Három éve jelent meg a Blacklist, azaz a Metallica Black Albumának dalait újragondoló lemez. Ezen Dave is részt vett, mégpedig egy visszafogott hangvételű NOTHING ELSE MATTERS feldolgozással.
Három éve jelent meg a Blacklist, azaz a Metallica Black Albumának dalait újragondoló lemez. Ezen Dave is részt vett, mégpedig egy visszafogott hangvételű NOTHING ELSE MATTERS feldolgozással.
9 éve jelent meg Dave Gahan és a Soulsavers messze legpörgősebb közös produkciója, az ALL OF THIS AND NOTHING!
Ma 15 éve ért véget az észak-amerikai turnészakasz a Tour Of The Universe-en. A zenekar Floridában, Fort Lauderdale-ben lépett fel. A turnéblog így írt:
"Az utolsó 2 előadásunk gyorsan lement. Talán egyrészt amiatt is, hogy mivel hetekig úton voltunk, már közeledett a turnészakasz vége, és arról álmodoztunk, milyen érzés lesz újra a saját ágyunkban aludni. A másik ok talán annak köszönhető, hogy a Tampában és a Ft. Lauderdale-ben a koncertek talán a két legjobb volt a turnén. A viharos időjárás, a brutális mennydörgés és a repülőgépes nehézségek ellenére, amelyek miatt (nagyon) későn érkeztünk meg a koncert helyszínére Ft. Lauderdale-ben, az amerikai szakasz nem is zárulhatott volna jobban!
A tampai Ford Amphitheatre és a Bank Atlantic Center Ft. Lauderdale-ben zsúfolásig megtelt lelkes rajongókkal, akik alig várták, hogy elcsípjék a Mode amerikai turnéjának utolsó néhány koncertjének egyikét. És mi lehetne jobb helyszíne a turné befejezésének, mint a napsütötte Florida?"
Itt a koncertet nyitó In Chains:
15 éve Atlantában járt a Tour Of The Universe. Erről a koncertről is van hivatalos Live Here Now kiadvány.
A turnéblog így számolt be:
"Amikor földet értünk a Georgia állambeli Atlantában (készen állva az amerikai turnészakasz egy újabb látványos állomására) csak arra tudtam gondolni: „Milyen messze van a Coca Cola központja a helyszíntől?”. Életre szóló diétás kóla-ellátásról álmodoztam, ami teljesen eluralta a képzeletemet.
Az Aaron's Amphitheatre at Lakewoodban játszottunk Atlanta belvárosában, Georgia államban, közel 10.000 ember előtt - a turnéhoz képest bensőséges ez a létszám, de pont ezért volt ez az egyik legemlékezetesebb koncert, amit valaha láttam. Nem is tudom leírni a túláradó déli rajongótábort, akik lelkesen fogadták a Mode-ot tegnap este; azt hiszem, a koncert intimitása az emberek intimitásából következett. A déli vendégszeretet és báj, mint kiderült, nem mítosz. Ragyogó mosolyok és lelkes tombolás jellemezte a közönséget, ami összességében egy nagyon kedves estét eredményezett.
Bájos? Kedves? Nem éppen azok a szavak, amelyekkel egy rockkoncertet jellemezhetnénk, de mit mondhatnék? A dél-kaliforniai lány most teljesen el van ragadtatva."
Itt pedig az In Chains a koncertről:
15 éve Dallasban járt a Depeche Mode. Itt - a turné során először - eljátszották a Judas-t, de nem teljesen sikerült, a legelején elrontotta Martin a dalt. Szabadkozott is, hogy "'elnézést, csak egyszer próbáltuk el a dalt". Peter Gordeno gyönyörű szinti-aláfestése aztán emlékezetessé varázsolta ezt a dalt is. Az egész hajcihő egy az egyben rajta van a koncertről megjelent hivatalos kiadványon, a Live In Dallas című Live Here Now CD-n.
A turnéblog persze nem erről írt, hanem ismét általánosságokat:
"Texas jó volt hozzánk. Szeletelt steak. Barbeque.Kiváló közönség. Váratlanul kevés sivatag (meglepő módon az állam kevesebb mint 10%-a sivatag). Azt hiszem, áldozatul estem az USA második legnagyobb államáról alkotott romantikus elképzelésnek - mindenesetre függetlenül el voltam bűvölve.
