Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Pimpf, 1987-1988

2022. április 28. - Szigi.
Nézzük tehát a Strangelove és a Pimpf koncertverzióit! Természetesen nem is kezdhetek mással, mint a Music For The Masses Tour összes koncertjét felvezető PIMPF "élő" változatával (természetesen a dal szalagról ment).
 
Dave Bascombe, aki 1987 novemberében megnézte a párizsi Omnisport D’Bercy-ben tartott koncertet, ami egyike volt a legelső európai tuméállomásnak, így emlékszik a „fantasztikus nyitányra”: „A Pimpf-et használták az albumról, ami bevezetésnek nagyon ijesztő és wagneri volt, plusz mindenhol narancssárga megafonok voltak elhelyezve a hangfaltartók tetején. Olyan volt, mint valami náci politikai rendezvény, lélegzetelállító.”
 
Alan: "A turné összes koncertje a 'Pimpf'-el kezdődött, így most, amikor meghallom ezt a dallamot, egy nagyon pontos emléket idéz fel bennem: ez volt a jele annak, hogy mindjárt színpadra lépünk, egy pillanat, amikor elkezdett kirázni a hideg veríték. A 'Pimpf' eredetileg csak egy B-oldal volt, de végül felkerült a 'Music For The Masses'-re. Azt hiszem, így hívták a Hitlerjugend fiatal tagjait. Ez a zene azt a politikai légkört tükrözi, ami a nácizmus felemelkedése idején uralkodott - főleg a nagyzenekari, meglehetősen nyomasztó aspektusa miatt."
 
Noha a turnét megörökítő 101 kiadványon csak egy alig 1 perces verzió szerepelt a Pimpf-ből, szerencsére a kiadványhoz tartozó filmben hosszabban is szerepelt a 101 (sőt, aztán az SACD újrakiadáson már szintén teljes hosszában volt megtalálható.). Fontos megjegyezni, hogy az albumverziós Pimpf-et játszák, nem a valamivel hosszabb kislemezverziósat. Íme:
 

Strangelove, 1987, Top Of The Pops

A tegnap 35 éve megjelent STRANGELOVE jónéhány 1987-es fellépésen felcsendült: meg is fogom mutatni mindegyiket a tavasz folyamán. Ma mivel a Strangelove és a Pimpf koncertváltozatait fogom bemutatni, ezért csak egy Strangelove-fellépést hozok, a Top Of The Pops-ból. Íme:
 

19 éve jelent meg a Counterfeit 2!

Egy bejegyzés erejéig megszakítom a Strangelove-dömpinget: ma 19 éve került a boltokba Martin második szólólemeze, a COUNTERFEIT 2! Itt a teljes lemez: nektek melyik a kedvenc dalotok róla?
 

Dave McElroy és a Strangelove

A Strangelove-ról természetesen az Almost Predictable Almost blog is beszámolt. Íme a cikk fordítása:
 
"A Depeche Mode-nak mindössze 8 hónapba telt, hogy túljusson a Black Celebration turnén és felvegye az új albumot - ez elég gyors munka, különösen az utóbbi idők mércéjével mérve.
 
A világ először 1987. április 27-én hallhatott erről az új munkáról, amikor a Strangelove megjelent. Jöjjön most egy folyónyi ("rivelfull") Strangelove.
 
A BONG13-at egy sor meglehetősen kedves plakáttal és reklámmal jelentették be, amelyek kezdetben egy új 7"-es és egy 3 számot tartalmazó 12"-es kislemezt ígértek. Később egy káprázatosan új formátumot, egy CD kislemezt is hirdettek egy limitált kiadású 12" mellett. Az új kiadás megünneplésére a zenekar partit rendezett, amire meghívta a Smash Hits-et.Mindenki berúgott, a buli a magazin címlapjára került, a promóciós ösvényre és a bulizás beindult. A Smash Hits vendégkritikusa, Gary Numan az április 22-i számban Single Of The Fortnight címet adott a dalnak.
 
Ugyanebben a számban a Smash Hits egy dalszöveges posztert is közölt. Martin, úgy tűnik, ejtőernyős hámot visel - kérlek, azonnal menj el egy stylisthoz!. Alan visszatért 66% körüli bőrborítás-szintre.
 
Az NME és a Melody Maker természetesen kevésbé volt lelkes. A bulira meg nem hívott NME három hetet várt a Strangelove brit megjelenése után, hogy elsirassa „esetlen naivitásukat, amitől korábban annyira bájosak voltak”, és hiányolja a „hangzásuk kísérletező jellegét”, ami annyira nyilvánvalóan megmutatkozott az „ostoba szövegű People Are People metál-popjában”. Az ítélet lesújtó volt: „A Strangelove újabb kirándulás a Soft Cell-típusú zene területeire, de Martin Gore sosem fog annyit tudni a szerelem sötét oldaláról, mint Marc Almond, és Dave Gahan hangjából hiányzik a szükséges romlottság ahhoz, hogy a beteljesületlen szerelem elektronikus zenei dalnoka legyen.”
 
