Ma 18 éve a Puskás Stadionban lépett fel a Depeche Mode! Ez az a koncert volt, ahol csak egy kicsit esett, és csak a harmadik-negyedik szám környékén - egy kifejezetten szép nyári este volt, olyan meglepetésdalokkal, mint a Judas, a Leave In Silence, vagy éppen a Photographic. Az előzenekar Yonderboi és a Placebo voltak. A TV2 egy rövid interjúval emlékezett meg a koncertről és meginterjúvolták a Placebo énekesét, Brian Molkot is. Íme:

35 éve jelent meg Martin első szólólemeze, a COUNTERFEIT E.P.! A hatszámos album feldolgozásokat tartalmaz, innen az elnevezés (Counterfeit=Hamisítvány, Utánzat). A lemez felvételei a Music For The Masses album turnéja után rögzítették, Rico Conning társ-producer társaságában. Noha a kiadvány címében az „e.p.“ betűk szerepelnek, a Mute Records album katalógusszámot adott a lemeznek (STUMM67).

A lemez első dala egy Joe Crow dal feldolgozása, a COMPULSION! A csaknem 5 és fél perces alkotás nagyon kellemes hallgatnivaló, édes-bús dallamvezetésével, erőteljes dobjaival, zongorajátékával, és Martin angyali hangjával. Ugyanakkor az egész lemezre igaz, hogy szólólemeznek kiváló, de a Depeche Mode ekkortájt kiadott lemezeire ez a hangzás elég halvány lenne - hiányzik Alan Wilder zsenialitása! Ezzel együtt ez egy nagyon bájos, táncolható dal, amelynek számomra az a csúcspontja, amikor Martin saját magára vokálozik. Meglepően hosszú dal, csaknem 5 és fél percig tart, talán a végében már nincs ennyi „kraft“.

 A Compulsion eredetiben így hangzott, 1982-ben, Joe Crow előadásában:  

A Counterfeit E.P. második dala az IN A MANNER OF SPEAKING, ami a legendás new-wave együttes, a Tuxedomoon szerzeménye. A Martin-féle verzió megjelent promóciós kislemezen Franciaországban és Németországban is. Martin verziója sötét, bánatos alkotás, engem hangulatában és kissé hangszerelésében is a Camouflage első lemezének a második felére emlékeztet. Amikor Martin prózában kezdi mondani a dalszövege, az nekem behoz a dalba egy meglepően country-szerű fordulatot.

Így hangzott a Tuxedomoon-féle In A Manner Of Speaking, 1985-ből:

Az In A Manner Of Speaking után egy újabb borongós, lassú dal jön a ma 35 éve megjelent Martin szólólemezen, a Counterfeit EP-n. A SMILE IN THE CROWD érdekes és igen erőteljes dobokkal indít, majd finoman csilingelő hangokkal és éteri szintihangokkal próbálja egyensúlyozni a sötét hangulatot. Az édes-bús, „Camouflage-os“ szintihangszín ebben a dalban is megjelenik. A dal vég felé a refrénben a dal címének suttogva kimondása (a fő vokál mellett) kifejezetten emlékezetes.

Itt pedig az eredeti Smile In The Crowd, a The Durutti Column előadásában, 1983-ból:

A Counterfeit E.P. legtempósabb dala a GONE következik, szívünkhöz közel álló fanvideóval! Rengeteg bakancs, felnyírt haj és hangszóró a klipben. A zene pedig agresszív, furcsán szaggatott, és valahogy az újabb kori DM-et juttatja az eszembe.

Fura módon pont ehhez a posztpunk-dalhoz nem nyúlt annyira Martin: itt az eredeti Gone, a The Comsat Angels előadásában, 1981-ből!

 Talán a leghíresebb dal a Counterfeit E.P.-ről a NEVER TURN YOUR BACK ON MOTHER EARTH. Eleve a legendás Sparks a leghíresebb "eredeti előadó" a feldolgozáslemezen, de ráadásul a dal még Depeche Mode-hanghordozón is megjelent, mégpedig a BONG magazin 1987-es karácsonyi számában (más verzióban, mint ami később rákerült Martin szólólemezére!). Ez a verzió csodálatos, felemelő, már-már gospeles hatású: a lassú indulás később tempós kiteljesedésbe megy át.

Itt pedig az eredeti, glamrockos verzió: színpadon a Sparks, az évszám 1974!

A ma 30 éves Counterfeit E.P. utolsó dala egy tradicionális dal feldolgozása: ez a MOTHERLESS CHILD! Egy hangulatos fanvideóval idézzük meg Martin sejtelmes átdolgozását.