A tömeg Dallasban és Houstonban is fergeteges társaság volt; a Mode legelkötelezettebb rajongóinak lelkes közönsége. Minden egyes dalszöveg szinte minden egyes ember ajkán ott lógott a tömegben. Mindkét helyszínen (a dallasi Superpages és a houstoni Woodlands Pavilion) erős izgalom járta át a közönséget. Lehet, hogy a rekkenő hőség és a páratartalom miatt, de szinte biztos vagyok benne, hogy azért, mert kedvenc fiaink újabb lehengerlő előadását láthatták."
Itt a teljes koncertfelvétel:
Itt pedig külön a Judas bakija:
A 35 éves Personal Jesus megjelenése óta minden egyes Depeche Mode turnéfellépésen felcsendül, és még a szólótagok produkcióiban is fel-feltűnik néha. DM koncerteken mindig a koncert második felében, gyakran a ráadásban hallható, mostanában egyre gyakrabban koncertzáró dal. A Personal Jesus koncerten kiválóan működő dal: noha valószínűleg sokan el tudnánk nélküle képzelni egy-egy DM fellépést, mégis mindig óriási bulihangulatot csinál.
Nézzük a koncertverziókat! A World Violation Touron a Personal Jesus a főprogramot záró dal volt. Dobokkal és a huhogással kezdődik ez a verzió, majd mindössze szórványosan használt dobokkal jön a gitár és az első versszak. A "tombolós-ugrálós" részt meghozó jellegzetes, ügető dobalap az első "reach out and touch faith!" kiáltás után érkezik csak. Fontos, hogy az albumverziót játsszák, a Pump mixből átvett "I'm not crazy anymore" és "The Lord Jesus Christ himself" sample-ekkel, hatásvadász belegitározgatásokkal Martin-részéről. Összességében elmondható, hogy a későbbi koncertverziók is nagyjából erre a változatra épülnek. Ami itt szokatlan, hogy a "faith" szó a sorok végén néha visszhangosítva szól, és persze már itt van a klasszikus közönségénekeltetős rész is a végén. És persze ez az egyetlen nem dobos által kísért változata a dalnak. Így szólt a dal 1990-ben, Frankfurtban:
A Personal Jesus a Devotional Touron a ráadás első dala volt, különlegessége pedig az volt, hogy Alan Wilder ült a dobok mögött. Ezt a verziót jól ismerjük a Devotional videóból, főleg Dave "oooh yeah!" felkiáltása maradhat meg az emlékezetünkben. Itt kezdődik azonban egy érdekes, visszatérő geg a dalban: a huhogós középrész után és a második versszak előtt Martin egy ereszkedő gitárdallamot játszik. Ez azóta is minden turnén megvan, ráadásul mindig egy kicsit másképpen játssza ezt a dallamot. A Devotional verzió tehát jó, de szerkezetében ez szinte ugyanaz, mint a World Violation Touros változat, élő dobok ide, vagy oda.
A Personal Jesus 1994-re, az Exotic Tour-ra visszakerült a főprogram utolsó dalának. Ennek a verziónak a furcsasága, hogy Martin ezúttal torzított gitárokon játssza a fődallamot. Emellett is néha kicsit eltér a dallamtól, már-már bluesos hangulatot teremtve. Ezt leszámítva itt is a World Violation Tourról és Devotionalról jól ismert változatot halljuk.Így szólt a dal 30 éve, 1994 nyarán, Biloxiból:
A The Singles Touron is a főprogram végefelé játszották a Personal Jesus-t, ezúttal felcserélve az Enjoy The Silence-szel. A verzió különlegessége, hogy nem egyből a dobokkal és a huhogással kezd, hanem egy csörgőszerű hanggal, csak ezután jön az előző turnékról átmentett változat (2009-ig ez a "csörgős" változat lesz a Personal Jesus kezdése a DM koncerteken). Martin az Exotic Tour torzított gitáros változata után most visszatért az akusztikus gitárhoz és az ereszkedő gitárjátéka a második versszak előtt ezúttal gyorsabb, nem olyan lépegetős, mint a korábbi koncerteken. Így szólt a dal a jól ismert kölni MTV fellépésen:
A Personal Jesus 2001-ben az Exciter Touron ismét a főprogram utolsó dalaként csendült fel. Ez ugyanaz, mint a The Singles Touros változat, viszont mintha erősebbek lennének a dobok. A végén a gitárjátékkal kísért vokalistalányokkal közös ugrálás annyira tetszik, hogy - minden különösebb egyéb indok nélkül - ezt a verziót tartom a kedvenc Personal Jesus koncertváltozatomnak.
