35 éve Madridban dübörgött a World Violation Tour! Daryl Bamonte szerinte a rajongók reggel 7 óra óta álltak sorban a stadionnál, majd betörték az ablakot és azon keresztül léptek be a fellépés helyszínére... a koncert pedig őrületes volt! Korabeli Martin-interjú őrült rajongók és ovációval kísért World In My Eyes az alábbi videón!
1990 július 25.-én a Depeche Mode Salt Lake City-ben lépett fel a World Violation Tour keretein belül. A koncert után viszont a szokásos meet&greet helyett Anton Corbijn kivezényelte a bandát Salt Lake City külvárosába, Erda-ba, egy autósmoziba, ahol négyen kellett üldögélniük egy autóban. A kivetítőn akkor még nem látszódott semmi, pedig ekkor már félig kész volt Anton Corbijn boszorkányműhelyében az 1987-et Strange-et követő videóklip gyűjtemény, a STRANGE TOO, amely az elődjével ellentétben csupa színes klipet tartalmazott. Ekkor már készen volt tehát a Personal Jesus, az Enjoy The Silence és a Policy Of Truth, de aztán a nyár folyamán forgattak még három további klipet: egy koncertekből összevágottat (World In My Eyes), egy nagyon intimet, Martin főszereplésével (Clean), és egy nagyon emlékezetesen keserédest (Halo). Ez a videókazetta ma 35 éve jelent meg, azaz kerek jubileumot ünneplünk! Kezdésként nézzük meg a VHS teljes anyagát, de aztán egyesével is elmerülünk a klipekben...
A Strange Too videókazetta az anyag címével, majd a műsor tartalmának ismertetésével, az akkurátusan, kézírásra hajazó betűkkel feílrt 6 dalcímel folytatódik (Personal Jesus, Policy Of Truth, Enjoy The Silence, Clean, Halo, World In My Eyes). Ezek után Dave látható, ahogy ágyon fekszik oldalt, majd hanyatt fordul. Később megfogja a fejét, nyugtalannak tűnik, ami nem is csoda, mivel erős fény van a feje közelében. Hamarosan rá is közelítünk a fejére, ahogy a szemét dörzsöli és a - természetesen - gondosan beállított haját simogatja. A kép azonban csakhamar egy autósmozira vált, amelyen ki van írva, hogy "Motor Vu Theatre", alatta pedig az, hog Strange Too Depeche Mode, de az N, a második O, az E, az O és a D is csálén áll, mintha le akarna esni a helyéről... Ide érkezik egy piros Cadillac, még nappali világosságban, az együttes négy tagjával, Dave-vel a volánnál. Bekanyarodnak az egyelőre üres vetítővászon elé, majd hirtelen szemből lesznek láthatóak, miközben váratlanul erősen besötétedett - ezt tücsökciripelés hangja hangsúlyozza. A zenekar türelmesen, csendben vár, talán valaki köhint egyet (Dave még mindig fogja a kormányt), majd aztán nagy nehezen a videón megjelenik az első klip, a PERSONAL JESUS! A Spanyolországban játszódó, erősen vadnyugatias klip azt mutatja, ahogy a DM 4 tagja egy vidéki fogadóba érkezik (szamarak és szaladgáló kakasok húzzák alá a vidéki érzetet), ahol népes hölgytársaság várja a vándorokat. A szexualitás erősen jelen van: Dave kihívó "cowboy-pózban" énekli a dalt, a hölgyek pedig különböző pózokban, a hajukat kibontva kelletik magukat. Emlékezetes, hogy a Jézusos dalcímben Dave is és az egyik hölgy is kereszt-szerű pózban áll meg az első "reach out and touch faith" során. A második versszaknál a DM tagjai felérnek az emeletre és szobára mennek a hölgyekkel, bár ez csak érzet szinten jelenik meg a dalban... aztán a "huhogós" csúcspontnál már tényleg alig lehet kétségünk, hogy mi is a klip témája! Vicces a ló farának mutatása a huhogás legközepén, kellemesen illúzióromboló :) A DM tagjai aztán mintha elfáradtak volna a hölgyek társaságában, mert ezután kiültek a kertbe hintaszékbe üldögélni, zenélni, illetve Andy egy játék hintalovat is meglovagol... Aztán nincs már sok újdonság, a hölgyek megfogyatkoznak, és innentől a klip végéig a zenekar zenél és pózol a vadnyugati fényben.
