatott, túlárazott lakásoktól mentes londoni Docklands negyedben forgatták. A Shake The Disease videója csodálatos, legalábbis az előtte lévő videókhoz képest. Egy borzalmas kinézetű fürdőszobában kezdődik, olyanban, amilyet egy sorozatgyilkos házában találunk, mielőtt 13 másodperc múlva egy hatalmasnak tűnő uszkár belép a képbe. Természetesen nem egy nagy uszkárról van szó - hanem Martinról a felrobbanó hajával. Ugyanúgy van öltözve, mint a Top Of The Popsban, bár nem volt sminkes, mint abban a műsorban. Úgy tűnik, saját maga próbálkozott vele.
Mivel ez egy Depeche Mode-videó, sosem rugaszkodunk el nagyon a földtől. A 25 másodpercben a zaj, ami úgy hangzik, mintha valaki egy fémdarabot futtatna egy kerítésen, úgy illusztrálódik, mintha valaki egy fémdarabot futtatna egy kerítésen. Elég tisztességes. Dave megjelenik a sorozatgyilkos szobában, és elénekli a dal első sorát, és úgy tűnik, hogy már minden készen áll a szokásos Depeche-videóra, amikor.... várjunk csak egy percet....Fletch lezuhan. És ott van Dave, aki ezt csinálja. Mi folyik itt?
Aztán visszatérünk Dave énekléséhez, amíg a refrén el nem kezdődik. Fletch ismét megjelenik, ezúttal egy kamerával, amit alapvetően az orrába dugnak, miközben énekli a refrént. A haja ijesztően szőke. Martin ugyanezt a bánásmódot kapja, mielőtt a Basildon Boyzone kéretlen visszatérését látjuk, szerencsére nem táncmozdulatokkal. Alant arcon találja a kamera, körbe-körbe kavarog a szobában a „understand me” rész előtt, amikor Martin beindul, és énekli azokat a gyönyörű sorokat, részben unottan, részben dühösen. Alan leüt valamit egy kalapáccsal, és máris a második versszaknál tartunk.
A második versszak Dave-é, kivéve néhány felvételt az eleső Alanről és Martinról, miközben Martin ésszerűen felhúzza a kabátját, hogy ne fázzon meg. Dave még a refrént is megkapja magának, mielőtt visszatérünk Martin And His Exploding Hair's Understand Me Bathroom című dalához.
És onnan még több esés, még több kamera az arcodba, még egy kis kerítésütközés, és ennyi. A zuhanás persze egy forgó rúdnak köszönhető, ami a tagok kabátjának hátulján volt felhúzva. Okosnak tűnő dolog, és valószínűleg az első olyan Depeche Mode videó, amit szívesen megnéznél újra, ahelyett, hogy addig ütögetnéd a laptopodat, amíg a képernyő el nem törik. Szép munka.”
Shake The Disease, koncerteken
Most pedig nézzük a 40 éves Shake The Disease koncertváltozatait! A dalt 1985 júliusától szerepeltették, elsőként a Rock Werchter fesztiválon debütált a Some Great Reward Tour setlistjében, nagyjából az Ice Machine helyén. 1985-ben a Volán Pályán is játszották. Következzék most a dal Brest-ből:
A Shake The Disease a Black Celebration Touron is minden egyes koncerten elhangzott, első "régebbi" számként a Christmas Island intro és a háromszámos Black Celebration-nyitóblokk (Black Celebration, A Question Of Time, Fly On The Windscreen) után. Így szólt 1986-ban, Londonban, óriási üdvrivalgást okozva:
A Music For The Masses Touron is minden egyes alkalommal szerepelt a ma 40 éves Shake The Disease. Így szólt a 101-en:
A World Violation Tour-ra kicsit átdolgozták a Shake The Disease-t. Egyrészt visszatért a setlistben a Black Celebration Touron "megszokott" helyére, azaz ez volt az új dalokkal elkezdett koncert (Kaleid intro-World In My Eyes-Halo) után az első "régi" dal (mostanában gyakran a Walking In My Shoes tölti be ezt a szerepet). Ezen a turnén nem Martin vokáljával, hanem instrumentális résszel kezdődik a dal, aztán utána viszont a szokott mederben folytatódik; talán több a visszhang Martin vokálján. A dal lezárása pedig ezúttal a jellegzetes 7 hang, amely az "understand me" előtt szól az eredeti dalban - mégpedig egy oktávval lejjebb. Így szólt a dal 1990-ben, Los Angelesben:
A World Violation Tour után 15 évig nem játszották a ma 40 éves Shake The Disease-t Depeche Mode koncerteken. Azért volt egy jel, hogy vissza fog térni a dal, viszont merőben más verzióban, mint addig! Ez a jel pedig az volt, hogy Martin - a koncertek utolsó dalaként! - beválogatta a dalt az A Night With Martin L. Gore elnevezésű 2003-as szólóturnéja programjába. Ezeken a koncerteken Martin énekelte a dalt, és őt Peter Gordeno kísérte zongorán. Ez a változat aztán olyannyira meghonosodott a DM koncerteken, hogy azóta egyetlen DM turnéról sem hiányozhat, igaz, hol gyakran prezentálják, hol pedig csak mutatóba fordul elő. Nézzük tehát a 2003-as zongorás Shake The Disease-t, amit tehát innentől kizárólag Martin énekelt Depeche Mode koncerteken is:
A ma 40 éve kiadott Shake The Disease tehát 2005 karácsonyán, a KROQ Almost Acoustic Christmas programjában került vissza a Depeche Mode koncertek repertoárjába: Martin éneklését Peter Gordeno kísérte. Azóta minden egyes turnén így játsszák, hol gyakran, hol csak néhányszor. A Touring The Angel-en 2006 január 26-án, Frankfurtban debütált. Itt a los angelesi "visszatérésről" a dal:
A Touring The Angel-en tehát nagyot ment a Shake The Disease, számos Live Here Now kiadványra is felkerült. A Tour Of The Universe-ön viszont csak néhányszor játszották, de azért így is szerepel pl. a Salt Lake City-ben tartott koncertről felvett Live Here Now kiadványon. Mi azonban továbbra is Los Angelesre fókuszálunk: így adta elő Martin és Peter Gordeno a dalt a Hollywood Bowl-ban, 2009-ben:
A Delta Machine Touron aztán ismét kifejezetten sokszor volt a ma 40 éves Shake The Disease, általában a ráadás első dalaként. Még a turné hivatalos koncertkiadványára, a Live In Berlin lemezre is rákerült. Így szólt a dal 2013-ban, és a változatosság kedvéért ismét Los Angelesben:
A Global Spirit Touron kétszer játszották a ma 40 éves Shake The Disease-t, természetesen továbbra is Peter Gordeno és Martin "zongorás" előadásában. Jöjjön most a dal 2017-ből, és - nem fogjátok kitalálni - Los Angelesből:
A Global Spirit Tourhoz hasonlóan a Memento Mori Touron is mindössze kétszer, setlist-színesítésként csendült "csak" fel a 40 éves Shake The Disease, Peter Gordeno és Martin érzelmes, "zongorás" előadásában. Nézzük, hogy szólt a dal 2023-ban, Frankfurtban:
Shake The Disease demo és fellépések
A Shake The Disease demója rendelkezésünkre áll. A második versszak szövege némiképp eltér a végső verziótól: itt még nem volt benne a Stories Of Old-utalás.
Itt a demó dalszövege:
Some people want to be
Permanently together
Lovers devoted
To each other forever
That's not what I mean
That's not for us
We want a different scene
But when I'm not there
In spirit I'll be there
Itt pedig a videó
ZDF fellépés a 40 éves Shake The Disease-zel:
Egy viszonylag jól ismert, "hajós" Shake The Disease-fellépés:
Egy újabb Shake The Disease-fellépés:
Shake The Disease, Peter's Pop Show fellépés:
Top Of The Pops fellépés:
Wide Awake Club fellépés:
WWF Club fellépés:
Shake The Disease, Montreux-fellépés:
Certain Leeb Show, Antenne2
Shake The Disease, Die Spielbude ARD fellépés:
40 éves a Shake The Disease kislemez!
Csodálatos Martin vokál, felemelő dalszöveg, érzelmes Dave ének, harmóniák gyönyörű összekapcsolódása, hatalmas siker és egy szerintem igen gyenge klip: ma 40 éve jelent meg a SHAKE THE DISEASE!