A Melody Makerben Sorrel Downer mintha tényleg nyugtatón lett volna: „Természetesen csodálatosan megalkotott darab, tökéletesen adagolt hangszereléssel és gazdag, egyedi énekkel, de hová lettek a felpezsdítő, szokatlan ötletek? Az utolsó ötletük a bőr és a csipke volt, de úgy gondolom, itt az ideje összedugni a fejüket, és kitalálni valami újat.” A szokásos baromság.
 
A zenekar ettől függetlenül május 7-én fellépett a Top Of The Pops műsorában. A kislemez május 9-én került a slágerlistára, a 23. helyen. Bár egy album második vagy harmadik kislemezétől elvárható, hogy így teljesítsen, egy vadonatúj kislemeztől ez a listás helyezés nem volt túl biztató. A Top Of The Pops szereplés hatására azonban a következő héten hét helyet ugrott előre, a 16. helyre, és ez nem is csoda. Egy tengernyi fekete, egy egészen csodálatos dal és... várjunk csak egy percet... egy gitár???! Mi ez a hülyeség? A Depeche Mode egy elektronikus zenekar. Ez egy szégyen stb. stb. A gitáros vidámságtól eltekintve, úgy tűnik, hogy még Alan haja is bőrszínűvé változott erre a szakaszra.
 
A brit lemezvásárló közönség folytatta a Depeche Mode bojkottját, és a kislemez a következő héten a 20., majd a 30. és végül a 49. helyig zuhant, mielőtt a közönségnek nyilvánvalóan elege lett ebből a bizonyos tengernyi szerelemből. Mindezt annak ellenére, hogy a kislemez az Egyesült Királyságban a jövő új, divatos CD kislemez formátumán is megjelent. A Depeche Mode felkarolta a jövőt, a hazájuk pedig azt mondta nekik, hogy húzzanak a picsába.
 
A Strangelove természetesen egy csodálatos dal, mint ahogy azt mindannyian tudjátok. Azt hiszem, még mindig jobban szeretem az albumváltozatot, mivel egy kicsit sötétebb, de a kislemezes verzió hihetetlenül jól indul. Az egyetlen dolog, ami nem olyan jó, az a Level 42 stílusú slap bass típusú basszusvonal. Nekik jó, a Depeche Mode-nak nem való. A Strangelove kezdetben élőben is a kedvencek közé tartozott, minden Music For The Masses és World Violation koncerten játszották. Aztán eltűnt a Sounds Of The Universe turnéig. Míg a Music For The Masses turné verziója, a 101-es verzió szenzációs volt, és a World Violation változat is rendkívül élvezetes, addig a 2009-es verzió nem igazán működött. Persze úgy kezdődik, mint a 101-es verzió, de a dobok rögtön elvonják az erejét, és onnantól kezdve csak sántikál végig. Az egész egy kicsit fogatlan, mint a korszak szettjeinek nagy része. Az Anton háttérvideó, amit a zenekar használt, szintén borzalmas. Szerencsére a dal 34 alkalommal történő előadása a Global Spirit Touron sokkal szórakoztatóbb volt, ahol a dalt Martin-szólóként, Peter zongorájával újrateremtették. Egy olyan dalért, amelyet sok rajongó szeret, és amely a 101 érzelmi csúcspontja (egy a sok érzelmi csúcspontja közül), szomorú, hogy csak 251 alkalommal jelent meg.
 
A Strangelove B-oldala természetesen a Pimpf. Bármilyen mércével mérve is, rohadtul csodálatos. Élőben 101-szer játszották."
 
A cikk további része a klip fejtegetésével és a formátumok boncolgatásával itt található.

Létezik Strangelove akusztikus gitárral!

Még hogy nincs gitárral előadott Strangelove? Ebben a francia nyelvű videóban, amelyben a Strangelove felvételeinek stúdiókörülményeit mutatják be, hallható, ahogy Martin gitárral adja elő a dalt. Cure-rajongóknak bónusz a videó második felében! :)
 

Egy Strangelove fellépés és Novák Józsi könnyfakasztó visszaemlékezése

A ma 35 éve megjelent Strangelove-ra most egy korabeli fellépéssel és a magyar Depeche Mode rajongói klub akkori vezetőjének, Novák József-nek a szavaival emlékezzünk:
 