A Personal Jesus után visszaváltunk az autósmoziba, és végre közelről is látjuk az autóban ülő zenekartagokat. Andy kissé kajánul vigyorog a Personal Jesus klipje után, aztán hamarosan egy jóval hidegebb helyre váltunk át, még hó is látszik az utcán: indul a POLICY OF TRUTH fekete-fehéren induló klipje! A zenekar tagjai hölgyekkel ölelkeznek, de aztán hirtelen mindegyik lány otthagyja a DM-fiúkat. Az itt készült, a klipet nyitó elidegenítő képekből jónéhány készült a Strangers című albumba. Szépen végigmutatják, ahogy mindegyik zenekartag kosarat kap, Dave aztán be is ül egy autóba. Az autó visszapillantó tükre sötétnek látszik, és ez a kép aztán a turné kivetítésében is hangsúlyos szerepet kapott. A harmadik versszaknál váratlanul helyszínt váltunk, megjönnek a színek is: szobában ülünk, miközben a kivetítőn az előző hölgyek csábosan néznek a zenekar tagjaira. Dave aztán inkább továbbvezet, és a végére a zenekar tagjai is vissza kijutnak az utcára, mintha még mindig a hölgyeket várnák. A hölgyek viszont úgy tűnik, hogy egy lokálban érezték jól magukat, amelyet Dave csalódott arccal vesz tudomásul...
A Policy Of Truth atmoszférikus, ám meglehetősen eseménytelen klipje után visszatérünk az autóba pár másodperc erejéig, ahogy szemben láthatjuk a fiúkat. Ám szinte azonnal ugrunk az ENJOY THE SILENCE klipjére. Fekete háttérrel láthatóak a zenekar tagjai, majd egymás után eltűnnek, aztán hirtelen színesre váltunk, és Dave-et láthatjuk királyi palásttal, egy nyugággyal a hóna alatt. A refrénnél ezt a széket leállítja a földre, de csak a "words are very unnecessary they can only do harm" részt énekli. Néhány fekete-fehér vágókép jön a zenekarról, majd ismét Dave látható egy sokkal üdébb tájon, zöld fűben sétálva az előbbi nyugággyal. A refrén aztán afrikai jellegű tájon, majomkenyérfa-szerű képződmény alatt zajlik, ahol Dave ezúttal már csak a "words are very unnecesarry" részt énekli. Újabb vágóképek jönnek a stúdióból a zenekarról, majd Dave-et ezúttal egy sziklás tengerparton láthatjuk, barlangokon át sétálva, majd aztán az óceánra bámulva énekelje a "words are very unnecessary" sort. Az utolsó vágóképeken a zenekar áll keresettnek tűnő szomorúsággal, a végén Dave még mintha könnycseppet is akarna letörölni az arcáról... Aztán már csak a videó záróképei következnek; Dave ezúttal havas tájon sétálgat, és egy hómező közepén rakja le a nyugágyat (innen van az a sztori, hogy az egyik távoli képen nem is ő szerepel, hanem a klip producere, Richard Bell). Egyszerű, és nagyszerű klip, méltán Grammy-díjas!
Az Enjoy The Silence-et a lemezen záró "csillanó" hang visszavissz minket az autósmoziba és a négy autóban üldögélő sráchoz, ám szinte azonnal jön a következő klip, a CLEAN, és már indul is felénk a piros fürdőruhás hölgy a medencéből. Felkapja a törülközőjét, bemegy a házba, besötétít, és már látjuk is az okát az intimitásnak: Martin várja bent egy mozifüggöny előtt, amelyen a Depeche Mode 1990-es korszakát fémjelző jelenetek láthatóak. A kivetítőn Martin is felkel abból az ágyból, amiben Dave is szerepelt a legelején, majd a Clean felirat rajzolódik ki a kivetítőn. Nagyjából ekkor öleli át Martin a hölgyet. Először Martin fordul a hölgy felé egy csókkal, majd a lány veszi át a kezdeményező szerepét. A kivetítőn továbbra is az 1990-es turné jelegzetes képei láthatók, miközben Martin és a hölgy egyre jobban belemegszik a csókolózásba. A kivetítőn ismét Dave kezd kepeszkedni fel az ágyból, majd egy szőke nő is látható lesz az előző ágyban. A helyzet Martin és a hölgy között egyre inkább forrósodik, amire a kikivetítőn - mintegy vádlóan? - a zenekar tajgai jelennek meg (végre látjuk Andyt és Alant is). Visszatér a Clean felirat, majd a kivetítőn látható szőke hölgy is szembenéz velünk és Martinékkal. Végül egy rózsát fúj a szél a kivetítőn, mire Martin és a hölgy végre elmegy egy intimebb helyre... Erős képekkel operáló klip!
