Depeche Mode összes
A Lángoló beszámolója a koncertről
Az Index beszámolója
Ünnepi este Budapesten!
Ünnepi este az MVM Dome-ban! A Depeche Mode újabb fantasztikus koncertet adott Budapesten. A zenekart gyakran éri a vád, hogy nem figyelnek arra, hogy ne ismételjenek dalokat egy turnén belül egy országban, de ez most fényesen cáfolatot nyert: nemhogy az idén szinte végig játszott (de tavaly Budapesten is felcsendült) Strangelove-ot pihentették, mint ahogy My Favourite Stranger sem volt - a Condemnation-t viszont újra eljátszották, így Budapesten ezen a turnén a Waiting For The Night-ot nem hallhattuk. Volt Before We Drown, Home, Somebody és fergeteges hangulat. Részletes beszámoló később!
Budapest, setlist:
Speak To Me (intro)
My Cosmos Is Mine
Wagging Tongue
Walking In My Shoes
It's No Good
Policy Of Truth
In Your Room
Everything Counts
Precious
Before We Drown
Home
Somebody
Ghosts Again
I Feel You
A Pain That I'm Used To
Behind The Wheel
Black Celebration
Stripped
Enjoy The Silence
Condemnation
Just Can't Get Enough
Never Let Me Down Again
Personal Jesus
Itt pedig egy jó távolról készült saját kép a Behind The Wheel alatt:
Na, milyen a másnap reggel? :D 18 éve jelent meg a SUFFER WELL kislemez! :)
Így szólt nyáron a Never Let Me Down Again. Szerintem ma is lesz! ;)
Izgalmak Honoluluban, 30 évvel ezelőtt
Noha ma valószínűleg nem sok mindenkit tudok megfogni a 30 évvel ezelőtti Exotic Tour érdekességeivel, azért mégis megemlíteném, hogy 1994-ben, pont a mai napon Honoluluban játszott a Depeche Mode. Ez volt az utolsó fellépése Andy Fletchernek a turnén, mivel a billentyűs idegösszeomlást kapott korábban, úgyhogy Honolulu után az együttes mindenese (és az Exotic Tour turnénaplójának vezetője) Daryl Bamonte helyettesítette őt a szintetizátorok mögött.
Mivel Daryl vezette az Exotic Tour turnénaplóját, egész pontos képünk van erről a valóban kissé váratlan eseményről. Nézzük:
"(Manila): "Pont mikor már azt gondoltam, hogy a dolgok nem lehetnek furcsábbak, amikor már azt éreztem, hogy elértük azt a pontot, hogy semmi sem tűnik különösnek, jön most ez... Fletcher nem fejezi be a turnét, Hawaii után hazamegy, és a másik három azt akarja, hogy én ugorjak be helyette (?!?). Azt hiszem, itt az ideje egy erős italnak (...) Fletch-csel ebédeltem ma, és sokkal jobban érzem magam. Kicsit lassan esik le a dolog, de Fletch azt mondta, hogy örül annak, hogy nem valami öreg session zenész helyettesíti őt. Huhh! Ez volt a nehéz része. Már csak meg kellene tanulnom szintetizátoron játszani..."
(Honolulu): "Wob és Tom, szuper technikusaink beszerelték a felszerelést a szobámba, és most kezdem az egészet valóságosnak érezni. Alannel együtt átfutottunk a programon. (...) Mindenki a strandra ment ma. Én nem mehettem, gyakorolnom kell. Megpróbáltam mosolyt tettetni, de nem igazán sikerült. (...) Végigmentem álmomban az egész setlisten. Odaadtam Alison-nak az óráját és elénekeltük a "Boldog szülinapot"-ot, így legalább 15 másodpercre elfeledkeztem "arról". Megpróbáltam lemenni a strandra a többiekkel, de nem tudtam elviselni a többiek joviális hangulatát - tudod, strandon lenni Hawaii-n... A zenekar játszik ma este, én pedig egyedül fogok játszani egy függöny mögött, hogy ráérezzek a dologra. A közönség nem fogja hallani, hálistennek" (...) Jól ment a fellépés, de a stressz megöl engem. Mivel a múlt héten kitéptem az összes hajamat, ezért már csak a fejemet tudom ütni. A stressz érdekes módokon nyilvánul meg".
Alan Wilder is dicsérte Darylt a Recoil weboldalon. Amikor megkérdezték tőle, hogy mennyi ideje volt Daryl Bamonte-nak, hogy megtanulja Andy billentyűs szólamait, akkor Alan így válaszolt: "Míg mindenki más a tengerparton napozott és élvezte a jól megérdemelt pihenését, Daryl és én egy hetet töltöttünk egy Hawaii hotelszobába zárva, ahol én tanítottam meg neki az egész szettet. Ezt követően a turné hátralévő részében tökéletesen játszotta - főleg ahhoz képest, hogy korábban alig játszott billentyűs hangszereken."
További kedves érdekesség, hogy Martin kétéves kislánya, Viva felment a színpadra az A Question Of Time alatt, és állítólag együtt is énekelt Dave-vel (ez nem igazán hallatszik a felvételen). Viva a szám végéig a színpadon maradt, odakuporodott Martin szintetizátorához.
Dave az első versszak után be is jelenti a közönségnek, hogy "új zenekari tagunk van". A BONG magazin így számolt be az eseményről: "Martin kétéves lánya, Viva, Honoluluban debütált, amikor az "A Question Of Time" alatt megjelent a színpadon. Nagyon jól érezte magát, amikor együtt énekelt apával és David "bácsival" 10 000 ember előtt, és a dal hátralévő részét Martin billentyűzeténél ülve töltötte. Új sztár született?"
Az ide betett felvétel a turné második legjobb minőségű felvétele, a ragyogó Walking In My Boots bootleg után (tudjátok, "good evening, San Francisco!"). A Rush teljesen hiányzik a felvételről, kábé a Halo kétharmadánál csatlakozunk be. Kicsit nyers a hangzás, és a közönségzaj is eléggé hiányzik, ezért nemrég újracsinálták a felvételt. Erről már hiányzik a Halo (az a felvétel a Behind The Wheel-től kezdődik), és a dalok kezdésénél és további helyeken közönségzajt adott hozzá, hogy élőbb összhatású legyen a felvétel. Megoszlanak a vélemények, hogy ez mennyire volt jó ötlet (nekem jobban tetszik az új felvétel).
Ma Depeche Mode nap a Radio Kaleiden!
Ma van a nagy nap: Budapesten, az MVM Dome-ban lép fel a Depeche Mode!
Ez nem fáj: kétéves a Does That Hurt.
Egy nagyon kellemes kollaboráció jubilál ma: 2 éve jelent meg egy bizonyos Oli nevű hölgy és Dave Gahan közös dala, a Does That Hurt? A dalban közreműködött még a Cocteau Twins-ből ismert Benny Di Massa.