Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Newborn: az A Pain That I'm Used To furcsán szóló B-oldalasa

2020. december 12. - Szigi.
Eredetileg úgy volt, hogy a Better Days lesz az A Pain That I'm Used To B-oldalasa, ám végül úgy alakult, hogy a NEWBORN című felvétel került rá a kislemezre. Teljes értékű középtempójú B-oldalas, Martin szerzemény, Dave énekével: lassan, lágyan kezdődik, aztán a dal csúcspontján szinte agresszíven jön be kissé talán a Precious-ra emlékeztető dallamrész. A dal rajongói kedvencnek számít, legalább annyian követelték lemezre, mint a Free-t. Nekem a dal keverése nem igazán tetszik, túlzottan elválik egymástól a már-már fülsértő "refrén" és a dal finom, többi része. Szerencsére az egyik remixelő később nemes egyszerűséggel elhagyta a refrént, de erről majd hamarosan ;) A Newborn az A Pain That I'm Used To kiadványok közül csak kétszámos CD-n jelent meg, a kiadványdömpingben sehová máshová nem "fért fel", még a digitális kiadványok közé sem. A Ben Hillier szerint "már-már soul" dal nem rossz tehát, én várnám azért a kevésbé zajos, jobban kikevert változatát :D
 

15 éves az A Pain That I'm Used To! Egész hétvégés bejegyzéssorozat következik

Kerek évfordulóra virradtunk: ma 15 éve került a boltokba a Depeche Mode A PAIN THAT I'M USED TO címet viselő kislemeze! A Playing The Angel album második single-jéről fog szólni az egész hétvége itt a Depeche Mode Blogon.
 
Először is, íme a videóklip, amely alatt egy olyan verzió szól a dalból, amely sehol máshol található meg! A klipváltozat az albumverzió, az egyik radio edit, és a korai élő stúdiófellépéseken játszott dalok egyfajta összegyúrása, de audio formátumban máig sehol nem jelent meg. Talán a legjellegzetesebb a tompított kezdés, valamint az első refrén után a dupla ideig tartó "ítéletnapi harsona".
 
A klip az "Uwe Flade-triológia" záró darabja. Uwe, már a Bottle Living klipjénél betette a lábát a DM univerzumba, és már az Enjoy The Silence '04 klipje is az ő nevéhez fűződik. A Playing The Angel-időszakban viszont új szerepet kapott: nemcsak a Precious és az A Pain That I'm Used To klipjét, hanem a Making The Angel werkfilmet is ő rendezte. Ez a klip volt viszont a búcsúdala a DM-nél, több klipet nem rendezett a fiúknak.
 
Az A Pain That I'm Used To klipje sokkal kevesebb animációt és speciális effektet tartalmaz, mint a fent említett klipek (habár a villámok gyanúsan gyakran csapnak le a háttérben :D ). A klip érdekesnek mondható, kérdés, hogy mennyire illik a dalhoz: a DM - ezúttal Christian Eigner-rel kiegészülve - egy női autóversenyzőknek tartott roncsderbyn játszik a színpadon, miközben a háttérben látunk látványos ütközéseket, koszt és a végén még egymással dulakodó női autóversenyzőket is. Mindehhez pedig a "nullás évek közepének", azaz a 2005 körüli időszaknak a szinte kötelező, "rángatózó", rengeteg vágást és közeli-távoli váltást tartalmazó képi világa tartozik.
 
Nektek mi a véleményetek a klipről?
 

KROQ Almost Acoustic Christmas, 2005

Ma 15 éve lépett fel a Depeche Mode Los Angelesben, a KROQ Almost Acoustic Christmas fellépésen. Ez volt a DM második, egyben utolsó ilyen akusztikus-jellegű fellépése 1998 után. Talán azért sem volt azóta, mert volt egy elég komoly leállás az I Feel You alatt: a dal kezdése után leállt a technika, és több perc csend után indult el csak újra a zene. Dave csiszészes mosollyal mondta is, hogy "hiába, ez mégiscsak egy elektronikus zenekar".
 
A banda 12 dalt játszott, nagy részüket átdolgozott verzióban. A Personal Jesus volt a kezdőszám, majd egy meglepően visszafogott, már-már unalmas Walking In My Shoes-verzió következett. A harmadik Precious is jóval lassabb volt, mint az eredeti, a negyedik I Want It All viszont plusz elektronikus hangokkal gazdagodott, talán ez a legjobb verziója. Az A Question Of Lust "semmi különös" verziója után a The Sinner In Me következett, majd jött az I Feel You malőrje. A főprogramot záró John The Revelator-Behind The Wheel-Enjoy The Silence hármas meghozta a bulihangulatot is; majd jött az este nagy meglepetése, hiszen Martin a ráadás első dalaként a Shake The Disease-t énekelte el, ami bombameglepetésnek számított ekkortájt, hiszen a dalt 1990 óta nem játszották DM koncerten (2003-ban a szólóturnéján azért játszotta Martin). Mindenképpen ez a fellépés csúcspontja, a közönség reakciója leírhatatlan - kevesen hitték volna, hogy az elmúlt 15 évben a Shake The Disease szinte "túljátszott" dallá vált, főleg a Touring The Angel második felében és a Delta Machine Touron. A koncertet az elmaradhatatlan Never Let Me Down Again zárta. Nézzük meg a fellépést!
 

Korai Depeche Mode dalok nyomában, ötödik rész: Addiction

Az Addiction egy korai Vince Clarke-szerzemény volt, amelyet 1980-ban játszottak koncerteken, ám végül nem került fel az egy évvel későbbi Speak And Spell nagylemezre. Szerencsére ebből van felvételünk: egy meghökkentően kemény, "ostorszerűen" visszatérő effekttel megbolondított, egész jó kis dalról van szó, ami szerintem elfért volna a Speak And Spell-en is, de B-oldalasként is simán kiadhatták volna. Érdekesség, hogy néha "Ghost Of Modern Time" vagy "Closer All The Time"-ként hivatkoznak rá, mivel Dave ezt a sort énekli el többször a dalban.
 
A DM Live Wiki oldalnak köszönhetően itt a dalszöveg:
 
I can't help it, not sure what to do
Does seem crazy, not good for my health
I've seen the doctor, he's come to look at me
If you don't believe me, don't believe
 
Closer all the time
Closer all the time
 
Closer all the time
Closer all the time
 
But I'm saying that I need a pill
I need you like a drug to keep my feel
I can't handle everything I do
Now I'll prove I'm only good to you
 
Closer all the time
Closer all the time
 
Closer all the time
Closer all the time
 
You just have to look me in the eye
I kept running, I don't know why
It's an addiction, an image of love
Your heart pushing angel from above
 
Closer all the time
Closer all the time
 
Closer all the time
Closer all the time
 
Closer all the time
Closer all the time
 
Close!
 
Itt pedig a dal:
 

Korai Depeche Mode dalok nyomában, negyedik rész: Virginia Plain

A Roxy Music klasszikusát 1980 nyarán minimum két alkalommal játszotta a Composition Of Sound; felvétel erről sem maradt fent. Nem tudni, ki hozta a dalt, én Dave-re gyanakszom :)
 

Filmzene, 29 évvel ezelőttről

A World Violation Tour zajos sikere után 1991 csendes év volt a Depeche Mode életében. Martin és Alan azonban némi időt stúdióban töltött, mivel filmzenét készítettek Wim Wenders: Until The End Of The World című alkotásához. A film zenéje a maga korában sztárparádé volt: a DM mellett szerepelt rajta a U2 (természetesen övék volt a szenzációs címadó felvétel), Patti Smith, Nick Cave, Elvis Costello, Lou Reed, az R.E.M., a Can, Neneh Cherry vagy éppen a Talking Heads. A Depeche Mode a DEATH'S DOOR című alkotását hozta a lemezre, amely aztán később, 1993-ban egész komoly pályafutást befut: több tucatszor játszák koncerten, hosszabb változata felkerült a Condemnation kislemez B-oldalára, élő változata pedig az In Your Room kislemezen landolt. Maga az Until The End Of The World filmzene pedig pont ma 29 éve jelent meg. Íme a teljes film, amelyben a szívünknek legkedvesebb dallamok 1:30:42 után csendülnek fel :)

Újabb Martin playlist: menekülés 2020-ból!

Ismét egy Martin playlist, idén általa sokat hallgatott "gyógyító" dalokkal. Azért van hazabeszéd is: a Motor-ral közös Man Made Machine, az új dal, a Mandrill, valamint az MG lemezen segédkező Andy Stott dalai kellemesen színesítik a meglepően tempós összeállítást.

https://open.spotify.com/playlist/2sU4ARHd2gDC1KLkW3tsZn?si=tK9jGId_SjSLl8iSuVABTw&fbclid=IwAR0xfNr0EK6G7fwuT-4a3hmVL2vjBSSMFl3Lz3pQS7LjmCjsEoj-BRlYACU

Korai Depeche Mode dalok nyomában, harmadik rész: And I Kissed Her

Az And Then I Kissed Her a korai Depeche Mode koncertek repertoárjában volt: a DM Live Wiki oldalán látható setlist alapján például még 1980 szeptember 20.-án is játszották. A dal - sok más ekkori DM dal mellett - feldolgozás volt, egy hatvanas évekbeli soulegyüttes, a The Crystals volt az előadó. Később a dalt feldolgozta a The Beach Boys is is. Ha meghallgatjuk a dalt, szinte kihallhatjuk, hogy milyen lehetett a feldolgozás (sajnos hanganyag nem maradt fent a DM-től erről a dalról): a mániákusan ismétlődő basszusmenet ugyanannyira uralhatta a szintis feldolgozást, mint a Television Set basszusmenete. Ez tehát az eredeti dal: érdekesség, hogy kissé átírtak a címet a Depeche-fiúk, hiszen a dal eredetileg Then He Kissed Me címen jelent meg.
 

süti beállítások módosítása