Ahogy azt már megszokhattátok, idén is igyekszem egy rövid összegzést adni a Depeche Mode blog 2022-es évéről.

Az idei év legfontosabb és leggyászosabb eseménye természetesen a Depeche Mode alapító tagjának, Andy Fletchernek a váratlan, május végi halálesete volt. Noha ekkor én magam is az együttes végét vizionáltam, kiderült, hogy eddigre már teljes titokban kész volt az új nagylemez anyaga is, amit aztán nyáron és ősszel rögzítettek, télen pedig az utolsó simításokat végezték rajta. Elképesztő módon Andy halálától függetlenül, az új lemez a Memento Mori (kb. Emlékezz a halálra/halandóságra) címet viseli, ám ezt a címet nem Andy halála ihlette, hanem Martin COVID alatti élményei, gondolatai. Az új kislemez, aminek a címe Ghost Again, és amelyből egy rövid részletet ismerünk, mindenesetre egy meglepően pozitívnak tűnő alkotás, Pet Shop Boysos dallammenettel és már-már eufórikus szintidallammal. Az új turné 2023 március 23.-án Kaliforniában, Sacramento-ban indul, és egyelőre úgy tűnik, hogy augusztusban Osloban zárul - személyes meggyőződésem, hogy nem ez lesz a turné utolsó állomása :) És ami talán még jobb hír, hogy a zenekar - mondhatjuk büszkén, hogy "természetesen" - Budapestet sem hagyja ki a menetelésből: július 28.-án a Puskás Arénában lépnek fel kedvenceink.

Ami az idei év eseményeit illeti, természetesen Andy tragikus halála, majd az őszi meglepetésbejelentések sora (új album és turné), illetve az októberi berlini sajtótájékoztató vitte a prímet. De azért voltak még kisebb mozgolódások: Dave például márciusban még a Soulsavers-szel a színpadra állt egyetlen dal erejéig (The Desperate Kingdom of Love) a The Tonight Show with Jimmy Fallon adásában. Nyáron, hosszabb szünet után folytatódott a The 12'' Singles sorozat az Exciter-korszakkal, majd szerencsére viszonylag gyorsan, ősz vége felé kijött a Playing The Angel-sorozat is, és a hírek szerint készül a Sounds Of The Universe-kiadvány is. Szeptemberben megjelent Martin és Jean-Michel Jarre közös dala, a Brutalism Take 2, az év végén pedig egy Bowie-feldolgozást jelentetett meg a Depeche Mode fő szövegírója, Alva Noto-val és William Basinskivel közösen (Subterraneans). Ami pedig Dave kollaborációit illeti, ő február végén jelentkezett egy Oli nevű hölggyel és a Cocteau Twins-ből ismerős Benny Di Massával közös dallal (Does It Hurt? címmel), december közepén pedig Kurt Uenalával közös mini kiadványt jelent meg (Manuscript). Van még a "csőben" egy Raveonettes-feldolgozás is, Dave a dán rockbanda debütáló lemezéről (Whip It On) fog egy dalt előadni (még nem ismeretes, hogy melyiket). Ha már csőben lévő kiadványok: elvileg ki kellett volna jönnie már egy Soulsavers-koncertfelvételnek is (a 2021 végi párizsi koncertről), de erről gyanúsan nagy a csend (lehet, hogy mivel a tökéletesen ugyanolyan dallistával rendelkező berlini koncert online szabadon hozzáférhető, végül ejtik ezt a kiadványötletet).

Idén is számos jubileumról emlékeztem meg az oldalon. Kiváló örömömre az A Broken Frame 40. és a Music For The Masses 35. évfordulója egymást követő napokon volt - nem unatkoztam, akkor sem :) Részletesen, a jubileumok napján óránkénti posztokban megemlékeztem ezek mellett a Bloodline, az Ultra, az Unsound Methods, a Subhuman, az Hourglass, az SSSS és a Spirit kiadványokról is, illetve ezek minden egyes jubiláló kislemezéről is (See You, The Meaning Of Love, Leave In Silence, Strangelove, Never Let Me Down Again, Behind The Wheel, Faith Healer, Barrel Of A Gun, It's No Good, Home, Useless, Drifting, Kingdom, Single Blip, Aftermaths, Where's The Revolution, Going Backwards, Cover Me). Nagyon élvezetes dolog számomra belemenni olyan dolgokba, mint pl. az annak idején maximum felületesen hallgatott Hourglass-korszak mixei, vagy utánaolvasni a Leave In Silence vagy a Behind The Wheel keletkezésének, hogy a Recoil-írásokat vagy a VCMG mixeket ne is említsem :)

Idén is köszönöm nektek a támogatást, a lájkokat, a hozzászólásokat, az üzeneteket! Rátok is gondolok, amikor vakító napsütésben Home mixekről írok, vagy amikor villámgyorsan, a munkámat félretéve fordítom le a sajtótájékoztató anyagát :)

