"A Stripped vitathatatlanul az egyik legfontosabb kislemez, amit a Depeche Mode valaha kiadott. A Shake The Diease már jelezte, hogy a zenekar elhagyta a popos elemeket a hangzásukból, de a Stripped volt az első igazi jele annak, hogy a Depeche egy sötétebb, érdekesebb irányt vett. Oké, az olyan dalok, mint a Blasphemous Rumours is sötétek a maguk módján, de ugyanakkor ennek a dalnak van az egyik legpoposabb refrénje - és noha a Master And Servant felforgató módon beszél egyfajta perverz szórakozásról, mégsem mondanád, hogy a gótikus fenségesség megtestesítője lenne. A Stripped-ben viszont a Depeche Mode sötétebb oldala került előtérbe, és valljuk be, mindannyian örülünk, hogy így történt.
A Stripped-et 1986 február 10.-én adták ki, és a hihetetlenül alacsony 15. helyezést érte csak el a brit slágerlisán. A kislemezt abban az időben elég jól reklámozták, noha furcsa módon motorok tűntek fel az együttes mellett a fellépésekkor. Míg Alan és Fletch dobolása talán azt akarta mutatni, hogy a Depeche egy "igazi" együttes már, és nemcsak geekek gyülekezete, a motor nyilván a dalt bevezető sample miatt került a színpadra. Mindenesetre, ezeket leszámítva a Stripped-et az akkori brit zenei sajtó jól fogadta, de így sem sikerült megszereznie azt a helyezést, amit megérdemelt volna.
A Smash Hits-ben Simon Braithwaite így írt: "A Depeche mostanában nagyon kiszámíthatóvá vált, de ez a dal az egyik legjobb daluk évek óta. "Hadd lássalak levetkőzve" énekli Dave, és azt gondolom, hogy ez egyfajta "térjünk vissza a természetbe", "fedezzül fel önmagunk" dolog tőlük. Lassú és atmoszférikus, annak ellenére, hogy nem igazán derül ki, hogy mi is történik a dalban".
Mark Booker a No. 1 magazinban még pozitívabb volt: "A Depeche Mode a 80-as évek egyik legkonzisztensebb, és talán az egyik legjobb popbandája. Egyedi hangzásuk van, de egyik sem annyira egyedi, mint az új kislemez. A dalszövegeik valóban bírnak jelentéssel, anélkül, hogy túl nagyképű vagy túlcsorduló lenne. Úgy tűnik, hogy soha nem kapják meg azt a tiszteletet, amit a vetélytársaik. Elég fura. Reméljük, hogy a Stripped kísérteties nmozdulatlansága végül az őket megillető helyre emeli őket, mielőtt még Frankie és Spandau újra megjelennek."
Ez a hely végül a 15. helyet jelentette...
Amit nagyon szeretek még a Stripped-ben, és ami már a bennem lévő geeket hozza elő, az az a tény, hogy a 12'' kislemezt nagy hangon "5 szám, 25 perc"-es lemezként hirdették, és azt mondták, hogy nem lesznek újabb kiadásuk a 7'' és a 12''-n felül. Rendben. De ha összeadjuk a dalok hosszát - Stripped (Highland Mix), But Not Tonight (Extended Remix), Breathing In Fumes, Fly On The Windscreen (Quiet Mix) és Black Day - akkor kijön, hogy összesen 25 perc 3 másodpercig tartanak, tehát 3 másodperccel többet kapsz, mint a reklámozott időtartam. Ne mondd, hogy a Depeche Mode nem elég jó hozzád.
A Stripped Highland mixe egyiknek azoknak a 80-as évek közepén született remixeknek, amelyek tökéletesen kiegészitik az eredeti alkotást. Egészen addig a zenekar Daniel Miller-rel és később Gareth Jones-szal készítette a 12'' remixeket (ilyen volt például a People Are People Different Mix). A limitált kiadású 12'' kislemezek némelyikén (mint például a People Are People és a Master And Servant kiadványon) Adrian Sherwood készített remixeket, de a zömét még így is a DM házi stúdiója készítette. Itt viszont egy bizonyos Flood nevű lelkes fiatal fickónak adták át a remixelő stafétabotot, aki valami egészen különleges remixet készített. A dal sokkal levegősebb, ami gyönyörű, bánatos hangulatot kölcsönöz neki, és az egyes hangok jobban hallhatóak, mint a 7'' változatban. A fő riffnek itt duda érzete van, emiatt Highland (Skót Felföld) a mix neve. Ez egy megkerülhetetlen mix a Depeche Mode katalógusában.