A Motherless Child egy tradicionális dal (akárcsak a Counterfeit 2 nyitódala, az In My Time Of Dying), így csak feldolgozásai vannak, az eredetije a múlt homályába vész. A dal egy gospeles feldolgozásával búcsúzunk, az előadő a Sweet Honey In The Rock formáció. "Ha ilyen az angyalok hangja, akkor többé már nem félek" - szól az egyik komment a videó alatt. Egyetértek!

 A Counterfeit társproducere Rico Conning, aki olyan nehezebben befogadható mixek készítője, mint a Black Celebration (black tulip mix), az A Question Of Time (new town remix), vagy éppen a Strangelove (Blind mix). 2015-ben egy vele készült interjúból derült ki, hogy a Beatles-től a Hey Bulldog, valamint a végül „valahogy az internetre kikerülő“ Billy Joe Royal-feldolgozás, a Down In The Boondocks is majdnem felkerült a lemezre. A Beatles-verzió nem készült el, a Down In The Boondocks esetében pedig a következő történt (idézek az interjúból: „Azt hittük, hogy nagyszerű, amíg Fletch be nem nézett a stúdióba, és azt mondta a dalra, hogy „úgy hangzik, mint Dave Edmunds”, amivel meg is ölte a dalt, így hagytuk a fenébe“. Nézzük, hogy dolgozta fel a Down In The Boondocks-ot Martin!

 Ez pedig a Billy Joe Royal-féle eredeti Down In The Boondocks:

Gondolhatnánk, hogy nem szerepelt koncerten dal a ma 35 éves Counterfeit-ről, de nem is tévedhetnénk nagyobbat. Sőt, a Never Turn Your Back On Mother Earth-et a Depeche Mode koncertjein is néhányszor előadta Martin, az 1988-as Music For The Masses Tour utolsó, japán, és észak-amerikai szakaszán. A Depeche Mode koncertjein zongorával és kísérteties szintivel kísérték Martint, aki ekkor első ízben adott elő feldolgozást Depeche Mode koncerten. Alan „never turn your back!“ vokálja is tetszetős! Következzék most a dal a 1988 május 18-ai minneapolisi koncertről, ahol Martin be is jelenti a dal előadása után, hogy „ez egy Sparks dal!“

A Never Turn Your Back On Mother Earth 21 éve, Martin szólóturnéján is minden este felcsendült, szintén zongorás verzióban, tulajdonképpen szinte pont ugyanúgy, mint 15 évvel korábban, a Music For The Masses Touron - csak most a „never turn your back“ vokált nem Alan, hanem Peter Gordeno énekelte.

Új Humanist-Dave Gahan együttműködés a 4 évvel ezelőtti Shock Collar után! Az új dal címe BROTHER. Emlékezetes, hogy a Memento Mori Touron a Humanist előzenekara volt a Depeche Mode-nak. Rob Marshall bandájának a nagylemeze, az On The Edge Of A Lost And Lonely World kissé szokatlan időpontban, nyár közepén, július 26-án jelenik meg.

Ma 33 éve jelent meg egy Nitzer Ebb EP, AS IS címmel. A négy remixet tartalmazó kiadvány igazi Mute-allstars gárdát vonultatott fel, hiszen a mixeket újragondolók között szerepelt Flood, Barry Adamson és Paul Kendall is. A COME ALIVE című dalt pedig nem más mixelte, mint Alan Wilder, aki az ugyanebben az évben megjelent Ebbhead című Nitzer Ebb-lemez producere is volt.

15 éve Berlinben lépett fel a Depeche Mode - ez volt a lipcsei visszatérés után a második koncertjük. Erről bővebben már 5 éve írtam, itt elolvasható a cikk.

Most annyival egészíteném ki, hogy ekkortájt majdnem az összes koncertet rögzítették, és a Live Here Now kiadó gondozásában dupla CD-ken ki is adták őket. Ez volt a második, és egyben az utolsó turné, ahol ilyen kiadványokat meg lehetett vásárolni, azaz ez még a "nullás évek" kiadványbőséges korszaka volt. Ekkortájt szinte talán túl soknak is tűnt minden egyes koncertről live CD-t megjelentetni, de ezek a lemezek azóta is jó áron forognak a használt CD piacon, ráadásul az is növeli az értéküket, hogy máig nem kerültek fel a streaming szolgáltatók kínálatába. Személy szerint kifejezetten kedvelem ezeket a kiadványokat, nagyon sok apró geg, finomság hallható rajtuk, amikre jóval kevesebb figyelem fordulna, ha csak simán valami rossz minőségű, letölthető mp3-at hallgatnánk a koncertről.

A Tour Of The Universe hivatalos videóblogjában - mert ilyen is volt ekkortájt - a Live Here Now egyik munkatársa beszél a koncertlemezek felvételéről.