Természetesen jövőre sem fogunk unatkozni. Új lemez, új turné - és emellett fókuszban számtalan kiadvány (márciusban fejre fogok állni :D ). És persze a Memento Mori lemez és a Memento Mori Tour mellett és az egyéb jubileumokkal párhuzamosan mélységében fogok megemlékezni az 5-10-15-20-25-30-35-40 éves kiadványokról! Jövőre a Get The Balance Right kislemez, a Construction Time Again album (és azok kislemezei, az Everything Counts, és a Love In Itself), a Construction Time Again Tour, a Little 15 kislemez, a Music For The Masses Tour második fele, a legendás 101 koncert, a Songs Of Faith And Devotion és a Songs Of Faith And Devotion Live album, az 1993-as kislemezek (I Feel You, Walking In My Shoes, Condemnation), az Only When I Lose Myself kislemez, a The Singles 86-98 gyűjteményes album és az 1998-as The Singles Tour; a 2003-as szólólemezek (Counterfeit2, Paper Monsters) és szólóturnék (A Night With Martin L. Gore, Paper Monsters Tour), a Delta Machine album, a 2013-as kislemezek (Heaven, Soothe My Soul, Should Be Higher), a Delta Machine Tour és persze a 2018-as Global Spirit Tour második fele (különös tekintettel a soproni és a turnézáró Waldbühne koncertre) lesz terítéken.

Boldog, Depeche Mode-élményekben gazdag új évet kívánok minden olvasómnak és minden Depeche Mode rajongónak! :)

És a kétnapos maratoni Behind The Wheel megemlékezésünket a dal Delta Machine Touros változatával zárjuk. Ezen a turnén sem szerepelt az elején a Music For The Masses koncertklasszisa, ám aztán - a Tour Of The Universe-höz hasonlóan cseredalként lassan "bekúszott" a setlistbe, és a turné 2014-es szakaszán már minden alkalommal játszották. Van valami rideg ebben a változatban (a dobok érdekesen szólnak), de ezt leszámítva ismét a "Touring The Angel" verziót halljuk.

És hogy miért a Delta Machine Touros verzióval búcsúzunk a kétnapos Behind The Wheel-visszaemlékezésünktől? Azért, mert a Global Spirit Tour-on - némi meglepetésre - megint nem játszották a dalt, egyetlen egyszer sem. Ha lehet fogadni egy tuti dalra a Memento Mori Tour setlistében, akkor szerintem a Behind The Wheel nem fizetne valami jól ;)

A Tour Of The Universe-en egy ideig nem játszották a Behind The Wheel-t, de aztán a turné vége felé egymaga lökte ki a ráadásból a Master And Servant-ot és a Strangelove-ot... Ez a változat a Touring The Angel-verzió ismét, semmi változás nincs benne az előző turnéhoz képest. Következzék most a Tour Of The Universe DVD mellékletéről egy hangulatos montázsvideó:

A Behind The Wheel - sok más Depeche Mode koncertkedvenccel együtt - nem szerepelt az Exciter Touron, és aztán az erre való konpenzációképpen kislemezekkel agyonnyomott Touring The Angel koncerteken természetesen minden egyes fellépésen játszották. (érdekesség, hogy nem volt sem Martin, sem Dave szólóturnéin sem). Ez sem egy rossz verzió - nehéz elrontani ezt a dalt - de azért néhány dolog miatt már ráncolhatjuk a szemöldökünket. Eleve rövidebb a dal, másrészről a tekeredő szintidallamnak az eredeti, keleties hangszínét valami elég semmilyen hangszínre cserélte Peter Gordeno... és ha ez nem lenne elég, Martin "huhogós" hangszínei is áldozatul estek a tisztogatásnak, azok is valami nyávogó szintihanggal lettek helyettesítve. Akárcsak a Singles Tour-on, itt is az utolsó versszakban felcsendülő "drive" után indul be jobban Christian dobjátéka, és sajnos a szétcinezős rész is megmaradt. Nem rossz verzió, de azért a végén mégis szomorú lesz tőle az ember, főleg mikor egyszerre szól a szétdobolt rész és a kicserélt szintihangszín...

Sehol nem volt annyira egyértelmű, hogy a Behind The Wheel a setlist része marad, mint az 1986 és 1998 közötti kislemezeket összegyűjtő The Singles Touron. Hát, ehhez képest a dal kimaradt a setlistből, csak a decemberi koncertekre került be csereszámként (miközben a Somebody vagy a Just Can't Get Enough meg kirobbanthatatlan volt a setlistből... érdekes ;) ). Ez volt tehát a Behind The Wheel első "élődobos" előadása, és természetesen azóta is minden egyes Depeche Mode koncerten Christian Eigner prezentálásában hallhatjuk a dalt. És tulajdonképpen egészen kiváló verzióról van szó, a 101-verziót hallhatjuk. Az élő dob az utolsó versszakban a "drive" sor után egész élvezetesen indul be, igaz aztán Christian csak kitör a ketrecéből és elkezdi agyondobolni és cintányérozni a dalt. Egy kis Beatmasters mixrészlet elfért itt is a szám végén. Nézzük most az 1998-as Seattle-koncertről az évfordulós kislemezünket:

Az 1994-es Exotic Tour/US Summer Touron még előrébb került a setlistben a Behind The Wheel: ez volt az első kislemezes dal, amit a Rush és a Halo után eljátszottak. Mintha az "edényleesés" hosszabb lenne, mint a Devotional-változatban, valamint plusz gitárhangok jelennek meg a sorok elején. Alan a szintik mögött látható, tehát az élő hatású dobok backing tape-ről szólnak.

