A The Things You Said a Music For The Masses Tour után kikerült a setlistből és úgy tűnt, hogy soha nem is kerül vissza. Annál kellemesebb meglepetés volt, hogy a Global Spirit Tour ötödik, észak-amerikai állomásán egyszer csak mégis bekerült a lejátszott dalok közé, és többé-kevésbé a setlist része maradt az utolsó, berlini koncertig - ezáltal pedig rákerült a Live Spirits Soundtrack koncertkiadványra is! Én persze a szívünkhöz közelebb álló VOLT Fesztiválos koncertet teszem ide :) A The Things You Said 2018-as változata - örvendetesen - nem akusztikus, hanem "full-band" verzió volt, és tulajdonképpen az albumverziót hallhattuk ismét. A kezdés kicsit "in medias res" volt, ami kevésbé tetszetős a 101 atmoszférikus indításához képest. Érdekesség, hogy itt nem Martin soraira felelget Alan (nyilvánvalóan), hanem Peter Gordeno énekli a felelgetős résznél az első sorokat ("they know my weaknesses"), amelyekre Martin válaszol. ("I never tried to hide them", stb.)
Ma pedig a ismét visszaugrunk a tegnapelőtt 35 éves Music For The Masses-re: az album nem kislemezes dalainak koncertváltozatait és demóit vesszük sorra. (A kislemezes dalok esetében ez az adott kislemezek fordulóinál történik). Elsőként tehát itt a THE THINGS YOU SAID, annak is a 101-es verziója, hiszen a dalt a Music For The Masses turné szinte minden állomásán előadta Martin. Jó hosszan kitartott szintihang után indul el a dal, amely egy az egyben az albumverziót takarja. A "felelgetős" résznél Martin soraira Alan felelget. Kisebb érdekesség, hogy a 101 kiadványra valamiért megrövidült a dal címe, és ott csak "Things You Said"-ként szerepel.
Estére pedig egy gyönyörű dal: ez Tom Anselmi és Vincent Jones (ex Dave Gahan band) közös projektjének, a Mirror-nak a dala, az egyetlen, amit Dave Gahan énekel: ez a NOSTALGIA!
Az A Broken Frame tematikát elhagyva máris a következő jubiláló kiadványra ugrunk, ez pedig - egy nappal a tegnapi The Singles 86-98 után - a THE VIDEOS 86-98 videókazetta, ami ma 24 éve jelent meg. Íme az interjú a kiadványról!
Az A Broken Frame album borítóját - a Speak And Spellhez hasonlóan - szintén Brian Griffin tervezte. A második album borítója össze se volt hasonlítható az első album kissé félresikerült nejlonba csomagolt hattyujával; egy búzamezőn sarlóval kaszáló kendős nőt ábrázolt, a tajtékos ég alatt.
Nézzük, hogy idézik fel mindezt a résztvevők az A Broken Frame 2006-os dokumentumfilmjében:
Chris Carr: "Először a lemezek grafikai-tipográfiai színvonala tette egyértelművé, hogy ez az együttes többre hivatott. Az akkori újságírók közül sokan művészeti iskolát végeztek, tehát úgymond nyitott kapukat döngettünk. Ezeknek a fickók, még ha nem is értettek a zeneszerzéshez, legalább más értelemben „kezdett leesni a tantusz”...
Brian Griffin: "Nos, felejthetetlen volt. Amikor először láttam meg a polaroid-képet, nem akartam hinni a szememnek. Miután minden utómunkával végeztem, Daniel eljött hozzám a rotherhithe-i stúdióba.
Daniel Miller: "Leruccantam hozzá, hogy megnézzem, mit alkotott. Amikor megláttam, fantasztikusnak találtam. Hihetetlen erő volt abban a képben."
Martin Gore: "Amikor megláttuk a borítótervet, arra gondoltunk, hogy ez aztán a kép...! Még valami díjat is nyertünk vele..."
Andy Fletcher: „Az év borítója” címmel jutalmazták, nem...? Bámulatos, eszméletlenül jó fotó volt. Kárpótlásul készítette a Speak & Spell-ért...-:)
Dave Gahan: "Azt hiszem, egyike volt a legnagyszerűbb dolgoknak, amit elkövettünk."
Brian Griffin: "Azt hiszem, soha nem is sikerült ennél színvonalasabb színes képet összehoznom... Egoista duma lenne, ha azt mondanám: „Oké, keress egy jobbat!”"
