Emlékezzünk a zseniális címadó dallal. A világ legjobb kiállása :)
Depeche Mode összes
Őrület Chilében, 30 éve
Ma 25 éve Santiago de Chile-ben volt egy nagyon emlékezetes Depeche Mode fellépés… A BONG magazin 1994 júliusi számában a Depeche Mode azt nyilatkozta, hogy „Ez benne volt a három legjobb koncertünkben ezen a turnén”. Daryl Bamonte még tovább ment: „Santiago Chileben kiváló volt. Talán az volt a legjobb koncertem”. De történt még sok minden más is ezen a napon… Herékkel összekötött kamubajszok, fociszurkolók zavargása, ablak nélküli busz, elütött kutya, motorbalesetben elhunyt chilei zenész, Kurt Cobain halálhíre és egy érzelmes vallomás Martintól, mind-mind egy posztban! :)
Elsőként nézzük Daryl Bamonte Exotic Tour Diary-ját:
„Olyan elképzeléseim voltak Argentínáról és Chiléről, hogy telis-tele vannak fasiszta juntákkal, katonai puccsokkal és disszidensekkel, akiknek azért néz ki hamisnak a bajszuk, mert az össze van kötve a heréikkel… Hát, tévedtem! Az emberek egyáltalán nem tünedeznek el az éjszaka közepén, és nem is utálnak minket, angolokat. Egyébként pedig már négy koncerten játszottam és azt gondolom, hogy kezdek némi rutint szerezni”
A koncert egy nagyszabású focimeccs után történt (akit érdekel: az Universidad de Chile 3-1-re verte a Colo Colo-t), és a mérkőzésen felügyelő rendőrség biztosította a koncertet is. A meccs lefújása után a szurkolók megpróbáltak bejutni a koncertre is, ám a rendőrség közbelépett, végigkergette őket a nézőtéren és megpróbálta őket eltávolítani, mielőtt a koncert elkezdődött volna.
Alan visszaemlékezése: „Egy másik koncert, amire emlékszem, az egy rengeteg nézőt vonzó fellépés volt, Chilében vagy valahol arra, és ahol pocsék napunk volt. A koncertre egy kisbusszal vittek minket, aminek nem voltak ablakai, és a sofőr elgázolt egy kutyát a koncert felé ment. Mikor végre elkezdtük a hangbeállást, kiderült, hogy a helyi szervező tízszer annyi reklámhelyet értékesített, mint amennyit lehetett volna, és lövöldözés lett a vége… Az utcán focirajongók zavargását láttuk, és az utca lángokban állt. Azt gondoltuk akkor: „Szeretnénk egyszerűen lelépni ebből a városból”. Rettenetes volt! Aztán kimentünk a koncertre, játszottunk és az a koncert volt talán a legjobb történetünk során. A közönség abszolút őrült volt.”
Egy chilei zenész, Andrés Bobe meghalt ezen a napon motorbalesetben. A Dm promotere a DM koncert előtt felment a színpadra és 1 perc szünetet kért Andrés Bobe tiszteletére.
Dave azonban aggasztó állapotban volt. Így reagált Kurt Cobain öngyilkosságának a hírére:
„Akkoriban nem volt teljesen nyilvánvaló számomra, de teljesen saját magam kliséjévé váltam. Emlékszem, amikor Chilében megkaptam a hírt Kurtről, hogy fejbe lőtte magát, az első reakcióm az volt, hogy mérges lettem. Teljesen kivoltam. Úgy éreztem, hogy ellopja az ötletemet. Mintha ebben megelőzött volna. Nagyon fel voltam baszva. Ennyire elveszett voltam, tényleg.”
Volt azonban egy érzelmesebb sztorija is Dave-nek és Martinnak:
„Martin egyszer azt mondta nekem, egy este, egészen pontosan Chilében… amikor a Kurt Cobain-eset történt… nem persze ott, ahol történt, de azon az estén, és a szobámban voltunk. Nagyon késő volt és nagyon sokat ittunk. Nem tudom, hogy (Martin) részeg-e, vagy egyáltalán emlékszik-e erre még, de nekem nagyon megragadt a fejemben. Azt mondta nekem, hogy úgy érzi, hogy ő a dalait valamiképpen Istentől kapja, és úgy gondolja, hogy elveszti ezt, mivel folyton iszik. Valamiért azt gondolta, hogy rendelkezik valamifajta „csatornával”, ami rajtam keresztül működik, és én vagyok valamiféleképpen az ő hangja, amiről azt gondoltam, hogy ez volt a legcsodálatosabb dolog, amit valaha mondott nekem. Úgy értem, hogy mindketten ilyen „szeretlek téged” állapotban voltunk, és ez tényleg megragadt a fejemben… mintha én közvetítenék valamiféle üzenetet.”