A ma 40 éves Shake The Disease B-oldalán egy szokatlan stílusú, pattogós, jókedvű, egyszerre country, egyszerre latinos beütésű dal hallható: ez a FLEXIBLE! A jókedvtől és iróniától kicsattanó dal inkább egyfajta poénnak fogható fel; ezzel együtt engem meglepetésként ért, hogy meglepően sok embernek ez a dal kiveri a biztosítékot. Pedig még egy best of lemezre is felkerült a dal, mégpedig az amerikai Catching Up With Depeche Mode válogatásra.
Dave, 1986: "A Hansa stúdió pincéje elég kísérteties, nem igaz? Itt énekeltem fel a Shake The Disease-t töksötétben, és rettegtem közben. Tele volt a fülhallgatóm fura, suttogászerű zajokkal, és néha mintha árnyékokat láttam volna... elég kísérteties ez a stúdió".
Martin, 1985: "A dal egy lány és egy fiú egyoldalú kapcsolatának a történetét meséli el. Rájöttek, hogy ez véget fog vetni a kapcsolatuknak. Szóval ez egy elég csípős dal, de nem az életemről szól. Christine és én nagyon jól megvagyunk. A szakítás tutira szóba se jöhet. "
Martin, 1989: "Időnként a dalok közti kapcsolatok nagyonis nyilvánvalóak, mivel szeretek hivatkozásokat betenni más dalokra. Mint például a Shake The Disease-ben van az a sor, hogy "Now I've got things to do, and I've said before that I know you have too". Itt az, hogy "már mondtam korábban", a Stories Of Old-ra utal: "Now, I've got things to do and you have too". Nagyon szeretem ezeket az összekapcsolódásokat.
Dave: "Ez egy szerelmes dal, és valójában azokról a problémákról szól, amin nem lehet túljutni a szerelemben, amikor megpróbálunk valaki olyasvalakivel beszélni, aki kedves számunkra, például kedveljük az iskolában, vagy ilyesmi, és megpróbálsz velük beszélgetni. És ez néha nagyon nehéz, tudod, erről szól ez a dal alapvetően. És megpróbálja a fiú lerázni ezt a betegséget, hogy nem tud beszélgetni emberekkel. "
Andy: "Mindannyian boldog kapcsolatokban élünk, és ebben a dalban köszönetet mondunk a barátnőinknek, akiknek nem mindig lehet könnyű velünk. A szöveg azzal a problémával foglalkozik, hogy milyen nehéz a kapcsolatot fenntartani a mi helyzetünkben, mivel mi túl gyakran inkább félrevonulunk. De véleményünk szerint ez is az egoizmus egyik formája. Fontos, hogy nyíltan mondjuk meg azokat a dolgokat, amik zavarnak minket - hát erről szól a Shake The Disease. "
A Shake The Disease hosszú verziója, a csaknem 9 perces REMIXED EXTENDED - némi meglepetésre - nem jelent dupla annyi élvezetet, mint a tökéletes alapszám; egy kicsit öncélúnak tűnnek a megvagdosások a dalban. A végén a kiteljesedés azért itt is csodálatos! :)
Ahogy egy jófajta B-oldalashoz ekkortájt még dukált, a Flexible-nek is van hosszú verziója, ráadásul ugyanazon a néven, mint az A-oldalas párjának, a Shake The Disease-nek: ez a REMIXED EXTENDED. Talán nem is meglepő módon: amíg a tökéletes Shake The Disease-nek nem áll igazán jól a széthúzás, addig a "poén" Flexible-ön inkább segít: a vicces belepörgetések és szintimegőrülések, valamint a plusz hangok is javítanak az alkotáson.
Martin, 2003: "Sokat küzdöttünk ennek a dalnak a címével. Ugye az, hogy "shake the disease", csak egy kis sor a dalban. Azt hiszem, talán Daniel Miller mondta azt, hogy "ez olyan jól hangzik, mint egy cím". És ez megragadt. Nyilvánvalóan a dalból származik, de a többi sor olyan hülyén hangzott, mint pl. az, hogy "Understand Me".
Martin, 1985: "A Shake The Disease-zel most már végre sikert kell elérnünk az Államokban. A korábbi dance dalaink reménytelenül eltűntek. Szóval arra gondoltunk, hogy az amerikai piacot egy ilyen lassú, finom dallal próbáljuk betámadni".