Martyn Atkins [művészeti vezető]: "Brian előhozakodott egy ötlettel...tudod... amint egy alak összetöri a kép keretét... én viszont tudatosan úgy alakítottam a dolgokat, hogy a végeredmény egy orosz szentkép hangulatát tükrözze, mert nagyon szerettem azt a hangulatot, akárcsak Danny...
Brian Griffin: "Komoly vitákat folytattunk erről. Nyugodtan mondhatom, hogy mindannyiunk közös ötlete volt."
Andy Fletcher: "Brian lejött a stúdióba, és olyanokat mondott, amikről azt se tudtuk, eszik-e vagy isszák... Tudod, művészduma... Folyton ilyenekkel jött: „Azt látom benne... a hangulata...” Mire mi: „Jóvammá, csak csináld!”"
Brian Griffin: "Felültünk a helyi buszjáratra: én, az asszisztensem, Stuart Graham, Jackie Fry és a hölgy, aki a képen parasztasszonynak öltözve látható. Szakadt az eső. Félelmetes volt. Régi igazság a fényképészetben, hogy az eső néha jó szolgálatot tehet, mert amikor eláll, nagyon érdekessé képes varázsolni az eget."
Martyn Atkins: "Jégeső, eső hullott, meg minden, amit csak el tudsz képzelni... De Brian biztosan azt mondja majd, hogy mindent ő maga csinált... Nem igaz, Brian?"
Brian Griffin: "Martyn Atkins felült a motorjára, és így szólt: „Asszem most jobb, ha elmegyek kajáért.” El is motorozott, hogy ebédet hozzon. Aztán elállt az eső..."
Dave Gahan: Ahogy ő mondaná, abban a dologban ott bujkált a csoda. „Ott bujkált a csoda...”"
Brian Griffin: "Elég intenzív megbeszélés volt a borítóval kapcsolatban. - mondja a fotós. - Volt egy kollégám, akinek az volt a feladata, hogy ideális helyszíneket találjon. Ő bukkant erre a hertfordshire-i kukoricaföldre. Úgy döntöttünk, hogy egy kicsit elmegyünk egy szovjet hangulatot árasztó képi világ felé. Később a borító önálló életre kelt, és végül 1989 januárjában a Life magazin címlapján kötött ki, mint az évtized egyik legjobb fotója.”
Vaughn George személyes jóbarátjának mondhatja Brian Griffint. Nézzük meg tehát az ő interjúját magával a fotóssal: az interjúalany tehát Brian Griffin!
Az A Broken Frame Tour főprogramját - akárcsak a lemez - a THE SUN AND THE RAINFALL zárta. Ezen a Hammersmith Odeon-beli fellépésen hallhatjuk a kiválóan újrahangszerelt dalt, amelyben már a későbbi lemezen fémes hangjai köszönnek vissza. Nehéz nem arra gondolni, hogy Alan Wilder hangszerelte meg ezt a verziót! Sajnálatos, hogy ez a változat nem került fel egyik kislemezre sem, de szerencsére a Hammersmith Odeonos fellépése is tökéletes minőségű.
Egy egészen különleges feldolgozására bukkantam a Shouldn't Have Done That-nek, három végzős ütőhangszeres, Phillip Potter, Ryder Shelly és Brian Ganch munkája. Minden benne van, még a középső rész is :)
A SHOULDN'T HAVE DONE THAT koncertváltozata ének helyett szintivel kezdődött, és csont nélkül kivágták belőle a középső, "visszafelé játszott dallamos" rész. Így persze alig lett több, mint 2 perc, és hát kissé hiányzik belőle a szélzúgás és menetelés is. Mondjuk úgy, hogy ez egy minimalista koncertváltozat lett így :)
Egy újabb ismerős fellépés: az A PHOTOGRAPH OF YOU-t jól ismerhetjük a Love, In Itself maxiról, illetve a Hammersmith Odeon-fellépésről. A dalt igen előkelő helyen, a főprogram utolsó előtti dalaként játszották az A Broken Frame Tour folyamán.
És még egy Satellite koncertváltozat, egy fellépésről, mégpedig az 1982 december végi "Whatever You Want" műsorból (a videó címében téves dátum szerepel). Érdekes, hogy itt megint az albumverzióra higanymozog Dave :)