A koncertről közismert a Rush és a Halo kitűnő minőségű felvétele, ám én most mégis egy hosszabb videót hoztam, mert szerintem az 1994-es chilei közönség legalább annyira érdekes tud lenni, mint egy már úgyis sokszor látott koncertfelvétel. A videóban egy jól összevágott anyagot láthatunk, a DM repülőtérre érkezésétől elkezdve a repülőtértől a szállodáig történő "autós üldözésen" át a koncert előkészületekig, a színpad építésig, és végül a chilei rajongók gyülekezéséig. És persze itt van a jól ismert Rush intro, a zakóban vadul táncoló Dave-vel, valamint a Rush és a Halo is. 24 perctől pedig az egy évvel korábbi párizsi koncertfelvételről látható néhány szemelvény.
Recycled Tour - Szubjektív összegzés a Memento Mori turnéról
Véget ért tehát a Memento Mori Tour! Az együttes 112 koncertet adott Európában és Észak-Amerikában, ami a második leghosszabb turné a Global Spirit Tour után: illetve harmadik, ha a másfél éves Devotional-Exotic-US Summer 94 Tour menetelést egybe számoljuk (időben egybetartoznak). Ezúttal nem látogattak el a világ többi részére: noha volt szó dél-amerikai és ausztrál időpontokról is, ez nem valósult meg. (Ausztrália 1994 óta várja vissza a DM-et!). Egy rövid tavaszi észak-amerikai „bemelegítés“ után nyárra Európába jöttek át; ezután ősszel-télen ismét Észak-Amerika (és Mexikó) volt soron, majd 2024-ben Európában zárták a menetelést. Magyarországon két emlékezetes koncertet is adtak.
A turné szerencsére ismét nagyjából „eseménytelenül“ telt. A balszerencsésen alakuló Tour Of The Universe után (amkor a zenekart Dave betegsége, különböző sérülései, illetve Andy édesapjának a halála hátráltatta) ez már immáron a harmadik turné egymás után minden különösebb probléma nélkül. Nagyon fontos kiemelni, hogy a 2023 év eleji promóciós fellépéseken kifejezetten öregesen visszafogott Dave kiváló formában volt a színpadon végig a bő 1 év alatt. És amit nem lehet eleget hangsúlyozni: a Memento Mori Tour koncertjei voltak a Depeche Mode történelmének leghosszabb koncertjei - introval együtt szinte mindenhol 24 dalt játszottak, ami hatalmas csúcs a DM történelmében. Így tehát mindenképpen le a kalappal a zenekar előtt!
Ami magát a turnét illeti, már vegyesebb a kép. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy ez volt az egyik legötlettelenebb turnéja is a Depeche Mode-nak. A Memento Mori Tour ugyanis nem más, mint a Global Spirit Tour és a Tour Of The Universe meghökkentően hű másolata. Szinte felsorolni is lehetetlen, hogy mennyiben ugyanaz a két turné, de mégis megkísérerlem. Ugyanúgy az album lassú dalának az intrója volt az intro, mint a Global Spirit Touron (ott a Cover Me, itt a Speak To Me). Ugyanúgy az új album két dalával kezdődött a fellépés, mint a Global Spirit Tour első két szakaszában, bár ez máskor is nagyjából hasonlóan volt. Ugyanúgy a Walking In My Shoes volt az első „régi“ dal, mint a Tour Of The Universe-ön (és a Delta Machine Touron); és ugyanazt a „William Orbitos“ verzióját játszották, mint a Global Spirit Touron. Volt a turnék óta változatlanul szóló It’s No Good, jó korán a setlistben, akárcsak a Tour Of The Universe-ön és a Global Spirit Touron. A Sister Of Night ugyanebben a verzióban volt már a Tour Of The Universe-ön, igaz, akkor Martin előadásában - a cseredalként felbukkanó Policy Of Truth pedig pont a 2009-es világturné In Sympathy/Policy Of Truth cseréje óta állandó élcelődés tárgya a DM rajongók körében. Ugyanúgy volt In Your Room, mint a két említett turnén - ezúttal ráadásul az elég ötlettelen Zephyr Mix verzióban. Ugyanúgy volt Everything Counts, mint a Global Spirit Touron, ráadásul ugyanabban a verzióban. Ugyanúgy volt Precious, mint a fent említett két turnén, ráadásul