Ismétleném magam, inkább beteszem azt az írást, amit majdnem minden évben.

szubjektív videó klip stúdió kiadvány jubileum broken 2017 2023 wait találgatások delta machine should be higher where i wait kurt uenala no more this is the last time null+void cyrosleep 

40 éve 4 koncertet adott Londonban, a Hammersmith Odeonban a Depeche Mode. A második, másodikai fellépésről létezik egy pre-FM felvétel, egy nyers soundboard-hanganyag és két FM adás felvétele is. Érdekesség, hogy mindegyik kicsit más tartalommal bír, viszont egyik sem teljes - a DM Live Wikin érdemes elmerülni a négy felvétel sajátosságaiban! Én most egy (introt nem számítva) 10 számos verziót teszek ide - talán ez számít a legjobb minőségű hanganyagnak a Some Great Reward Tourról, egy hajszálnyival még a hamburgi és a bázeli felvételeket is veri.

Itt egy friss német nyelvű interjú Christian Eigner-rel.

Christian szólókoncerteket tervez (nem tudni, hogy új lemeze is lesz-e, hiszen az utolsó lemeze, a Recovery 18 éve jelent meg). Ezeken a koncerteken nem fog DM dalt játszani. Jelenleg a szólókarrierjére koncentrál. A DM-hez olyannyira közel érzi magát, hogy nem menne el egy nagy nemzetközi turnéra egy másik zenekarral (ahogy mondja, valahogy a zenekar részének tekinti magát - immár 26 év után)

Jelenleg a Depeche Mode-nak nincsenek tervei egy nagy nemzetközi turnéprodukcióra, de szerinte "a következő években" lesz.

15 éve Oberhausenben kezdődött a Tour Of The Universe téli európai szakasza. A német városban valamilyen oknál fokva a DM hagyományosan új dalokat vesz a setlistjébe, így történt ez ezen a koncerten is. A meglepetésdal ezúttal a Freelove volt, ami 8 év után került vissza a setlistbe. "Természetesen" a dal Martin és Peter Gordeno duettjében volt hallható. Mindössze 4 alkalommal játszották, de szerencsére az egyik londoni Live Here Now CD-re így is felkerült. 

A turnéblog így írt az európai visszatérésről: 

"Visszatértünk Európába, a záró turnészakasz első estéjére. Rengeteg álmos és az időeltolódástól meggyötört arcot látok mindenfelé. A hangpróbán Martin és Peter majdnem egy órát töltött egy dallal, amit még nem hallottunk ezen a turnén. Reméljük, hogy felkerül erről a videó, amikor már nem lesz spoiler, hogy melyik dalról is van szó.

Most pedig nézzük a tegnap 40 éves Blasphemous Rumours/Somebody kislemez koncertváltozatait! Jónéhány bejegyzés lesz, hiszen ez utóbbi dal a DM egyik legnagyobb koncertklasszisának számít. Nézzük először a Blasphemous Rumours-t, a jól ismert felvételről, a The World We Live In And Live In Hamburg videókazettáról! A dal a setlist közepén hangzott el a Some Great Reward Tour minden egyes állomásán. Az eszközök ütögetése, és a templombelsős idéző színpadkép ismerős a Blasphemous Rumours videóból, a közönségénekeltetés viszont új elem:

A Somebody-nak tegnap már néztük 1984-es koncertverzióját (hiszen a kislemezen megtalálható a liverpooli koncertfelvétele a dalnak), de most jöjjön ez is a hamburgi videókazettáról. Ahogy említettem, a Some Great Reward Touros változat az egyetlen, amely az albumverzió "környezeti zajait" tartalmazza - amúgy viszont ez már a későbbi turnék örök koncertváltozata, azaz nem Martin énekével, hanem Alan zongorajátékával kezdődik.  A csillagszórók emlékezetesek, Alan zongorázik, Martin pedig kissé visszhangosítva énekel, a dal végén pedig egy új dallamot énekel a dalra (akárcsak Liverpoolban).

A Blasphemous Rumours a Black Celebration Touron is a setlist része maradt, szinte majdnem ugyanott, a koncert felénél játszották, mint egy turnéval korábban. Ez a változat ugyanaz, mint a Some Great Reward Touros verzió. Ezt is Hamburgból mutatom, csak éppen az 1986-os turnéról:

A Somebody nem indult akkora koncertklasszisként, mint amekkora lett belőle! 1986 és 1993 között alig néhány koncerten szerepelt, a World Violation Touron pedig egyetlen egyszer sem játszották. Sőt, már a Black Celebration Touron sem volt a setlist tagja - egészen az utolsó koncertig! Ekkor ugyanis Koppenhágában - a turné (!) egyetlen (!) cseredalaként - ezt játszották el az It Doesn't Matter Two helyett. A dal hallhatóan óriási üdvrivalgást kapott a dán közönségtől. Itt már nincsenek "környezeti zajok", ez már a későbbi jól ismert Somebody-verzió. A végén a szokásos dudorászás után jön a megérdemelt tapsvihar.

A Blasphemous Rumours a Music For The Masses Touron is a setlistben maradt, időben körülbelül a koncertek egyharmadánál csendült fel. Ekkor kicsit megkopott már a dal mondanivalója Martin szerint, így talán nem is csoda, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy a Blasphemous Rumours koncerten szerepelt. Mindmáig utolsó alkalommal tehát a pasadenai Rose Bowl-ban csendült fel, amelyet szerencsére meg is örökítettek számunkra a 101 koncertkiadványon. Mindannyiunk számára emlékezetes az eksztázisban éneklő lány a második versszakban. A DM emlékezet úgy tartja, hogy ekkor kezdett el esni a legendás koncerten, de valószínűbbnek tűnik, hogy a Sacred és a Something To Do alatt esett az égi áldás. 

De persze idézzük fel a DM legendárium kiváló ismerőit: 

A Somebody a Music For The Masses Touron sem volt, egészen az utolsó koncertekig! Martin ki is jelentette 1989-ben a francia Best magazinnal, amikor a 101 dalairól kérdezték: „Már nem szeretem ezt a dalt. Visszatekintve rá, úgy gondolom, hogy túl lágy és gyengéd. A legtöbb dalom nem ilyen naiv. Általában úgy írom a dalszövegeket, hogy egy ponton váratlan fordulatot vesznek. Jobban szeretem, ha kétségek vannak benne, és ha nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy szerelmi kapcsolat rosszul sülhet el.” 

Látszott, hogy Martinnak ekkor nem sokat jelentett már a dal, mert a turnén csak a legvégén, egy japán fellépésen, valamint a turné legutolsó, észak-amerikai szakaszán játszotta a dalt. Mivel azonban ez került fel a 101 videóra (hiszen a Rose Bowl-ban valóban ezt játszották), ezért mégis ez égett bele a DM köztudatba (a turnén egyébként szinte végig játszott Pipeline helyett). Ebben a verzióban szinte komikusan ki van hangsúlyozva a "hangkiengedős" rész a sorok végén. És persze itt hangzik el - talán először - Martin kedveskedő kikacsintása a közönség felé: "In a place like this, I'll get away with it!" Érdekesség, hogy noha a World Violation Tourt leszámítva későbbi minden turnén volt ez a dal, mégis ez az egyetlen hivatalos mozgóképes koncertváltozata. Nézzük tehát a 101-verziót: 

A World Violation Touron tehát nem volt egyetlen egyszer sem a Somebody, és a Devotional Tour is úgy indult, hogy nem fog felcsendülni Martin klasszikusa. A turné utolsó hónapjában, 1993 legvégén aztán mégis 8 alkalommal ez a dal volt a második ráadás első dala, mégpedig a Fly On The Windscreen helyén. Ahogy a lenti, 1993-as londoni koncerten láthatjuk, Alan és a zongora a színpad alsó részén kapott szerepet, Martin társaságában. 

1994-re, az Exotic Tour-ra és a US Summer Tour-ra aztán újra bebetonozódott a setlistbe a Somebody, amelynek ezzel véget ért az 1986 és 1993 közti "aligjátszós" korszaka. A Somebody a turné ezen szakaszában az első ráadás első dala lett - ez a helye később is népszerű volt a setlistben. Mondanám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy Alan zongorázza a dalt, de szerencsére ez nem így van ;) Jöjjön most a dal az 1994-es johannesburgi koncertről:

A Somebody-ra én személy szerint nem számítottam a The Singles Touron, ahol a The Singles 86-98 dalait népszerűsítették, de a DM mégis a turné összes koncertjén játszotta a dalt, hiába 1984-es - ahogy a Just Can't Get Enough-t is játszották, hiába 1981-es... Első ízben Peter Gordeno ült a zongorák mögött, ami viszonylag jelentős változást hozott a dal előadásában. Alan nagyon egyszerűen, dísztelenül, kb. mindig ugyanúgy játszotta el a dalt, Peter Gordeno viszont gyakran jelentősen eltérően, improvizatívabban, sok díszítéssel zongorázza a Somebody-t. Zongorakedvelő ínyenceknek így minden 1998 utáni Somebody külön felfedeznivaló! Az alábbi felvételen éppen kicsit visszafogottabban játssza a dalt, de a sok-sok díszítés így is hallatszódik, főleg a dal vége felé. Ízlés kérdése, hogy kinek melyik zongoristastílus áll közel a szívéhez, mindenesetre ez az egyik olyan dal (talán az egyetlen?), aminél nem egyértelmű, hogy Alan idejében játszották jobban, vagy utána...

 A Somebody az Exciter Touron sem volt a setlist tagja, ám az utolsó 3 koncertből kettőn mégis játszották, a setlist közepén, a Martin-blokkban. Ez anno még a turnénapló íróját, Nichelle Carlsont is meglepte, így írt: "emlékszem, hogy a turné elején azt mondta, hogy soha többé nem fogja eljátszani ezt a dalt". Ez kissé különös, hiszen azóta nincs turné Somebody nélkül... A 2001-es változat Peter Gordeno díszes, elegáns változata. Szóljon most a turnézáró koncertről, Mannheimből:

A Touring The Angel-re a Somebody diadalmasan visszatért a setlistbe (az első ráadás első dalaként), a turné első, téli szakaszán a koncertek jelentős részében játszották (összesen 34-szer), és még a nyári "Live Here Now" időszakban is fel-felcsendült, így néhány koncertlemezre is felkerült - speciel a 2 2006-os budapesti koncerten nem játszották. Kivételesen nézzünk egy ilyen változatot, azaz ezúttal nem a képre, hanem a kiváló hangminőségre gyúrunk. A helyszín Lipcse, 2006, és ez egy még az eddigieknél is díszesebb, erősen "bárzongorás" jellegű Somebody Peter Gordeno előadásában. 

A Tour Of The Universe - egy darabig - nem a Somebody-ról szólt, ám a turné előrehaladtával, az észak-amerikai koncerteken el-eljátszották a dalt, összesen 17 alkalommal. Az egyik ezek közül különösen híres, de arról külön videóval emlékezem meg :)  A Somebody a Tour Of The Universe-en is Peter Gordeno díszes, kissé virtuózkodó előadásában szólal meg. Jöjjön most a dal koncertfelvétele 2009-ből, Denverből:

És hát persze hogy is feledkezhetnénk meg a Depeche Mode elmúlt 15 évének egyik legmeghatóbb pillanatáról, amikor is 2010 februárjában Londonban egyetlen koncert erejéig újra Alan Wilder zongorázta el a Somebody-t! "16 év óta először", konferálta fel Martin Gore ezt a történelmi pillanatot, a közönség fele extázisba esik, sokan pedig sírógörcsöt kapnak. Nem is csodálom! Alan ismét a saját modorában, különösebb díszítések nélkül zongorázza el a Somebody-t - később azt nyilatkozta, hogy "az ujjai emlékeztek még" a dalra.

A Delta Machine Tour megint nem a Somebody-ról szólt, a 106 koncertből mindössze 4 alkalommal játszották. Ez ismét egy Peter Gordeno-féle díszes változat. Így szólt a dal New Yorkban, a Jones Beachen, 11 éve: 

A Global Spirit Tour némiképp váratlanul a Somebody sokadvirágzását hozta: elképesztő, de a Some Great Reward Tourt leszámítva a 2017-18-as gigaturnén játszották a legtöbbször - szám szerint 68-szor - Martin törékeny balladáját! A három magyarországi koncertből kétszer is felcsendült: volt 2017-ben Budapesten - ki felejtené el a gyertyaerdőt a nézőtéren - és volt 2018-ban a VOLT Fesztiválos fellépésen is, mindkétszer a ráadás első dalaként, és mindkétszer talán még díszesebben, mint bármikor. Nézzük ez utóbbit: 

A Memento Mori Touron nagyon sokáig nem volt Somebody, de ekkor már "országos tipp" volt, hogy fel fog csendülni. A 2024-es turnészakaszra meg is érkezett, 17-szer játszották végül, és volt idén tavasszal az MVM Dome-os koncerten is. Ezzel a verzióval búcsúzom a kétnapos Blasphemous Rumours/Somebody visszaemlékezéssorozattól, mindenkinek jó pihenést kívánok!

Elsőként itt a Top Of The Pops videó: 

 A BBC2 The Old Grey Whistle Test-fellépése:

A Thommy's Pop Show felvétele: 

Ez pedig nem tudom, honnan származik: a hang az albumverzióból lett hozzátéve.

"Oké, ez nem éppen a Closer a Nine Inch Nails-től, de azért érthető, miért sértődhettek meg az emberek a Blasphemous Rumours hallatán. Még Fletch is, akivel kapcsolatban emlékezhetünk, hogy nemrég (a Master And Servant felvételei kapcsán), hogy nemrég még beleegyezett valami olyasmi deviáns dologba, mint a korbácsolás, (hogy aztán azt a hangot mintaként használhassák), állítása szerint „eléggé megsértődött”, amikor először hallotta a dalt. 

Hogy mérsékeljék annak lehetőségét, hogy ez volt a The Beatles-féle "Nagyobbak Vagyunk Mind Jézus" pillanata a Depeche Mode-nak, történetük során először egy dupla A-oldalt adott ki, radikálisan (ööö...) remixelve a Somebody-t. A John The Revelator/Lilian-ig nem adtak ki többé dupla A-oldalt. Azt állítják, hogy a Fragile Tension egy dupla A-s oldal volt valamilyen más dallal, de nincs bizonyíték, ami ezt alátámasztaná.

Milyen a dal? Milyenek voltak a videók? És miért szépek, de logikátlanok és őszintén szólva idegesítőek a 7„ és 12” címkék? Derítsük ki, jó?

Ez a bátor, új dupla A-oldalas formátum 1984. október 29-én jelent meg. éppen akkor, amikor a zenekar a Some Great Reward turné brit szakaszát fejezte be. Voltak őszinte aggodalmak, hogy a Blasphemous Rumours Istent megkérdőjelező szövege miatt betiltják a dalt, de a BBC-t végül nem zavarta annyira.

Az első kritikák a kislemezről elég lelkesek voltak. Neil Tennant az Erasure (tudom, tudom, Pet Shop Boys) előtti Smash Hits kritikus szerepében azt mondta, hogy a Blasphemous Rumours „egy szokásos komor dal, amelyben Isten is komoly feddésben részesül”, ami szerintem eléggé dicséretes. A Number 1 magazin a Depeche Mode mellett tette le a voksát, mondván: „A Depeche Mode valóban nagyon fontos zenekarrá kezd válni”, hozzátéve, hogy a kislemez „elgondolkodtató anyag”. A Smash Hits eközben úgy ítélte meg, hogy a Somebody „egy bogaras, buja ballada ízléses hangeffektekkel”.

A zenekar 1984. november 4-én a Top Of The Pops műsorában tűnt fel, a dal pedig a 29. helyen lépett be a slágerlistákra. A közönség nem hagyta, hogy a látvány, ahogy Alan egy betontömböt ütöget egy kalapáccsal, Martin pedig fáradhatatlanul (ho ho) egy biciklikeréken játszik, elriassza őket - a kislemez a következő héten a 16. helyre repítette a slágerlistát. Sajnos azonban itt véget ért a móka, mivel a kislemez a következő héten egy helyet esett vissza, majd ismét a 32. és az 54. helyre esett vissza, majd nem volt hajlandó a slágerlisták zsinórmértékéhez kötődni, a 64. helyre esett vissza, majd örökre eltűnt.

A dupla A oldalon található két dal a Some Great Reward változatoktól eltérő formában jelenik meg. Nyilvánvaló, hogy egyik szám sem volt alkalmas egy dübörgő klubmixre - David Guetta Blasphemous Rumours című szerzeménye például borzasztóan rémisztő -, de úgy érezték, hogy valamit tenniük kell a dalokkal. A Blasphemous Rumours rövidebb formában szerepel, mint az albumon, többek között a végén lévő furcsa, lélegző zajos részt is eltávolították. Most visszahallgatva, eszembe jutott, milyen jó dal is ez. Az egyik dolog, amit imádok, hogy a komor lírai koncepció ellenére egyszerűen nem tudtak ellenállni annak, hogy egy őszintén szólva kolosszálisan popos refrént csenjenek bele. Zseniális. A 247 alkalom közül, amikor a zenekar 1984 és 1988 között élőben játszotta a Blasphemous Rumours-t, minden bizonnyal a 101-verzió volt a legemlékezetesebb.