Andy, 1989: "Ez egy olyan dal, amelyet már régóta játszunk. Minden alkalommal, amikor meghallom, a klipre emlékezem vissza. Nem tudom elfelejteni azt a klipet. Valamilyen gépben kellett állnom és hagynom, hogy az oldalamra döntsön. Semmi bizalmam nem volt az eszközben, azt hittem, hogy meghalok aznap"
Dave, 1985: "Ez megint egy olyan dal, ami szerintem egy ragyogó dal, csak nem adtunk neki elég időt a stúdióban. Turnéztunk és közben megpróbáltunk felvenni egy dalt a stúdióban. Ez volt az első kislemez, ahol semmi közünk nem volt a keveréshez."
Andy: "Amikor visszatértünk Amerikából, csomó dologgal nem voltunk elégedettek"
Dave: "Ez a dal szinte kiált egy hatalmas refrénért, de ezt nem kapja meg"
Alan: "Ez egy nagyszerű dal. Hatalmas slágernek kellett volna lennie, de így is jól teljesített. Ez egy olyan dal, amit többször meg kell hallgatnod."
Ha az előző Shake The Disease mixben nehezteltünk a vágásokra, akkor az EDIT THE SHAKE mix után talán még hálásak is leszünk a Remixed Extended finom megoldásaiért... Első (és második...) hallásra szinte koncepció nélkül vagdossa össze-vissza a dalt John Fryer brit producer (aki az első két DM nagylemezen hangmérnökként dolgozott). Valahogy azonban a dal tökéletes dallamosságán nem tud kifogni ez a meglehetősen "alternatív" megközelítés: a dallamosság még így megmaradt, sőt, mostanában ezt a Shake The Disease mixet meglepően sokat hallgatom, többet, mint a Remixed Extended-et. Talán Alannek is közel állt a szívéhez ez az újragondolás, mivel ő 1 évvel később, az 1+2 című szólólemezén nem az eredeti Shake The Disease-ből, hanem ebből a mixből ollózott bele a hangmintákból álló kompozíciójába.
A Shake The Disease limitált vinylen három érdekesség kapott helyet. Az első a MASTER AND SERVANT koncertverziója a Some Great Reward Tour legendás koncertjéről, Baselből. Ez az a koncert, amely a DM Live Wiki oldalnak köszönhetően teljes egészében hozzáférhető, és amely annyira jó minőségű, hogy még a The World We Live In And Live In Hamburg-nál is élvezetesebb hallgatnivaló (ráadásul szerepel rajta az Ice Machine, ellentétben a hamburgi kiadvánnyal). Meglehetősen érdekes, hogy ez az egyetlen koncertverzió szerepel itt; fura módon három kiadvánnyal később, az A Question Of Lust maxin lesznek még hallhatóak dalok a bázeli koncertről. A Master And Servant élvezetes hallgatnivaló, hihetetlen energiával adják elő (bár a Some Great Reward turnén mit nem így adnak elő? ;) ), és vicces kicsit, hogy a végén, a dal után némiképp később tekerik le a dalt, így még bőven hallható az ezután következő Photographic eleje is (annyira, hogy az ember az utolsó másodpercekben szinte elhiszi, hogy még a Photographic is rákerült a kiadványra. Hallgassuk meg tehát a Master And Servant koncertfelvételét Bázelből!
A Shake The Disease limitált vinyljének a harmadik alkotása a FLEXIBLE (PRE-DEPORTATION MIX), amely az eredeti B-oldalas egy populárisabbra, táncosabbra kevert változata. Ebben a változatban a refrén jobban elkülönül a dal többi részétől. A változat a Belize-ben született DJ, Bert Bevans keze munkáját dicséri.
A félrevezető mixnevek versenyének különdíjasával, a SOMETHING TO DO (METAL MIX) felidézésével zárjuk a Shake The Disease limitált 12-esének a kivesézését. Természetesen egyáltalán nem heavy-metal verzióról van szó, hanem inkább - talán a Kraftwerktől vett ötlettel (Metal On Metal) - szinte csak magas fémhangokból álló verziót készített Gareth Jones a Some Great Reward album nyitódalából. A mély hangok fájdalmasan hiányoznak ebből a verzióból, és talán a 7 és fél perces hosszúság sem indokolt (oké, persze, ha a Precious tízperces dögunalmas house-mixeire gondolunk, akkor mindjárt elnézőbbek vagyunk), ám így is találunk emlékezetes pillanatokat. A "boredom boredom" kiáltás a dal elején, a már az A Question Of Time-ra emlékeztető effektek és a Martin "is there something to do?" suttogása azért jelentősen emel a mix színvonalán.