A My Nerd World Podcast gazdája, Jon Justice hallotta már a Memento Mori-t, és az alábbi műsorban hosszasan részletezi is a benyomásait. Ezekből kigyűjtöttem most a számomra legérdekesebb gondolatokat. FIGYELEM, tehát SPOILER következik: Jon Justice a Memento Mori album dalairól mesél. Ha ezekről nem szeretnél hallani, vagy nem akarod, hogy bármilyen más vélemény befolyásolja az első hallgatás után alkotott véleményedet, akkor ne olvass tovább!

-------

Az a produkciós team, aki a Memento Mori-n dolgozott (Dave, Martin, Richard Butler, James Ford, Marta Salogni) a legjobb, mióta Alan kivált a bandából és Flood volt a producer. Van benne sok a Black Celebration hangulatából, de sokszor a Songs Of Faith And Devotion és az Ultra is beugorhat. Martin közös vokálja Dave-vel jóval többször tűnik fel, mint az elmúlt néhány lemezen. Olyasmi néha a album, mintha egyfajta tiszteletadás lenne a saját karrierjük előtt (pl. I Feel You fékcsikorgó effektje is feltűnik). A lemez kb. 48 perces. Az album szövegei egységesek, és elengedték az előző album politikai megközelítését.

My Cosmos Is Mine:
Sötét, vésztósló, éteri nyitány. Welcome To My World-re emlékeztet a lüktetésében, de annál sokkal jobb. A tempó lassú, a szöveg mély, a hangzás rétegezett. Van egyfajta Ultra-hangulata. Az a pillanat, amikor Martin megjelenik a dalban, egy új szintre emeli a dalt. Ennek a dalnak a végét hallhattuk a Ghosts Again előtt az októberi berlini sajtótájékoztatón, bár kicsit eltérő verzióban. Könnyen elképzelhető, hogy a Memento Mori Touron ez lesz a nyitódal.

Wagging Tongue:
Jobb, mint a koncertverzió. A szöveg elég rövidke. Dave kicsit máshogy énekel, ahogy megszokhattuk. Van egy nagyon jó középrésze, de ezenkívül eléggé ugyanúgy megy végig, ahogy elkezdődött. Nem kiemelkedő dal (10-ből 6,5), és meglepődne, ha ebből kislemez lenne.

Ghosts Again:
Egyértelmű, hogy miért kislemez. Kiemelkedő dal, és jól illeszkedik az album egészébe. Ezt leszámítva a People Are Good lehet még kislemez. 10/10

Don't Say You Love Me:
Fantasztikus. Érdekes szöveg, Dave vokálja kiváló. Olyan dalokra emlékezteti, mint a The Love Thieves, vagy (kiteljesedésében) az In Your Room, de ez finom és visszafogott. Kicsit a Poison Heart-ra is emlékeztet drámaiságában. 10/10

My Favourite Stranger:
Sokkal jobb, mint az élő változata. Az A Pain That I'm Used To újkori koncertverziójára emlékeztet. Fejhallgatóval sok zenei finomság kihallható a háttérből. A szöveg ismét nem annyira cizellált. Van egy nagyon "utazós" középrésze. 8/10

Soul With Me:
Az egyetlen Martin által énekelt dal a lemezen. A legjobb a Home óta. Úgy hangzik, mint valami a hetvenes évekből. Erősen filmes hangulatú és nagyon felemelő. Van egy zenei váltás a refrénben, amit nem is tud hirtelen mihez hasonlítani. Másokat a Jezebel-re és a Comatose-ra is emlékeztet. Szintén 10/10

Caroline's Monkey:
Egy nagyon eltérő dal az eddigi Depeche-hangzástól. Mintha egy tiszteletadás lenne a The Cure felé, különösen a Disintegraion című dalra. Dave és Martin együtt énekel a refrénben. Ahogy a "sometimes"-t kiéneklik, olyan, mintha a Clean-t idéznék meg. 8/10

Before We Drown:
Egy Dave, Peter Gordeno és Christian Eigner által szerzett dal. Lassú dal, Dave egyik legjobb dala. Egy pillanatban Martin is megjelenik a vokálban. A szövegben az I Am You-ra emlékeztet. Szépen építkezik, a szintetizátor fantasztikus. 10/10

People Are Good:
Képtelen vagyok nem meghallgatni újra és újra. Valószínűleg megosztó lesz, sokan utálni fogják, sokan viszont imádni. Ebben szerepel az I Feel You fékcsikorgós effektje, de mintha amúgy egy kiadatlan dal lenne Construction Time Again-Some Great Reward korszakból. Ez a "legdepesmódosabb" dal, amit az elmúlt 30 évben készítettek. Dave úgy énekel, mintha huszonéves lenne. Mintha Martin meg akarta volna írni a People Are People jobb változatát. Beugorhat még a Something To Do, az Everything Counts, az And Then, vagy a Now This Is Fun is. Imádja ezt a dalt. Ha ez lenne az albumzáró és 9 dalos lenne a lemez, tökéletesen elégedett lenne, és alig várja, hogy mások is hallhassák. A szöveg kicsit butácska, 10/10

Always You:
Van egyfajta finom, de mégis cool hangulata. Talán a leginkább skippelhető dal a lemezen. Néhány pillanatban a Secret To The End-re emlékeztet. Kicsit B-oldalas érzete van. Jó a szintirésze. 10/5,5

Never Let Me Go:
Gyors, érdekes gitárjátékkal. Olyan dalokra emlékezteti, mint a Soothe My Soul, a So Much Love, a Soft Touch/Raw Nerve, de ezeknél jobb. A gitár a Fragile Tension-re hajaz. Működik, de nem kiemelkedő. 10/7

Speak To Me:
Több hallgatás után kezd a szívéhez nőni. Lassú ballada, Dave énekli, és a leginkább Dave-es dal a lemezen, a Stay című Paper Monsters dalra emlékeztet, de annál jobb. Dave hangja erős, erőteljes. Ez az a dal, amit James Ford-dal és Marta Salogni-val készítettek. A zene baljós hangulata és Dave gyengéd éneke érdekes kontrasztot teremt. Eredetileg hetest adott volna, de most, több hallgatás után 8/10

(gyorsan összeállítottam egy Spotify playlistet, hogy mely dalokra emlékeztetik a szerzőt a Memento Mori dalai � )

Bő 1 órája megvolt a The Late Show With Stephen Colbert fellépés is. Itt a Personal Jesus - állítólag volt a Ghosts Again is.

Egyben a 3 Bayern 1 rádióban leadott dal a müncheni koncertről:

Ghosts Again
Precious
Personal Jesus

Lement a Bayern 1 rádió csütörtök esti Live & Unplugged című műsora. Mindössze három dalt adtak végül a múlt hét vasárnapi müncheni fellépésről, gondolsan elszórva azokat az amúgy élvezetes, 80-as évek zenéit felvonultató műsorban. A három dal a Precious, a Personal Jesus és a Ghosts Again volt, tehát a fellépésen elhangzott másik két új dal (Wagging Tongue, My Favourite Stranger) nem került a műsorba, vélhetőleg jogi okokból. Az adás vége felé leadták a 2014-es Live In Berlin lemezről az Enjoy The Silence-et. Ha lesz link a műsorról, hozom, addig pedig nézzük az említett Enjoy The Silence-et:

Bayern 1 rádió link. Katt a "Live hören" gombra! Bő 10 perc és kezdődik a Depeche Mode műsor :)

https://www.br.de/radio/bayern1/bayern-1-hautnah-depeche-mode-100.html

Mai(-holnapi) programjaink: este 8 órakor a Bayern 1 rádió leadja a múlt hét vasárnapi koncert néhány (talán az összes) dalát (érdekes jogi kérdés, hogy a két eddig ki nem adott dal, a Wagging Tongue és a My Favourite Stranger lemehet-e bő 1 hónappal a lemez megjelenése előtt). Ez a rádióadó könnyűszerrel fogható online is.

És lesz egy fellépés is: kedvenceink a CBS csatorna The Late Show with Stephen Colbert című műsorában lépnek fel. Ez a fellépés viszont olyannyira későn lesz, hogy inkább már korán: ha jól számolok, akkor "magyar idő" szerint holnap reggel fél 6-kor lép színpadra a zenekar.

Természetesen bármilyen információt szerzek a két "mai" eseményről, szólok.

És 1 hónap múlva indul a turné Sacramento-ban! ;)

Két vélemény azoktól, akik már hallották a Memento Mori nagylemezt:

"Őszinte leszek, kellemesen meglepődtem. A My Cosmos Is Mine, a Don't Say You Love Me és a Caroline's Monkey nagyon jók, különösen az utóbbi �. Úgy hangzik, mint egy klasszikus DM dal, de ha belegondolok, az életem árán sem tudom megmondani, hogy mi az. A Favourite Stranger sokkal érdekesebbnek hangzik, mint az élő verzió.

A Ghosts Again a második legkevésbé kedvelt dalom. Ezt léptetni fogom A People Are Goodban sem vagyok biztos, de a Walking In My Shoes sem tetszett, amikor először hallottam. Most ez a kedvenc DM dalom. Viszont az, hogy 4 dal már egy hallgatás után is megragadt bennem, jó jel. Nincs itt semmi olyan vontatott, mint a Where's The Revolution? és a "blúúúúúz" dolog alig van jelen, bár az utolsó szám kicsit a Soulsaversre emlékeztetett, szóval ebben nem vagyok biztos. Nem ez a legjobb albumzáró szám.

Dave hangja az egész albumon nagyon erős.

Az egyetlen panaszom - a produkció megint a szokásos kicsit lapos és félkész."

------

"Egy hallgatás után szvsz a Memento Mori a legjobb Depeche Mode album a Songs of Faith and Devotion óta. Szinte tisztelgés az egész karrierjük előtt, miközben mégis abszolút egyedi. Kiemelkedő számok a Soul With Me és a People are Good. Ez utóbbi úgy hangzik, mintha a Some Great Rewardból származna: a DM 1980-as évekbeli lírai hangulatát idézi, ami abszolút működik, zeneileg pedig olyan, mintha a korszakból emelték volna ki, de mégis modernül szól. Most ez a kedvencem a Before We Drown és a Ghosts Again mellett. Ennek kislemezes dalnak kellene lennie, bár érzem, hogy megosztó lesz. Annyira 80-as évekbeli DM ,hogy szinte el sem hiszem, hogy létezik.
Jó még a My Cosmos Is Mine, kicsit túl éteri ahhoz képest, hogy nyitódal, de működik.

10-ből 8,5-öt adnék rá.
Nincs rajta instrumentális dal
Az Always You a leggyengébb, kicsit ismétlődő.
Martin dala (nem írja melyik - szerintem a Soul With Me) a legjobb a Home óta, egy kellemesen felemelő alkotás, a 70-es évek modorában.

Rétegezett a hangzás. Annyi minden történik néhány dalban, ami a NIN Downward Spiral-ra emlékeztet apró részletekkel, különösen a My Favorite Stranger című dalban. A Before We Drown, és a Soul With Me Alan/filmes hangulatúak."