A Depeche Mode újkori történelmének számomra legfelemelőbb pillanata ma 15 éve történt Lipcsében, a Zentralstadionban. Dave Gahan ugyanis kevesebb, mint 1 hónap kényszerpihenő után újra színpadra állt, azaz folytatódott a Tour Of The Universe! A rákbetegséggek küzdő Dave formája - érthető módon - még elég visszafogott ezeken a „visszatérő“ fellépéséken. Az az üdvrivalgás, amit az In Chains első énekhangjainál kap Dave, az számomra minden alkalommal hátborzongatóan megható: és szerencsére ez hivatalos koncertlemezen is hallható, hiszen ennek a koncertnek a felvételéről is készült egy dupla Live Here Now CD kiadvány. Itt a teljes koncertfelvétel:

A Tour Of The Universe turnéblog finoman szólva sem érzelgősködte el Dave visszatérését.

"Lipcsében, a Zentralstadionban ülök és élvezem azt a kicsi napfényt, ami végre áttört a felhőkön. Szinte megállás nélkül esik azóta, hogy tegnap megérkeztünk. Reméljük az időjárás megjavul a holnapi koncertre.

Majdnem pontosan 24 órája érkeztünk, a színpad majdnem teljesen elkészült. Ahogy korábban írtam, ez egy mérnöki csoda - egy gigantikus kirakós. 30 fős csapat 3 napig építette - és ez csak a színpad maga. A fények, a projektorok és minden más csak ezután jön. Nagyon sok minden történik egy időben és nehéz lépést tartani az eseményekkel.

Az egész tegnapi napot és a mai reggelt fotózással és videózással töltöttem az építkezésről.

Random észrevétel: éppen most, amikor írok, a bal oldali hangszórócsokor felemelkedett és a jobboldali videókivetítő is éppen a helyére került. Hamarosan jövök még egyéb megfigyelésekkel."

Itt a Tour Of The Universe videoblog (mert ilyen is volt ekkortájt) felvétele az előkészületekről:

Még egy videó a koncert előkészületeiből! A dobok mögött Christian Eigner

Ez a koncert volt az, ahol az In Sympathy-t a Policy Of Truth-ra cserélték. Ez a csere máig sokak számára nehezen emészthető volt, hiszen az In Sympathy egész jól szólt a turné első két állomásán (Luxembourg, Tel-Aviv), a Policy-t pedig elég sokat hallhattuk már DM turnén... Mindenesetre ekkor égett rá a Policy Of Truth-ra az „örök cseredal“ kifejezés. Ugyanakkor állítólag már Athénban, az elmaradt koncertek cseréltek volna (az athéni setlist képe alapján).

A Tour Of The Universe turnéblogot ekkortájt May alias „MM”, Peter alias „PeterToo”, Peter Harper alias „Big Pete” és Daniel Barassi (a depechemode.com webmestere) készítették, és ezek a bejegyzések (képekkel együtt) máig elérhetőek a Depeche Mode hivatalos oldalán. A lipcsei koncertről két bejegyzés is született, ez és ez.

Erről a koncertről így írtak, sajátos, és bosszantó módon meg sem említve Dave betegségét és az ebből való csodálatos visszatérést:

"Nagyszerű volt tegnap újra látni a bandát színpadon Lipcsében. Mindenki remek hangulatban volt a hangpróba alatt, viccelődtek, nevettek, jó hangulatban voltak.

A koncert egyszerűen fatasztikus volt. A közönség reakciója szinte érezhető volt, és az együttes csúcsformában volt. Policy Of Truth elsőként csendült fel a turnén, az In Sympathy helyén.

Az együttes egyenesen Berlinbe ment a koncert után, és hamarosan a személyzet is követi őket"

13 éve jelent meg a Depeche Mode második és mindmáig utolsó remixlemeze, a REMIXES 2: 81-11! Itt a kiadvány teljes tartalma (beleértve a csak digitálisan letölthető anyagokat is):

Az 1994-es Exotic/US Summer Tour egy nevezetes koncertje zajlott éppen ma 30 éve, Biloxiban. Az USA déli partján, New Orleans környékében található településen lezajlott koncertről az Exotic Tour egyik legjobb minőségű bootleg CD-je készült, Darkest Feelings címmel.

Daryl Bamonte az Exotic Tour Diary-ban egy meglepő incidensről számol be: "Duffy a Primal Scream-ből annyit ivott, hogy végül sikerült jól felbőszítenie Dave-et. Hogy a The Scream és a The Mode egymásnak ment-e? Dehogyis. A Primals a saját módszerével szolgáltatott igazságot: megragadták Duffy-t és még a szart is kirúgdalták belőle".

Íme a koncert teljes felvétele!

Ma 18 éve jelent meg a Playing The Angel album utolsó kislemeze, a dupla A oldalas JOHN THE REVELATOR/LILIAN maxi!