Az A Broken Frame album borítóját - a Speak And Spellhez hasonlóan - szintén Brian Griffin tervezte. A második album borítója össze se volt hasonlítható az első album kissé félresikerült nejlonba csomagolt hattyujával; egy búzamezőn sarlóval kaszáló kendős nőt ábrázolt, a tajtékos ég alatt.

Nézzük, hogy idézik fel mindezt a résztvevők az A Broken Frame 2006-os dokumentumfilmjében:

Chris Carr: "Először a lemezek grafikai-tipográfiai színvonala tette egyértelművé, hogy ez az együttes többre hivatott. Az akkori újságírók közül sokan művészeti iskolát végeztek, tehát úgymond nyitott kapukat döngettünk. Ezeknek a fickók, még ha nem is értettek a zeneszerzéshez, legalább más értelemben „kezdett leesni a tantusz”...

Brian Griffin: "Nos, felejthetetlen volt. Amikor először láttam meg a polaroid-képet, nem akartam hinni a szememnek. Miután minden utómunkával végeztem, Daniel eljött hozzám a rotherhithe-i stúdióba.

Daniel Miller: "Leruccantam hozzá, hogy megnézzem, mit alkotott. Amikor megláttam, fantasztikusnak találtam. Hihetetlen erő volt abban a képben."

Martin Gore: "Amikor megláttuk a borítótervet, arra gondoltunk, hogy ez aztán a kép...! Még valami díjat is nyertünk vele..."

Andy Fletcher: „Az év borítója” címmel jutalmazták, nem...? Bámulatos, eszméletlenül jó fotó volt. Kárpótlásul készítette a Speak & Spell-ért...-:)

Dave Gahan: "Azt hiszem, egyike volt a legnagyszerűbb dolgoknak, amit elkövettünk."

Brian Griffin: "Azt hiszem, soha nem is sikerült ennél színvonalasabb színes képet összehoznom... Egoista duma lenne, ha azt mondanám: „Oké, keress egy jobbat!”"

Martyn Atkins [művészeti vezető]: "Brian előhozakodott egy ötlettel...tudod... amint egy alak összetöri a kép keretét... én viszont tudatosan úgy alakítottam a dolgokat, hogy a végeredmény egy orosz szentkép hangulatát tükrözze, mert nagyon szerettem azt a hangulatot, akárcsak Danny...

Brian Griffin: "Komoly vitákat folytattunk erről. Nyugodtan mondhatom, hogy mindannyiunk közös ötlete volt."

Andy Fletcher: "Brian lejött a stúdióba, és olyanokat mondott, amikről azt se tudtuk, eszik-e vagy isszák... Tudod, művészduma... Folyton ilyenekkel jött: „Azt látom benne... a hangulata...” Mire mi: „Jóvammá, csak csináld!”"

Brian Griffin: "Felültünk a helyi buszjáratra: én, az asszisztensem, Stuart Graham, Jackie Fry és a hölgy, aki a képen parasztasszonynak öltözve látható. Szakadt az eső. Félelmetes volt. Régi igazság a fényképészetben, hogy az eső néha jó szolgálatot tehet, mert amikor eláll, nagyon érdekessé képes varázsolni az eget."

Martyn Atkins: "Jégeső, eső hullott, meg minden, amit csak el tudsz képzelni... De Brian biztosan azt mondja majd, hogy mindent ő maga csinált... Nem igaz, Brian?"

Brian Griffin: "Martyn Atkins felült a motorjára, és így szólt: „Asszem most jobb, ha elmegyek kajáért.” El is motorozott, hogy ebédet hozzon. Aztán elállt az eső..."

Dave Gahan: Ahogy ő mondaná, abban a dologban ott bujkált a csoda. „Ott bujkált a csoda...”"

Brian Griffin: "Elég intenzív megbeszélés volt a borítóval kapcsolatban. - mondja a fotós. - Volt egy kollégám, akinek az volt a feladata, hogy ideális helyszíneket találjon. Ő bukkant erre a hertfordshire-i kukoricaföldre. Úgy döntöttünk, hogy egy kicsit elmegyünk egy szovjet hangulatot árasztó képi világ felé. Később a borító önálló életre kelt, és végül 1989 januárjában a Life magazin címlapján kötött ki, mint az évtized egyik legjobb fotója.”

Vaughn George személyes jóbarátjának mondhatja Brian Griffint. Nézzük meg tehát az ő interjúját magával a fotóssal: az interjúalany tehát Brian Griffin!