Most pedig nézzük a tegnap 40 éves Blasphemous Rumours/Somebody kislemez koncertváltozatait! Jónéhány bejegyzés lesz, hiszen ez utóbbi dal a DM egyik legnagyobb koncertklasszisának számít. Nézzük először a Blasphemous Rumours-t, a jól ismert felvételről, a The World We Live In And Live In Hamburg videókazettáról! A dal a setlist közepén hangzott el a Some Great Reward Tour minden egyes állomásán. Az eszközök ütögetése, és a templombelsős idéző színpadkép ismerős a Blasphemous Rumours videóból, a közönségénekeltetés viszont új elem:

A Somebody-nak tegnap már néztük 1984-es koncertverzióját (hiszen a kislemezen megtalálható a liverpooli koncertfelvétele a dalnak), de most jöjjön ez is a hamburgi videókazettáról. Ahogy említettem, a Some Great Reward Touros változat az egyetlen, amely az albumverzió "környezeti zajait" tartalmazza - amúgy viszont ez már a későbbi turnék örök koncertváltozata, azaz nem Martin énekével, hanem Alan zongorajátékával kezdődik.  A csillagszórók emlékezetesek, Alan zongorázik, Martin pedig kissé visszhangosítva énekel, a dal végén pedig egy új dallamot énekel a dalra (akárcsak Liverpoolban).

A Blasphemous Rumours a Black Celebration Touron is a setlist része maradt, szinte majdnem ugyanott, a koncert felénél játszották, mint egy turnéval korábban. Ez a változat ugyanaz, mint a Some Great Reward Touros verzió. Ezt is Hamburgból mutatom, csak éppen az 1986-os turnéról:

A Somebody nem indult akkora koncertklasszisként, mint amekkora lett belőle! 1986 és 1993 között alig néhány koncerten szerepelt, a World Violation Touron pedig egyetlen egyszer sem játszották. Sőt, már a Black Celebration Touron sem volt a setlist tagja - egészen az utolsó koncertig! Ekkor ugyanis Koppenhágában - a turné (!) egyetlen (!) cseredalaként - ezt játszották el az It Doesn't Matter Two helyett. A dal hallhatóan óriási üdvrivalgást kapott a dán közönségtől. Itt már nincsenek "környezeti zajok", ez már a későbbi jól ismert Somebody-verzió. A végén a szokásos dudorászás után jön a megérdemelt tapsvihar.

A Blasphemous Rumours a Music For The Masses Touron is a setlistben maradt, időben körülbelül a koncertek egyharmadánál csendült fel. Ekkor kicsit megkopott már a dal mondanivalója Martin szerint, így talán nem is csoda, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy a Blasphemous Rumours koncerten szerepelt. Mindmáig utolsó alkalommal tehát a pasadenai Rose Bowl-ban csendült fel, amelyet szerencsére meg is örökítettek számunkra a 101 koncertkiadványon. Mindannyiunk számára emlékezetes az eksztázisban éneklő lány a második versszakban. A DM emlékezet úgy tartja, hogy ekkor kezdett el esni a legendás koncerten, de valószínűbbnek tűnik, hogy a Sacred és a Something To Do alatt esett az égi áldás. 

De persze idézzük fel a DM legendárium kiváló ismerőit: 

A Somebody a Music For The Masses Touron sem volt, egészen az utolsó koncertekig! Martin ki is jelentette 1989-ben a francia Best magazinnal, amikor a 101 dalairól kérdezték: „Már nem szeretem ezt a dalt. Visszatekintve rá, úgy gondolom, hogy túl lágy és gyengéd. A legtöbb dalom nem ilyen naiv. Általában úgy írom a dalszövegeket, hogy egy ponton váratlan fordulatot vesznek. Jobban szeretem, ha kétségek vannak benne, és ha nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy szerelmi kapcsolat rosszul sülhet el.” 

Látszott, hogy Martinnak ekkor nem sokat jelentett már a dal, mert a turnén csak a legvégén, egy japán fellépésen, valamint a turné legutolsó, észak-amerikai szakaszán játszotta a dalt. Mivel azonban ez került fel a 101 videóra (hiszen a Rose Bowl-ban valóban ezt játszották), ezért mégis ez égett bele a DM köztudatba (a turnén egyébként szinte végig játszott Pipeline helyett). Ebben a verzióban szinte komikusan ki van hangsúlyozva a "hangkiengedős" rész a sorok végén. És persze itt hangzik el - talán először - Martin kedveskedő kikacsintása a közönség felé: "In a place like this, I'll get away with it!" Érdekesség, hogy noha a World Violation Tourt leszámítva későbbi minden turnén volt ez a dal, mégis ez az egyetlen hivatalos mozgóképes koncertváltozata. Nézzük tehát a 101-verziót: 

A World Violation Touron tehát nem volt egyetlen egyszer sem a Somebody, és a Devotional Tour is úgy indult, hogy nem fog felcsendülni Martin klasszikusa. A turné utolsó hónapjában, 1993 legvégén aztán mégis 8 alkalommal ez a dal volt a második ráadás első dala, mégpedig a Fly On The Windscreen helyén. Ahogy a lenti, 1993-as londoni koncerten láthatjuk, Alan és a zongora a színpad alsó részén kapott szerepet, Martin társaságában. 

1994-re, az Exotic Tour-ra és a US Summer Tour-ra aztán újra bebetonozódott a setlistbe a Somebody, amelynek ezzel véget ért az 1986 és 1993 közti "aligjátszós" korszaka. A Somebody a turné ezen szakaszában az első ráadás első dala lett - ez a helye később is népszerű volt a setlistben. Mondanám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy Alan zongorázza a dalt, de szerencsére ez nem így van ;) Jöjjön most a dal az 1994-es johannesburgi koncertről:

A Somebody-ra én személy szerint nem számítottam a The Singles Touron, ahol a The Singles 86-98 dalait népszerűsítették, de a DM mégis a turné összes koncertjén játszotta a dalt, hiába 1984-es - ahogy a Just Can't Get Enough-t is játszották, hiába 1981-es... Első ízben Peter Gordeno ült a zongorák mögött, ami viszonylag jelentős változást hozott a dal előadásában. Alan nagyon egyszerűen, dísztelenül, kb. mindig ugyanúgy játszotta el a dalt, Peter Gordeno viszont gyakran jelentősen eltérően, improvizatívabban, sok díszítéssel zongorázza a Somebody-t. Zongorakedvelő ínyenceknek így minden 1998 utáni Somebody külön felfedeznivaló! Az alábbi felvételen éppen kicsit visszafogottabban játssza a dalt, de a sok-sok díszítés így is hallatszódik, főleg a dal vége felé. Ízlés kérdése, hogy kinek melyik zongoristastílus áll közel a szívéhez, mindenesetre ez az egyik olyan dal (talán az egyetlen?), aminél nem egyértelmű, hogy Alan idejében játszották jobban, vagy utána...

 A Somebody az Exciter Touron sem volt a setlist tagja, ám az utolsó 3 koncertből kettőn mégis játszották, a setlist közepén, a Martin-blokkban. Ez anno még a turnénapló íróját, Nichelle Carlsont is meglepte, így írt: "emlékszem, hogy a turné elején azt mondta, hogy soha többé nem fogja eljátszani ezt a dalt". Ez kissé különös, hiszen azóta nincs turné Somebody nélkül... A 2001-es változat Peter Gordeno díszes, elegáns változata. Szóljon most a turnézáró koncertről, Mannheimből:

A Touring The Angel-re a Somebody diadalmasan visszatért a setlistbe (az első ráadás első dalaként), a turné első, téli szakaszán a koncertek jelentős részében játszották (összesen 34-szer), és még a nyári "Live Here Now" időszakban is fel-felcsendült, így néhány koncertlemezre is felkerült - speciel a 2 2006-os budapesti koncerten nem játszották. Kivételesen nézzünk egy ilyen változatot, azaz ezúttal nem a képre, hanem a kiváló hangminőségre gyúrunk. A helyszín Lipcse, 2006, és ez egy még az eddigieknél is díszesebb, erősen "bárzongorás" jellegű Somebody Peter Gordeno előadásában. 

A Tour Of The Universe - egy darabig - nem a Somebody-ról szólt, ám a turné előrehaladtával, az észak-amerikai koncerteken el-eljátszották a dalt, összesen 17 alkalommal. Az egyik ezek közül különösen híres, de arról külön videóval emlékezem meg :)  A Somebody a Tour Of The Universe-en is Peter Gordeno díszes, kissé virtuózkodó előadásában szólal meg. Jöjjön most a dal koncertfelvétele 2009-ből, Denverből:

És hát persze hogy is feledkezhetnénk meg a Depeche Mode elmúlt 15 évének egyik legmeghatóbb pillanatáról, amikor is 2010 februárjában Londonban egyetlen koncert erejéig újra Alan Wilder zongorázta el a Somebody-t! "16 év óta először", konferálta fel Martin Gore ezt a történelmi pillanatot, a közönség fele extázisba esik, sokan pedig sírógörcsöt kapnak. Nem is csodálom! Alan ismét a saját modorában, különösebb díszítések nélkül zongorázza el a Somebody-t - később azt nyilatkozta, hogy "az ujjai emlékeztek még" a dalra.

A Delta Machine Tour megint nem a Somebody-ról szólt, a 106 koncertből mindössze 4 alkalommal játszották. Ez ismét egy Peter Gordeno-féle díszes változat. Így szólt a dal New Yorkban, a Jones Beachen, 11 éve: 

A Global Spirit Tour némiképp váratlanul a Somebody sokadvirágzását hozta: elképesztő, de a Some Great Reward Tourt leszámítva a 2017-18-as gigaturnén játszották a legtöbbször - szám szerint 68-szor - Martin törékeny balladáját! A három magyarországi koncertből kétszer is felcsendült: volt 2017-ben Budapesten - ki felejtené el a gyertyaerdőt a nézőtéren - és volt 2018-ban a VOLT Fesztiválos fellépésen is, mindkétszer a ráadás első dalaként, és mindkétszer talán még díszesebben, mint bármikor. Nézzük ez utóbbit: 

A Memento Mori Touron nagyon sokáig nem volt Somebody, de ekkor már "országos tipp" volt, hogy fel fog csendülni. A 2024-es turnészakaszra meg is érkezett, 17-szer játszották végül, és volt idén tavasszal az MVM Dome-os koncerten is. Ezzel a verzióval búcsúzom a kétnapos Blasphemous Rumours/Somebody visszaemlékezéssorozattól, mindenkinek jó pihenést kívánok!