9 éve jelent meg Dave Gahan és a Soulsavers messze legpörgősebb közös produkciója, az ALL OF THIS AND NOTHING!
9 éve jelent meg Dave Gahan és a Soulsavers messze legpörgősebb közös produkciója, az ALL OF THIS AND NOTHING!
Ma 15 éve ért véget az észak-amerikai turnészakasz a Tour Of The Universe-en. A zenekar Floridában, Fort Lauderdale-ben lépett fel. A turnéblog így írt:
"Az utolsó 2 előadásunk gyorsan lement. Talán egyrészt amiatt is, hogy mivel hetekig úton voltunk, már közeledett a turnészakasz vége, és arról álmodoztunk, milyen érzés lesz újra a saját ágyunkban aludni. A másik ok talán annak köszönhető, hogy a Tampában és a Ft. Lauderdale-ben a koncertek talán a két legjobb volt a turnén. A viharos időjárás, a brutális mennydörgés és a repülőgépes nehézségek ellenére, amelyek miatt (nagyon) későn érkeztünk meg a koncert helyszínére Ft. Lauderdale-ben, az amerikai szakasz nem is zárulhatott volna jobban!
A tampai Ford Amphitheatre és a Bank Atlantic Center Ft. Lauderdale-ben zsúfolásig megtelt lelkes rajongókkal, akik alig várták, hogy elcsípjék a Mode amerikai turnéjának utolsó néhány koncertjének egyikét. És mi lehetne jobb helyszíne a turné befejezésének, mint a napsütötte Florida?"
Itt a koncertet nyitó In Chains:
15 éve Atlantában járt a Tour Of The Universe. Erről a koncertről is van hivatalos Live Here Now kiadvány.
A turnéblog így számolt be:
"Amikor földet értünk a Georgia állambeli Atlantában (készen állva az amerikai turnészakasz egy újabb látványos állomására) csak arra tudtam gondolni: „Milyen messze van a Coca Cola központja a helyszíntől?”. Életre szóló diétás kóla-ellátásról álmodoztam, ami teljesen eluralta a képzeletemet.
Az Aaron's Amphitheatre at Lakewoodban játszottunk Atlanta belvárosában, Georgia államban, közel 10.000 ember előtt - a turnéhoz képest bensőséges ez a létszám, de pont ezért volt ez az egyik legemlékezetesebb koncert, amit valaha láttam. Nem is tudom leírni a túláradó déli rajongótábort, akik lelkesen fogadták a Mode-ot tegnap este; azt hiszem, a koncert intimitása az emberek intimitásából következett. A déli vendégszeretet és báj, mint kiderült, nem mítosz. Ragyogó mosolyok és lelkes tombolás jellemezte a közönséget, ami összességében egy nagyon kedves estét eredményezett.
Bájos? Kedves? Nem éppen azok a szavak, amelyekkel egy rockkoncertet jellemezhetnénk, de mit mondhatnék? A dél-kaliforniai lány most teljesen el van ragadtatva."
Itt pedig az In Chains a koncertről:
15 éve Dallasban járt a Depeche Mode. Itt - a turné során először - eljátszották a Judas-t, de nem teljesen sikerült, a legelején elrontotta Martin a dalt. Szabadkozott is, hogy "'elnézést, csak egyszer próbáltuk el a dalt". Peter Gordeno gyönyörű szinti-aláfestése aztán emlékezetessé varázsolta ezt a dalt is. Az egész hajcihő egy az egyben rajta van a koncertről megjelent hivatalos kiadványon, a Live In Dallas című Live Here Now CD-n.
A turnéblog persze nem erről írt, hanem ismét általánosságokat:
"Texas jó volt hozzánk. Szeletelt steak. Barbeque.Kiváló közönség. Váratlanul kevés sivatag (meglepő módon az állam kevesebb mint 10%-a sivatag). Azt hiszem, áldozatul estem az USA második legnagyobb államáról alkotott romantikus elképzelésnek - mindenesetre függetlenül el voltam bűvölve.
A tömeg Dallasban és Houstonban is fergeteges társaság volt; a Mode legelkötelezettebb rajongóinak lelkes közönsége. Minden egyes dalszöveg szinte minden egyes ember ajkán ott lógott a tömegben. Mindkét helyszínen (a dallasi Superpages és a houstoni Woodlands Pavilion) erős izgalom járta át a közönséget. Lehet, hogy a rekkenő hőség és a páratartalom miatt, de szinte biztos vagyok benne, hogy azért, mert kedvenc fiaink újabb lehengerlő előadását láthatták."
Itt a teljes koncertfelvétel:
Itt pedig külön a Judas bakija:
A 35 éves Personal Jesus megjelenése óta minden egyes Depeche Mode turnéfellépésen felcsendül, és még a szólótagok produkcióiban is fel-feltűnik néha. DM koncerteken mindig a koncert második felében, gyakran a ráadásban hallható, mostanában egyre gyakrabban koncertzáró dal. A Personal Jesus koncerten kiválóan működő dal: noha valószínűleg sokan el tudnánk nélküle képzelni egy-egy DM fellépést, mégis mindig óriási bulihangulatot csinál.