A Clean után visszatérünk az autóba, végre látunk közelieket is a zenekarról, majd pedig jön a válogatás számomra legjobban tetsző klipje, a HALO. Itt egy cirkusz életébe csöppenünk, egy bohóclányért folyik a harc Martin és Dave között. Martin a szegény fiú, ő csak a cirkuszkocsi alatt kap helyet, Dave-nek bezzeg helye van a cirkuszkocsiban, de igazából a lány a klip legelejétől kezdve Martinnal szimpatizál. Dave ezt szomorúan, önkínzóan figyeli, miközben még a klipek rendezője, Anton Corbijn is feltűnik egy szamár társaságában. Martin és a hölgy különböző közös cirkuszi gyakorlatokat végeznek (Martin egész ügyes!), sőt, egy kiteregetett lepedő mögött még csókot is váltanak. Ezután pedig jön az este fő cirkuszi attrakciója, a "Stongest Man In The Universe", amely Dave lenne; látható is, ahogy csontsoványan pózol az Alan és Andy által tartott reklámfelirat alatt. Látható két, különböző magasságú táncoslány is, akiknek állítólag csak annyi volt az instrukció, hogy "táncoljanak hülyén". Alan és Andy csak háttérben szerepel, fekete ruhában néznek szigorúan a kamerába, HA és LO feliratú táblákat a kezükben tartva. Dave végül megkapja a kosarat hivatalosan is, és a hölgy Martinnal együtt befekszik a cirkuszi kocsi alá, pedig még az eső is elered... Azért a sok szomorúság mellett Dave egyszer kacsint is a kamerába, és egy ízben nagyon vagányan is énekli a refrén első sorát - több sort viszont nem énekel a dalban.
A Halo után ismét visszatérünk az autóba, leeresztik a tetőablakot, és máris jön az utolsó klip a videókazettán, a WORLD IN MY EYES! Ez egy koncertjelenetekből összevágott videó, önfeledten táncoló Dave-vel, nagyon vagányul kinéző, rövidgatyás Martinnal, és jónéhány nagyon hangulatos kivetítővel a World Violation Tour életében. Dave többféle öltözékben is látható: a World In My Eyes-t még bőrdzsekiben énekli, de a bevágások során látható később fehér és fekete ingben, valamint fehér és fekete atlétában is. Kedvencem a zárókép, ahogy Dave lelkesen táncolva, vigyorogva bámul felfelé a gitározó Martinra... Érdekesség, hogy ez a klip eltér a hivatalos World In My Eyes kliptől: abban Dave egy hölggyel ül az autóban, és több vágóképen is őket mutatják - a Strange Too verzióban ilyesmi nem történik, ott marad a 4 fiú az autóban és nincsenek róluk vágóképek, valamint Dave a párnájára helyezi az autót a végén, nem maga mellé. Ez tehát a Strange Too változat:
A World In My Eyes klipjének végeztével váratlan perspektívaváltás törétnik: visszaváltunk az autósmozira, ahol távolról látjuk az autót és a kivetítőt. Ám aztán egy kéz lenyúl az autóért, és maga mellé helyezi az ágyra: Dave ugyanis visszatér a klip elejéről, maga mellé teszi az autót az ágyra és hanyattdől. Majd jön a felirat: Too Strange, és ezután pedig az INTERLUDE NR. 3, azaz a Blue Dress és a Clean közti rövid insrumentális átvezető: ez szól a végefőcím alatt.
2 éve megjelent DVD-n és Blu-Ray-en a Strange és a Strange Too. Ezeken "vignetek", azaz kimaradt jelenetek, korábban nem látott videórészletek láthatóak a Strange / Strange Too újrakiadásról. Tulajdonképpen 4 klip forgatásának (Strangelove, Behind The Wheel, Personal Jesus, Policy Of Truth) a fel nem használt jeleneteiből láthatunk egy összeállítást.
Ma 10 éve, 2015. november 4-én, a Fabrique-ban, Milánóban, az olasz Sky Arte HD televíziós csatorna az Officine Meccaniche-be látogatott, hogy interjút készítsen Dave Gahan-nel és Rich Machin-nel, valamint felvegyen velük néhány dalt. A műsort először december 16-án sugározták az olasz Sky Arte csatornán, majd 2016 áprilisában az MTV Live és a VH1 Classic csatornákon az Egyesült Államokban. A három előadott dal a Shine, a Tempted és az All Of This And Nothing voltak. Íme a teljes fellépés:
Ma 20 éve Atlantában járt a Depeche Mode: a Touring The Angel második koncertje volt Georgia fővárosában. Érdekesség, hogy ez a koncert sem ment zökkenőmentesen: ezúttal az I Want It All-t kellett újrakezdeni "időzítési problémák" miatt. Ami miatt külön megemlítem a koncertet, az pedig az, hogy ez azon kevés koncertek közé tartozik, amelyekből elérhető a fülmonitor felvétele. Valamiért a Touring The Angel első szakaszából több ilyen felvétel is hozzáférhető. Ez valószínűleg Peter Gordeno fülese, legalábbis az ő billentyűs játéka (és Martin vokálja) a hangsúlyos. Mintha mi is a színpadon állnánk! A DM Live Wiki oldalán meghallgatható és letölthető ez a kuriózum.
Ez tényleg simán lehetne újkori DM (sőt, elvileg annak is készült 2013-ban): ma 8 éve jelent meg Null+Void, azaz Kurt Uenala Cyrosleep című lemeze, rajta ezzel a ragyogó Dave álal énekelt dallal: WHERE I WAIT!
Kereken 10 éve Párizsban lépett fel Dave és a Soulsavers, az Angels&Ghosts turné franciaországi állomásán. Erről a fellépésről Dave később háromszor is megemlékezett, mint egyfajta spirituális élmény: még a bő hatperces Condemnation-t is tízpercesnek érzékelte :)
A Radio Deejay-nek ezt nyilatkozta 2015-ben: "Két nappal ezelőtt a párizsi La Cigale-ban, a Pigalle-ban, egy kis, történelmi jelentőségű színházban játszottunk, és szerintem nekem és a többieknek is – utána megbeszéltük – nagyon-nagyon különleges fellépés volt, és szerintem talán a legjobb formámat hoztam. A koncert vége felé, miután befejeztük a Soulsavers dalokat, eljátszottunk pár dalt, amit az emberek ismernek, és előadtunk egy tízperces verziót a Condemnation-ből, ami szerintem a legjobb volt, amit valaha énekeltem ebből a dalból. Nagyon mélyen éreztem a lelkem mélyén. Nagyon klassz volt.”
A Radio Capitalnak azt mondta: „Pár nappal ezelőtt koncerteztünk Párizsban: Őszintén szólva még soha nem éreztem ilyen kapcsolatot valamivel. És ez a zene és a zenészek váltotta ki belőlem."
2017 márciusában Dave egy interjúban a HUMO-nak (hollandról fordítva) újra felhozta ezt a koncertet: "Az utolsó Soulsavers-albummal néhány kisebb koncertet adtunk. Az egyik Párizsban volt, a La Cigale-ban, a Place Pigalle közelében. Kilenc zenész volt a színpadon: néhányukat jól ismertem, másokat kevésbé – mint például Duke Garwoodot, aki gitározott. Egy pillanatban – már nem emlékszem, melyik dal közben – mindannyian ott álltunk, és egymást bámultuk. Egyszerűen csak boldogok voltunk. Amikor lejöttünk a színpadról, senki sem szólt semmit. Tudtuk, hogy valami olyasmit éltünk át, ami... ami... pff, nem is tudom megmagyarázni. Nagyon-nagyon ritkán fordul elő, hogy egy zenekar tagjai teljesen összekapcsolódnak egymással, és olyankor teljesen belemerülsz a zenébe. Az elmúlt közel 40 év alatt, amióta énekelek, talán tízszer éltem át ezt. Ez egy olyan erő, ami nagyobb, mint bármi, amit valaha éreztem. Néhányan Istennek hívják ezt, azt hiszem."