2023-ban megkérdezték Dave-et és Martin-t, hogy ha ki kellene választani egyet a Personal Jesus és az Enjoy The Silence közül, amit nem játszhatnak koncerten, akkor melyiket választanák. Dave először megpróbált kitérő választ adni ("Esetleg a Just Can't Get Enough?"), de aztán nem meglepő módon Dave inkább a Personal Jesus-t, Martin pedig inkább az Enjoy The Silence-et tartaná a setlistben. Ez már csak azért sem meglepetés, mert 2003-ban, mikor mindketten szólóturnéztak, akkor Martin nem játszotta a Personal Jesus-t, Dave viszont minden egyes Paper Monsters Tour fellépésén játszotta a dalt. Nem meglepő módon ez egy 2003-as Dave&zenekara hangzásába jól illeszkedő, felpörgetett változat volt, a DM koncertről jól ismert sample-ek nélkül. Így szólt a dal a Live Monsters DVD-n:
A Touring The Angel-en a Personal Jesus a főprogram utolsó előtti dala volt. A "második versszak előtti ereszkedő gitárjáték" ezúttal is kicsit máshogy szólt, emellett pedig plusz gitárjáték és erőteljes hangzású szintieffektek színesítették ezt a változatot. A dal végéhez pedig - a turné második felétől csak! - biggyesztettek egy plusz részt, lassú gitárjátékkal és Dave velőtrázó üvöltésével. Így hangzott a dal 2006 nyarán, a németországi Rock Am Ring fellépésen:
A Personal Jesus a Tour Of The Universe-re a második ráadásba költözött: egy ideig ez volt az utolsó előtti dal a koncerteken, majd pedig a turné második felében - koncerttörténelme során először - utolsóként játszották el a dalt. A Tour Of The Universe verzió eltért a korábbiaktól, elkezdték "húzni" a dal hosszát. Gyors gitárjáték után egy lassú gitáros rész következett (még dobok és "huhogás" nélkül), amely alatt Dave és Martin együtt énekelte a "your own personal Jesus" részt. Majd pedig jött a "huhogós" rész, és csak utána jött a "reach out and touch faith!", és ezután indult be a dob és a "szokásos" verzió. A minden turnén más, második versszak előtti ereszkedő gitárdallam ezúttal torzítottabban és kicsit máshogyan szól. Az instrumentális középrészbe Martin még a korábbiaknál is határozottabban gitározik bele, majd Christian dobdübörgető percei következnek. A közönségénekeltető résznél is megjelenik Martin gitárjátéka, a dal lezárása során pedig már határozott dallamokat játszik a dalszerző.
A Personal Jesust nemcsak Dave, hanem Alan is játszotta a szólóturnéja során! Igaz, csak a turné második felében, de bizony például a Szikra Moziban ezzel a dallal zárult a fellépése! Ez a verzió a 2006-os Boys Noize remixre épül, közben pedig az Edge To Life című Recoil dal részletei is hallhatóak benne. A szikár, húzós elektronikus verzió felett jó érzés volt hallani Dave hangját és Alan biztatását! Így szólt a dal 2010-ben, Chicagoban:
A Delta Machine Tour-ra visszatért a főprogramba a Personal Jesus; a turné első felében a főprogram utolsó előtti dala volt, majd a második felében az utolsó. Ez a leghosszabb Personal Jesus-koncertváltozata a zenekarnak. Hosszan kitartott, mormogó, sejtelmes hangokkal kezdődik, majd néhány lassan kibontakozó gitárhang (és Dave mennydörgésszerű dobszólója) sejteti, hogy melyik dal következik. Csak másfél perc eltertével jön a jellegzetes gitárjáték, nagyon-nagyon lassan, Christian izgalmas dobjátéka által kísérve. A "huhogás" és az első "reach out and touch faith", azaz tulajdonképpen maga a dal csak 3 és fél perc elteltével (!) kezdődik. Innentől nagjyából "szokványos" verziót hallhatunk, már Christian egyre jobban fickándozik a dobok mögött, néha cinekkel játszik, néha beledübörög pár plusz ütemet a dalba. Martin viszont valamivel kevesebbet gitározik ezúttal, mint a Tour Of The Universe alkalmával. Fontos, hogy a turné elején még nem nyújtották el ennyire a dalt, de a vége felép már több, mint 8 és fél perces Personal Jesus verziókat élvezhettük. 2014-ben Madridban így hangzott a dal:
A Global Spirit Touron sokáig koncertzáró dal volt a Personal Jesus, majd előrevették a főprogramba, hogy aztán a turnét mégis a ráadásban, a koncertek utolsó előtti dalaként végezze. Ez ismét egy kompaktabb változata volt a dalnak. Elhagyták az előző két turné hosszas instrumentális bevezetését, ismét a huhogással kezdődött ez a változat, ezt leszámítva nagyjából ismerős változatot hallhatuk (Martin turnéról turnéra máshogy játszott ereszkedő gitárjátékát a második versszak előtt Dave már szabályosan fel is konferálja: "Martin!"). A dal végén Martin kitartotta a "faith!" szócskát, majd pedig bejött még egy szokatlan "The Lord Jesus Christ himself!" sample is. Így hangzott a dal azon a gyönyörű, esős napon Sopronban:
Dave a második szólóturnéján (a Soulsavers-szel közös 2015-ös Angels&Ghosts turnén) nem játszotta a Personal Jesus-t, de a 2021-es, szintén a Soulsavers-szel közös Imposter Touron már felcsendült a Depeche Mode klasszikusa. Enyhén vészjósló, lassú kezdés után következik egy, a DM-hez képest elég vértelen változat a Soulsavers zenészeitől. Természetesen a DM sample hangok, a huhogás, és a közönségénekeltetős rész hiányzik ebből a változatból - ezt a verziót a háttérben megbúvó Hammond-orgona teszi emlékezetessé. Így szólt a dal 2021 telén, Berlinben:
És végül így szólt a legutolsó, Memento Mori Touron a Personal Jesus. Kicsit ismét máshogy játszották, torzított gitárral kezdődött (tehát nem csörgőhangokkal, vagy huhogással, vagy hosszas instrumentális betéttel, mint korábban: némiképp a Tour Of The Universe-verzióra emlékeztetően). A huhogós rész elindulásától pedig egyfajta Devotional Tour-ra emlékeztető változatot hallhattunk, a közepén a szokásos ereszkedő gitárjátéknál ismét "Martin!" felkonferálással. Az instrumentális középrésznél valami harmonikaszerű effekt jött, talán Peter Gordenotól? Aztán a dal végén a közönségénekeltetés és a már-már bluesos lezárás a "szokásos" - ezután pedig nem volt az előző turnén bejátszott "The Lord Jesus Christ himself!" sample sem. Így szólt a dal a tavalyi Primavera Sound fesztiválon, Barcelonában:
A Personal Jesus talán a legtöbbet feldolgozott dal a DM történelmében. Néhányat nézzünk ezek közül! Elsőként itt van Johnny Cash feldolgozása. A countrysztár így nyilatkozott a dalról 2002-ben, a feldolgozás elkészítésének időpontjában: "Ez egy nagyon szép bibliai dal, talán a legevangélikusabb gospel dal, amit valaha felvettem, bár nem tudom, hogy a szerző annak szánta-e, de ez az. Ebben találsz vigaszt, tanácsot, vállat, amire támaszkodhatsz, kezet, amibe belekapaszkodhatsz a Személyes Jézusodba.
Marilyn Manson-t a Personal Jesus vallásos vetülete másképpen ragadta meg, mint Johnny Cash-t:
Itt a Def Leppard feldolgozása:
Itt pedig Nina Hagen feldolgozása:
Számomra különösen kedves emlék az, hogy a Grand Theft Auto: San Andreas videójáték egyik fiktív amerikai rádióállomáson, a Radio X-en is felcsendül a ma 35 éves Personal Jesus. A műsorvezető, Sage (Jodie Shawback hangján) kétféleképpen is kommentálja a dalt. Először azt mondja, hogy "A Mode következik. 'Personal Jesus'. Hihetetlen. Találtam egyet - és azt hiszem, én vagyok az.”. Másodszor pedig - ahogy ebben a videóban hallható is - a dal végén fűzi hozzá az alábbiakat: "A Depeche Mode-dal egyszerűen nem lehet vitába szállni. Egyszerűen lehetetlen. Próbáltam, éjszakákat, és hosszú órákat töltöttem ezzel. Nem tudod megcsinálni. Azt akartam, hogy David Gahan beköltözzön a házamba - ő pedig azt mondta, hogy 'Nem'.”
