https://www.dmlive.wiki/wiki/2023-06-02_Primavera_Sound_Festival,_Barcelona,_Spain
Véget ért a Primavera Sound Festival fellépés is, idegesítő operatőri munkával és időnként igen hamiskás Dave-vel. Sajnos a közönség reakcióiból nem tudok nyilatkozni, mivel (a Never Let Me Down Again karlengetését leszámítva) őket nem mutatta soha a kamera... A banda a fesztiválfellépésre néhány dalt nem játszott el a Memento Mori Tour koncertrepertoárjából (Sister Of Night, Speak To Me, Soul With Me, Wrong, Waiting For The Night), valamint Martin ma a Home-ot énekelte az A Question Of Lust helyett. A Just Can't Get Enough végén újfajta zenei részt kapott a közönségénekeltetős rész. A legszebb pillanat talán a ráadás előtt volt, amikor a közönség az Enjoy The Silence dallamát énekelte.
Barcelona, Primavera Sound Festival, setlist:
Speak To Me (intro)
My Cosmos Is Mine
Wagging Tongue
Walking In My Shoes
It's No Good
In Your Room
Everything Counts
Precious
Home
Ghosts Again
I Feel You
A Pain That I'm Used To
World In My Eyes
Stripped
John The Revelator
Enjoy The Silence
Just Can't Get Enough
Never Let Me Down Again
Personal Jesus


A ma 20 éve megjelent Dave debütalbum, a Paper Monsters a GOODBYE című dallal zárul - 10 évvel később a Depeche Mode-nak is lett egy Goodbye című felvétele... Az eredetileg She Said néven futó alkotás ismét egy lassabb, vésztjóslóbb, komorabb alkotás, és megintcsak kicsit túl hosszú, majdnem 6 perc. Disszonáns hangokkal kezdődik, majd Dave kisebb meglepetésre "hadarni" kezd, ami jelzi, hogy a nagyon nyugodt debütálóalbum egy egzaltáltabb dallal ér véget... Hamarosan erőteljes basszusok érkeznek, de csak "próbálgatják" a dalt, hamarosan visszatérünk a kezdeti zörejekhez. Aztán a következő ijeszgetésnél már elszabadul a pokol, hirtelen kifejezetten erős, már-már fejleszakító dobok és gitárok érkeznek, de csak néhány másodpercig tartanak, aztán minden újra teljesen nyugodt, és ezzel a "goodbye goodbye" ismételgetéssel zárul Dave debütáló albuma.
A következő dal a húszéves Paper Monsters debütalbumon a BITTER APPLE, az album egyik legkedvesebb hangvételű, legkönnyedebb dallama. És egyben a leghosszabb is, 6 perc feletti hosszúságú. Vonósok, finom ütősök, már-már véletlenszerűnek tűnő dalszövegek, gitárok és édesen fájdalmas háttérvokálok... nekem valahogy egy csipetnyi franciás könnyedség is van ebben a dalban. A középrész a Shadows-os gitárokkal már-már nagyon filmszerű... aztán a dal végére ismét visszatérünk az alaphangvételhez.
Dave: "[Ez] egy dal arról szól, hogy szerelmes voltam, és tényleg tudatosítottam magamban, hogy újra szerelmet érzek. Nem kell, hogy arról szóljon, hogy szerelmes vagyok egy másik emberbe, hanem csak arról, hogy újra érezzem a szerelmet és mindennek a szépségét. Azt is akartam, hogy olyan érzése legyen, mintha egy kis bárszéken ülnénk egy kis piszkos, füstös párizsi kávézóban. Ez a dal olyan, mintha nagyon ártatlan és őszinte lenne, nem akartam túl sokat gondolkodni azon, hogy a szavak jól hangozzanak - csak azt akartam, hogy pontosan úgy szóljon, ahogyan éreztem."