A Stripped mellett a kiadvány másik legfontosabb darabja a Breathing In Fumes. A Stripped-et kiindulópontként használva ez a dal egy erőteljes, bombasztikus, hatperces gyönyörű zajfal. Ezt Daniel és Gareth Jones készítette a Stripped (Highland Mix)-ből, és ez egy egészen kiváló darab, ahol a fő vokál megoszlik Dave samplingelt és Martin szinte felismerhetetlenre torzított hangja között. Ebben a mixben egyértelműen érezhető a korábbi On-U-Sound (Adrian Sherwood) mixek hatása. A 12'' maxi az első és egyetlen Gore/Wilder/Miller közös produkcióval zárul, amelynek a címe Black Day. Annak ellenére, hogy ez egy eldobható dal, és talán csak azért szerepel itt, hogy kitöltse a 24 percet, van benne valami megnyerő. A Black Celebration stúdiómunkálatainak kellős közepén a banda itt megmutatta, hogy azért néha nyugodt és talán még vicces is tudott lenni. A főhajtás szintén tetszetős, amelyet az ekkor még készülő album ebben a pillanatban még kiadatlan címadó dalának adnak.
Végül, a Stripped videója is megér egy említést. A Berlinben, a Hansa stúdió mellett forgatott, Peter Care által rendezett videó meglehetősen ügyes összefoglaló arról, hogy a Depeche Mode hol járt a karrierjük ezen pontján. Sötét van, Berlinben vagyunk, több a bőr, mint amennyi szükséges, és mindannyian kalapáccsal ütik a dolgokat. Mindazonáltal összességében mégis működik, a dal intenzitásának és erejének köszönhetően. A Stripped elindította a Depeche Mode-ot azon az úton, amely a világ legnagyobb zenekarjává tette őket, és ami még ma is képes stadionokat megtölteni. Sötét, titokzatos, egyedülállóan kísérletező (főleg a popzenéhez képest), és összességében egy fantasztikus kislemez - a Stripped az a pillanat, amikor a Depeche Mode létfontosságú lett. "
A cikk eredetije és további részletei ide kattintva találhatóak.
Dave a kislemezek elemzésénél is írt a Stripped-ről, ezt is lefordítom:
"Az It's Called A Heart 1985. szeptember 16-án jelent meg. Mindössze öt hónappal később a Depeche Mode kiadott egy kislemezt, amely hangzásában nem hasonlított semmire, amit a zenekar korábban csinált. Ez új mércét állított fel – ez volt az új Depeche Mode-hangzás, és ez volt az a hangzás, ahogyan a jövőjük hangzani fog.
Nehéz nem tiszteletteljes hangnemben beszélni erről az új kislemezről. Ez már nem szintipop volt – ez valami egészen más, valami sötétebb, valami baljóslatú, mégis nagyon izgalmas. Ez az új kislemez volt az a pont, ahol a Depeche Mode felnőtt, és ez indította el őket a hírnév felé vezető úton, ami a megjelenés előtt alig volt elképzelhető.
A kislemez címe Stripped volt. Gyere velem, és nézzük meg, hogyan eresztette el a brit közönség ismét a dalt a füle mellett.
A Depeche Mode Information Service 1986. februári hírlevele rövid, de tényszerű hírt közölt az új lemezről:
„Új kislemez címe: „Stripped” c/w „But Not Tonight”. Megjelenés dátuma: február 10.”
Elég ennyi. A kislemezről írt kritikák sokkal lelkesebbek voltak, mint a zenekar saját hírlevele. A Number 1 magazin imádta a dalt, és így írt róla:
„A Depeche Mode-ot az 1980-as évek egyik legjobb, ha nem a legjobb popzenekarának kell tekinteni. Könnyen felismerhető hangzásuk van, de nem annyira, hogy minden kiadásuk ugyanúgy hangzana, mint az előző. Dalszövegeiknek valódi jelentésük van, anélkül, hogy elbizakodottak vagy túlzóak lennének. Mégis úgy tűnik, soha nem kapják meg azt a rajongást, amit versenytársaik. Furcsa. Reméljük, hogy a „Stripped” kísérteties csendje oda emeli őket, ahová tartoznak, mielőtt Frankie és Spandau újra megjelennek.”
Nagyon találó megállapítás. Kár, hogy a Spandau Ballet is említésre kerül, mert az soha nem jó jel.
A Smash Hits ismét Depeche-barátnak bizonyult:
„A Depeche Mode egyre kiszámíthatóbbá vált, de ez a legjobb, amit évek óta csináltak. „Let me see you stripped” – énekli Dave Gahan, és ezzel elszállt az esélyül a Saturday Superstore-ban való megjelenésre. Valójában szerintem ez az egész a természethez való visszatérésről és „önmagunk felfedezéséről” szól. Lassú és hangulatos, még akkor is, ha nem lehet kitalálni, miről is beszél.”
Végül a Stripped annyira jó volt, hogy még a Melody Makert is meggyőzte, akik „igazi slágernek” nevezték. Az NME nem értett egyet, a kritikus Cath Carroll szerint a dal „komor”, de hozzátette, hogy „perverzen megnyugtató”.
Ezek után, hogy a kritikák elég jók voltak, hogyan teljesített a BONG10? Nos, február 22-én a 23. helyen debütált, ami szerintem a zenekar számára csalódást jelentett. A zenekar február 19-én megjelent a Top Of The Pops című műsorban, abban a reményben, hogy a dal felkerül a slágerlistákra.
Nem tűnnek felnőttebbnek, mint néhány hónappal ezelőtt, amikor még magas xilofonokkal és törzsi dobokkal szórakoztak? Oké, a motorbicikli kissé túlzásba viszi a „nézzétek, ezt mintáztuk” megközelítést, és elég furán néz ki velük a színpadon, de ez egy tisztességes TOTP-fellépés. Martin újra ruhát kezdett viselni, és megszelídítette a "fedezzük fel a nemiségünket" imidzset, Fletch pedig olyan jól érzi magát, mint mindig, és szétveri a kis dobkészletét, Alan pedig ebben a szakaszban már 83%-ban bőrből áll. Ami azonban számít, az a zene – csak hallgassátok meg azt a dalt.
Ekkor pedig olyasvalami történt, amely végérvényesen megmutatta, hogy a brit közönségnek nincs ízlése: a Stripped feljutott a slágerlistára a következő héten, de csak a 15. helyig. Onnan a 22., 40., majd az 56. helyre csúszott, mielőtt örökre kiesett a slágerlistáról. 5 rohadt hét a slágerlistán. 5. A héten, amikor a Stripped elérte a slágerlisták csúcsát, a top 10-ben szerepelt egy dal Sue Pollardtól. Tudom, hogy sok olvasóm nem brit, ezért megbocsátható, ha azt gondolják: „Ki az a Sue Pollard?” Ő egy színésznő volt, aki alapvetően egy nagyon gyenge komédiában játszott gyenge karaktert. (David valószínűleg nem tud a Csengetett Mylord Ivy-jának (azaz Sue Pollard-nak) a hatalmas magyarországi sikeréről :) - a ford.) Zeneileg azonban vonzóbb volt a brit közönség számára, mint a Depeche Mode.
A Stripped egy elképesztő dal, és ha rendszeresen olvasod ezt a blogot, akkor ezt mondanom sem kell. Amióta csak emlékszem, állandó szereplője a saját Depeche Mode Top 5 listámnak, éppen hogy kiszorítva a Hole To Feed-et. (David természetesen tréfál, a Hole To Feed gyepálása visszatérő poénnak számít nála :) - a ford.) Megjelenése óta minden Depeche-turnén izgalomba hozta a koncertlátogatókat, kivéve valamilyen okból az Exciter Tour-t. 751 alkalommal játszották, valószínűleg a legemlékezetesebb a Rose Bowlban volt, ahol a 101-es verzió az egyik legizgalmasabb élő pillanatuk volt. Az a fémcsengés... tökéletes. A Devotional verzió is nyilvánvalóan lenyűgöző, és az utolsó verzió, amit 2018 júliusában a Waldbuhne-ban láttam élőben, hihetetlen volt. Micsoda dal! (azóta a Memento Mori Tour minden egyes állomásán is hallható volt - a ford.)
A B-oldal természetesen a vidám popszám, a But Not Tonight. Híres dal, mivel furcsa módon a zenekar amerikai lemezkiadója, a Sire ezt választotta A-oldalnak, mivel szerepelt a legendás Modern Girls című film soundtrackjén. Martin gyönyörűen visszahozta a But Not Tonight című dalt a Delta Machine turné során szólókoncertjeire, és ez egy varázslatos pillanat volt, amely a turné dublini koncertjén Guinness-től áztatott könnyeket csalt a szemembe. A turné során 59 alkalommal játszották, és 2017. október 18-án a Global Spirit Tour keretében a Hollywood Bowlban is elhangzott.
Most pedig a klipről
Jó a klip! Még egyszer mondom, harsonák riadjanak: NAGYON JÓ A KLIP!
Peter Care-t megbocsátották az It's Called A Kukoricaföld" zűrzavarért, és 1986 januárjában Berlinbe hívták, hogy készítsen videót a Strippedhez, amelyet a Hansa Studios sarkánál forgattak. Ismert, hogy a dal elején hallható motorindítás Dave akkori Porschéjéé, de itt egy sokkal kevésbé hivalkodó autó hallható a videó elején. A dalszöveg szó szerinti értelmezése folytatódik, amikor Dave az első sorokat szó szerint néhány fa között állva énekli. Inkább úgy néz ki, mintha meg akarna valakit gyilkolni. Talán a „Let me see you stripped/down to the bone” (Hadd lássalak meztelenül/csontig lecsupaszítva) valójában sokkal baljósabb, mint valaha gondoltuk, és inkább Jeremy Dahmerre utal, mint perverz szerelmes dalra. Jó ég, Martin egy sorozatgyilkos.
Vagy talán mégsem. Aztán füvet látunk, amikor „füvet” énekel, Dave kezét, amikor „kéz” énekel, és indulhatunk is. Érdekes módon ekkor megjelenik Alan, aki lassan lengeti a kipufogócsövet. Mi a fene folyik itt? Ó, várjunk csak, ő javítja a kocsit, amit az elején láttunk. A most már megjavított kipufogócső füstöl, mielőtt Fletch egy csokor virággal csábít minket. De aztán hirtelen, miután először halljuk Martint „Boooooooooonnnnnne”-t énekelni, látjuk, ahogy Alan kalapáccsal összetöri az autót, és őszintén szólva, ettől a ponttól kezdve a videó egyszerűen zseniális. A Depeche Mode Autos & Repairs másik három tagja csatlakozik Alanhez, és ők sem végeznek túl jó munkát az autó javításában.
A zenekar ezután a gépjárműszerelésről a hidegháború befejezésére fordítja figyelmét, amikor Martin és Alan egy hatalmas vetítővásznat visznek fel a berlini falhoz, amelyen Fletch látható. Hogy a határőrök mit gondoltak erről, azt soha nem fogjuk megtudni. Koncertközönség és a zenekar tagjainak képei villódznak itt-ott, majd a teljesen bőrbe öltözött Dave, aki a zenekar által újra áttervezett autó előtt áll, megkér minket, hogy fogjuk meg a kezét, és mindehhez természetesen felemeli a kezét, hátha nem értettük a mondatot.
Fletch képe nem tudta előidézni a kommunizmus bukását, ezért eltávolítják a vetítővászonról, és helyette Alan jelenik meg rajta, akit ezúttal Martin és Fletch cipel. Dave nem hanyagolja el kötelességeit, és hamarosan látjuk, ahogy ő és Fletch a vetítővásznat a közeledő forgalom útjába viszik, miközben a zavarodott Martin enyhén mosolyog rajta. Alan ekkor éppen egy televíziót hegeszt, pont akkor, amikor a dalban megemlítik a „televízió” szót.
A dal végén Dave a vetítővászon előtt énekel, amelyen Alan és Martin látható, majd Alan énekli a sorokat a vászon előtt, amelyen ezúttal Dave látható. Fletch most Dave sorát énekli a vászon előtt, amelyen Martin látható, majd Alan veszi át Dave következő sorát, ezúttal szándékosan, ellentétben a Get The Balance Right-ban látott véletlen énekessel. A dal véget ér, miközben a Depeche Mode Autos & Repairs ismét szétveri egy szerencsétlen ügyfél autóját.
Most először van egy igazán élvezetes videónk. A dal minősége kétségkívül hozzájárul ehhez, de a Stripped videó az első olyan Depeche-videó a karrierjükben, amelyben nincs olyan pillanat, amikor megborzongsz és azt gondolod: „Jaj, fiúk... mit csináltok?”
A cikk további része kiadványelemzésekkel itt található.
Itt pedig a But Not Tonight cikk:
A lemezkiadók igazán furcsa teremtmények. Az általuk támogatott művészek hosszú időt töltenek olyan dalok írásával, amelyek mély, fontos személyes érzéseket tárnak fel, olyan zenét komponálnak, amely illik a dalhoz, majd hosszú időt töltenek a stúdióban, hogy tökéletesre csiszolják a dalt. Megkönnyebbülten, fáradtan, de végül büszkén lejátszák a dalt a lemezkiadónak, és várakozással telve várják a dicséret elkerülhetetlen robbanását. A lemezkiadó képviselője ránéz rájuk, és azt mondja: „Nem. Ez nem kislemez. Hogy hangzik a B-oldal?”
Hölgyeim és uraim, ez nagyjából leírja, mi történt a Depeche Mode amerikai lemezkiadójánál, a Sire-nél 1986 elején. Meghallgatták a Stripped hatalmas erejét. Ehelyett a B-oldal But Not Tonight című számát választották. Még harminc év távlatából is nehéz ezt megérteni.
Először is, néhány megjegyzés a But Not Tonight-ról. Amikor sok évvel ezelőtt megvettem a Stripped 12„-es lemezt, nagyon megfogott a But Not Tonight. Idegesítően fülbemászó, remek popdal, és több mint megfelelő B-oldal. Az Extended Remix, ami a 12”-es lemezen szerepel, vidám, és biztosan jobb, mint a standard 7"-es verzió. Amikor Martin élőben játszotta a Delta Machine turnén, az egy fenséges pillanat volt. Ezeket a két pozitívumot leszámítva azonban az, hogy a Sire a But Not Tonight-ot használta arra, hogy a Depeche Mode-ot Amerikában is népszerűvé tegye, olyan, mintha valaki egyáltalán nem gondolta át a dolgokat.
A zenekar és a Mute beleegyezett ebbe a döntésbe, ami, ahogy a zenekar a Black Celebration újrakiadás DVD-jén elmagyarázza, inkább azért történt, mert úgy gondolták, hogy a kiadó elég jól ismeri az amerikai piacot, és a kislemez még a Modern Girls film soundtrackjén is helyet kapott. Biztosan láttad a Modern Girlst, ugye? Nem? Én sem. Annak ellenére, hogy a zenekar jól ismerte a piacot, és a dal felkerült az Oscar-díjra jelölt filmzenére, a But Not Tonight nyomtalanul eltűnt Amerikában, de újra megjelent a Black Celebration amerikai kiadásán. Talán a komor videóklip (lent) még jobban hátráltatta a sikert. Szerencsére, és kissé hihetetlenül, ez nem akadályozta a zenekart abban az évben, ahogy azt a hónap végén látni fogjuk.
A Depeche Mode rajongók számára azonban a But Not Tonight amerikai kiadása (amerikai megjelenés: 1986. október 22.) olyan verziókat tartalmaz, amelyek nem hallhatók az eredeti kiadáson. A 7„-es verzió és az Extended Mix a 12”-es kiadáson Robert Margouleff remixei, és mindkettő valamivel fényesebb és poposabb hangzású, mint a standard brit verziók. Egyik sem elengedhetetlen, de mindkettő rendben van. Az Extended Mix és a Margouleff Dance Mix végül az Egyesült Királyságban is megjelent a Remixes 81-04 digitális kiadásán. Az a furcsa, titkos weboldalon való megjelenés – emlékeztek, milyen frusztráló volt az a szélessávú internet előtti időkben. Természetesen a But Not Tonight egyik verziója sem ér fel a 7'' kislemez B-oldalával. Az a szám, a kevéssé ismert Stripped valóban különleges. A 12'' kislemezhez hozzáadódik a Stripped és a Black Day Highland Mixe is a brit 12'' verzióból. Pozitívum a borító – a Stripped fekete borítójának fehér változata valóban nagyon szép.
Összességében, egy olyan karrierben, amelynek során a See You című dalt csirkéket tartva adták elő a Bananas nevű német tévéműsorban (higgyétek el, keressétek meg a YouTube-on), és amelynek során jóváhagyták a The Meaning Of Love című videót, a But Not Tonight kislemez kiadása az egyik legérthetetlenebb döntés volt, amit valaha a Depeche Mode-ról vagy a Depeche Mode által hoztak. Végül is megbíztak a Sire-ban, a kislemez kudarcot vallott, és a zenekar úgy gondolta, hogy Amerika reménytelen ügy. A But Not Tonight története valóban érdekes, de mint minden jó történetnek, ennek is volt happy endje, és a Depeche Mode hamarosan rájött, hogy Amerika nagyon szereti őket.
Mindehhez egy kedves utóiratként a dal feltámadt a Delta Machine turnén (lent), ahol végül egyfajta érzelmi csúcsponttá vált, és én személy szerint meglehetősen meghatónek találtam.
Talán a Sire végig tudta, mit csinál, mi?