David így írt a ma jubiláló kislemezről:
"Ma már annyira szokványos a gitár a modern Depeche Mode hangzásában, hogy szinte meglepőnek tűnik, ha Martin a billentyűs hangszerek mögött áll. Pedig a Personal Jesus megjelenéséig a gitár a Depeche Mode-ban vagy meglepetésszerű kíséret volt (Love In Itself), netán egy minta, amely kiemelkedően szerepelt egy dalban (Strangelove, Never Let Me Down Again), vagy egy meglehetősen visszafogott hangzású valami, amely inkább a dalok textúráját adta hozzá, mint bármi mást (Behind The Wheel, Nothing). A Personal Jesus vezetett be mindannyiunkat abba a fogalomba, hogy egy Depeche Mode-dalban a hangszer dominál, szóval nincs más hátra, minthogy belevessük magunkat a DM 1989-es új hangzásába.
A Personal Jesus Milánóban lett rögzítve Flood-dal, és ez volt a legelső dal, ami elkészült a Violator-höz. Anton Corbijn 1989 májusában készített néhány fotót a kislemezhez, szintén Milánóban. Még arra is találtak időt, hogy készítsenek néhány fotót egy 17 éves meztelen lánnyal, amit aztán a Spin magazinban (és a kislemez belsejében) használtak el. Ez volt Dave első "nézd, milyen kemény vagyok" fotója a Violator-érából. A fotózás után pedig elmentek a Almeírába, Spanyolországba, a Tabernas sivatagba, a Texas Hollywood Theme Park-ba, hogy leforgassák a videót az új dalhoz
A Personal Jesus-t Milánóban vették fel a Flooddal, és ez volt az első kész Violator szám. A kislemez artworkjéhez készült Anton Corbijn-fotózás (amelyről még lesz szó) szintén Milánóban zajlott 1989 májusában. Még arra is találtak időt, hogy készítsenek néhány olyan fotót, amin nem egy meztelen 17 éves szerepel, de itt készültek el Dave első "Nézzétek, milyen kemény vagyok" fotói is.
Szinte rögtön a fotózás után, 1989 júniusában a zenekar és Anton a spanyolországi Almeriában, a Tabernas sivatagban található Texas Hollywood Theme Parkba indult, hogy leforgassák a kislemezhez készült, egészen elképesztő klipet, kétségtelenül magukkal hozva a már betört cowboykalapokat is. Ha úgy szeretnél megemlékezni a Violator 30. születésnapjáról, ahogyan ezt a blog szívből támogatná, akkor újrajátszhatod a videót - a díszletet még mindig itt bérelheted ki (kattints ide és érintsd meg a hitet).
Amit sokat fogsz tőlem hallani ebben a hónapban, az az, hogy hihetetlen, hogy mennyire klappolt minden a Violator időszakában. Minden stimmelt, a banda, a zene, Anton hozzáadott imidzse, a World Violation Tour monumentalitása, és az se titok, hogy a banda sose nézett ki coolabban. A szemcsés témájú videók, amiket Anton a Music For The Masses korszakban kezdett el, folytatódott ebben az időszakban is. Ne felejtsük el, hogy mindössze 4 évvel vagyunk később az It's Called A Heart napsütötte pojácáitól. A Personal Jesus videó egy mestermű, egy ikonikus Depeche Mode pillanat, amely egyszerre hangulatos és komoly, ugyanakkor mégis szórakoztató, főleg, mikor a ló fenekét mutatják a "lélegző/huhogó" sample-nél. De Fletchet a hintalovon sem érdemes kihagyni (és ha egyszer lenne szerencsém megkérdezni Martint a dalszerzéseivel kapcsolatban, akkor az első 5000 kérdésben tuti benne lenne az, hogy "mi volt ez a lélegző/huhogó dolog a Personal Jesus-ben? Honnan jött ez?"
