Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Useless koncerten, 1997

2022. október 20. - Szigi.
A USELESS maxi utolsó dala a dal koncertváltozata az 1997 április 10.-ei londoni Ultra Launch Party fellépésről, azaz tulajdonképpen a dal ősbemutatója. Az albumverziót halljuk, de már a kislemezverzió gördülékenysége is benne van valahogy... és még Christian Eigner sem díszíti agyon a dobolást.
 

Techno és jazz furcsa találkozása

Az utolsó remix a ma 25 éve megjelent Useless maxin a USELESS (AIR 20 MIX), ami az egyik leghíresebb detroiti DJ, a "techno-dzsesszista" Carl Craig készített. Őszintén szólva nem ez a kedvenc Useless remixem: variálódó, mégis monoton háttérzörejek, egy idő után kissé idegesítő, ismétlődő ütőshangok, némi Dave ének visszahangosítva, és 6 ismétlődő szintihang - nem rossz, de egy Kruder+Dorfmeister vagy egy CJ Bolland után többet várnék.

A Useless kiadvány legpörgősebb darabja

A következő mixre visszatér CJ Bolland: a USELESS (CJ BOLLAND FUNKY SUB MIX) a kiadvány legpörgősebb darabja, agresszív törtütemével és filmzenés hangulatával valamifajta üldözős mozihoz tudnánk leginkább elképzelni. Számomra leginkább a 2001-es "HDMFC party klipben" maradt meg a dal, ahol szinte ironikus a "régi Pecsát" látni az igencsak újszerű, pörgős zenével. A mix maga kiváló, számomra a korszak egyik legjobbja.
 

Csak Bécsig kellett menni minőségi downtempóért 1997-ben

Talán a kiadvány, de lehet, hogy a korszak "leghíresebb" remixe következik, a USELESS (KRUDER+DORFMEISTER SESSION) személyében. Az álmodozós downtempót játszó bécsi producerpáros ekkortájt kirobbanóan népszerű volt, például a tőlük remixet kérő U2-t kosarazta ki éppen ekkortájt, de Madonnának is hosszas procedúra után adták csak be a derekukat. A Depeche Mode-dal (és például a Bomb The Bass-szel) nem volt ilyen probléma, és a Useless remixük kiválóan is sikerült, olyannyira, hogy nemcsak a Remixes 81-04 válogatásra került fel, de máig meglepően gyakori szereplője a legkülönfélébb downtempo DJ szetteknek. A finom basszusjátékkal és Dave "echoing... echoing in my mind..." sóhajtásával induló remixben inden benne van, ami DM (fátyolos-bánatos Dave-ének), és minden, ami Kruder+Dorfmeister (igazi ezredforduló előtti nyugodtan csordogáló, de mégsem unalmas downtempó, ragyogó basszusgitár-játékkal). Kiváló remix!
 

CJ Bolland nagyon is 1997-es mixe

A negyedszázados Useless maxiról következék most a USELESS (CJ BOLLAND ULTRASONAR MIX). A korszak népszerű remixere és producere, CJ Bolland két remixszel is képviseltette magát a kiadványon: ez az Ultrasonar mix a kevésbé pörgősebb, de azért itt is van acides hangszín, élő hatású dob, furcsa elektornikus zörejek és persze mindez mögött egy fenségesen nyugodt ambientes szintiháttér.
 

Blues a kozmoszban

A ma 25 éve megjelent Useless kislemezen a következő remix a USELESS (COSMIC BLUES MIX), ahol egy Jonathan Joseph Key nevű úriember néhol elektronikus, néhol egyenesen Kraftwerkes zajokkal megbolondított komótosan lépegető, visszhangos "bluesos" mixét hallhatjuk. Az éteri (néhol idegesítő) elektronikus hangok és a zsíros zenei alap valahogy jól kiadja a "Cosmic Blue" elnevezést.
 

Barry Adamson 1 héten belül másodszor remixel

A USELESS (ESCAPE FROM WHEREVER PART 1 & 2!) Barry Adamson munkája: a Magazine zenésze tehát egy héten belül két Depeche Mode-hoz köthető kiadványon jelentett meg remixet (az előző a múlt hét csütörtöki Recoil-maxi, a Drifting volt, amelyen a Control Freak című dalhoz készített egy remixet). A Mute Records kiváló művésze szerintem a Control Freak esetében jobb munkát végzett, mint a Useless esetében: a kezdés Incubusos helikopterzaja után (tessék, már megint egy Recoil-idézet) egy downtempo-hangulatú, amolyan Kruder+Dorfmeister szerű rajzolódik ki a különös módon a refrének teljes elhagyásával: ám aztán egy elhalkulás után jön hirtelen a "Part 2" része a remixnek, ahol csak és kizárólag a refrén hallható, agyonhangosított torzított gitárokkal - ez a rész számomra fülsértő...
 

25 éve jelent meg a Useless kislemez!

Mai kerek jubileumunk a negyedszázada boltokba kerülő USELESS kislemez!
 
Az Ultra negyedik maxija 1997 október 20.-án jelent meg. Ez volt az első olyan kislemez, amelynek semmiféle B-oldalas dala nem volt, egyben az első és utolsó olyan maxi kiadvány, amely CD-ROM-ként is funkcionált. A CD-ROM mellékleten a Barrel Of A Gun és az It's No Good klipjeit lehetett megtekinteni.
 
A Useless nyilvánvaló választás volt negyedik kislemeznek, hiszen az Ultrán ez volt a harmadik tempósabb dal a már említett Barrel Of A Gun és az It's No Good mellett. A kissé nyers albumverzió után az Alan Moulder által készített kislemezverzió nagyon kellemes meglepetést jelentett. Egy hajszálnyit gyorsult a tempó, finomodott a dob, visszhangosodott Dave éneke és a refrén sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, mint az albumverzióban. A refrén alatt egy kiváló, félelmetes hangzású szintihangszín is megjelent, ami hatalmasat dobott a dalon. Amíg az albumverzió szinte kissé "buta" volt, úgy ez a kislemezváltozat határozottan elegáns lett. De természetesen még így is ez a Depeche Mode legrockosabb dala, a határozott dobok és basszusgitár-használat mellett Martin túlcizelláltnak éppen nem nevezhető torzított gitárral előadott szólójának köszönhetően.
 
A dalhoz egy emlékezetes klipet is forgattak, ahol az Ultra korszak különböző jelképei között a szinte teljesen kopaszra nyírt Martin, a hanyagul flegma Fletch és az igencsak dühös Dave egy bányában adja elő a dalt a kamerának gesztikulálva, néha még lökdösve is azt. Az utolsó másodpercben derül ki, hogy az egész szöveg egy szőke, kreppelt hajú lánynak szólt. Ez mindenképpen új értelmezést ad a dalszövegnek; valószínűleg egy szerelem utáni csalódásról és önvádról szólnak a dal sorai, bár sokan úgy értelmezték, hogy Alannek szólnak a dalok. Mindenesetre a Useless az egyik legkorábban elkészült demója volt az Ultra-korszaknak, már 1995-ben készen várta a hangszerelést.
 
Összességében a Useless tehát egy kiváló, borzongató és elegáns zárása az Ultra kislemezeinek, jól sikerült klippel és figyelemre méltó remixekkel. A következő poszttól rátérünk ezekre a mixekre :)
 

Vaughn George Music For The Masses-analízise, második rész: Sacred, Little 15, Behind The Wheel

Régi barátunk, Vaughn George következik most ismét, és az idén 35 éves Music For The Masses lemez újabb három dala, amelyről megosztja meglátásait. A három dal a következő: Sacred, Little 15, Behind The Wheel.
 

Sóhajok Lilianért

Máris haladunk tovább a Playing The Angel vinyl box mixeiben: következik a LILIAN (CHAB DUB). A Chab elnevezés egy svájci trance-producert, François Chabloz-t takar. Chab Lilian-hez készített mixei közül ez egy minimalistább alkotás, kellemesen kotyog végig a (nem teljesen indokolt) bő 7 perces hosszúságon. Dave "oh, Lilian" sóhajai (amelyekre Martin egy másik sóhajjal reagál) azért egész kellemesek :) Jópofa rajongói klip készült ehhez a mixhez:
 

süti beállítások módosítása
Mobil