Nézzük a koncertverziókat! A World Violation Touron a Personal Jesus a főprogramot záró dal volt. Dobokkal és a huhogással kezdődik ez a verzió, majd mindössze szórványosan használt dobokkal jön a gitár és az első versszak. A "tombolós-ugrálós" részt meghozó jellegzetes, ügető dobalap az első "reach out and touch faith!" kiáltás után érkezik csak. Fontos, hogy az albumverziót játsszák, a Pump mixből átvett "I'm not crazy anymore" és "The Lord Jesus Christ himself" sample-ekkel, hatásvadász belegitározgatásokkal Martin-részéről. Összességében elmondható, hogy a későbbi koncertverziók is nagyjából erre a változatra épülnek. Ami itt szokatlan, hogy a "faith" szó a sorok végén néha visszhangosítva szól, és persze már itt van a klasszikus közönségénekeltetős rész is a végén. És persze ez az egyetlen nem dobos által kísért változata a dalnak. Így szólt a dal 1990-ben, Frankfurtban:
A Personal Jesus a Devotional Touron a ráadás első dala volt, különlegessége pedig az volt, hogy Alan Wilder ült a dobok mögött. Ezt a verziót jól ismerjük a Devotional videóból, főleg Dave "oooh yeah!" felkiáltása maradhat meg az emlékezetünkben. Itt kezdődik azonban egy érdekes, visszatérő geg a dalban: a huhogós középrész után és a második versszak előtt Martin egy ereszkedő gitárdallamot játszik. Ez azóta is minden turnén megvan, ráadásul mindig egy kicsit másképpen játssza ezt a dallamot. A Devotional verzió tehát jó, de szerkezetében ez szinte ugyanaz, mint a World Violation Touros változat, élő dobok ide, vagy oda.
A Personal Jesus 1994-re, az Exotic Tour-ra visszakerült a főprogram utolsó dalának. Ennek a verziónak a furcsasága, hogy Martin ezúttal torzított gitárokon játssza a fődallamot. Emellett is néha kicsit eltér a dallamtól, már-már bluesos hangulatot teremtve. Ezt leszámítva itt is a World Violation Tourról és Devotionalról jól ismert változatot halljuk.Így szólt a dal 30 éve, 1994 nyarán, Biloxiból:
A The Singles Touron is a főprogram végefelé játszották a Personal Jesus-t, ezúttal felcserélve az Enjoy The Silence-szel. A verzió különlegessége, hogy nem egyből a dobokkal és a huhogással kezd, hanem egy csörgőszerű hanggal, csak ezután jön az előző turnékról átmentett változat (2009-ig ez a "csörgős" változat lesz a Personal Jesus kezdése a DM koncerteken). Martin az Exotic Tour torzított gitáros változata után most visszatért az akusztikus gitárhoz és az ereszkedő gitárjátéka a második versszak előtt ezúttal gyorsabb, nem olyan lépegetős, mint a korábbi koncerteken. Így szólt a dal a jól ismert kölni MTV fellépésen:
A Personal Jesus 2001-ben az Exciter Touron ismét a főprogram utolsó dalaként csendült fel. Ez ugyanaz, mint a The Singles Touros változat, viszont mintha erősebbek lennének a dobok. A végén a gitárjátékkal kísért vokalistalányokkal közös ugrálás annyira tetszik, hogy - minden különösebb egyéb indok nélkül - ezt a verziót tartom a kedvenc Personal Jesus koncertváltozatomnak.
2023-ban megkérdezték Dave-et és Martin-t, hogy ha ki kellene választani egyet a Personal Jesus és az Enjoy The Silence közül, amit nem játszhatnak koncerten, akkor melyiket választanák. Dave először megpróbált kitérő választ adni ("Esetleg a Just Can't Get Enough?"), de aztán nem meglepő módon Dave inkább a Personal Jesus-t, Martin pedig inkább az Enjoy The Silence-et tartaná a setlistben. Ez már csak azért sem meglepetés, mert 2003-ban, mikor mindketten szólóturnéztak, akkor Martin nem játszotta a Personal Jesus-t, Dave viszont minden egyes Paper Monsters Tour fellépésén játszotta a dalt. Nem meglepő módon ez egy 2003-as Dave&zenekara hangzásába jól illeszkedő, felpörgetett változat volt, a DM koncertről jól ismert sample-ek nélkül. Így szólt a dal a Live Monsters DVD-n:
A Touring The Angel-en a Personal Jesus a főprogram utolsó előtti dala volt. A "második versszak előtti ereszkedő gitárjáték" ezúttal is kicsit máshogy szólt, emellett pedig plusz gitárjáték és erőteljes hangzású szintieffektek színesítették ezt a változatot. A dal végéhez pedig - a turné második felétől csak! - biggyesztettek egy plusz részt, lassú gitárjátékkal és Dave velőtrázó üvöltésével. Így hangzott a dal 2006 nyarán, a németországi Rock Am Ring fellépésen:
A Personal Jesus a Tour Of The Universe-re a második ráadásba költözött: egy ideig ez volt az utolsó előtti dal a koncerteken, majd pedig a turné második felében - koncerttörténelme során először - utolsóként játszották el a dalt. A Tour Of The Universe verzió eltért a korábbiaktól, elkezdték "húzni" a dal hosszát. Gyors gitárjáték után egy lassú gitáros rész következett (még dobok és "huhogás" nélkül), amely alatt Dave és Martin együtt énekelte a "your own personal Jesus" részt. Majd pedig jött a "huhogós" rész, és csak utána jött a "reach out and touch faith!", és ezután indult be a dob és a "szokásos" verzió. A minden turnén más, második versszak előtti ereszkedő gitárdallam ezúttal torzítottabban és kicsit máshogyan szól. Az instrumentális középrészbe Martin még a korábbiaknál is határozottabban gitározik bele, majd Christian dobdübörgető percei következnek. A közönségénekeltető résznél is megjelenik Martin gitárjátéka, a dal lezárása során pedig már határozott dallamokat játszik a dalszerző.
