Viszonylag későn kattantam rá Vaughn George Youtube csatornájára, de azóta pótoltam a lemaradásomat. Nagyon tetszik Vaughn előadási stílus, művészetekkel szembeni alázata és zenei megközelítése - hogy a sztárvendégeket (Brian Griffin, Gareth Jones) ne is említsem! Általában igyekszem rávilágítani arra, ami számomra különösen fontos a mondanivalójából (Hogy lehet, hogy nem nyűgözi le a The Landscape Is Changing?! :D ). A mai témánk természetesne a Stripped: Vaughn kitér a hangzásra, a vokálra, valamint arra, hogy mely részeket játssza Martin, Alan, illetve Andy a dalban. Jó szórakozást! :)
Martin, 1989: "Ez az egyik legjobb dalunk. A zenei fejlődésünk egy lenyomata. A Some Great Reward nagyon kemény album volt és ezután a Black Celebration-nel egy dallamosabb irányba indultunk el, és a Stripped jól mutatja ezt a változást. Ez egy dal, amely jó rezgéseket bocsát ki magából, és tökéletesen működik a színpadon. Mindannyian egyetértünk ebben."
Ma 40 éve került a boltokba a Black Celebration csodálatos első kislemeze, a Depeche Mode egyik legkülönlegesebb slágere és koncertklasszisa, a STRIPPED! Az albumverzióhoz képest rövidebb az elején Dave Porschéjénak a hangja; a dal végén végigéneklik mind az ötször a refrént.
Zeneileg briliáns harmóniák alkotják, és a basszusmenet legváratlanabb váltásai hozzák a dal legemlékezetesebb pillanatait (pl. a "breathing in fumes" résznél a "fumes" kiéneklésekor). A dal szövege pedig nagyon jól illeszkedik a Black Celebration lemez alaptémájába: fogjunk össze mi ketten a testiség és az egymásra figyelés erejével a gonosz külvilág ellen. Van egyfajta "hippi", urbánus világtól elforduló hangulata is a dalnak.
Dave: "Peter Care volt a rendező, akivel akkoriban készítettünk pár videót. A klipet Berlinben forgattuk, a 'Black Celebration' periódusban; szép időszak volt. Egyszerre volt egy korszak lezárása, és egy új nyitánya. Klipeket sohasem szerettünk készíteni, ez a klip sem volt igazából kivétel. Abban az időszakban még nem voltak kényelmi funkciók a forgatásokon. Hideg, zord és barátságtalan hangárokban és az utcán forgattunk. Micsoda hülyeség. ebben az időszakban valamiért mindenki énekelt a klipekben. Nyilván Martin és én, az egyértelmű. De Alan és Fletch is. Miközben Fletch például nyilvánvalóan egyetlen egy hangot nem énekel a lemezeken. Azt csináltuk, amit mondtak nekünk. Ezért aztán olyan érzésem van, amikor ezeket nézem, hogy valakinek a kezébe adtuk magunkat, és ez valójában az ő produkciójuk."
Martin: "A Hansa Studios-ban készítettük a lemezfelvételeket, Berlinben. Ez a jelenet, amelyben a vásznakat visszük, közvetlenül ott van a Hansa mellett, a Fal árnyékában. Bizonyos értelemben, veszélyes forgatás volt, elég közel voltunk az Keleti-blokkhoz. Hangos volt a zene, és nyilván furcsák lehettek a forgatási fények is. (...) Benne volt a levegőben némi feszültség. Tudtuk, hogy szemmel tartanak bennünket a kelet német katonák a Falról. (...) A 'Stripped' kapcsán nem emlékszem már az eredeti forgatókönyvre. Bizonyára olyan lehetett, hogy 'kalapácsokkal veritek szét a kocsikat', meg hogy 'hatalmas vetítő vásznakat cipeltek az utcán'. De mint sokszor mondtam, ezek a dolgok addig nem válnak valóságossá, amíg meg nem látjuk őket a forgatási setben. Anélkül, hogy fizikálisan ne venné birtokba az ember, elég nehéz elképzelni bármit ezekből. Jól kijöttük Peter Care-rel, könnyű volt vele dolgozni. A 'Stripped' pedig számomra mindenképpen az első klip, amely valóban tetszett. " (a fordítások a HDMFC oldaláról származnak)
A 10 évvel ezelőtt kiadótt Video Singles Collection DVD egyik különlegessége a Stripped (Alternate Cut) volt. A videó végén a havas jelenetek óriásiak! :)
Dave: "A Stripped forgatásán vagyunk. Éppen a pergődob üteméhez igazítva zúzunk apró darabokra néhány autót… Azt akarjuk, hogy minden ütést az ütemnek megfelelően vigyünk be. Szerintem sikerült…"
Andy: "Akkorian a kritikusok nem voltak kibékülve az elektronikus zenével. Az volt a dolgunk, hogy bebizonyítsuk: az elektronikának igenis létjogosultsága van a zenében. Ez sarkallt bennünket munkára. Egészen addig nem használtunk gitárokat, egy számot kivéve: ez volt az And Then. Mindig tettünk egy próbát, aztán el is vetettük az ötletet."
Alan: "Az egyetlen szabály úgy szólt, hogy gitárt nem haszálunk. Ennek ellenére a Strippedben mégis csak használtuk ezt a hangszert, mert a nyitóakkord egy gitáron szólal meg."
Dave: "A sajtó nagy felfordulást csinált a tényből, miközben mi csak hangokat kutattunk…" (a fordítások a Freestate.hu weboldalról származnak).
Nézzük meg a Stripped Archives Special-ját! Kulisszatitkok a videó forgatásáról, visszaemlékezések, majd egy érdekes fellépés, ahol Andy és Alan versenyt dobolnak :D
A ma 40 éve kiadott Stripped kislemeznek van az egyik leghíresebb B-oldalasa a Depeche Mode történelmében: a Modern Girls című film zenéjeként megjelent BUT NOT TONIGHT című dalhoz ugyanis még klip is készült, sőt, az Egyesült Államokban ez a dal lett a kislemez A oldala, míg a Stripped csak a B-oldalra került! Azért azt érdemes megnézni, hogy alig több, mint 2 év múlva végül melyik dalra őrjöngött több tízezer amerikai a Rose Bowl stadionban... ;)
A But Not Tonight egy sokkal poposabb alkotás, mint a Stripped, ám a könnyed hangszerelés egy nagyon bájos dalt takar, ráadásul a dalszöveg is egyfajta megkönnyebbültséget, terhektől való megszabadulást sugall. Nem véletlen, hogy a dal nagy siker máig különböző Depeche Mode klubokban... sőt, aztán a zenekar is rehabilitálta a dalt, de erről majd később...
Andy (1986): "A Stripped mögött álló gondolat az, hogy milyen egy napra elszakadni a civilizációtól és visszatérni az alapokhoz valahol vidéken. A klipben egy autót bontunk és egy TV-t szedünk szét... azt hiszem, kicsit hmmm... szimbolikus."
Dave (1986): "Ez nem a szexről szól. Inkább hogy nincs senkid, csak önmagad. Persze a dalban szereplők levetkőzhetnek, ha akarnak... A dal egyébként kicsit kockázatos! Nem ragad meg azonnal az emberek fülében. Néhányan mondhatják, hogy "ez az egész?" Mások viszont azt fogják mondani: "Zseniális!"
Martin (1998): "A Black Celebration-től már jól mentek a dolgaink, és a Stripped az egyik legjobb hangulatú dal, amit valaha is felvettünk."
Alan (2006): "Azt hiszem az egyik legelső dal volt, amit felvettünk, és nagyon könnyen ment, szinte csak kicsúszott belőlünk. Ez volt talán az egyetlen ilyen dal a korszakban. És igen, igazat kell adnom Martinnak, valóban az ő demója indult egy motorkerékpárra emlékeztető Emulator sample-lel. Mondtuk hát, hogy "na, ezt ismételjük meg a stúdióban", és minden más utána következett csak. Felvettük Dave Porschéjának a hangját is, amivel a dal indul."
Daniel Miller: " A 'Stripped' számára elég sok hangot vettünk fel, illetve rögzítettünk (sample) a való világból. Felvettük például Dave Porsche autójának motor morajlását, amely a dal elején hallható. Az egész szám gyakorlatilag egy lelassított motorkerékpár géphangjára épül, amely már az eredeti demoban benne volt, és ezzel megadta az alap atmoszférát, amely végigvonul tulajdonképpen az egész lemezen. Ha motorzúgást akartunk hallani, egyszerűen csak beindítottuk Dave kocsiját és hagytuk járni a motort. A samplerben aztán fel-le tologattuk a hangszínt, amely folyamat végül az albumon hallható fantasztikus hangzást kölcsönözte. A 'Stripped' felvételi munkálatainak időpontjára esett a Guy Fawkes Night, amelynek keretében a Westside hatalmas parkolójában tűzijátékot csináltunk - ha az ember figyelmesen hallgatja a 12" remixet, kihallhatja belöle ezeket a hangokat. "
Következzék a korai Depeche Mode egyik legcsodálatosabb, leglenyűgözőbb remixe: ez a STRIPPED (HIGHLAND MIX!). A verzió Flood nevéhez fűződik. A léleksimogató szintetizátordallam a dal elejére került, az ütősök pedig még határozottabbak - nem véletlen, hogy 1990-ig ez a változat volt az alapja a dal koncertverzióinak. A dal természetközeli, "hippis" hangulata valahogy valóban "felföldi" lesz, valahogy még jobban kijön az elvágyódás, mint a kissé zsúfolt albumverzióban.
A Stripped kiadványon a BUT NOT TONIGHT (EXTENDED VERSION) következik a visszaemlékező-sorozatunkban. Amikor először találkoztam a Black Celebration CD-vel, akkor ez a változat volt az egyik a bónusz dalok közül. Sokkal jobban szól, mint az eredeti változat, és sokkal jobban kijönnek a dal rejtett érdekességei!
Daniel Miller: "A 'Stripped' számára tulajdonképpen több remix is készült, ami új dolog volt abban az időben. A 'Breathing In Fumes' például úgy született a maxira, hogy felgyorsítottuk az ütemet, illetve átdolgoztuk hozzá a dalt. Büszke voltam arra, hogy a Depeche Mode még abban az időszakban is kísérletező jellegű volt. Az ötletet Adrian Sherwoodtól „kölcsönöztük”, aki elég radikálisan alakította át a People Are People-t. Gondoltuk, erre magunk is képesek vagyunk. Ha nem is Sherwood-i módon nyúltunk a dalhoz, azért beleadtunk apait-anyait…"
Következzék a kiadvány - de talán az egész Depeche Mode diszkográfia - egyik legkülönösebb, legkeményebb, legemlékezetesebb remixe: ez a BREATHING IN FUMES! Látható, hogy itt az átdolgozás "ereje" még a dal címét is megváltoztatta... Az in medias res kezdés után Dave Porschéjának a hangja itt teljesen vonatzakatolásnak hat, kőkemények az ütősök, koromsötét a hangulat, és csak hosszú instrumentális dübörgés után jön elő Dave hangja, szinte bátortalanul a Stripped dalszövegrészleteivel... természetesen főszerepben a "breathing in fumes, you're breathing in fumes" résszel, amelyre egy torzított géphang felel: "Taste when we kiss - I taste when we kiss - You're breathing in fumes - I taste when we kiss..." A mix emlékezetes része a kétszer is önkényesen felnyomott hangerő, egyszer egy kellemesebb résznél (Dave éppen a "Stripped" szót énekli), egyszer pedig egy kellemetlenebbnél (egy szintieffekt hatol az agyunkba utána szinte cseng a fülünk). A mix betegessége alapján azt hihetnénk, hogy Daniel Miller az elkövető, de nem: az elkövetők az együttes tagjai és egy bizonyos Thomas Stiehler nevű úr voltak. Az alkotás - méltán - beválogatásra került a Remixes 81-04 válogatásra is. Sötét, kemény, ipari hangulat, ízig-vérig Depeche Mode! :)
Az It's Called A Heart kiadványról "átcsúszott" a Stripped-re is egy újragondolás: ez a FLY ON THE WINDSCREEN (QUIET MIX), Dave Allen munkája (aki bő másfél évvel később a Route 66 maratoni hosszúságú Casualty Mixéért is felel). Ez szerintem nem a legizgalmasabb felvétele a Stripped kislemeznek: a dobok hanyagolásával nem "csendesebb", hanem csak idegesítőbb lesz az eredeti Fly On The Windscreen (hiszen a dal alap pulzálása, "sense of urgency" érzése megmarad a dobok elhagyásával is).