A Somebody-t is újrakeverték, a zenekar az albumverziót egy kilenc és fél perces, a Throbbing Gristle-t a legindusztriálisabb pillanatait idéző hangzású újrafeldolgozássá alakította. Na jó, valójában nem. Kicsit több reverb és néhány plusz zörej van benne, és egy teljes 8 másodperccel rövidebb, mint az albummix. Persze nagyon szép, ahogy a Somebody mindig is az. Természetesen ez az első olyan Depeche Mode kislemez, amelyen nem Mr Gahan énekel, és 1984 és 2018 között 354 alkalommal pihenhetett, amikor Martin elénekelte ezt a dalt. Érdekesség, hogy a Black Celebration turnén csak egyszer játszották, a World Violationön pedig soha.

Mindkét dalhoz videó készült. Először is itt van a Blasphemous Rumours videója, amelyet a Depeche Mode Információs Szolgálat 1984. novemberi hírlevele szerint a birminghami Odeonban forgattak a Some Great Reward turnén. A Depeche Mode Classic Photos & Videos Facebook-csoport legendás detektívmunkájának köszönhetően az is kiderült, hogy a felvétel egy részét a blackburni King George's Hallban tartott koncerten rögzítették.

A zenekar a Some Great Reward színpadképén jelenik meg, ahogy eléneklik a dalt. Természetesen Martin a felsőjét leveszi, Alan pedig teljes bőrszerkóban látható, abban a bőrbe bújtatott, nagy hajú, billentyűs hangszereket játszó férfi, amit ettől a ponttól kezdve egészen az Everything Counts Rose Bowl-képsorainak a végéig megtartott. Dave természetesen énekel, Fletch pedig egy klasszikus Fletch-féle egyujjas basszusgitárszólót játszik. A zenekar végig komolyan néz ki, hiszen ez a dal komoly, és komolyan zúznak fémdarabokat és hullámvasat. Kevésbé komolyak a minták különböző szó szerinti értelmezései, például a néhány fémlépcsőn lezuhanó serpenyő, a biciklikerék és az őszintén szólva az a borzalmas olló, amely különböző helyeken megjelenik és elmetszi a filmet. Hagyjátok ezt abba!

Igazából nincs sok mondanivalóm róla. Jó látni az élő felállást valamivel jobb felbontásban, mint a The World We Live In And Live In Hamburg-on (DVD-t kérnék kedves Mute Records, ha olvassátok), és sose rossz látni, ahogy Martin és Alan a színpadon ütöget tárgyakat. Alapvetően ez karrierjük addigi legjobb videója.

A Blasphemous Rumourshoz hasonlóan a zenekar a Somebodyhoz is performansz videót választott, ami ezért jó hír volt Dave-nek és Andynek, mivel ők szabadnapot kaptak. Természetesen láthatod őket, a páros bizonyos pontokon Martin éneklése felett lejátszott felvételeken jelenik meg. Valamilyen megmagyarázhatatlan módon azt is láthatjuk, hogy Dave - mondjuk úgy - fut le egy dombon egy ponton a vége felé. Nehéz eldönteni, hogy mit csinál valójában - úgy tűnik, mintha elvesztette volna az irányítást a lábai felett. Mindenesetre az elején a szívdobogás és a ziháló hangok felett látjuk a zenekart kint kanyarogni különböző helyszíneken. Martin kalapot visel, és szokatlan módon ruhát a felső felén. Aztán feltűnik ő és Alan, Alan a zongoránál, Martin pedig egy elegáns bőrruhában, amihez, mint minden akkori ruhájához (?), bilincsnek látszó kiegészítő tartozik. Martin nyilvánvalóan felhevült a kalap alatt, amit a videó elején viselt, mivel a haja úgy néz ki, mintha egy mályvacukorgyárban történt volna robbanás. Ez a 80-as évek közepének dicsőséges csúcspontja "Martin Mad Hair" számára, és ez. A "Wilder Hair" skála is „Veszélyesen magas” értéket mutat.

És tényleg ennyi a Somebody videója is. Rendben van, teszi, amit kell, és kevés a komikus/borzongató pillanat. Azt hiszem, hogy az űrhajósok és a tejesemberek tényleg rossz ötlet lett volna ehhez a dalhoz.

A cikk további része, formátumelemzésekkel itt található.