A Personal Jesust nemcsak Dave, hanem Alan is játszotta a szólóturnéja során! Igaz, csak a turné második felében, de bizony például a Szikra Moziban ezzel a dallal zárult a fellépése! Ez a verzió a 2006-os Boys Noize remixre épül, közben pedig az Edge To Life című Recoil dal részletei is hallhatóak benne. A szikár, húzós elektronikus verzió felett jó érzés volt hallani Dave hangját és Alan biztatását! Így szólt a dal 2010-ben, Chicagoban:
A Delta Machine Tour-ra visszatért a főprogramba a Personal Jesus; a turné első felében a főprogram utolsó előtti dala volt, majd a második felében az utolsó. Ez a leghosszabb Personal Jesus-koncertváltozata a zenekarnak. Hosszan kitartott, mormogó, sejtelmes hangokkal kezdődik, majd néhány lassan kibontakozó gitárhang (és Dave mennydörgésszerű dobszólója) sejteti, hogy melyik dal következik. Csak másfél perc eltertével jön a jellegzetes gitárjáték, nagyon-nagyon lassan, Christian izgalmas dobjátéka által kísérve. A "huhogás" és az első "reach out and touch faith", azaz tulajdonképpen maga a dal csak 3 és fél perc elteltével (!) kezdődik. Innentől nagjyából "szokványos" verziót hallhatunk, már Christian egyre jobban fickándozik a dobok mögött, néha cinekkel játszik, néha beledübörög pár plusz ütemet a dalba. Martin viszont valamivel kevesebbet gitározik ezúttal, mint a Tour Of The Universe alkalmával. Fontos, hogy a turné elején még nem nyújtották el ennyire a dalt, de a vége felép már több, mint 8 és fél perces Personal Jesus verziókat élvezhettük. 2014-ben Madridban így hangzott a dal:
A Global Spirit Touron sokáig koncertzáró dal volt a Personal Jesus, majd előrevették a főprogramba, hogy aztán a turnét mégis a ráadásban, a koncertek utolsó előtti dalaként végezze. Ez ismét egy kompaktabb változata volt a dalnak. Elhagyták az előző két turné hosszas instrumentális bevezetését, ismét a huhogással kezdődött ez a változat, ezt leszámítva nagyjából ismerős változatot hallhatuk (Martin turnéról turnéra máshogy játszott ereszkedő gitárjátékát a második versszak előtt Dave már szabályosan fel is konferálja: "Martin!"). A dal végén Martin kitartotta a "faith!" szócskát, majd pedig bejött még egy szokatlan "The Lord Jesus Christ himself!" sample is. Így hangzott a dal azon a gyönyörű, esős napon Sopronban:
Dave a második szólóturnéján (a Soulsavers-szel közös 2015-ös Angels&Ghosts turnén) nem játszotta a Personal Jesus-t, de a 2021-es, szintén a Soulsavers-szel közös Imposter Touron már felcsendült a Depeche Mode klasszikusa. Enyhén vészjósló, lassú kezdés után következik egy, a DM-hez képest elég vértelen változat a Soulsavers zenészeitől. Természetesen a DM sample hangok, a huhogás, és a közönségénekeltetős rész hiányzik ebből a változatból - ezt a verziót a háttérben megbúvó Hammond-orgona teszi emlékezetessé. Így szólt a dal 2021 telén, Berlinben:
És végül így szólt a legutolsó, Memento Mori Touron a Personal Jesus. Kicsit ismét máshogy játszották, torzított gitárral kezdődött (tehát nem csörgőhangokkal, vagy huhogással, vagy hosszas instrumentális betéttel, mint korábban: némiképp a Tour Of The Universe-verzióra emlékeztetően). A huhogós rész elindulásától pedig egyfajta Devotional Tour-ra emlékeztető változatot hallhattunk, a közepén a szokásos ereszkedő gitárjátéknál ismét "Martin!" felkonferálással. Az instrumentális középrésznél valami harmonikaszerű effekt jött, talán Peter Gordenotól? Aztán a dal végén a közönségénekeltetés és a már-már bluesos lezárás a "szokásos" - ezután pedig nem volt az előző turnén bejátszott "The Lord Jesus Christ himself!" sample sem. Így szólt a dal a tavalyi Primavera Sound fesztiválon, Barcelonában:
A Personal Jesus talán a legtöbbet feldolgozott dal a DM történelmében. Néhányat nézzünk ezek közül! Elsőként itt van Johnny Cash feldolgozása. A countrysztár így nyilatkozott a dalról 2002-ben, a feldolgozás elkészítésének időpontjában: "Ez egy nagyon szép bibliai dal, talán a legevangélikusabb gospel dal, amit valaha felvettem, bár nem tudom, hogy a szerző annak szánta-e, de ez az. Ebben találsz vigaszt, tanácsot, vállat, amire támaszkodhatsz, kezet, amibe belekapaszkodhatsz a Személyes Jézusodba.
Marilyn Manson-t a Personal Jesus vallásos vetülete másképpen ragadta meg, mint Johnny Cash-t:
Itt a Def Leppard feldolgozása:
Itt pedig Nina Hagen feldolgozása:
Számomra különösen kedves emlék az, hogy a Grand Theft Auto: San Andreas videójáték egyik fiktív amerikai rádióállomáson, a Radio X-en is felcsendül a ma 35 éves Personal Jesus. A műsorvezető, Sage (Jodie Shawback hangján) kétféleképpen is kommentálja a dalt. Először azt mondja, hogy "A Mode következik. 'Personal Jesus'. Hihetetlen. Találtam egyet - és azt hiszem, én vagyok az.”. Másodszor pedig - ahogy ebben a videóban hallható is - a dal végén fűzi hozzá az alábbiakat: "A Depeche Mode-dal egyszerűen nem lehet vitába szállni. Egyszerűen lehetetlen. Próbáltam, éjszakákat, és hosszú órákat töltöttem ezzel. Nem tudod megcsinálni. Azt akartam, hogy David Gahan beköltözzön a házamba - ő pedig azt mondta, hogy 'Nem'.”
David így írt a ma jubiláló kislemezről:
"Ma már annyira szokványos a gitár a modern Depeche Mode hangzásában, hogy szinte meglepőnek tűnik, ha Martin a billentyűs hangszerek mögött áll. Pedig a Personal Jesus megjelenéséig a gitár a Depeche Mode-ban vagy meglepetésszerű kíséret volt (Love In Itself), netán egy minta, amely kiemelkedően szerepelt egy dalban (Strangelove, Never Let Me Down Again), vagy egy meglehetősen visszafogott hangzású valami, amely inkább a dalok textúráját adta hozzá, mint bármi mást (Behind The Wheel, Nothing). A Personal Jesus vezetett be mindannyiunkat abba a fogalomba, hogy egy Depeche Mode-dalban a hangszer dominál, szóval nincs más hátra, minthogy belevessük magunkat a DM 1989-es új hangzásába.
A Personal Jesus Milánóban lett rögzítve Flood-dal, és ez volt a legelső dal, ami elkészült a Violator-höz. Anton Corbijn 1989 májusában készített néhány fotót a kislemezhez, szintén Milánóban. Még arra is találtak időt, hogy készítsenek néhány fotót egy 17 éves meztelen lánnyal, amit aztán a Spin magazinban (és a kislemez belsejében) használtak el. Ez volt Dave első "nézd, milyen kemény vagyok" fotója a Violator-érából. A fotózás után pedig elmentek a Almeírába, Spanyolországba, a Tabernas sivatagba, a Texas Hollywood Theme Park-ba, hogy leforgassák a videót az új dalhoz
A Personal Jesus-t Milánóban vették fel a Flooddal, és ez volt az első kész Violator szám. A kislemez artworkjéhez készült Anton Corbijn-fotózás (amelyről még lesz szó) szintén Milánóban zajlott 1989 májusában. Még arra is találtak időt, hogy készítsenek néhány olyan fotót, amin nem egy meztelen 17 éves szerepel, de itt készültek el Dave első "Nézzétek, milyen kemény vagyok" fotói is.
Szinte rögtön a fotózás után, 1989 júniusában a zenekar és Anton a spanyolországi Almeriában, a Tabernas sivatagban található Texas Hollywood Theme Parkba indult, hogy leforgassák a kislemezhez készült, egészen elképesztő klipet, kétségtelenül magukkal hozva a már betört cowboykalapokat is. Ha úgy szeretnél megemlékezni a Violator 30. születésnapjáról, ahogyan ezt a blog szívből támogatná, akkor újrajátszhatod a videót - a díszletet még mindig itt bérelheted ki (kattints ide és érintsd meg a hitet).
Amit sokat fogsz tőlem hallani ebben a hónapban, az az, hogy hihetetlen, hogy mennyire klappolt minden a Violator időszakában. Minden stimmelt, a banda, a zene, Anton hozzáadott imidzse, a World Violation Tour monumentalitása, és az se titok, hogy a banda sose nézett ki coolabban. A szemcsés témájú videók, amiket Anton a Music For The Masses korszakban kezdett el, folytatódott ebben az időszakban is. Ne felejtsük el, hogy mindössze 4 évvel vagyunk később az It's Called A Heart napsütötte pojácáitól. A Personal Jesus videó egy mestermű, egy ikonikus Depeche Mode pillanat, amely egyszerre hangulatos és komoly, ugyanakkor mégis szórakoztató, főleg, mikor a ló fenekét mutatják a "lélegző/huhogó" sample-nél. De Fletchet a hintalovon sem érdemes kihagyni (és ha egyszer lenne szerencsém megkérdezni Martint a dalszerzéseivel kapcsolatban, akkor az első 5000 kérdésben tuti benne lenne az, hogy "mi volt ez a lélegző/huhogó dolog a Personal Jesus-ben? Honnan jött ez?"
A Personal Jesus videójával a tarsolyban folytatódtak a Violator felvételei. Fontos tudni, hogy ekkor még a 101 promóciója zajlott (hiszen a koncertlemez csak ez év márciusában jelent meg), és Martin pedig éppen a szólólemezének készítésével volt elfoglalva (Counterfeit e.p.). 1989 egy hihetetlenül zsúfolt év volt az együttes számára, és úgy tűnik, hogy ez volt az a pillanat, hogy a régi, szégyenlős, szintetizátoros, véletlenszerűen stadiontöltő Depeche Mode átváltott egy új, magabiztos, teljesen tudatosan stadionokat töltő zenekarrá. A különbség elég jól látható, ha megnézzük az Everything Counts (Live) videóját, majd utána a Personal Jesus-ét.
A kislemez egy érdekes promóciós kampány után 1989 augusztus 29.én jelent meg. A brit újságokban megjelent néhány hirdetés: "A saját személyes Jézusod", alatta pedig egy telefonszám. Amikor valaki tárcsázta a számot, ahelyett, hogy valaki megnyugtató hangját hallotta volna, helyette hallhatta az új Depeche Mode dalt."
És milyenek voltak a Personal Jesus visszajelzései? A pozitív viszont nem egy olyan szó, ami brit sajtóban gyakran társítottak a Depeche Mode-hoz. Ezek után, vajon mit gondoltak az új Depeche dalról, 1989-ben?
Az Aberdeen Evening News és a Nottingham Evening Post például megtagadta a tegnap említett "Your Own Personal Jesus" hirdetést az újságjaikban, azon az alapon, hogy ez bűncselekményhez vezethet. Mit is mondhatnánk: a promóciós munka elvégezve.
Az NME-ben Stuart Maconie és Martin Gilks írt kritikát az új kislemezekről. Martin ezt írta: "Nagyszerű, hogy nem tartják be a Radio One összes szabályát, hogy függetlenek maradjanak, és tök jó, hogy csinálják ezeket a furcsa felvételeket, de nem mondhatom, hogy kedvelem őket. Nem érdekelne, ha soha többé nem hallanám ezt a dalt. Annyira hideg és élettelen. Elismerem őket, de nekem semmit sem jelentenek".
Az érdeklődés hiánya természetesen nem akadályozta meg a Violator sikerét. Stuart Maconie valamivel pozitívabb volt: "A Depeche Mode bűnösen briliáns popdalokat csinál Istenről, halálról, őrült szexről és az elidegenedésről, és amennyire aggodalmaskodtam korábban, nem mondhatom, hogy rossz lenne az új dal. A Personal Jesus úgy hangzik, mint a The Glitter Band, valami intenzív személyes válságban"
A Smash Hits szeptember 20.-i száma tartalmazza a Personal Jesus dalszövegét, de kritikát egyáltalán nem ír a dalról.
A Record Mirror a hét kislemezének választja 1989 szeptember másodikán a dalt. Az újság cikkírója, Iestyn George ezt írja: "Basildon büszkesége kifosztja a múltat, bőrnadrágba öltözteti és ráadásnak egy Duane Eddys gitárriffet ad hozzá. Sosem gondoltam, hogy egy napon valami jót mondok a Depeche Mode-ról, úgyhogy ma személyes mérföldkőhöz érkeztem."
A Personal Jesus kislemez 1989 szeptember 9.-én érkezett a brit slágerlistára, a 25. helyre, aztán a következő héten a csúcspontot jelentő 13. helyre kapaszkodott fel. 9 hétig maradt a slágerlistán, így csúszva vissza: 13, 14, 19, 30, 43, 65, 75, és végül 86. Kissé furcsának tűnhet, hogy egy akkora dal, aminek ekkora a jelentősége a Depeche Mode életművén belül, robbanás helyett inkább valami nyöszörgéssel jött világra. Persze, a Personal Jesus eladását nem segítette a Top Of The Pops fellépésük sem (más fellépésük nem is volt). Ahogy a videón látható, Alan Dylanra, vagy Neil Youngra hajazó, harmonikaszerű dolgot visel, minden érthető ok nélkül.
Az együttes szerencsére figyelmen kívül hagyta a kritikákat, visszatért a munkához, és 1990-ben, év elején egy újabb, hasonlóan fontos dallal jött elő. El kell mondani, hogy az Enjoy The Silence kritikái egészen másmilyenek voltak. "
Ma 35 éve jelent meg a PERSONAL JESUS kislemez!
Két éles, tiszta szintihang (ami nem kerül elő többé a dalban), majd egy egyre közeledő, végül a fülünkbe robbanó Dave hang, ami aztán berúgja a kilencvenes éveket: "Reach out, and touch faith!" És máris elindul a kultikus gitárjáték, a jellegzetes dobalap, a cuppogó hatású "videójátékeffektek" és Dave "fémes", kissé torzítottnak tűnő éneke. Az első versszak alatt egy újabb "vadnyugatias" effekt érkezik, bár lehet, hogy a gitárt és az effektet is a klip miatt érezzük így? Az első versszakot dübörgő dobok és újabb "reach out and touch faith zárja". A második "your own personal Jesus" résznél új ütős- és (már megint "vadnyugatias") gitárhang érkezik, majd a második versszak előtti középrészben "huhogás" hallható, ami a klippel együtt szexuális felhangot kap. Jön a második versszak, ami ugyanaz, mint az első, illetve még rövidebb is, hiszen nincs benne a "take second best..." rész. Ezután pedig már csak a "your own personal Jesus" és a "reach out and touch faith" részek ismételgetése következik, a fokozó hatású, dübörgő dobbal kísérve. Van egy külön, koncerthatású "reach out!" bekiabálás is, majd a dal végén a meglepetés: az utolsó "reach out and touch faith" már nem fémes, hanem a régi "bársonyos" hangú Dave-et hozza a fülünkbe. Aztán jön egy, a dalhoz nem illő, némiképp áhítatos hatást keltő gitárjáték a végén. Nagyon szokatlan sláger: sem az első, sem az utolsó pár másodperce nem illeszkedik a többi részéhez; a dübörgő zene, és a kissé mániákusan ismételgetett szöveg mégis a DM egyik legnagyobb slágerévé tette a dalt.
Andy így beszélt a klipről:
Fletch: "Talán az első színes Anton Corbijn videóklip. Valószínűleg mi sarkaltuk Anton arra, hogy ezúttal színesben dolgozzon, és ne a megszokott fekete-fehérben. A 'Personal Jesus' az egyik legnépszerűbb videónk, a dal végül 'Violator' albumra került fel. A forgatási helyszín egy kis városka volt, ahol annak idején a spagetti western filmeket forgatták. A klipben számtalan ponton tetten érhető a humor. Valahol a végén van egy képkocka, amikor egy hintalovon ülök. A forgatás legvégére volt betervezve egy jelenet, amikor lovagolnom kellett volna. Ezzel szívattak legalábbis. Mivel nem tudok lovagolni -amit ezerszer elmondtam mindenkinek- ez a záró jelenet a forgatás egész ideje alatt félelemmel töltött el. Mindennek a végén persze kiderül, hogy egy hintalovat kellett megülnöm csupán, haha. A klip tökéletesen passzol a zenéhez, a hangulathoz. Szép lányok, fekete ruhák, és hát bordélyház hangulat. Anton sokszor elég merész dolgokat talál ki, de az bennük a jó, hogy rend szerint a megvalósítás mindig tökéletes, és talán még jobban is sikerült, mint ahogyan azt az elején elképzeljük. Ezért szeretjük igazából Antont, na meg azért, mert a megszokottnál kisebb filmes crew-al dolgozik. Korábban nagy filmes stábbal forgattunk, és üdítő volt, hogy Anton minimálban dolgozik, ami sokszor gyorsabb. A klip egyébként még a 'Violator' nagylemez felvételei közben készült, hiszen a kislemez jóval korábban megjelent. Az 'Enjoy The Silence' lett végül a 'Violator'-t beharangozó kislemez. A 'Personal Jesus' sikerében egyáltalán nem voltunk biztosak. Na, pont itt van a hintalovas jelenet... Jóval az album előtt adtuk ki, és volt ideje megnőni az emberekben. Tudtuk, hogy az 'Enjoy The Silence' kiváló sláger lesz a nagylemezhez, így nem izgultunk sokat a 'Personal Jesus' fogadtatása miatt. Ez amúgy egyike lett a legtöbbet játszott klipeknek az MTV történetében." (A fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
Dave Gahan: "Jóval-jóval az album megjelenése, és a 'Personal Jesus' rádióba kerülése előtt kiadtunk egy maxi lemezt. A kiadvány hatalmas siker lett, főként Amerikában. Több mint egy millió példányt kelt el belőle, ami igazán lélegzetelállító. Ma ez már elképzelhetetlen lenne. "
Flood (producer): "Volt egy nagy produkciós megbeszélés, mielőtt belekezdtünk volna a munkába. A megbeszélésen az együttes, jómagam és Daniel vett részt, hogy meghallgassuk Martin összes demóját. A 'Personal Jesus' messze kimagaslott a többi dal közül, mondhatni tökéletes üzenete miatt, mely szerint "újra itt a Depeche Mode, de nem úgy, ahogy azt megszokhattátok!" "
Dave Gahan: "A dal letette az alapjait annak a jövőnek, amelyről fogalmunk sem volt, hogy milyen lesz." (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak).
---
Martin 1998-ban: "Ez a szám gyakorlatilag az első közös munkánk Flooddal és Francois Kevorkiannal. Az eredmény hallatán nem voltuk biztosak az együttműködés sikerében... Magával a számmal meg voltuk elégedve, sőt még kislemezt is csináltunk belőle. De, hogy ekkora érdeklődésre tart majd számot, arról álmodni sem mertünk volna. Hogy a stúdióban hogyan vélekedtünk róla? Hát azt gondoltuk: "Itt van egy szám, amelyik tetszik nekünk, de a rádiók biztosan utálni fogják ahogy van! Talán ha a Top 25-be bejut...!?" Amerika miatt különösképpen aggódtunk, hiszen ha ott egy szám címében szerepelteted a Jézus nevet, akkor már semmi jóra nem számíthatsz - ennek ellenére, a Personal Jesus lett minden idők legnagyobb eladási statisztikájával büszkélkedő 12"-es lemez a Warner Brothers történetében!" (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
A Personal Jesus-t Priscilla Presley: "Elvis és én" című könyve ihlette.
Martin: "Ez a dal arról szól, hogy milyen Jézusnak lenni valaki más számára, valakinek, aki reményt és törődést nyújt. Arról szól, ahogy Elvis volt Priscilla számára az Ember és a Támogató, és hogy ez milyen gyakran megtörténik párkapcsolatokban; ahogy mindenki szíve istenszerű lesz valahogy. Játsszuk ezeket az istenszerű szerepeket az embereknek, de senki sem tökéletes, és hát ez nem egy túl kiegyensúlyozott látásmód, nem igaz?"
Alan: "A dal jelentős előrelépést jelentett, ugyanakkor továbbra is megőrizte a DM felfedező kedvének az elemeit. Például az ugráló részt úgy vettük fel, hogy 2-3 ember ugrált fel és le, miközben Martin próbálta a John Lee Hooker-gitárriffet a Kraftwerk stílusú szintirészekre. "
Dave, 1998-ban így beszélt a Personal Jesus-ről: „Van valaki, akiben igazán megbízhatsz, akivel beszélhetsz, és akitől megkapod a megfelelő válaszokat. Ez egy nagyon optimista dal. Azt üzeni, hogy ha meg tudsz ragadni valamit, ami sokkal nagyobb nálad, és hiszel benne, akkor van egy hited, és az mindig ott van. Tényleg, szerintem ez csak arról szól, hogy higgy magadban. A válaszok ott vannak benned, ha elég mélyre ásol.”
Vince Clarke, 2001-ben: "Számomra a „Personal Jesus” elég rockos hangzású, azt hiszem. Nem igazán olyan, mint egy tipikus amerikai rock. Szerintem sokkal okosabb és fantáziadúsabb annál. Ha 1981-ben azt mondod nekem, hogy lesz egy olyan lemez, mint a Violator, hogy esetleg Violator-t írtak volna a DM tagjai, nem hittem volna neked. Visszatekintve ők egy óriási hatású zenekar."
Sacrée Soriée fellépés:
Charlie Marchino zenész, aki a Logic stúdióban tartózkodott a „Personal Jesus” felvételei alatt, a Libero Quotidiano számára adott interjúban írja le az élményt:
"A Depeche Mode a Violator felvételén dolgozott, és egy nap az egyikükkel pingpongoztam. Minden nap pingpongoznak és körbe-körbe kihívják egymást. Aztán felvették a „Personal Jesus”-t, és azon tűnődtem, hogyan csinálják a dobolás loopját katonai menetelési stílusban a dal elején. Kíváncsi vagyok, milyen hangszerelést használnak, milyen technológiai effekteket. Szóval követtem őket, és leesett az állam. A fémlépcsőn mászkáltak fel-alá, és annak a korlátját is használva, a lábukkal dobolnak a lépcsőn, mindannyian együtt, tum, tum, tu tu tu tum. Hihetetlen."
A Peter's Pop Show-ban így játszották a dalt:
A ma 35 éve megjelent Personal Jesus a 13. helyig jutott a brit kislemezlistán, és a 28. helyig az amerikai Billboard Hot 100-on. Ez a kislemez volt az első, amely az 1984-es People Are People óta bekerült az amerikai top 40-be, és ez volt az első arany minősítésű kislemezük az USA-ban. Németországban pedig ez lett a zenekar egyik leghosszabb ideig listavezető dala, 23 hétig maradt a nyugatnémet kislemezlistán.
2004-ben a „Personal Jesus” a 368. helyen szerepelt a Rolling Stone „Minden idők 500 legjobb dala” listáján, 2006 szeptemberében pedig a Q magazin a „Minden idők 100 legjobb dala” közé választotta.
Ez pedig egy mexikói tévés fellépés:
A Personal Jesus kislemez B-oldalán a DANGEROUS című dal található. Kemény, szintisztán elektronikus, érzéki, mély alkotás. Nyögések, effektek, húzós basszusok, abszolút Violator-hangzás - a Depeche Mode megérkezett a kilencvenes évekbe, hiába 1989-es a dal... Dave mindent belead a szövegbe, Martin szövege pedig tele van kétértelmű szexuális célzásokkal, amiket Dave is néha úgy ejt, ami kissé zavarba ejtő (most akkor I will come to harm? vagy I won't come to harm?). Emlékezetes Martin beleéneklése a dal lehalkulásába: "when I'm in your arms..." Vannak olyan vélemények is, hogy ha ez a dal jelenik meg a Personal Jesus helyett, mint a felfokozott várakozás utáni visszatérő dal, akkor ez is sláger lett volna. 35 éves a Dangerous is :)
A ma 35 éves Personal Jesus kislemez egyik legmeglepőbb darabja a PERSONAL JESUS (ACOUSTIC). Martin gitározik, Dave énekel, a zenekar többi tagja nem szerepel ezen a felvételen. A Love In Itself "jazz"-mixe és a Master And Servant Slavery Whip remixének félrészeg lezárását leszámítva sose volt ennyire élő a Depeche Mode - legalábbis 1989-ben, a dal megjelenésekor! Talán innen jött az ötlet a World Violation Tour akusztikus előadásaihoz? Visszafogott, enyhén vészjósló változatú változat.
Egy ide kapcsolódó idézet:
Riporter: "A "Personal Jesus" akusztikus változata nagyon nagy népszerűségre tett szert a rajongók körében. Gondoltatok valaha arra, hogy akusztikus koncertet, unplugged fellépést csináljatok és esetleg arról felvételt készítsetek?"
Martin: "Ez azon dolgok egyike, amelyet soha nem vettünk fontolóra, bizonyos okok miatt,...többek között a szó, hogy unplugged, vagyis minden elektronika áramtalanítva, eléggé lehangol engem." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)
Nézzük a Personal Jesus mixeit! Elsőként itt a régies elnevezésű mix, a PERSONAL JESUS (HOLIER THAN THOU APPROACH) mixe. A Francois Kevorkian által készített átdolgozás mintha a hosszabb verziója lenne az eredeti alkotásnak: erőtől duzzadó, táncos, közkedvelt mixről van szó. Az utolsó bő másfél perce rákerült a Violatorön található albumverzióra is. Kiváló remix!
A következő mix a 35 éves Personal Jesus kislemezen a B-oldalas dal, a DANGEROUS hosszabb változata, SENSUAL MIX néven. A mix Flood keze munkáját dicséri. Ha mindigis idegesített, hogy a Dangerous a legjobb résznél halkul el, akkor ez a te változatod: itt végigmegy a dal és nincs lehalkulás a végén. Viszont érdekes, hogy két sort "elveszít" a dal: az eredeti verzió "And I couldn't take it any other way - But there's a price I have to pay" nem került bele ebbe a változatba. Talán kevésbé kompakt, mint az eredeti Dangerous, kicsit terjengős a vége felé, de úgy is fel lehet fogni, hogy többet kapunk a gyönyörből :)
A következő mix a ma 35 éves Personal Jesus kislemezen a PERSONAL JESUS (PUMP MIX). A táncos, ám kissé monoton mix Francois Kevorkian érdeme (ahogy az összes többi Personal Jesus remix is). Innen származik a később a koncerteken visszatérő sample is: "The Lord Jesus Christ himself!". 4:12-nél pedig kicsit megbicsaklik a ritmus, egy pillanatra mintha a Soft Cell nagy slágere, a Tainted Love akarna elkezdődni, de aztán minden marad a régiben, egészen a végéig, ahol érdekes, visszhangosított ütőshangokat hallunk, sőt, egyszer váratlanul egy gyermekkórus énekli azt, hogy "reach out and touch faith!". A remixet később érdemesnek tartották kiválogatni az első remixválogatásra, a Remixes 81-04-re.
A következő mixünk a 35 éves Personal Jesus kislemezről a DANGEROUS (HAZCHEMIX). A mix neve a "hazardous chemicals" rövidítése lehet, ami a veszélyes vegyi anyagokat szállító teherautókon található piktogramot takarja. A mix - egyedüliként a Personal Jesus kiadványon - nem Francois Kevorkian, hanem Daniel Miller munkája, és egyszerre ad még táncosabb és egyben még hidegebb megközelítést az eredeti dalnak, ráadásul csempész bele egy csepp egzaltáltságot is (lásd disszonáns hangok). Hallgassuk:
Egy újabb Francois Kevorkian által készített mix következik a 35 éves kislemezen, ez a PERSONAL JESUS (TELEPHONE STOMP MIX). Igazi Electric Café-s hangulat, csattogó dobokkal, és telefonhangokkal - ízig-vérig Kevorkian-mix!
Itt pedig az utolsó mix a ma 35 éves Personal Jesus kislemezről: Daniel Miller agymenésének egy rövidebb változata, a DANGEROUS (HAZCHEMIX EDIT)!
Létezik egy ritka Personal Jesus mix is, ez a PERSONAL JESUS (KAZAN CATHEDRAL MIX), ami csak az 1990 végén megjelenő Just Say Da válogatáson jelent meg. (az oroszos elnevezésű válogatás miatt nevezték el ezt a mixet a Szentpétervárott található Miasszonyunk-Székesegyházról. Ez is egy Francois Kevorkian által készített verzió, és igazából mintha a Pump mix egy változata lenne mindössze. Nézzük: