Ma 19 éve indult a Playing The Angel korszak egy sajtótájékoztatóval Düsseldorfban. A kifejezetten flegmának zenekar számos kérdésre válaszolt, de ekkor még nem tudták a megjelenő lemez címét sem. Mindenesetre az ezt megelőző évek viszályai után anno jó volt látni ezt az eseményt is!

Az előző posztban említett Robert Smith látogatás az Exotic Touron New Yorkban megihlette a The Cure frontemberét is. Az 1996-ban megjelent Club America című Cure-dal hátteréről a következőket nyilatkozta: "Átugrottam New Yorkba 1994 nyarán Perry Bamonte-tal, mert akartam látni egy meccset a Foci VB-n. New Yorkban épp a Depeche Mode lépett fel. Perry bátyjával, Daryl-lel (aki éppen ebben az időben velük dolgozott) kimozdultunk egy kicsit New Yorkba (az összes bársonyköteles bejáratú helyre). A meghosszabbított limók és a VIP-páholyok - nem nagyon vicces helyek, főleg ez utóbbiak. Bementünk egy klubba: ennyi volt az egész. De bementünk több különböző helyre és elég komolyan a figyelem középpontjába kerültünk... És rá is játszottam, sokkal szörnyűbb mértékben, ahogy kellett volna. És aztán hazafelé a repülőn írtam ezt a dalt, mert megpróbáltam valamilyen módon megmagyarázni ezt magamnak. Tudod, ez ironikus. Van egy fotóm, ami ezekről a celebekről készült és ott voltam köztünk, és közben undorodtam magamtól! És ez a dal, nem egy kanáriruhás lány ellen íródott, hanem saját magam ellen, mert részt vettem az egészben."

Itt egy közös kép: Perry Bamonte, Roger O'Donnell (a Cure billentyűse), Robert Smith és Martin.

Itt pedig az említett dal 1996-ból, a Club America:

30 éve New Yorkba, közelebbről a Jones Beach-re érkezett a Depeche Mode 1994-es turnéja. Daryl Bamonte turnébejegyzése és a Q magazin újságírója, Andrew Perry sztorija egyszerre mutatja meg a rock'n'roll csillogását és a legsötétebb bugyrait. És közben a háttérben zajlik az amerikai Foci VB...

Kezdjük Daryllel, aki New Yorkban kedves ismerősökkel futott össze: bátyjával, Perry Bamonte-tal aki ekkor a The Cure tagja volt (és azóta újra az), és a Cure legendás énekesével, Robert Smith-szel.

"Újabb este a Jones Beach-en. Ahogy kinéztem az öltözőből, biztos voltam benne, hogy egyből felismertem a Stabbing Westward megváltozott frizuráját - de csak a bátyám és Robert Stmith volt az, akik úgy döntöttek, hogy átugornak egy Concorde-dal, hogy meglepjenek / zaklassanak / gratuláljanak nekem. Oké, valójában csak azért jöttek, mert egy külön páholyt akartak szerezni a Giants Stadionba a holnapi Olaszország - Írország VB-focimeccsre...

Egy rövid kiruccanáste tettünk ma New Jersey-be a Giants Stadionhoz. Azt a pólót viseltük, amit Perry készített ágyneműből és növényi festékből. A mi kis >>külön páholyunkban<< 30 ember volt - ebből 27 Írországnak szurkolt, 3 pedig Olaszországnak: a két Bamonte (természetesen) és Mr. Smith... Az olasz zászló piros, fehér és zöld, az ír zászló pedig narancs, fehér és zöld, és ha távolról nézted a tömeget, mindkettő ugyanolyannak tűnt. Gyanús, hogy az eladók nyomtattak néhány zászlót, amin volt sötét mandarin szín, fehér és zöld, és eladták mindkét szurkolótábornak: >>Igen, igen, Paolo, a piros kicsit megfakult... Na, na, Paddy, a narancs mindig kicsit sötétebb kinyomtatva...