A Stripped kiadványt a BLACK DAY zárja: ez tehát az első olyan Depeche Mode dal, amelynek 2 db B oldalasa is van! A Black Day persze kérdés, hogy mennyire teljes értékű dal: duda (?) szájharmonika (?) szól, zaklatottan, nyugtalanítóan, Martin pedig a Black Celebration című dal néhány részletét szavalja, ráadásul hamar véget ér - és különös módon mégis ennek van a legtöbb bejegyzett szerzője: Martin Gore mellett Alan Wilder és Daniel Miller is szerzője a dalnak! Jó lenne egyszer megtudni, hogy mik vezettek ennek a kis furcsaságnak az elkészüléséhez :)
Említettem, hogy a But Not Tonight az Egyesült Államokban külön kislemezen is megjelent (a Stripped-del a B-oldalon). Az ezen a kiadványon található But Not Tonight két változata eltér az Angliában megjelenttől: ezért általában megkülönböztetünk „UK edit”,, „US edit”, „UK extended” és „US extended” változatokat. Ráadásul a „US Edit” rövidebb, mint a „UK Edit”, viszont a „US Extended” hosszabb, mint a „UK extended”… az USA kiadványon megjelenő két But Not Tonight változat egyébként Robert Margouleff munkáját dicséri.
De mi volt a véleménye a But Not Tonight-ról a Depeche Mode tagjainak és Daniel Millernek? Elég sarkos!
Martin: "A dal kapcsán az amerikaiak okozták a legnagyobb csalódást: valakik úgy döntöttek, hogy nem ezt adják ki, hanem a B-oldalas But Not Tonighot, csak mert az valami hülye film betétdala lett… A Stripped keverésén 9 napig dolgoztunk, és ki tudja, meddig tartott, míg felvettük… A But Not Tonightra elég volt három óra. Erra az amerikaiak – nagy bölcsen – ez utóbbit jelentetik meg…"
Alan: "Talán ebből a példából érthető meg igazán, miért gondoltuk, hogy az amerikai sikerekről dédelgetett álmainknak nincs semmi alapjuk. Az amerikaiaknak más az ízlésük, a miénket ott senki sem értékeli… Ha a saját lemeztársaságunk döntéshozói úgy gondolják, hogy a Stripped B-oldalas számát kellene kiadnunk a Stripped helyett, mert az a jobbik dal, akkor szerinted értenek a zenénkhez?! Ettől függetlenül mi sem ellenkeztünk, ami őrültségnek tűnhet, de így történt. Valószínűleg meg voltunk róla győződve, hogy mindez csupán időpocsékolás. Talán úgy gondoltuk, hogy csináljanak, amit akarnak. Ha azért mondják, mert jobban tudják, legyen hát így. Daniel mindig ezzel érvelt. „Nézzétek, az amerikaiak ismerik a saját piacukat. Ha úgy gondolják, erre van szükségük, miért vitatkoznánk velük?”
Dave: "Elfogadtuk az érveiket. Őszintén szólva nem hiszem, hogy sokra mentünk vele…"
Martin: "A But Not Tonightból nem lett sláger… Ennyit akár a Strippeddel is elérhettünk volna…"
Daniel Miller: "Ez volt a kis számú kompromisszumaink egyike. Meg is erősített bennünket abban, hogy máskor körültekintőbben kell eljárnunk…" (az idézetek a Freestate.hu oldalról származnak)
Ez a But Not Tonight US 7'' verzió:
Ez pedig a But Not Tonight US 12'' változat, szintén Robert Margouleff munkája:
Még egy érdekesség: nemcsak a Stripped, hanem a But Not Tonight című dalnak létezik egy alternatív klipje is, a "Pool version", amely először hivatalosan a 2016-os Video Singles Collection kiadványon jelent meg. Ebben a verzióban többet veszik a zenekart, kevesebb a filmbevágás, valamint Dave nem szemből, hanem kissé oldalról látható éneklés közben.
Napi cuki: ma 20 éve Lyonban a Depeche Mode koncert végén a Never Let Me Down Again karlengetős részéhez Dave-hez csatlakozott a színpadon Andy lánya, Megvan, és Martin lánya, Viva :)