Nézzük a Delta Machine korszak studio session-jeit! (kivéve a Heaven-t, hiszen azt pár napja már elemeztem, a Heaven kislemez megjelenésekor). Elsőként itt a SOFT TOUCH / RAW NERVE studio session változata. Nem sokminden változik az albumváltozat óta, azaz látszik, hogy az, hogy nincs alja a dalnak, az egy szándékos koncepció, azaz számomra ez egyike a DM szándékosan "elalternatívkodott" dalainak. Ugyanakkor a 2013-as studio session-ök baromi hangulatosak szerintem, így inkább még ebben a verzióban hallgatom a dalt, mint albumverzióban.
Depeche Mode összes
Always
A következő, és egyben utolsó bónusz dalunk az ALWAYS (ahogy említettem, az All That's Mine-t nem veszem ide, mert azt már a Heaven maxinál pár napja elemeztem). Ez a korszak második Martin által énekelt dala. Nem éppen olyan, amit egy Martin-daltól várunk: zaklatott kezdés, "űr-effektek", majd jön Martin gyors (!), enyhén eltorzított (!) éneke, amelyet aztán váratlanul szépséges, vonósokkal kísért refrén kísér. A második versszak és refrén után maradnak a vonósok és jön Martin teret ölelő éneke: "Always forever!". Aztán - persze - nem maradnak a vonósok, hanem egy elektronikus, instrumentális levezetés következik. Érdekes kis "szörnyszülött"! :)
Happens All The Time
A következő Delta Machine bónusz dal a HAPPENS ALL THE TIME, szintén egy Dave-Kurt Uenala produkció (2013-ban írt tehát a legtöbb dalt Dave a Depeche Mode-nak). Ez egy rosszkedvű, önreflexív szövegű dal, poroszkáló lassú-középtempóval, helyenként ígéretes "fémes" effektekkel, és ismét jól sikerült instrumentális lezárással. Ezzel együtt nem ez a legjellegzetesebb dala a zenekarnak.
World In My Eyes San Joséból, szép tiszteletadással
Először szemüveg nélküli kép Andyiról, majd szemüveges, majd behunyt szemű, majd a fél szemét takaró: egész jó lett Anton kivetítése a World In My Eyes alatt! Dave mély meghajlása is szép gesztus a zenekartól. A videó a pár órája végetért koncertről származik, San Joséból.
Videók San Joséból: Never Let Me Down Again, Everything Counts, Enjoy The Silence
Érdekesség, hogy a Never Let Me Down Again karlengetős részénél ezúttal Dave nem ment ki a kifutóra. Az Everything Counts a Global Spirit Tour-hoz képest kivetítést kapott: az Enjoy The Silence koponyáit elnézve meg lehet, hogy visszasírjuk még a mozgásművész, hídban bámuló lányokat meg az állatokat...
Long Time Lie
És akkor máris haladunk tovább a tegnap 10 éve megjelent Delta Machine album bónusz dalaival, studio session-jeivel, és koncertfelvételeivel. A lemezhez 4 bónusz dal tartozott: ezek közül az egyik a már a Heaven kislemeznél tárgyalt All That's Mine volt, így ma csak a másik háromról fogok írni. Az első a LONG TIME LIE volt, amely egy Dave-Martin közös munka volt: Martin eredetileg instrumentálisnak írta a dalt, de Ben Hillier ötlete az volt, hogy Dave írjon hozzá dallamot és szöveget. Így is lett: Dave talán ehhez a dalhoz írta meg a legepésebb sorait. A dal maga egy lassú, poroszkáló alkotás, nekem még valamennyire az Agent Orange-t is megidézi, a refrénben figyelemreméltó Dave-Martin közös vokállal és kellemes instrumentális levezetéssel. Ez a fanvideó se semmi!
San Joséban járt a Depeche Mode
Lezajlott a második koncert is a Memento Mori Touron! A fiúk San Joséban léptek fel. A HOME Fórum alapján a közönség jobb volt, mint Sacramentoban. Daniel Miller is ott volt a közönség soraiban. A kép is a HOME Fórumról származik, így várták a ráadást a rajongók. A setlistben nem történt változás. Ami még jó hír: Dave visszatért a régi elköszönéséhez: "See you next time!" (emlékezetes, hogy a Global Spirit Touron a sokkal homályosabban köszönt el ("see you some (an)other time"))
Speak To Me (intro)
My Cosmos Is Mine
Wagging Tongue
Walking In My Shoes
It's No Good
Sister Of Night
In Your Room
Everything Counts
Precious
Speak To Me
A Question Of Lust
Soul With Me
Ghosts Again
I Feel You
A Pain That I'm Used To
World In My Eyes
Wrong
Stripped
John The Revelator
Enjoy The Silence
Waiting For The Night
Just Can't Get Enough
Never Let Me Down Again
Personal Jesus
Hajnalban koncert San Joséban!
És máris halad tovább a Memento Mori Tour! Közép-európai idő szerint holnap hajnalban lép színpadra a Depeche Mode Kalifornia harmadik legnagyobb városában, San Joséban, a SAP Centerben.
Goodbye
A kifejezetten elektro-bluesosnak beharangozott Delta Machine-on tulajdonképpen csak két igazán bluesos dal volt: a Slow mellett az albumot záró GOODBYE. Martint a The Beatles-re emlékeztette a saját alkotása, noha hozzátette, hogy "veszélyes ilyet mondani". Lépegetős ritmus, fenyegető hangulatú gitárjáték, hangos elektronikus effektek mennek végig a dalban, majd a felemelő refrénben Dave és Martin énekli, hogy "goodbye pain, goodbye again". A dal kicsit monotonnal tűnhet, de a végig jelen lévő enyhén fenyegető hangulat sokat segít rajta. És amikor úgy tűnik, hogy véget ér a dal, hirtelen jön egy új, felemelő zenei rész, egy "elektromos vihar", Dave és Martin közös "goodbye"-jaival. Méltó zárása a ma 10 éves sokszínű, és hibái ellenére számomra kifejezetten szerethető lemeznek, a Delta Machine-nak.
A dalhoz készült koncertkivetítés is, ez jön itt most. Holnap pedig a bónusz dalokat, a stúdió verziókat és a Delta Machine nem kislemezes dalainak koncertváltozatait vesszük sorra. És persze hajnalban meg koncert San Joséban ;)
Soothe My Soul
Az Alone sejtelmes, bánatos hangulata után máris indul az arconpörgés a ma 10 éves Delta Machine lemezen: némi meglepetésre az utolsó előtti helyre tették az album egyik húzódalát, a SOOTHE MY SOUL című alkotást. VCMG versszakok, remek bridge, ugrálós, "Personal Jesus" refrén - így lehetne legrövidebben összefoglalni a veretős, az albumon tényleg kicsit túl hosszú dalt. A szöveg ismét a szexről szól. A dal lett a második kislemez az albumról, és érdekessége, hogy két klip is készült hozzá: egy a rövidebb kislemezváltozatról, egy pedig az albumverzióról. Nézzük ez utóbbit: