Ahogy azt megszokhattátok, kerek évfordulókon fordítok egy cikket David McElroy kiváló blogjáról, az Almost Predictable Almost-ról. Ez most sincs másképp, íme Dave meglátásai a See You kislemezről:
"Minden olyan jól ment a Depeche Mode háza táján! A Dreaming Of Me nagy rajongótáborra tett szert a helyi környezetükön kívül is, a New Life közel 500 000 példányban kelt el, és ismertté tette őket, a Just Can't Get Enough pedig erre épített, és a zenekar a brit Top 10-be került. A Speak & Spell című debütáló albumuk megjelenése előtt állt, és a világ a lábaik előtt hevert. Ugyan mi romolhatott volna el?
Ah. Vince távozásának híre először 1981 decemberében jelent meg, és úgy tűnt, hogy a Depeche Mode véget ért. A vidám instrumentális Big Muff és a Tora! Tora! Tora! mellett Vince írta a zenekar összes dalát. Valakinek fel kellett lépnie, hogy továbbvigye a Depeche Mode-ot, és ez az ember Martin L Gore lett. Kiderült, hogy egyáltalán nem is rossz dalszerző.
A See You január 29-én jelent meg, és február 13-án a 40. helyen került a slágerlistákra. A következő héten a 31. helyig kúszott, de a zenekar február 24-i Top Of The Pops kiadásában való szereplésével a 10. helyig tüzelte fel a slágerlistát. Újabb top tízes sláger. Ki mondta, hogy végeztek?
Ahogy észrevehetitek, volt egy titokzatos negyedik személy a zenekarral. Ez a fickó Alan Wilder volt, és miután kezdetben csak koncerteken csatlakozott, hamarosan a Depeche Mode hivatalos tagjává vált. Alan 1995-ig maradt a zenekarral, mielőtt csendben távozott volna, a rajongók közül csak kevesen vették észre, és ez az álláspont a mai napig változatlan. Az emberek rendszeresen mondják, hogy "nem is emlékszem, hogy Alan benne volt-e a bandában", amikor a neve felmerül. Ő egy rejtély, és valóban csak nagyon kevés rajongó emlékszik rá. (David nyilvánvalóan ironizál - a ford.)
A kislemez folytatta könyörtelen menetelését a slágerlistákon, a 10. helyről a 8., majd a 6. helyre lépett előre, ami a zenekar eddigi legmagasabb helyezése a slágerlistákon. Ez egy kiemelkedő eredmény volt számukra. A kislemez aztán a 6. helyről a 11. helyre esett vissza, majd a 13., a 27. és a 42. helyre, mielőtt az utolsó Top 75 helyezését elérte volna az 59. helyen, majd a Top 75-ön túli élet örök sötétségébe került.
A See You egy pop-gyöngyszem, és a legtöbb kritikus dicsérte. A Melody Maker ezt írta: "Vince kilép, a világ levegőért kapkod, a Depeche pedig eltűnik, nem igaz? Nem!". A Smash Hits azt állította, hogy a kislemez "fényévekkel a többi előtt jár", majd Danny Baker megölte a lelkesedést a durva "A legutóbbi kislemezük legalább valami próbálkozásféle volt, ez most csak ízléstelen" mondattal. Ez Danny Baker - általában, ha neki tetszik valami, az rossz. Ez azt jelenti, hogy a See You ezért elkerülhetetlenül jó lesz.
A See You sokkal poposabb, mint Vince bármelyik Depeche munkája, és egyértelműen az a célja, hogy biztosítsa a slágerlistás helyezést. Tele van pompás dallamokkal és harmóniákkal, és szépen zizegő elektronikával - mit nem lehet benne szeretni? Egy olyan zenekartól, akik Vince távozása miatt kerültek ilyen helyzetbe, ez egy erős válasz volt.
A dalt 211 alkalommal játszották élőben az 1982. január 20-i Crocs buli és az 1985. július 30-i varsói Torwar Hallban tartott koncert között, ami az utolsó élő fellépése volt számos korai Depeche számnak, ahogy azt már korábban láttuk. A DM Live Wiki a See You összes létező felvételét tartalmazza. Különösen szeretem azt a verziót, amely a szülővárosomban, Glasgow-ban, a Tiffany's-ban február 21-én tartott show csodálatos felvételéről származik, ahol a zenekar énekli a szintidallamot. Átkozottul jól csinálják.
A B-oldal egy különös szám. A Now This Is Fun kezdetben úgy hangzik, mint valami, aminek nagyon is a stúdióban kellett volna maradnia, de többszöri meghallgatásra egyre fülbemászóbb és fülbemászóbb lesz, végül arra kényszerít, hogy beismerjük, hogy egyáltalán nem is olyan rossz. A zenekar a See You és a Construction Time Again turnékon figyelemre méltó 86 alkalommal játszotta élőben, az utolsó élő előadásra 1984. június 2-án került sor a németországi Ludwigshafenben. A Lie To Me-t mindössze 77-szer játszották élőben, kilencszer kevesebbszer, mint a Now, This Is Fun-t. Amikor a Depeche Mode az A Broken Frame - The 12" Singles boxsetet készítette, a zenekar Facebook-oldalán megjelent egy fotó a 12"-es mesterszalagról, amin látszik, hogy a dal eredeti címe Reason For Fun volt.
A See You videója - persze viszonylagosan nézve - sokkal nagyobb léptékű, mint a Just Can't Get Enough kis költségvetésű videója. Egy füsttel teli vasúti peron felett kezdődik, ahol Dave-et egy kísérteties fotófülke vonja el a vonatra várakozásról, amely Dave-ről és barátnőjéről lövöldözik ki a képeket. A barátnőt játszó személy valójában Martin akkori barátnője, Anne Swindell volt.
Mint látható, a történet úgy tűnik, hogy Dave elmegy lemezt venni, és közben elsétál a pénztárgépen játszó bandatársai mellett, és egy másik kísértetjárta fotófülkébe botlik, amelyből kiderül, hogy a barátnője a többi bandataggal és a titokzatos új emberrel, Alan Wilderrel lóg. "Milyen Alan?" - kérdezi. Egyszer majd elmagyarázom. Régebben a Depeche Mode-ban játszott.
A videó azzal ér véget, hogy Dave megszegi a slágerlisták szabályait, és tényleg megveszi a saját kislemezét. Essexben még mindig körözik a Top 40 elleni bűncselekmények miatt, és a mai napig törvényen kívüli."
A cikk további része formátumbeli érdekességekkel (pl. most akkor hová néz az a lány a borítón?) itt található.