A Devotional Touron is velünk maradt a Behind The Wheel, visszakerült a setlist első harmadába. Martin gitárja a meglepetés, valamint az élő hatású (de nem élő!) dob, jó sok pergővel dúsítva. A statikus, robotos, klausztrofób eredeti hangzást jól oldja fel ez a verzió. A végén itt is belejátszanak kicsit a Beatmasters mixből.

A Behind The Wheel a World Violation Touron is a setlist része maradt, nem is akárhogyan! A második ráadásban játszották el, a Route 66-tal egybekeverve! (Alan szerint amolyan "kabaré-stílusú egyvelegben"). Ez a verzió a leeső keréktárcsa-hanggal kezd (nekem valahogy inkább tűnik edénynek ez a hang), majd szépen halad előre (valahogy kevésbé hatásosnak tűnik számomra, mint a 101-es verzió, de persze lehet, hogy csak a jó minőségű koncertfelvétel hiánya miatt). Az utolsó "tonight" után jön a meglepetés, ugyanis Martin lebattyog a gitárjával a színpad elejére, miközben a banda a Behind The Wheel Beatmasters mixének a végéből játszik bele szintiszólamokat. És aztán egy kicsit hirtelen vágással máris a Route 66 Beatmasters mixébe vágunk át! Ez az egyetlen turné, hogy a Depeche Mode két dalt egyben játszott koncertjein... Nem tudom, hogy a lenti frankfurti közönség mit tudott kezdeni ezzel a blues-standarddel, bár a jelenlévők úgy tűnik, hogy nem panaszkodtak :) Mindenesetre ez az egyik legmeglepőbb koncertzárása a Depeche Mode-nak: egyetlen alkalom, hogy B-oldalas dallal zárnak, ráadásul szintén egyetlen alkalom, amikor egy alapvetően Martin által énekelt dalt Dave adott elő koncerteken! (a fordítottjára már jóval több példa van...). Vicces a lezárás, ahol a sample-hang ismétlődően hallatszik, hogy "thank you". Kiemelkedően jó a háttérvetítés, jó lenne belőle többet látni :) Ja, és "természetesen" ez volt az egyetlen turné, ahol a Route 66 a setlist része maradt.

Természetesen a Behind The Wheel koncertverzióinak bemutatását nem lehet nem a Music For The Masses Tour-ról legjobban ismert változattal, a "101-es verzióval" kezdeni. A Pimpf intro után minden egyes Music For The Masses Tour fellépés ezzel a dallal kezdődött. Szerencsére semmi keréktárcsa-hang nincs, csak a két dobhang az elején, majd jön a valamivel hosszabb instrumentális felvezetés; négy taktussal később érkezik a hipnotikus szintetizátordallam. A 101 verzióban - ahogy szerencsére minden egyes Behind The Wheel koncertváltozatban - az albumverziót játsszák, így ez a dal veszített talán a legkevesebbet a frissességéből az évek során. A dal végén jó hosszú az instrumentális levezetés, a közönség hallhatóan megőrül - minden idők egyik legjobb koncertkezdése! :)

Ez nem a teljes 101-es változat (ez annál valamivel rövidebb), de nem tudtam ellenállni, hogy ezt tegyem be. A táncoló tömeg, az elején összemosolygó Dave és Martin, az ajándékokat és melltartót a színpadra dobáló közönség, Andy tapsa és tánca mind-mind örökké emlékezetes számunkra, Depeche Mode-rajongóknak! "Good evening Pasadena!!!"

Pedig Dave a 101 megjelenésekor elmondta, hogy nem volt ez egy problémamentes előadás: "Azon az estén, amikor Pasadenában játszottunk, még a szokásosnál is idegesebb voltam, részben a 70.000 fős tömeg miatt, de leginkább azért, mert koncertvideót forgattunk, folyamatosan vettek, és kíváncsi voltam, vajon minden rendben lesz-e? A színpadon baj volt, nem hallottam magam énekelni. Aztán elkezdett szemerkélni az eső... szerencsére nem tartott sokáig, és nem veszélyeztette a felszerelésünket".

1988-ban egy alkalommal lépett fel a Depeche Mode a Behind The Wheel-lel, ez pedig a TF1 Lahaye D'Honeur nevű műsora volt. Dave szokatlan módon piros öltönyben látszik, és lehet, hogy hideg volt a stúdióban, mert nemcsak Alan és Andy játszik kabátban (!), hanem még Martin is fel van öltözve :D A Behind The Wheel előadása után interjút is ad a zenekar.