Ben Hillier néhány új hangot próbálgat a Come Back című dalba, 2008-ban. Martin és Dave poénkodik, Andy fülhallgatózik. A kameráknál Andy helyett ezúttal Jonathan Kessler.
Ben Hillier néhány új hangot próbálgat a Come Back című dalba, 2008-ban. Martin és Dave poénkodik, Andy fülhallgatózik. A kameráknál Andy helyett ezúttal Jonathan Kessler.
És aztán jön egy dal, ami teljesen összezavar minket, akik lehúznánk a lemezt: az albumzáró CORRUPT ugyanis egyáltalán nem hozza az albumzáró dalok jellegét, másrészről pedig színvonalban simán veri az albumon található alkotások nagy részét. Húzós, bluesos riffek, dögös "hümmögések", közben ezer zörej, végre keményebb alap, már-már Recoilos megoldások. Mindezek felett pedig Dave hangja újra fenyegető, újra ott van minden a dalban, ami anno naggyá tette a Depeche Mode-ot. Az együttes egyik nagy pazarlása volt az eredetileg Corruption címet viselő dalt nem játszani a Tour Of The Universe-en - szerencsére (bombameglepetésre) 8 évvel később a Global Spirit Touron pótolták ezt a hiányosságot! A Corrupt után néhány perc csend következik egyébként a lemezen, majd - az Ultrához hasonlóan - egy plusz alkotás található: ez a Wrong egy "reprise" szerű változata. Ezzel zárul tehát a 10 évvel ezelőtt megjelent Sounds Of The Universe "alap" lemeze.
A PEACE megint egy olyan alkotás, ami úgy kezdődik, mint egy korai Bonanza Banzai-szám (dolgok, amiket nem hittünk volna a kilencvenes évek közepén...). A refrénnel kezdődik a dal, ami elvileg electro-gospel lenne, leginkább az Erasure-t idézi (érdekesség, hogy egy ideig Peace Will Come To Me volt a dal címe). Az első versszak ereszkedő dallama a Beatles Across The Universe-ét juttathatja eszünkbe, ami talán még szándékos is a "Universe" tematika miatt. A fő probléma a bridge: Dave kiabálni kezd, majd sikít egyet, majd a Depeche Mode Fő Tanácstalansági Pontján a refrén visszatérése előtt egy olyan kínos dobszóló szólal meg, amitől talán még C C Catch is felszisszenne. Az erőtlen dobok ugyanúgy megtalálhatóak itt is, mint az In Sympathy-ban (korábban nem volt rá példa, hogy két ennyire gyenge szám jöjjön egymás után DM lemezen). Martin a dalt a SOTU kiadásakor Top10 saját szerzeményének érezte, ehhez képest - második kislemez létére - simán repült a Tour Of The Universe setlistjéből az első turnészakasz után, és azóta sem tért vissza.