Martin Gore instrumentális, ötszámos szólólemeze a karantén legközepén, 2021 január 29-én jelent meg. A The Third Chimpanzee cím egy Jared Diamond könyv címe. Mind az 5 dal egy főemlősről lett elnevezve.
Egy korabeli Rolling Stone interjúban Martin elmondja, hogy a „Howler” című dalt még a koronavírus miatti karantén bevezetése előtt írta, a többit pedig az azóta eltelt hónapokban dolgozta ki elszigetelten. „Nem sokat mentem ki a házból” – mondja. „Szerencsémre a legtöbb napon elmehetek a stúdióba dolgozni. Általában hetente öt napot, körülbelül öt-hat órát töltök ott, és ez segít megőrizni a józan eszemet. Ha ez nem lenne, szerintem mostanra már egy intézetben lennék.”
A zene komolysága és a világhelyzet súlyossága ellenére Gore vidám és optimista hangulatban volt ekkortájt: még egy majmot is fizetett, hogy megfesse a The Third Chimpanzee album borítóját. „ Lenyűgöző” – mondta a Pockets Warhol nevű főemlős által készített műalkotásról. Aztán nevetve hozzátette: „Sok dolgot majmokra kellene bízni. Miután az összes dalt majmokról neveztem el, el akartam mosni a határokat a majmok és az emberek között. Szerintem néha piedesztálra emeljük magunkat, és azt gondoljuk, hogy sokkal jobbak vagyunk az állatoknál. Pedig olyan sok mindent csinálunk rosszul. Talán jobb lenne, ha a majmokat tennénk a hatalomra. Aztán arra gondoltam, hogy remek ötlet lenne, ha egy majom készítené az albumborítót, hogy még jobban elmosódjanak a határok."
Egy másik interjúban elárulta, hogy Megtudhattuk, a dalok elkészülésük sorrendjében kerültek fel a lemezre; Morricone-hatást érzékel a Capuchin és a Howler's End című dalokban; és hogy "extrém nehéz" számára szövegeket írni a világjárvány alatt, négy fal közé zárva. Elárulta már ekkor azt is, hogy néhány hónapon belül egy 10 számos remixlemez is napvilágot fog látni (elsőként digitális formátumban, majd később fizikaiban is), amely a The Third Chimpanzee EP dalait fogja újraértelmezni.
Két korabeli interjú: itt és itt. Itt pedig egy szintén korabeli Rolling Stone interjú.
Nézzük a lemez dalait! A Howler volt az első dal, ami elkészült (még a karantén időszak előtt), és amit a Costa Ricában hallott üvöltő majmok hangja inspirált. Nyers, mormogó, szaggatott kezdés után megjönnek az üvöltő majmok hangjai. A már-már durva, enyhén fülsértő hangzás fokozódik a térben elszórt, egyre nagyobb számban megjelenő effekteknek köszönhetően. Az alapritmus egyfajta vonszoló érzetet ad (kicsit a Poorman, vagy a Pipeline is beugorhat). Dallam csak a dal kétharmadánál jelentkezik: az ereszkedő, enyhén bánatos hatású szintiszólam aztán később megjelenik a lemezt záró Howler's End című dalban is.
A Howler-nek hivatalos klipje is van, íme:
A lemez második dala, a Mandrill határozott dobokkal indul, majd ide is megérkeznek az "üvötő majom" hangjai, és az elszórt, nyers effektek. A dal jobb pillanataiban szinte mintha a Black Celebration korszak instrumentálisainak (Christmas Island, Breathing In Fumes - oké, ez utóbbi nem annyira instrumentális) felturbozótt verzióját hallanánk. Nagy terek, kemény hangzás, és továbbra is szándékoltan "csúnya", nyers hangzás jellemzi ezt a dalt is.
Itt is van egy "hivatalos vizuál", amit akár klipnek is felfoghatunk:
Következő dalunk a ma 5 éves Martin EP-ről, a The Third Chimpanzee-ről a CAPUCHIN. Ez harmadikként készült el a lemezről és talán a leginkább emlékeztet a 2015-ös MG lemez hangzásvilágára. Martin elmondása alapján először a szórakoztató és tántorgó ritmus volt meg, majd ehhez alkotta meg a sci-fi western hangulatú dallamot. Elmondta még, hogy a basszust az egyik kedvenc eszközével, az RSF Kobol-lal készítette. A Mandrill-hoz hasonlóan ez a dal is határozott dobokkal indul, és a szokásos térben elszórt nyers hangok mellett meglepően dallamos szintetizátorszólót is tartalmaz. A dal felénél mintha a My Little Universe (vagy éppen egy Gui Boratto remix) indulna el, aztán egy olyan basszust is hallhatunk, ami egy Óperentzia dalra emlékeztet... Talán a legsokszínűbb alkotás a lemezen.
A negyedik dal a The Third Chimpanzee EP-n a VERVET, amely utolsóként készült el a kiadvány dalai közül. Ez a leghosszabb dal a lemezen. Martin az ötszámos EP Facebook live premier során elmondta, hogy igazán kedveli ennek a dalnak a lassú építkezését, és hogy a sok zenei összetevő ellenére sem válik klausztrofóbbá a hangzás. Ez a lemez "legtechnosabb" dala, hiszen egy komótos négynegyed végigkíséri mind a 8 és fél percet. A "majomhangok" itt enyhén keleties hatású melódiába rendeződnek, majd aztán bejön egy enyhén vészjósló fő szintitéma is. A dal közepe felé aztán egy enyhén "zenedobozos" hatású, csilingelő szintirész oldja a komorságot, bár még így is ez a lemez legkönnyedebb dala. A vége felé aztán visszatér a keleties hangzású dallam is, de végül a középső rész csilingelésével zárul a dal.
A ma 5 éve megjelent új Martin EP-t, a The Third Chimpanzee-t a HOWLER'S END című alkotás zárja, ami egyfajta lecsupaszított, "reprise" szerű változata a kiadvány első dalának, a Howler-nek; csak a dallam és a harmónia maradt meg. Martin western-hangzásúnak érzi a dalt, és Morricone hatását emlegette 5 éve az EP megjelenése alkalmából tartott Facebook live premier során - nekem inkább a korai Depeche Mode (Everything Counts reprise, Love In Itself hosszú verziójának a vége, vagy kis erőltetéssel pl. a The Great Outdoors) ugrott be a meglepően és kellemesen szellős, rövid alkotásról, amely megismétli a lemez legdallamosabb részét. Egyszer ez volt a HDMFC rendezvény utolsó dala - jó választás volt...