Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Sisters Of Night, 2009

2022. április 15. - Szigi.
Egy turnényi szünet után tehát a Tour Of The Universe-re tért vissza a Sister Of Night, igaz nem vitték túlzásba, hiszen mindössze hétszer játszották. A Tour Of The Universe-verzió nagy meglepetésre az albumváltozat volt, sőt, még annál is meglepőbb módon némileg át is dolgozták az albumverziót! A végén például újra visszajön a "nyers elektronikus effekt". Mivel Barcelonában is játszották a dalt 2009-ben, így rákerült a Depeche Mode történelmének egyik leggazdagabb kiadványára, a Tour Of The Universe DVD-re. Íme:
 

Sister Of Night, 2001

A Sister Of Night a 2001-es Exciter Touron először júliusban, Dallasban csendült fel, és aztán összesen 26-szor énekelte el Martin a dalt. Gordeno zongorajátéka ezúttal már sokkal díszesebb volt, viszont sajnos ezúttal Christian Eigner már nem dobolt bele a dalba. Ez a felvétel, ami a One Night In Paris DVD bónusz szekciójában kapott helyet, mégis megkapó, főleg az elején, ahogy a közönség a Waiting For The Night végéről a vokálrészt énekli, Martin beszáll az énekeltetésbe, majd hirtelen lepisszegi a közönséget :)

Sister Of Night, 1998

Az Ultra két rövid instrumentális dalának a "koncertverziójának" a bemutatásától eltekintünk - az Uselink a hamarosan úgyis szóba kerülő los angelesi Ultra-Partyn, a Junior Painkiller pedig a már tárgyalt londoni Adrenaline Village-fellépésen volt a koncertintro - így máris a Sister Of Night koncertváltozataira kerül a sor. Ez az az Ultra albumdal (tehát nem kislemezes dal), amely a legtöbbször felcsendült Depeche Mode koncerteken, sőt megjelenése óta csak a Touring The Angel-en és a Delta Machine Tour-on nem játszották egyszer sem - sajnos magyarországi fellépésen pont nem hallhattuk soha. A Sister Of Night-ot koncerten kivétel nélkül mindig Martin adja elő, és egy kivételével mindig zongorás verzióban. 1998-ban, a The Singles Touron a turné utolsó, decemberi szakaszán játszották el 5 alkalommal (köztük a KROQ Almost Acoustic Christmas rendezvényen is). Ez pedig a turné "igazi"* los angelesi állomásán felvett felvétel (*=a KROQ Almost Acoustic Christmas is Los Angelesben volt), Peter Gordeno zongorajátékával és némi meglepetésre Christian némi dobolásával a dal közepétől. Martin mintha mélyebben énekelne a szokásosnál, "öblösítene"... szerintetek? :D
 

The Love Thieves, 2003

Ma pedig az Ultra koncertváltozataival fogunk foglalkozni. Nincs olyan sok: hiszen, ahogy megszokhattátok, a kislemezek koncertváltozatait a kislemezeknél veszem sorra, így maradnak az Ultra albumdalai.
 
Az első mindjárt egy rendhagyó alkotás: a THE LOVE THIEVES ugyanis Depeche Mode koncerten soha nem csendült fel, ám 2003-ban, Martin szólóturnéján, az A Night With Martin L. Gore elnevezésű koncertsorozaton hallhattuk. Itt van a londoni koncert felvétele: Martin nagyjából albumverzióban játssza a dalt (bár plusz ütősök és zongora is hallható a dalban). Csúcspont: amikor Martin a "my lonely soul brothers" résznél kimutat a közönségre :)
 

Egy kislemez, amivel jövőre többet fogunk foglalkozni: 19 éves a Stardust!

És a mai maratoni bejegyzéssorozat utolsó darabja, egy kislemez, amivel részletesebben jövőre, a 20. évfordulóján fogunk foglalkozni: 2003-ban ezen a napon került a boltokba Martin Counterfeit 2 című szólólemezének első kislemeze, a STARDUST! Elég komoly videót forgattak hozzá :)
 

36 éves az A Question Of Lust - a "százegyes" verziójával emlékezünk

Két bejegyzés erejéig megszakítjuk az Ultra bejegyzésfolyamot, hiszen ma még további két (sőt, a tegnap "ellőtt" Bloodline-nal együtt 3) DM-hez kötődő kiadvány is jubilál. Itt az első, az A QUESTION OF LUST, amely ma 36 éve került boltokba, és amelynek természetesen most az "újonnan" napvilágra került, a 101 újrakiadáson megtalálható koncertváltozatát mutatom.
 

Egy kendőzetlenebb Ultra-dokumentumfilm 2007-ből

Az Ultrához 10 évvel később, 2007-ben is készült egy dokumentumfilm, amikoris SACD-n kiadták az összes albumot az Exciter-ig bezárólag. Ez a nagyobb lélegzetű dokumentumfilm már sokkal mélyebbre megy az összefüggésekben és a korábbinál jóval kenződetlenebbül beszél az Ultra környékén fennálló feszültségekről. Bónusz: itt debütált Dave Rodolfó-bajsza :D
 

Az egyik legvagányabb dokumentumfilm - Ultra EPK!

Nem nagyon volt vagányabb EPK-ja a Depeche Mode-nak, mint az Ultrához készült rövidfilm! Indusztriális környezet, brutáljó zene, képernyőkön feltűnő együttestagok, akik közben sétálnak - szerintem nagyon állat! És a témák? Természetesen a drogok, a lemez, az, hogy miért Ultra a lemez címe, Alan távozása, és az elmaradhatatlan Gary Glitter :D
 

25 éves az Ultra: Junior Painkiller

Az Insight elhalkulása után 1 percig csend volt a CD lejátszóban, majd pedig jött egy "hidden track", amelynek a címe JUNIOR PAINKILLER lett. Nem csoda: ez ugyanis a Barrel Of A Gun instrumentális B-oldalas dalának, a Painkiller-nek az "üstdobos" lezárása. Nagyon hangulatos, "sivatagi" képeket hoz elénk, de nem a világ legötletesebb albumzáró megoldása... mindenesetre ez is hozzátartozik az Ultra egyediségéhez!
 

25 éves az Ultra: Insight

A 25 éve megjelent Ultra "elvileg" utolsó dala, az INSIGHT, amelynek a demója már 1995 novemberében kész volt; a Useless és a Sister Of Night mellett ezzel a három dallal vágtak neki a gyötrelmes felvételi időszaknak. Az Insight is egy lassú dal, finom dobokkal és kissé Violatorosan mormogó basszusával hamar kellemes hangulatot teremt. Jön a versszak és Dave lassú éneke, háttérben elszór elektronikus effektekkel - egyelőre mintha a legtipikusabb Ultra-dalt akarták volna összeállítani. Aztán viszont a második versszakban szintet ugrunk: végre megjön Martin a vokálba, és megszólal a háttérben egy csodálatos zongorajáték, ami innentől végigkíséri a dalt. A refrén aztán leszedi a fejünket: bejön egy körkörösen suhogó-csattogó dobalap, ami végigkíséri az egyelőre csak néhány soros refrént. Szerencsére Martin vokálja velünk marad a refrén alatt, sőt, a második versszakban is, sőt, a "lead me on" sort még egy plusz vokálban is megkapjuk. Aztán jön az új refrén, majd egy rövid kiállás (és Martin vokál) után ismét a refrén (ezúttal csak a dobokkal, de aztán a "fire still burns" résznél bejön a "suhogó-csattogó" effekt is. Martin egy pillanatra egyedül hagyja a vokálban a pozitív üzeneteket éneklő Dave-et (The fire still burns, whatever you do now, the world still turns, I'm talking to you now"), hogy aztán a dalszerző egy szépséges kétszólamú "you've got to give love!" "kántálással" zárja le a dalt. Elképesztően pozitív lezárás: "a tűz még mindig ég!" és közben Martin éneke: "kell, hogy adj szeretetet!" - többre nem is számíthattunk a viharos kilencvenes évek közepe után! Az egyik legjobb zárószám, bár persze az elhalkulás után van itt még egy kis meglepetés...
 

süti beállítások módosítása
Mobil