pontosan ugyanabban a verzióban. A főprogram előtt jött a Dave-szerzemény lassú dal volt a turné elején, akárcsak a Global Spirit Touron: ott a Cover Me, itt a Speak To Me (aztán ezt lecserélték a szintén Dave-szerzemény Before We Drown-ra és az ebből a szempontból kakukktojás My Favourite Stranger-re). Ugyanúgy az A Question Of Lust-tal kezdték a turnét, mint a Tour Of The Universe-en és a Global Spirit Touron: hogy aztán a turné felétől nyomtalanul elfelejtsék azt, pont, mint a két említett turnén. Ugyanúgy volt akusztikus Home, mint a Tour Of The Universe-ön (és a Delta Machine Touron), de volt „full band“ Home is, ahogy a Global Spirit Touron. Mindkét turnén nagyon sokat szerepeltették a Somebody-t, 2024-re ez is megérkezett a Memento Mori Tourra. A Shake The Disease 2005 óta minden (!) turnén van Martin előadásában, de most pont olyan kevésszer volt, mint - ismét - a Tour Of The Universe és a Global Spirit Tour esetében. Ismét volt Dressed In Black, mint a Tour Of The Universe-ön; és ismét volt But Not Tonight, mint a Delta Machine Touron és a Global Spirit Touron. És ismét volt - megdöbbentően sokszor - Strangelove, Martin előadásában, pont úgy, ahogy a Global Spirit Touron.
A Ghosts Again szerepeltetése természetes; pont a Martin blokk után nem sokkal jött az első kislemezes dal, mint a Delta Machine Touron (Heaven) és a Global Spirit Touron (Where’s The Revolution). Az egyébként új verzióban megszólaló I Feel You pont olyan rövid volt, mint a Tour Of The Universe-ön.Az A Pain That I’m Used To pont ugyanabban a verzióban szólalt meg, mint az elmúlt 3 turné mindegyik előadásán. A World In My Eyes pont úgy szólalt meg, mint a Tour Of The Universe-en; a Behind The Wheel szintén, a Wrong szintén. A Stripped is ugyanúgy szólt, mint az utolsó 3 turnén, az Enjoy The Silence sem sokat változott. A Waiting For The Night volt már akusztikus duettváltozatban - a Tour Of The Universe-en. A Just Can’t Get Enough pont így szólt a Global Spirit Touron: a Never Let Me Down Again és a Personal Jesus pedig így is úgy is örök tagnak számítanak a setlistben.
Elképesztő, hogy a DM mennyire nem variálja a setlistjeit! Még amikor az utolsó 3 fellépésen például játszhatnák külön-külön a Speak To Me-t, a My Favourite Stranger-t és a Before We Drown-t, akkor is inkább kétszer a My Favourite Stranger-t játsszák el, a Before We Drown mellett. Csak hogy soha ne jöjjön ki a sorminta... Erre a turnéra elfogytak a meglepetésdalok, ami még az előző, Global Spirit Touron is fel-felbukkantak: itt nem volt semmi különösebben meglepő, és ha volt is, akkor gyorsan lecserélték a Policy Of Truth-ra...
És persze nem lennék DM rajongó, ha nem látnám meg a jót is. A John The Revelator újbóli szerepeltetése kifejezetten kellemes meglepetés volt - kár, hogy pont az utolsó 11 koncertre csere nélkül kiszedték a setlistből. A máskor olyannyira kreatív Martin egyedül az elég vegyes megítélésű Heaven-t emelte be az akusztikus blokkba új dalként - emlékszünk, hogy a turné elején a The Sun And The Rainfall-t ígérte?... Talán ennek is köszönhető, hogy az elmúlt turnékon általában 40 különböző dal közül válogatott a DM, de most csak 36 volt ez a szám - pedig rekordhosszúak, 24 számosak voltak a koncertek! Érdekesség, hogy 1998-at leszámítva ez az első turné, ahol egyszer sem volt Judas. És hogy ne csak fanyalogjak, a Black Celebration viszont kiváló új verzióban szerepelt, nem szólt ilyen jól a World Violation Tour óta. Ha ezt a dalt ilyen jól át tudták dolgozni, akkor miért nem tudtak még átdolgozni néhány másikat? És említsük meg, hogy az akusztikus Condemnation duettben is kellemes volt - még ha ez a dal eredetileg nem „kellemes“, hanem „őserő“, legalábbis számomra.