Egy fantasztikus étteremben voltunk tegnap este, Café Tabak a neve. Egy exkluzív asztalt kaptunk az emeleten és körbenéztünk odafent a gyönyörű embereken. Azt gondoltam, hogy "Igen... a világ legjobb bandájában játszom, Manhattanban vagyok egy jegyzett étteremben és biztos vagyok, hogy Naomi Campbell átnéz ránk a másik asztaltól és azt gondolja: "Azta, nézd azt a vagány rocksztárt, a karrierje fénypontján, nézd, ahogy viselkedik" - és ez volt az a pont, amikor Robert bejelentette, hogy elege van abból a sovány nőből, aki ŐT bámulja..."

Itt pedig az említett újságíró, Andrew Perry sztorija a Q magazinból, 1998-ból, ami ijesztő bepillantást enged az eldurvuló turné bugyraiba. A Stripped című könyvből idézünk:

"A Primal Scream mindig egy csomó lemezt hordott magával, lejátszót is vitt az öltözőbe, úgyhogy mindenki táncolt. Dave Gahan meg a szoba közepén ült egy karosszékben és ijesztő mennyiségű kokaint szippantott fel. Hirtelen rádöbbent, hogy újságíró vagyok, rám mutatott, és az egyik nagydarab lakája elkapott. Le kellett térdelnem a karosszéke mellé, hogy beszélni tudjon velem. Elkezdett motyogni, hogy mennyire nem értik meg őt az emberek, majd hirtelen hangulatot váltott, azt mondta, hogy megátkoz, és a következő, amit észrevettem, hogy beleharapott a nyakamba! Ekkor már üvöltött és mindenki őt bámulta. Kiviharzott a szobából és akkor is folyamatosan azt ordította, hogy átkot mond rám. Úgy tűnt, hogy teljesen magánkívül van, de aztán a színpadon abszolút összeszedettnek és profinak tűnt"

Dave reakciója, 2001-ből: "Emlékszem, hogy olvastam az írást, de arra nem, hogy valóban ezt tettem volna. Abban az időben tényleg csodáltam a vámpírokat. Kezdtem elmerülni abban a világban, amit teremtettem és hittem is benne. Talán tényleg vámpírnak képzeltem magam".

Itt a koncert teljes audio felvétele:

Még egy kerek évforduló: 15 éve került a boltokba a NOUVELLE VAGUE lemeze, amely egyszerűen csak a 3 címet viselte, és amelyen nemcsak feldolgozták a Master And Servant-ot, hanem Martin vokálja is felcsendül benne.

Egy kerek, tízéves jubileum is jut mára. A SIXTOES egy időben nagyon sokat szerepelt a Depeche Mode remixelői között: hangulatos vonósátirataik (amelyek a Peace, a Come Back, a Jezebel és a The Sinner In Me című dalokhoz készültek) a DM rajongók tetszését is elnyerték. A Peace átiratot pont tegnap hoztam... Szinte nem is meglepő, hogy "cserébe" Dave is kölcsönözte a védjegyszerű vokálját, a 2013 végén készült LOW GUNS című dalban. A Sixtoes nagylemeze, a THE MORNING AFTER 2014-ben jelent meg, a mai napon, ezen szerepelt az említett dal. Következzék most a Low Guns!

Ma 15 éve jelent meg a PEACE, a Sounds Of The Universe második kislemeze. A dal kislemezverziója egy fazonigazítottabb, összeszedettebb, rövidebb változata az albumverziónak, és amelyhez szokatlan, a banda tagjait csak óriásplakáton megjelentető klip készült. A klipet a francia Jonas & François duó forgatta a romániai Negoiești-ben, Prahovában, Maria Dinulescu román színésznővel. Az egyetemes mondanivalójú, dallamában a Beatles: Across The Universe-ét idéző, rendkívül visszafogott hangszerelésű dal mintha rossz csillagzat alatt állt volna: a Dreaming Of Me óta elsőként (és mindmáig utolsóként) nem jelent meg róla 12 inches vinyl (azért később a Fragile Tension/Hole To Feed 12''-esre rákerült két Peace remix), ahogy említettük, a klipben - első ízben a DM történelmében - nem szerepel a zenekar (állítólag Dave betegsége miatt), és az aktuális turnén is hamar ejtették, hogy aztán soha ne szedjék elő újra. A dal csak 57. helyig jutott a brit slágerlistán (ez akkor hatalmas csalódásnak számított még). Sőt, még a turné budapesti koncertjén is erre a számra kezdett el irgalmatlanul zuhogni az addig csak "simán eső" égi áldás...

A dal megjelenésekor még egyfajta új himnuszként hivatkoztak a dalra (emlékezhetünk, már a 2008-as sajtótájékoztatón is felcsendült belőle egy részlet), és a dalszerző saját maga Top10 szerzeményének tartott a dalt. Íme a zenekartagok véleménye:

Martin: "A Little Soul-t és a Peace-t egymás után írtam, és az album flow-ja egyből intenzívebb lett. Tényleg úgy éreztem, hogy spirituális dalok. Valahogy a további munkák sarokköveivé váltak." (...) "A Peace és a Little Soul a két leginkább spirituális dal, amit valaha írtam. A béke eljön hozzám. Belső béke. Nem akarok újra felfedezni keresztény vagy New Age-hippi dolgokat, de tényleg úgy éreztem, hogy ezek a dalok jobban hozzákapcsolnak az univerzumhoz." (...) "A Peace a személyes kedvencem. Azt gondolom, hogy ez az egyik legjobb dal, amit valaha írtam. Ez lesz a következő kislemez."

Dave: "Amikor Martin lejátszotta nekem elsőként a Peace-t, megfordultam és azt mondtam: "Azt gondolom, hogy ez az egyik legjobb dal, amit valaha írtál". Már a demó formátumban nyilvánvaló volt, hogy tele van dallammal. Azt gondoltam, hogy egyszerűen gyönyörű. Őszintén szólva néha nem is tudom, hogy hogy tud előjönni ilyen cuccokkal."

Íme a klip:

 A Peace 7’ kislemez B-oldalán egy elég nagy csalódás található, hiszen a COME BACK (JONSI REMIX) készítője Jónsi Birgisson, a Sigur Rós zenésze. Emlékezetes, hogy Dave-nek sokat jelentett a Paper Monsters-időszakban az izlandi posztrock banda, és az, hogy pont Dave egyik érzelemteli szerzeményéhez készült egy Jónsi-féle remix, azt vetítette előre, hogy valami különleges produkcióra számíthatunk. Ehhez képest kaptunk egy teljesen eseménytelen, rosszul szóló tuctuc-mixet.

A ma 15 éves Peace CD két verzióban jelent meg: egy kétszámos és egy Remixes verzióban. A kétszámoson a Peace Single verziója mellett a PEACE (SIXTOES REMIX) volt a másik dal. Csalóka az elnevezés, hiszen nem igazán remixről van szó, hanem szinte teljesen újrahangszereli a Sixtoes formáció a Sounds Of The Universe kislemezes dalát, amelyből így talán még jobban is kitűnik a slágerfaktor. A saját bevallásuk szerint "filmzenékhez való folkzenét" játszó zenekar 2009 és 2011 között a Peace mellett olyan DM dalokat is újraértelmezett, mint a Come Back, a Jezebel, vagy éppen a The Sinner In Me.

 A PEACE (REMIXES) CD-n szintén szerepelt a Peace single verziója (ki tudja, miért), majd pedig a Peace remixei következtek. Elsőként itt a veretős-himnikus PEACE (HERVÉ'S 'WAREHOUSE FREQUENCIES' MIX), amely a brit DJ és producer, Joshua Harvey (azaz Hervé) munkája. Olyasmi érzetem van a remixet hallva, mintha a dal himnikusságát keverte volna a Playing The Angel korszak kemény, sötét, harsány remixhangzásával.

A következő remix a 15 éve megjelenő Peace kislemezről a PEACE (SANDER VAN DOORN REMIX). A holland DJ, Sander Ketelaars mixe minimalista megközelítéssel kezdődik, majd himnikus hangvételűvé vált át, azaz elég jól kihasználja a dalban rejlő potenciált.

 A következő remixünk a PEACE (THE JAPANESE POPSTARS REMIX). A korszak népszerű északír elektronikus triója egy erőteljes, harsány átdolgozást készített a Peace-ből.

A következő mix a PEACE (SID LE ROCK REMIX), ami a kanadai elektronikus zenei producer, Sheldon Thompson minimalista, finom zajokkal telezsúfolt, elég izgalmas átdolgozása a Sounds Of The Universe rövid életű slágeréből.

A Peace (Remixes) CD utolsó remixe a PEACE (JUSTUS KÖHNCKE EXTENDED DISCO CLUB VOCAL REMIX). A remix készítője a veterán Justus Kühncke - aki két különböző remixet is készített a kiadványra, lásd később - valószínűleg a régi diszkóhangulatot próbálta felidézni az átdolgozásával, és nem is kellemetlen a mixe, de éppenséggel eseménydúsnak sem nevezhető.

Amint említettem, a Dreaming Of Me mellett a Peace az egyetlen kislemez, amelyhez nem jelent meg 12’ kislemez. Létezett viszont egy Peace (Club Promo), amelyből volt vinyl változat is. Sőt, volt egy „vinyl-only“ remix is, mégpedig a PEACE (BEN KLOCK REMIX). (Ez a verzió letölthető verzióban is elérhető volt azért, nemcsak rejtett vinyleken). A nagynevű minimál-micro-house DJ egy elég eseménytelen, és kissé túl hosszú mixet készített a Sounds Of The Universe második kislemezes dalából.

Egy újabb, csak Peace Club promo kiadványon fellelhető mix a PEACE (PAN/TONE REMIX), ami szokatlan módon ugyanannak a Sid Le Rock-nak (azaz Sheldon Thompsonnak) a remixe, aki már készített egy remixet a Peace-hez. Egy maxihoz kétszer ugyanaz a remixelő, ráadásul más néven, és két külön remixszel - valószínűleg példa nélküli álló eset a Depeche Mode diszkográfiájában! A Pan/Tone remix egy nagyon elektronikus átdolgozás, mormogó alapokon, fürgén emelkedő szintihangokkal.

Újra egy ismétlő a Peace kiadványon: a szintén Club promokon fellelhető PEACE (THE EXPLODING PLASTIC INEVITABLE JK DISCO DUB) nemcsak ugyanahhoz a remixelőhöz fűződik, mint Justus Köhncke Extended Disco Club Vocal Remix), hanem még igencsak hasonlít is rá. Itt is a régi diszkóhangulat próbál előkeveredni a négynegyedek fogságából.

A ma 15 éves PEACE szerintem koncerteken sem működött, főleg, hogy Dave minden alkalommal énekeltetni akarta a közönséget, de erre ritkán volt vevő a rajongótábor. Nagyjából az albumverziót adták elő, némiképp hosszabb véggel. A Tour Of The Universe első szakaszában játszották, aztán az észak-amerikai turnészakaszra elfelejtették, minden bizonnyal örökre. Peter Too, a Home Fórum adminja némi meglepetésre azt szellőztette meg, hogy a dalt Dave akarta a turnén a setlistben tartani, de Martin és Andy leszavazta azt (ez meglepő, főleg annak a fényében, hogy Martin pár hónappal korábban még a saját egyik kedvenc dalának nevezte a Peace-t). Nézzük a dal felvételét a 2009-es prágai koncertről:

Még egy jubileum estére: ma 15 éve Frankfurtban folytatódott a Tour Of The Universe koncertsorozata. Íme a koncert teljes felvétele:

30 éve Clevelandben lépett fel a Depeche Mode. Az Exotic Tour koncertjén volt egy kis gond a Behind The Wheel „backing tape“-jével, ez hallható is a felvételen. Daryl Bamonte pedig ezt írta a Devotional Tour Diaryba: „Sajnálom, de nem tudtam ellenállni, hogy ne kelepeljem végig egy légkondicionáló csövén Alan dobverőit a színpadhoz vezető úton. Aztán persze azt tettettem, hogy eltévedtem, így amikor Dave megragadta a mikforont, és beleüvöltötte, hogy „Jó estét, Cleveland!“, már alig lehetett bírni velem. Tényleg mi vagyunk a Primal Tap, bocsánat, mármint a Spinal Tap...“

Itt a koncert teljes audio felvétele: