Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Daniel Miller

2020. november 14. - Szigi.
Ezen a szürke szombaton ismét a Depeche Mode legkorábbi napjaiba teszünk kirándulást.
 
Ott hagytuk abba a Composition Of Sound bemutatását, hogy a Rough Trade Recordsnál Scott Pering Daniel Miller figyelmébe ajánlja a fiatal Composition Of Sound-ot, de Danielnek nincs ideje és kedve velük foglalkozni egyelőre.
 
Daniel: "« Ott voltak ezek a szörnyű, pattanásos kis újromantikus ficsúrok - és akkoriban gyűlöltem az újromantikusokat. Éppen Fad Gadget borítójával volt valami nyomdai probléma, rájuk néztem, és arra gondoltam, semmi szükségem rá, hogy most meghallgassam őket, így mentem vissza végezni a dolgomat.”
 
Dave: "„Épp a Rough Trade-nél voltunk, akik a végén azt mondták: elég jó, csak nem Rough Trade, de van valaki, akit esetleg érdekel. Daniel [Miller] besétált, megkérdezték tőle: »Mit gondolsz, Dan?« Mire ő ránk nézett megfordult, becsapta az ajtót és kiment. Arra gondoltunk: mekkora egy köcsög!" (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak).
 
De ki is ez a bizonyos Daniel Miller?
 
Daniel Miller Londonban született, 1951 február 14.-én, a nácizmus elől menekülő zsidó származású, Monarchiában született szülők gyermekeként. Daniel édesapja, Martin Miller neves színész volt, és 1899-ben az Osztrák-Magyar Monarchia területén született, Kremsier-ben (ma Csehországhoz tartozik a terület; csehül Kroměříž, magyarul Kromerzsízs). Daniel édesanyja is színész volt. A fiatal Danielt korán művészi pályára szánták, film-és televízió szakon tanult 1969 és 1972 között.
 
Daniel: "Mindigis imádtam a zenét, és szerencsémre a '60-as években nőttem fel, ami a rock és a pop zene igazi csúcspontja volt... 1964 és 1968 között igazi robbanás történt a zenei stílusokban, de a '60-as évek végére, mikor elkezdtem a főiskolát, már megcsömörlöttem a sok rockzenétől. Már nem tudtak újat kitalálni, nem volt több kísérletezés a zenében, úgyhogy elfordultam a free jazz és az elektronikus zene irányába. Olyan német bandákat fedeztem fel, mint a Can, Faust, Amon Düül és valamivel később a Neu!, valamint a Kraftwerk. Úgy gondoltam, hogy amit ezek a bandák csináltak, az fantasztikusan eredeti és izgalmas volt. Új hangzást kreáltak, teljesen új dolgokat, olyanokat, amiket hallani akartam. Akkoriban eléggé cikinek éreztem Brian Eno-t, a Roxy Music-ot és David Bowie-t, hisz már teljesen be voltam zsongva a Neu!-tól és a Kraftwerktől. Úgy éreztem, a brit előadók eléggé lenyúlták ezeket az ötleteket és beépítettek a saját zenéjükbe. Természetesen később rájöttem, hogy mindezt nagyon okosan csinálták. Akkoriban minden brit progresszív rockbandát gyűlöltem, még az olyanokat is, mint az ELP, mert teljesen odáig voltam a német elektronikus zenétől.
 
Daniel egy ideig Svájcban volt DJ ("alapjában egy tróger voltam a havas hegyekben"), majd hazatért Angliába. Ekkor egy ideig a punkzene hatása alá került, nagyon sokra tartotta a stílus energiáját és izgalmát, valamint vonzotta a "csináld magad" attitűd, a zene színpadokról közemberek közé való visszatérése. A punk friss fuvallata aztán később - a szintetizátorok olcsóbbá válásával - lassan átszivárgott az elektronikus zenébe, ahol a punk energiája, polgárpukkasztása és "nem feltétlenül zenélni tudása" találkozott az új technikai követelményekkel, és egyfajta érzékenyebb, a punknál feminimebb, introvertáltabb hozzáállással. Később ezt a stílust nevezték el "new wave"-nek.
 
Daniel: ""Nem vagyok biztos abban, hogy egy cég akkor kel életre, amikor a lemezkiadás ötlete megszületik, vagy amikor az ember eléri célját, de 25 éves múltam már, és egészen kiskorom óta mindig a magnóval játszottam, mikor a dolog létrejött. A 70-es évek elején a német zenekarokat hallgattam, és amikor a punk bejött, újraélesztette zene iránti érdeklődésemet. A punk különböző embereknek különböző dolgot jelentett, és számomra a szintetizátor volt az ideális punk hangszer, mert ezzel bárki, akinek jó ötletei vannak érdekes dolgokat tud művelni anélkül, hogy zenésznek kellene lennie." (az idézet a HDMFC honlapjáról származik)
 
A punk és a korai elektronikus szcéna ekkortájt már nemcsak Németországban, hanem Angliában is kitermelte a maga figyelemre méltó produkcióit.
 
Daniel: "A punk műfajon is végigsöpört ez a robbanásszerű alkotási láz, és azt vetted észre, hogy a brit bandák, mint pl. a Cabaret Voltaire és a Throbbing Gristle is elkezdtek rendkívül érdekes elektronikus zenét játszani. Mindezek együttesen arra sarkalltak, hogy kezdjek valamit az életemmel - de csak poénból. Mielőtt Svájcba mentem, filmvágó voltam, úgyhogy amikor visszatértem, bevállaltam egy-két filmes melót, hogy legyen pénzem. Elképesztő sokat güriztem, de így a végén tudtam venni magamnak egy olcsó szintit meg egy négysávos zenekari kazettás magnót." (az idézetek Steve Malins: Black Celebration című könyvéből származnak).
 
A szintetizátor egy Korg 700S volt, a négysávos magnó pedig TEAC márkájú. Ezek az eszközök - és a Throbbing Gristle és a Cabaret Voltaire közvetlen hatása, valamint a punk és a new-wave sürgető, csináld-magad attitüdje - zenekészítésre, zenei formáció alapítására késztette a 27 éves Daniel Millert. Ez a formáció volt a THE NORMAL.

 danielmiller_1255617530_crop_550x378.jpg

14 éve jelent meg a The Best Of Vol. 1!

18 sláger a javából, és egy talányos, folytatást sejtető cím, amiből viszont egyelőre semmi sem lett: ma 14 éve jelent meg a Depeche Mode mindmáig utolsó slágerválogatása, a THE BEST OF VOL. 1! A kiadványról természetesen sok dal hiányzik (cska a hőskorszakból: Stripped, A Question Of Time, Behind The Wheel, Policy Of Truth, World In My Eyes, In Your Room...), de így is élvezetes hallgatnivaló. Hallgassuk is meg!
 

Néző a színpadon - Salt Lake City, 2005!

A ma esti karanténmoziban a műsor a pontosan 15 évvel ezelőtti Touring The Angel fellépés Salt Lake Cityből! A kissé "turné eleji hangulatú" koncert érdekessége, hogy a Just Can't Get Enough alatt egy rajongó a színpadra fut, de hamar leteperik a biztonságiak. Elcsíphető a videóban is! :)
 

A latinos temperamentum - a World Violation Tour Milánóban!

Ma esti karanténmozink pedig a 30 évvel ezelőtti milánói fellépés! A World Violation Turné első olaszországi fellépésén Daryl Bamonte elmondása szerint alapos ízelítőt kapott a banda a latinos temperamentumból. Ez az egyik legjobb minőségű felvétel a World Violation Tour európai szakaszáról; a hanganyag a - meglepő módon francia című - Une Nuit Á La Mode című bootleg CD-n is megjelent. Jó bulizást! :)
 

Az Utolsó Alkalom az Angels&Ghost turnéról...

Itt pedig Dave és a Soulsavers közös Jimmy Kimmel Show-s fellépésének utolsó dala, a THE LAST TIME. Ígérem, egy darabig ez az Utolsó Alkalom, hogy ezzel a turnéval foglalkoztunk! :D
 

5 éve járt Dave és a Soulsavers a Jimmy Kimmel Show-ban

Ma 5 éve Dave Gahan a Jimmy Kimmel Show-ban lépett fel a Soulsavers-szel. Ez az esemény zárta a banda Angels&Ghosts elnevezésű turnéját, és ez volt mindmáig az utolsó alkalom, hogy Dave a Soulsavers-szel közösen lépjen színpadra. A kétszámos előadás első dala a SHINE volt, nézzük:
 

Itt pedig a jövőbe mutató Fly On The Windscreen

Itt pedig egy dal a ma 35 éve kiadott Catching Up With Depeche Mode című válogatáslemezről, ami már a jövőbe mutatott: ez a későbbi Black Celebration komor ékköve, a Devotional Tour és a Tour Of The Universe érzéki meglepetésdala, ami azonban ekkor, 1985-ben még csak az It's Called A Heart B-oldalasa volt: ez a FLY ON THE WINDSCREEN!
 

35 éves a Catching Up With Depeche Mode válogatáslemez!

Ma 35 éve jelent meg az Egyesült Államokban a CATCHING UP WITH DEPECHE MODE címet viselő válogatáslemez, ami nagyjából az európai The Singles 81-85 leképezése volt, Amerikára szabva. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a kissé zavarbaejtő borító tartozott hozzá, mint az európai változatához (Martin, mellbimbó, tudjátok :D ), ugyanúgy összevissza sorrendben szerepeltek a hátulján a dalok, viszont a tartalmában eltért az európai kiadástól. Mivel az Egyesült Államokban másfél évvel korábban megjelent már egy válogatáslemez, People Are People címmel, így a Catching Up With Depeche Mode összeállítói gondosan ügyeltek arra, hogy ami az előző válogatáslemezen szerepelt, az véletlenül se kapjon helyet az új kiadványon. Így tehát az új válogatáslemez olyan slágerek nélkül jelent meg, mint az Everything Counts, a People Are People, a Get The Balance Right, vagy éppen a Leave In Silence (érdekesség, hogy az Everything Counts-nak a hosszabb verziója szerepelt a People Are People válogatáson, tehát akár el lehetett volna sütni itt is). Így viszont kissé foghíjas, és "érdekes" dalokkal feltöltött a válogatás: a The Meaning Of Love után a Love, In Itself jön, és - mivel ráfért - ezért rátették a Shake The Disease és az It's Called A Heart B-oldalasait is. Így került tehát egy Depeche Mode válogatásalbumra az együttes egyik legzavarbaejtőbb dala, a Flexible, és itt van a már a későbbi korszakhoz tartozó Fly On The Windscreen is.
 
A kiadványra a fenti dalok mellett (igen, most elárultam a következő két bejegyzést :D ) a SHAKE THE DISEASE alternatív klipjével emlékezünk, ami ugyan nem ehhez a válogatáshoz készült, viszont idén, a Shake The Disease kiadásának a 35. évfordulóján még nem szerepelt itt, és úgy gondoltam, hogy ez tarthatatlan ;)
 

süti beállítások módosítása