Félreértés ne essék, nem azt várom, hogy a See You-t, vagy a Nodisco-t játsszák, ahogy azt a kommentekben utolérhetetlen humorral szoktátok írni. De hogy ennyire utánlövés-érzete legyen egy turnénak, az bizony komoly csalódás. És persze ezt a csalódást már a sacramentoi turnényitón láthattuk-hallhattuk (ahol pl. Dave úgy vezette fel a Sister Of Night-ot, mint egy dalt, amit „soha nem játszottak korábban“ - Dave-et lehet, hogy tájékoztatni kellene koncertek előtt, hogy mit játszott eddig a Depeche Mode, mert ezek elég megmosolyogtató tévedések.). Ahogy írtam is, pont olyan a Memento Mori Tour, mint a Memento Mori nagylemez: a korábbi életmű inkább rosszabb, mint jobb újrafelhasznosítása.
És még egyszer: óriási tisztelet a DM-nek, hogy egyáltalán útnak indultak ennyi gyászos év után. Én magam egyébként nem vagyok az állandó kritizálás híve, viszont ugyanígy nem vagyok a feltétlen rajongásé sem. Nagyjából sejtem is, hogy a kommentekben ki hová fog elküldeni, meg azt is, hogy ki az, aki egy szót sem fog belőle érteni, de ettől még szerintem fontos megállapítani azt, hogy a kedvenc zenekarunk egy kicsit bátrabban is nyúlhatna a saját életművéhez - mert így nem tudom például, hogy ez a mostani turnét miről fogom utólag felidézni.
Itt a turnézáró Kölnből
Máris meghallgatható és letölthető a kölni turnézáró, a DM Live Wikiről
Véget ért a Memento Mori Tour
Itt a vége! Ezekben a percekben búcsúzik el Kölnben a Depeche Mode a jelenlévő rajongóitól és a Memento Mori Tourtól. A setlistben 4 tippemből 3 bevált (Strangelove, Somebody, Waiting For The Night), és sajnos ismét a My Favourite Stranger-t játszották, pedig elegáns lett volna a turné elején gyakran szerepeltetett Speak To Me-t is visszavenni. A setlist meglepetése később következett el, ugyanis ismét volt World In My Eyes, majd aztán két dallal később - a John The Revelator helyén - volt a World In My Eyes cseredala, a Behind The Wheel is! Így ismét egy megdöbbentően hosszú, intróval együtt 24 számos fellépést láthatunk - a Memento Mori Tour egyik különlegessége a hosszú koncertek voltak!
A World In My Eyes végén Dave ülve várta meg az utolsó taktusokat, majd felállva ezután emlékezett meg Andy Fletcherről. A Waiting For The Night előtt Dave - a turnézárókon megszokott módon - meleg szavakkal búcsúzott el a crew-tól, a zenekar tagjaitól, és a DM Familytől, elsők között Jonathan Kesslertől. Az utolsó dal után állítólag nem volt "see you next time"... és sokáig sötétben hagyták a közönséget, azt sejtetve, hogy lesz még valami. Mindenesetre szokatlan turnézárás...
Köln, harmadik este, setlist:
Speak To Me (intro)
My Cosmos Is Mine
Wagging Tongue
Walking In My Shoes
It's No Good
Policy Of Truth
In Your Room
Everything Counts
Precious
My Favourite Stranger
Strangelove
Somebody
Ghosts Again
I Feel You
A Pain That I'm Used To
World In My Eyes
Black Celebration
Stripped
Behind The Wheel
Enjoy The Silence
Waiting For The Night
Just Can't Get Enough
Never Let Me Down Again
Personal Jesus
Állítólag nem lesz hivatalos koncertkiadvány a Memento Mori Tourról...
Búcsúzik a Memento Mori Tour
Ma néhány évre elbúcsúzik tőlünk a Depeche Mode! Nagyon bízunk benne, hogy nem a karrierjük utolsó koncertje ez, mindenesetre a Memento Mori Tour ma zárul Kölnben, ahol egymás után harmadszor lépnek fel. Lehet tippelni a ma esti setlistvariációkra - személyes tippem a Speak To Me-Strangelove-Somebody-Waiting For The Night négyes. Készüljünk a Depeche Mode búcsújára a bő órája kikerült budapesti Black Celebration multicam felvételével, Andrikó Gábor munkájával!
1994, Buenos Aires - már Daryl Bamonte-tal a színpadon
30 éve az Exotic Touron Buenos Airesben lépett fel a Depeche Mode, immáron Andy Fletcher helyett Daryl Bamonte-tal a fedélzeten. Ott hagytuk abba, hogy Honoluluban strandolás helyett gyakorolnia kellett Darylnak Andy szintiprogramját. Sao Pauloban debütált aztán, Buenos Airesben már a harmadik koncertje volt.
Nézzük, hogy írt a Honolulutól Buenos Airesig terjedő időszakban Daryl:
"Megvolt az első próbánk "bandaként", amiről én azt gondoltam, hogy nagyon jól sikerült, de persze ezeknek a "csak a tökéletesség az igazi"-fasisztáknak nyilvánvalóan soha nem jó. Túl sok ideig tartottam a lecsengő basszust a Stripped végén - Martin úgy nézett rám, mintha ez valami hatalmas hiba lenne, de szerencsére Dave felnevetett és Alan is nyugodt maradt. (...) Ez az egész annyira NEM vicces. Rengeteg ember visít és mind engem fog nézni, hogy hibázok-e, hogy kinevethessenek és felmutathassák a "Bamonte egy balfasz" táblát, portugálul, de persze érteni fogom... Bárcsak soha nem egyeztem volna ebbe bele ebbe az egészbe! Bárcsak tudnék remegés nélkül állni! (...) Na mi van, emberek? Hívjatok csak úgy, hogy Rico Suave!* Tökéletes szintetizátor-helyettesítőzenész vagyok! Megvolt a koncert tegnap este, és király volt... A legjobb rész az volt, amikor lesétáltunk a Personal Jesus végén a ráadások előtt, és Martin rámkiáltott: "Megcsináltad! Megcsináltad! A ráadás már nem számít, megcsináltad!" Szóval azt gondoljátok most, hogy sokkal nyugodtabb vagyok? Tévedés! Alan, az Aljas úgy döntött, hogy három számot kicserél a ma esti koncertre. Mondjuk legalább Dave és Martin is ugyanolyan nyugtalanul nézett erre, mint én..." *(Rico Suave egy kifejezés a sima modorú, vagány, magabiztos latin férfiakra)
Aztán Buenos Aires előtt így írt: ""Azt hiszem, itt "Beatlemánia" tanúi vagyunk. Ezek az emberek megőrülnek a DM-ért és általában az őrületért. De ugyanakkor nagyon kedves emberek. A (Falkland háborúból származó) "Ölj meg egy argentint, nyerj egy metrót" érzés már egy örökkévalóságnyinak tűnik.,, Valaki úgy döntött, hogy megemlít valamit mellékesen., mégpedig azt, hogy ma 40 ezren lesznek a fellépésen. Kösz, hogy ezt azért így belecsempészted a beszélgetésbe..."
Itt pedig a teljes koncertfelvétel, 1994-ből, Buenos Airesből:
Wrong, 2023
A Wrong két turnén nem működött, a Global Spirit Touron idejekorán ki is került a setlistből: ezek után nem sokan fogadtak volna, hogy halljuk még a dalt Depeche Mode koncerteken. A DM viszont másképp gondolta: a Memento Mori Touron újra műsorra tűzte a dalt, és hajszálpontosan a turné feléig, az október 23-ai washingtoni koncertig minden egyes alkalommal játszotta is azt. Mivel a Memento Mori Tour szinte minden elemében egy "újrahasznosító" turné, így természetesen le lett másolva az előző turné verziója, ezúttal is a Wrong reprise volt a kezdés. Egy nagyon fontos és pozitív különbség: Dave - a Global Spirit Tourral ellentétben - ezen a turnén ismét énekelte a katartikus harmadik versszakot - nem lehetünk elég hálásak neki ezért! A tavalyi turnényitó sacramentoi felvétellel búcsúzok a 15 éves Wrong kétnapos bejegyzéseitől.