A ma 30 éve történt Exotic Tour turnényitóról, Johannesburgból nincs felvételünk. De addig is idézzük fel a turnénaplóból, hogy hogy készültek az együttes tagjai és az egész stáb az 1994-es menetelésre. Szerencsére a turnénapló írója, Daryl Bamonte sokkal közlékenyebb volt az Exotic Tour során, mint a sokszor nagyon rövid Devotional turnénaplóban. Később ugye aztán akasztották a hóhért, hiszen Andy távozása után Daryl is színpadra állt a turné során! Érdekes (és kicsit szívszorító), hogy hogy alakul át a turnénapló hangvétele a júliusi zárásig (bár persze Daryl nem kotyog ki semmit a zenekar belső dolgaiból).

Nézzük tehát, mi történt a január végi dél-afrikai érkezéstől számítva február 9-ig, az első koncertig!

Január 31, Fokváros:

"Hétfő reggel van, de nincs bennem az a kellemetlen hétfő reggeli érzés. Süt a nap, és Fletch-csel épp most szálltuk le a csodálatos Dél-Afrikában (vagy mondjam inkább úgy, hogy "Siff Ifrica"-ban?). Franksy épp most vitte el Fletch-et egy légkondicionált limuzinban, és rám hagyta a csomagokat. Mégis, jó, hogy van egy puha, kényelmes bőröndöm, amire ráfekhetek a FÁRASZTÓ TIZENKÉT ÓRÁS REPÜLÉS után..."

Február 1, Fokváros:

"Ma szabadnapom van, így van időm gondolkodni. Elmentem kirándulni és leültem egy sziklára a Jóreménység-fok végénél (ez a név illik ehhez a turnéhoz!). Úgy kalkuláltam, hogy a Falkland-szigetek valahol ott vannak, az Antarktisz ott lent, Ausztrália pedig arra. Ha valaki arra az érzésre vágyik, hogy a világ végén van, akkor jöjjön ide! (mármint földrajzilag értem, nem spirituálisan)

Február 2, Plumstead:

Próbál a zenekar. Én pedig nem tudom elhinni, hogy valaki a múlt században eljött volna idáig, és nem volt annyira bevállalós, hogy az új hazáját London délkeleti részének egy valamivel csicsásabb részéről nevezze el. Nem lehetett volna pl. "New Greenwich? Persze, ha Plumstead-ból származott az illető... Persze, a helyi zuluknak ez így is tökmindegy."

Február 4, Plumstead:

"A próbák nagyon jól haladnak. A "Rush" egy igazán erőteljes nyitószám! Tegnap idefelé jövet Alannel valami nagyon furcsát láttunk. Volt egy hatalmas nagy autópályaszakasz, amelyen nem voltak autók. Az autópálya tart néhány mérföldön át, majd hirtelen vége szakad. Van egy kb 100 méteres szünet benne, aztán újra folytatódik. Ezen a 100 méteren van egy körforgalom, mellette egy kis rózsaszín bódéval, ami egy útszéli kis kávézót takar. Alannel azon vitatkoztunk, hogy mi lehet az oka, hogy nem készült el egy több milliárdos autópálya. Azt mondtam, hogy "fogadok, hogy a kávézó tulajdonosa nem adja oda a földjét!" Nevettünk ezen a képtelen ötleten, aztán nem is gondoltunk rá többet. A Fokvárosba vezető úton aztán úgy döntöttünk, hogy mégiscsak kiderítjük a valódi okot. Megkérdeztük a sofőrünket, hogy mi az oka az autópálya megszakadásának, mire ő azt válaszolta: "Látják azt a kis rózsaszín kunyhót ott?..."

Február 6, Johannesburg:

Fokváros gyönyörű volt. Folyamatos napsötés, szép tájat, és maximálisan jó közérzet. Olyasmi, mint Los Angeles, földrengések, és zavargások nélkül. Na, hát Johannesburg nem ilyen. Inkább olyan, mint New York, izgalmak és karakter nélkül.

Február 9, Johannesburg:

Az Exotic Tour első koncertje ma este! Mindenki egy kicsit ideges. Nemcsak azért, mert ez az új turné első koncertje, hanem azért is, mert ez az első fellépésünk az afrikai kontinensen, és nem sokan játszották még Dél-Afrikában ("jajj, csak S-S-S-Sun Citybe ne játsszunk...)

Itt egy önfeledt kép Daryl Bamonte-ról, Martinról és Dave-ről, az Exotic Tour napjaiból:

Ma 30 éve indult Johannesburgban a Depeche Mode 1994-es menetelése, az Exotic/Summer 94' US Tour! A fárasztó 1993-as Devotional Tour után tehát szinte azonnal újra útnak indult az együttes, hogy néhány hónapig a világ "egzotikusabb", a DM történetében kisebb szerepet játszó kontinensek felé vegye az irányt, majd májustól júliusig Észak-Amerikában léptek fel. Mindmáig ezek a banda utolsó dél-afrikai és ausztráliai koncertidőpontjai.

A turnén a Devotional Tour díszletei drasztikusan leegyszerűsödtek, mivel a vetítővásznakkal ellátott emelvényt eltávolították, így egyetlen színpad maradt, egy nagy képernyővel. A Devotional Tour hangulatos kivetítései is nagyrészt átalakultak, ezeket vagy eltűntették, vagy mozaikvetítésekké konvertálták

Az Exotic Tour setlistje jelentősen átalakult a Devotional Tour-hoz képest. Kiestek olyan dalok, mint a Higher Love, vagy a Mercy In You, de a Judas vagy a Fly On The Windscreen is alig-alig 1-2 fellépésen hangzott el. Bekerült viszont állandó dalként a már-már túl rockosan hangzó A Question Of Time, valamint a kiváló "trip-hopos" verziójú I Want You Now. Ezenkívül néhány Violator-dal is néha újra a setlistbe került (Clean, Waiting For The Night), illetve állandó dal lett a Devotional Touron csak a vége felé előkerülő Somebody. A dalok sorrendjét is alaposan átalakították: a Rush Amylnitrate mixe volt az intro, majd maga a Rush következett - általában még napos időben (a legenda szerint ezért is volt szükség a Higher Love helyett egy kevésbé sejtelmes nyitódalra). A Halo következett, majd jött a slágerparádé: a Behind The Wheel, a Devotional Tour-t záró Everything Counts, a World In My Eyes, a Walking In My Shoes és a Stripped jött gyors egymásutában. Ezután jött az igen érdekes sorsú Condemnation, amelyet márciusig Dave énekelt, majd onnantól a turné végéig Martin vett át. További érdekesség, hogy a turné elején néha 4 dalt is énekelt Martin (valószínűleg ezzel próbálva meg tehermentesíteni Dave-et), és a koncert közepi Martin blokk sokáig három dalos volt a megszokott kettő helyett. A Martin blokkban az említett Condemnation mellett általában a szintén említett kiemelkedő I Want You Now volt a másik dal, de néha játszották a Judas, A Question of Lust, Waiting For The Night, One Caress dalokat is. A Martin blokk után már csak 4 dal volt hátra a főprogramból, igaz 4 monumentuális alkotás: ezek az In Your Room, a Never Let Me Down Again, az I Feel You és a Personal Jesus voltak. Minden alkalommal a Somebody-val tértek vissza az első ráadásra, amely után az Enjoy The Silence következett. A turné elején a második ráadás a Policy Of Truth-tal, vagy a Clean-nel kezdődött (később elhagyták ezt a "második ráadás első dal" dolgot), a koncerteket pedig minden alkalommal az A Question Of Time "metálverziója" zárta, agresszív dobokkal és gitárokkal. A turné sajátosságai közé tartozott, hogy egyre kevesebb és kevesebb dalt játszottak: 20 dallal indult a turné (ez ma, a 23 dalos koncertek időszakában elég kevésnek tűnik), majd aztán a tavaszi-nyári észak-amerikai turnészakaszra már csak 16 dalt játszottak - ráadásul ekkor már minden egyes helyszínen pontosan ugyanazt a setlistet, még akkor is, ha dupláztak egy helyszínen. Ez, és az a tény, hogy jóval egyszerűbb volt a színpadkép is, megerősíti azt a feltételezést, amit Jonathan Miller: Stripped című könyvében is pedzegetnek még az együttes tagjai is: hogy ez a turné azért eléggé a pénzről szólt.

A turné további érdekességei közé tartozott az, hogy Alan még több dalban kamatoztatta a dobostehetségét: a Devotional Tour-ról átmentett Rush, és az In Your Room-I Feel You-Never Let Me Down Again-Personal Jesus blokk mellett a Halo, a Stripped, a Policy Of Truth, a csak néha játszott Clean és az A Question Of Time dalokban is a dobok mögé ült.

Az Exotic/US Summer Tour persze elsősorban nem a fenti dolgokról nevezetes, hanem arról, hogy szinte teljesen felőrölte a zenekart. Dave drogproblémái és Martin alkoholokkal való küzdelme mellett Andy - állítólag idegösszeomlás miatt - Hawaii után hazatért a turnéról, őt az együttes régi barátja (és a korszak turnénaplójának vezetője), Daryl Bamonte helyettesítette a színpadon. És persze, ez volt a zenekari létbe teljesen belefásult Alan Wilder utolsó turnéja a Depeche Mode-dal.

Idén júliusig tehát ennek a zaklatott időszaknak az eseményeit fogom felidézni.

Egy zongorahang, majd beindul a veretés: ez a ma megjelent digitális DM kiadvány, a Before We Drown Remixes utolsó darabja, a BEFORE WE DROWN (CHRIS AVANTGARDE REMIX). A vagány becenév a német Christian Vornweg-et takarja. Ez a kiadvány "veretős" darabja, felgyorsított Dave-énekkel, erőteljes dobokkal és hódító trance-szintetizátorokkal. Szinte túl rövid: elférne belőle egy hosszabb verzió is!

A következő remix a BEFORE WE DROWN (INNELLEA REMIX), ami a német DJ és producer, Michael Miethig munkája. Erőteljes kezdés az első két mixhez képest, majd jön egy kiállás, majd újabb veretés, majd újabb, lebegősebb kiállás, és még csak a mix felénél tartunk. Elég élvezetesen tér vissza a csapatós rész másodszor is, itt is néha psytrance-megoldásokat eszünkbe juttatva. Jön egy harmadik kiállás is, és aztán ennek a lebegésével szállunk ki a mixből.

Ígéretesen, kissé psybientes hangokkal kezdődik a BEFORE WE DROWN (SiGNL remix). A remixelőről nem tudok egyelőre információkat. A jól szóló kezdést kicsit disszonáns, csattogó dobok zavarják meg, majd különböző érdekes, "hibás" effektek vannak a vokál mögött. Egyszer csak mintha a Never Let Me Down Again közepébe váltanánk át, mintha az aggro mix szólalna meg. A dal eleji psybient effektek is visszatérnek, majd aztán a nyolcvanas évek csattogó dobjai és a psy hangulat között marad a remix. A vokál és a vonósok itt is szépen, de azok már az eredeti dalban is benne vannak.

Nézzük a ma megjelent Before We Drown remixeket! Az első átdolgozás máris egy régi ismerősünk műve. A BEFORE WE DROWN (AC WET REMIX) ugyanis Alessandro Cortini munkája, akit a Nine Inch Nails-ből, és a Sonoio formációból ismerhetünk - ez utóbbi a DM univerzumban leginkább a Minutes-féle Alan Wilder remixről lehet ismerős! Cortini mixe meglepően lo-fi, olyannyira rosszul szól, hogy az már az élvezhetőség rovására megy (még ha ez vélhetően művészi koncepció is). A vokális rész nagyon szép, és az egyszerre himnikus, egyszerre némiképp idegesítő levezetés is érdekes.