Elsőként: az albumon 12 dal lesz hallható, nem 11: az első híradások nem említették Bob Dylan: Not Dark Yet című dalát. Ez lesz az utolsó előtti alkotás a lemezen. Természetesen frissítettem az Imposter eredetijeinek az általam összeállított Spotify-playlistjét is.
A tracklist tehát a következő:
- The Dark End of the Street (James Carr)
- Strange Religion (Mark Lanegan - ex Screaming Trees)
- Lilac Wine (James Shelton, Jeff Buckley)
- I Held My Baby Last Night (Elmore James)
- A Man Needs a Maid (Neil Young)
- Metal Heart (Cat Power)
- Shut Me Down (Roland S. Howard - ex Burstay Party)
- Where My Love Lies Asleep (Gene Clark - ex The Byrds)
- Smile (Charlie Chaplin - Nat King Cole)
- The Desperate Kingdom of Love (PJ Harvey)
- Not Dark Yet (Bob Dylan)
- Always On My Mind (Elvis Presley)
Dave ezt nyilatkozta a lemezről: "Amikor mások hangját és dalait hallgatom - és ami még fontosabb, az, ahogyan éneklik és értelmezik a szöveget -, otthon érzem magam. Azonosulok velük. Ez mindennél jobban megvigasztal.
"Nincs olyan előadó a lemezen, aki ne hatott volna meg" - mondta a lemezen található dalokról.
Gahan hozzátette: "Tudom, hogy valami különlegeset alkottunk, és remélem, mások is érzik ezt, és egyfajta kis utazásra viszi őket - különösen azokat, akik már hosszú ideje szeretik a zenét.
Az első dal az albumról, a Cat Power együttes Metal Heart című dalának a feldolgozása már ezen a héten pénteken megjelenik (október 8.-án).
Az Imposter már jó régen, a koronavírus-járvány előtt, 2019 novemberében került rögzítésre élőben, tíztagú zenekar előadásában került rögzítésre a híres Shangri-La Recording Studio-ban, a kaliforniai Malibuban.
A borító és néhány sajtókép (érdekes, hogy ismét Dave Gahan&Soulsavers lesz a produkció neve, noha most nem Dave a dalok szerzője, csak ugyanúgy elénekli őket, mint a The Light The Dead See című lemezen):






Mikor kezdődött Anton Corbijn és a Depeche Mode együttműködése? 1986, A Question Of Time klip? A válasz rossz! Már 1981 nyarán fotózta Anton a zenekart, amivel az 1981 augusztus 22.-én megjelenő NME magazin címlapjára került a banda - nem akármilyen megtiszteltetés volt! Anton Dave-et állította a kép közepére, viszont a háttérben álló másik három tagra fókuszált, így a frontember elmosódottan látszik.
És mi volt Dave első benyomása a képről és Antonról? Jonathan Miller: Stripped című könyve szerint: „Nagyon csalódott voltam. Legelöl szerepeltem... de mégsem. Elég szemtelen húzás volt tőle [Anton Corbijntól]. Nagyon felidegesített az a kép. Emlékszem, arra gondoltam, mekkora köcsög. Abszolút nem rám fókuszált.”
Erről a képről van szó:
