Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Egy agyzsibbasztó mix - So Much Love (Machine Mix)

2022. március 18. - Szigi.
A Jungle Spirit mixek kellemes trip-hopos hangulatát a SO MUCH LOVE (MACHINE MIX) töri szét. Az egyetlen négynegyedes Jungle Spirit Mix agresszív, repetitív dobjával és bő 7 perces hosszával tesz minket próbára. Olyan, mint egy buli hajnal 5-kor: ezt a számot még megvárod, aztán mész, pedig érzed, hogy nem kellene megvárni ezt a dalt sem... :D
 

Egy trip-hopos mix - Fail (Cinematic Cut)

A FAIL (CINEMATIC CUT) nem annyira jó, mint a dal albumváltozata, de így is ügyes munka: ködös, borongós, és telt hangszerelésével megintcsak az Ultra korszak mixeit (és eleve a trip-hop zenék világát) juttathatja eszünkbe. És még valami: lehet, hogy tévedek, mintha a mixek jobban szólnának, mint maga a lemez...
 

Egy nagyon kellemes átdolgozás - Poison Heart (Tripped Mix)

A POISON HEART (TRIPPED MIX) a kilencvenes évek végi trip-hop zenéket juttathatja eszünkbe. Kellemes mormogás, telt hangzás, ködös hangulat, enyhén torzított Dave-ének - nincs nagy megfejtés, mégis nagyon-nagyon jó hallgatni!
 

Egy szigorú változat - Scum (Frenetic Mix)

A SCUM (FRENETIC MIX) egyike a kiváló "Jungle Spirit Mixes" remixcsomagnak: az egzaltált hangszerelésű albumváltozatot szigorú, hideg, kőkemény breakbeat-re cserélték. Fémes hangok, vascsörömpölések (!), végre kőkemény basszus, a teljes hallójáratunk próbára van téve, Dave néha bekiabált, hogy "pull the triger!" - számomra a Jungle Spirit mixek jobban visszaadják az album sötét hangulatát, mint maga az album. Ez a fanvideó sem rossz!

Egy kellemes Cover Me változat - Cover Me (Alt Out)

A tegnap 5 éves Spirit lemeznek volt egy deluxe változata is, amelyen 5 mix volt megtalálható, ezeket "Jungle Spirit Mixes"-nek nevezték. Sajnálatos módon csak a CD változaton voltak ezek megtalálhatóak, a vinyl kiadványon a második lemez B-oldala üresen maradt... A Jungle Spirit mixeket a zenekar (!), Matrixxman, és Kurt Uenala készítette, és jól sikerült kiegészítői az albumnak.
 
A COVER ME (ALT OUT) némi túlzással mintha az albumdal instrumentális lezárásának egy másik változata lenne, amelyben a négynegyedet finom törtritmusra cserélték. Nem a legkatartikusabb mixe a zenekarnak, de nagyon kellemes.
 

Egy fellépés, ideges hangulatban - ötéves a Telekom Street Gigs koncert

A Spirit megjelenése alkalmából ma 5 éve Berlinben fellépett a Depeche Mode. A Telekom Street Gigs elnevezésű rendezvényt ráadásul élőben lehetett nyomon követni a Twitteren és a Youtube-on. Ez volt az első fellépése a zenekarnak 3 év után, és a zenekar igencsak ideges volt.
 
Dave: "Az öltözőmben hirtelen nagyon megijedtem, körülbelül 30 perccel a koncert előtt. Csak arra gondoltam: 'Ó, Istenem, ismerem ezt az érzést, és nem szeretem!'. Két-három dal kellett, hogy kényelmesen érezzem magam. Valahogy bele kellett kerülnöm a pillanatba. Olyan vagyok, mint egy túlfizetett sztriptíztáncosnő. (nevet) "Minden ki volt világítva a tévé miatt, valamint azért, hogy közvetíteni lehessen, szóval sokkal több fény volt a színpadon, mint ami általában van. Úgyhogy valahogy kerestem egy kis árnyékot, de egy idő után rájöttem, hogy nincs árnyék. Nem volt hova elbújni."
 
Martin: "Más élmény volt, mint egy stadionkoncert, főleg, hogy három éve nem álltunk színpadon. Kicsit ijesztőbbnek éreztem, már csak azért is, mert mindenki sokkal közelebb volt egymáshoz. Ezeket a koncerteket most már élőben közvetítik. Ez része a modern promóciós munkának, de a régi időkben ez nem így volt."
 
A koncert visszafogott hangulatban telt, igaz, el kell ismerni, hogy a zenekar különleges dalcsokorral készült. ami nem könnyítette meg a rajongók dolgát. Itt debütált a Going Backwards és a So Much Love (ez utóbbi végén Dave énekelt egy sort a dalt ihlető Tuxedomoon No Tears című dalából), majd jött a Global Spirit Tour bombameglepetése, a Corrupt, az a dal, amelyet még a Tour Of The Universe-ön sem játszottak egyetlenegyszer sem - a Global Spirit Touron viszont következetesen minden fellépésen volt az első két turnészakaszon. Az A Pain That I'm Used To - kisebb meglepetésre - velünk maradt a Delta Machine Tour után, és szintén a Jacques LuCont változatában játszották; a hosszú idő után ismét alapszámmá váló World In My Eyes pedig új intrót kapott. A Cover Me után meglepetésre a Little Soul következett, azaz a 11 dalból kettő is a Sounds Of The Universe-ről került be a setlistbe - a furcsaság az, hogy a Little Soul ezután a turnén már egyetlenegyser sem csendült fel, érthetetlen módon. Ezután a Where's The Revolution, majd egy újabb Delta Machine Tourról ittmaradt dal, a Barrel Of A Gun következett - itt Dave még nem énekelte a dal végén a Grandmaster Flash idézetet. A Walking In My Shoes új verziója a Random Carpet mixre épült, a Personal Jesus pedig a korábbi turnék rétestészta változatai után szerencsésen lerövidült.
 
Turnéfellépésnek kevés, "kényelmetlen" promóciós kötelességnek viszont kiváló fellépés, ráadásul előhozza az öt évvel ezelőtti csodaváró hangulatot :)
 

Egy meglepően jó lezárás - Fail

A ma öt éve megjelent Spirit utolsó dala a FAIL, ami szokatlan módon egy Martin által énekelt dal - zárószám még sose volt a szövegíró által énekelt alkotás (egyben 2005 után ismét 2 Martin által énekelt dal szerepelt a lemezen). A Fail kiváló: a kesergő dalszöveg kivételesen nem másokat vádol, hanem önkritikával is él - mindjárt szimpatikusabb! Az igen lassú Martin-ének mögött lassan építkező, majd bizonyos idő után igencsak dús, megintcsak már-már Recoilos hangzás hallható - a Spirit egyik erőssége, amikor időről időre "megdúsul" a hangszerelés! Az utolsó versszak előtti hangszeres rész számomra a Depeche Mode utolsó 20 évének egyik legjobb pillanata.
 
Ezzel vége a Spirit bemutatásának, de ma van még egy fontos jubileum - holnap pedig mixek és koncertváltozatok következnek :)
 

Egy jellegtelen utánlövés - No More (This Is The Last Time)

A NO MORE (THIS IS THE LAST TIME) talán a "legegyenesebb" dal a lemezen, itt nincs csúnyítás, és szerencsére nincs demagógia sem, hiszen ez egy Dave-szöveg - a frontember ezt a dalt Kurt Uenalával rakta össze. Sokaknak ez a kedvence a Spirit-ről - minden kellemessége ellenére nekem pedig ez a legkevésbé érdekes dal a lemezen, olyan, mintha a Delta Machine-ról lemaradt Happens All The Time utánlövése lenne. A szöveg meglehetősen sejtelmes, utalhat egy párkapcsolatra, a drogokra, de akár a zenekar végére is - mivel napjainkban nincs új DM lemez, ezért ez utóbbi változat kezd erősödni bennem - remélem, tévedek.
 

Egy lassú elektro-blues, a Poorman

A POORMAN egy igazi elektro-blues: lassú lüktetésével és társadalmilag érzékeny szövegével egyszerre idézi meg a Pipeline-t, zeneileg pedig Martin Counterfeit 2 című szólólemezét. Tetszetős a lassú, vésztjósló zenei építkezés a háttérben, sőt, aztán egy puha dob is elindul, így a dal vége már-már technoba fordul. Kár, hogy Dave hangja - a Scum és a So Much Love után - ismét kissé torzítva van - ez a szándékos "csúnyítás" számomra itt már kissé fárasztóvá válik.
 

süti beállítások módosítása
Mobil