"1987 áprilisát írtuk. Semmi hír a Depeche Mode-ról. Az egyik szombaton valami furcsa érzéssel indultam el a Csillagfénybe. Igazából be sem mentem a nagyterembe. Csak kint álltam és vártam. Nem tudtam, hogy mire várok, de valahogy mégis tudtam. Valami nagyon ismerős hangra és valami nagyon elsöprő lendületre. Egyszer csak megjött. (…) Meghallottam a STRANGELOVE-ot. Ezt nem tudom leírni. Berohantam és a nagy kivetítő vászon előtt vagy kétszáz módos ugrált és csápolt. Nekem meg földbegyökerezett a lábam, felkúszott az adrenalin szintem és futkározott a hideg a gerincemen. Nem is a gyomromban, hanem az egész felső testemben lüktetett a zene. Nem a klip volt, hanem egy televíziós fellépés. Aztán egyszer csak Alan belegerjedt a mikrofonba, hogy PAIN! Ha lány lettem volna, tuti összepisálom magam! 3:44 mp gyönyör. De hát vége lett. Akár csak egy orgazmusnak. (…) Én meg a barátnőm felé fordultam – mert, hogy ő is ott volt – és csak annyit mondtam neki: nem tudom mi volt ez, de nagyon jó volt, majd kisírtam magam a vállán… (…) Azóta sem volt ilyen katartikus élményem, talán csak DM koncerteken, de az is más volt. (…) Azóta a Strangelove nálam valamiféle DM induló, de nem tudnám sorrendbe sorolni a többi szám közé.”

Egy érzelemteli But Not Tonight feldolgozás az Én szememmel című rajongói filmből!

Ez már egy részlet az Én szememmel című Depeche Mode rajongói filmből! Vári Ivett és T. Kiss Szilárd érzelemteli But Not Tonight feldolgozása:
 

Ismét egy pofátlan megoldás - Strangelove (The Fresh Ground Mix)

A ma 35 éve megjelent Strangelove-nak volt egy különleges változata. A korszak DJ-inek ömlengős kísérőszöveggel átadott kiadvány a DANCE BONG 13 katalógusszámot viselte, és egyrészt a már ismert Blind Mixet tartalmazta, másrészről egy "új mixet", THE FRESH GROUND MIX címmel. A kiadvány szerint ez Phil Harding mixe, aki azóta számos alkalommal cáfolta volna, ez az alkotás az ő nevéhez fűződne. Kétségtelenül, a mix az ő Pain mixére épül, ám közben kissé váratlan helyeken sample-eket tartalmaz a Cameo nevű formáció Word Up! című dalából. Érdekességnek elmegy :)
 

Egy levert instrumentális - Agent Orange

A Strangelove UK limitált 12''-esen (és persze a maxi CD-n) szerepel még egy dal (amit így felületesen a Strangelove "másik B-oldalasának" szoktunk mondani), melynek címe AGENT ORANGE. Ez egy szépséges, levert instrumentális alkotás, amely a címét amely a vietnami háborúban használt gyomirtó szerről kapta. Óriási teret ölelő effekttel indul, majd jön egy zongora alapú alkotás, érdekes effektekkel. Egy idő után egy finoman lépegető alapritmus is elindul, ám a levert hangulatot és a hatalmas "teret" semmi sem zavarja. Nagy meglepetésemre ez a dal a legnagyobb angol nyelvű Depeche Mode fórumon, a Home-on elnyerte egyszer a "legnépszerűbb instrumentális DM felvétel" címet, az én szubjektív listámon az instrumentálisok közül az utolsó harmadban szerepe ez a dal.
 
A dal végén Morse-kódot hallhatunk. Sokáig tartotta magát a hír, hogy azt jelenti, hogy "Ha valaki hallja ezt, kérem, segítsen", de valójában csak halandzsa (LAXI ".-.. .- - -..- ..", többször megismételve).
 
Alan a kedvenc DM instrumentálisai közé sorolta a Pimpf-et és az Agent Orange-et, mert "van atmoszférájuk". Dave Bascombe pedig azt nyilatkozta 2019-ben: "Nos, [az 'Agent Orange'] című dalban különösen sok volt a "tér", az "üresség... pont ezen gondolkodtam a minap. Végigmentem néhány számon, ez az egyik olyan jó szám, [amiről azt gondolnád], hogy fel kellene kerülnie az albumra, de ez csupán egy B-oldal. Ettől lesznek nagyszerűek a B-oldalasok, hogy ilyen üresek és eseménytelenek is tudnak lenni".
 

Rövidebb fájdalom - egy újabb pofátlan megoldás. Strangelove (Pain Mix Edit)

Akárcsak a Strangelove Blind Mix-nek, úgy a Pain Mixnek is létezik egy rövidebb változata az Egyesült Államokban megjelenő limitált 12'' vinylen: ezt némi pofátlansággal STRANGELOVE (PAIN MIX 7'' EDIT)-nek nevezték el, pedig csak annyi történt, hogy 3 és fél perc után lekeverték az eredeti Pain Mixet. Kerek évforduló, tehát emlékezzünk meg róla, aztán felejtsük el:
 

süti beállítások módosítása
Mobil