A Personal Jesus videójával a tarsolyban folytatódtak a Violator felvételei. Fontos tudni, hogy ekkor még a 101 promóciója zajlott (hiszen a koncertlemez csak ez év márciusában jelent meg), és Martin pedig éppen a szólólemezének készítésével volt elfoglalva (Counterfeit e.p.). 1989 egy hihetetlenül zsúfolt év volt az együttes számára, és úgy tűnik, hogy ez volt az a pillanat, hogy a régi, szégyenlős, szintetizátoros, véletlenszerűen stadiontöltő Depeche Mode átváltott egy új, magabiztos, teljesen tudatosan stadionokat töltő zenekarrá. A különbség elég jól látható, ha megnézzük az Everything Counts (Live) videóját, majd utána a Personal Jesus-ét.
A kislemez egy érdekes promóciós kampány után 1989 augusztus 29.én jelent meg. A brit újságokban megjelent néhány hirdetés: "A saját személyes Jézusod", alatta pedig egy telefonszám. Amikor valaki tárcsázta a számot, ahelyett, hogy valaki megnyugtató hangját hallotta volna, helyette hallhatta az új Depeche Mode dalt."
És milyenek voltak a Personal Jesus visszajelzései? A pozitív viszont nem egy olyan szó, ami brit sajtóban gyakran társítottak a Depeche Mode-hoz. Ezek után, vajon mit gondoltak az új Depeche dalról, 1989-ben?
Az Aberdeen Evening News és a Nottingham Evening Post például megtagadta a tegnap említett "Your Own Personal Jesus" hirdetést az újságjaikban, azon az alapon, hogy ez bűncselekményhez vezethet. Mit is mondhatnánk: a promóciós munka elvégezve.
Az NME-ben Stuart Maconie és Martin Gilks írt kritikát az új kislemezekről. Martin ezt írta: "Nagyszerű, hogy nem tartják be a Radio One összes szabályát, hogy függetlenek maradjanak, és tök jó, hogy csinálják ezeket a furcsa felvételeket, de nem mondhatom, hogy kedvelem őket. Nem érdekelne, ha soha többé nem hallanám ezt a dalt. Annyira hideg és élettelen. Elismerem őket, de nekem semmit sem jelentenek".
Az érdeklődés hiánya természetesen nem akadályozta meg a Violator sikerét. Stuart Maconie valamivel pozitívabb volt: "A Depeche Mode bűnösen briliáns popdalokat csinál Istenről, halálról, őrült szexről és az elidegenedésről, és amennyire aggodalmaskodtam korábban, nem mondhatom, hogy rossz lenne az új dal. A Personal Jesus úgy hangzik, mint a The Glitter Band, valami intenzív személyes válságban"
A Smash Hits szeptember 20.-i száma tartalmazza a Personal Jesus dalszövegét, de kritikát egyáltalán nem ír a dalról.
A Record Mirror a hét kislemezének választja 1989 szeptember másodikán a dalt. Az újság cikkírója, Iestyn George ezt írja: "Basildon büszkesége kifosztja a múltat, bőrnadrágba öltözteti és ráadásnak egy Duane Eddys gitárriffet ad hozzá. Sosem gondoltam, hogy egy napon valami jót mondok a Depeche Mode-ról, úgyhogy ma személyes mérföldkőhöz érkeztem."
A Personal Jesus kislemez 1989 szeptember 9.-én érkezett a brit slágerlistára, a 25. helyre, aztán a következő héten a csúcspontot jelentő 13. helyre kapaszkodott fel. 9 hétig maradt a slágerlistán, így csúszva vissza: 13, 14, 19, 30, 43, 65, 75, és végül 86. Kissé furcsának tűnhet, hogy egy akkora dal, aminek ekkora a jelentősége a Depeche Mode életművén belül, robbanás helyett inkább valami nyöszörgéssel jött világra. Persze, a Personal Jesus eladását nem segítette a Top Of The Pops fellépésük sem (más fellépésük nem is volt). Ahogy a videón látható, Alan Dylanra, vagy Neil Youngra hajazó, harmonikaszerű dolgot visel, minden érthető ok nélkül.
Az együttes szerencsére figyelmen kívül hagyta a kritikákat, visszatért a munkához, és 1990-ben, év elején egy újabb, hasonlóan fontos dallal jött elő. El kell mondani, hogy az Enjoy The Silence kritikái egészen másmilyenek voltak. "