Ismét egy részlet következik Jonathan Miller: Stripped című könyvéből. Korai számcímek, verziók, magyarázatok!
"Jóllehet a Composition Of Sound nem kápráztatott el senkit színpadi show-jával, gyorsan nyerőnek bizonyult a feltűnő frontember, Dave Gahan, és a még fontosabb, fülbemászó - általában Vince Martin által írt - dalok kombinációja. Robert Marlow: „Az volt a jó abban, hogy csak monofonikus szintetizátort használtak, hogy a hangzás elérése érdekében nagyon feszesen kellett megkomponálni a számokat. Vince írta az összes dalt. Mai füllel meghallgatva nem igazán nagy művek ezek a szövegek, vagy bármi mást tekintve, de jó dalok voltak, és jó dalok most is. Nekem egyszerűen fantasztikusak! A Dreaming Of Me záródallama harmonizál a szám alapakkordjával. Vince órákig ült és magyarázta: »Jó, Martin, most ezt csináld.«”
Marlow beszámítja Andy Fletcher zongoratudását - azaz annak hiányát - is: „Ő is játszott, bár játéka inkább csak hangok folyamatos ismételgetése volt. A teljes hangzásban észre sem lehetett venni, hogy Fletcher játszik-e vagy nem - ez is Vince kompozícióinak erénye volt.”
Fletcher önvédelemből később így nyilatkozott: „Nem kellett nagy zenetudás akkoriban, csak jó ötletek. Basszusgitárral és gitárral kezdtünk, és újfajta zenét próbáltunk játszani. Mindenki fiatal volt, a punk és a new wave miatt pedig mindenki az addigitól eltérőt és érdekeset akart csinálni. Természetesen nagyon izgalmas volt, amikor az olcsó szintetizátorok megjelentek a piacon, mert megvolt a lehetőség, hogy igazán érdekes hangzásokat érjünk el nagyon olcsón.”
Ellentétben Robert Marlow későbbi állításával - azaz, hogy Martin írta a Composition Of Sound összes számát, beleértve az olyan soha nem rögzített dalokat, mint a Reason Man és a Tomorrow’s Dance a zenekar egyre népszerűbb koncertjeit továbbra is feldolgozások vegyes választéka fűszerezte. Ilyen volt a The Price Of Love az Everly Brotherstől, az I Like It a Gerry & The Pacemakerstől, a Then I Kissed Her a Beach Boystól és Lieutenant Pigeon Mouldy Old Dough-ja - ezek általában a zenekar Gahan nélküli felállását idézték.
Robert Marlow: „A Big Muff, Martin instrumentális száma és az Ice Machine is a program része volt. Azt hiszem, a Dreaming Of Me máshogy hangzott, mint a később felvett változat, mert a sequencerek hozzáadásával sokkal rendezettebb lett a hangzás. A Photographic nagyon népszerű számuk volt. Emlékszem, eredetileg majdnem végig mindannyian csak oktávokat játszottak, de nagyon jól hangzott - friss volt és izgalmas.”
A Composition Of Sound egyik rendellenes dala a Television Set volt, amelyről a Depeche Mode Information Service egy korai kiadványa így írt: „A Television Set a Depeche Mode egyik népszerű száma, de nem a tagok írták.”
Robert Marlow részben megoldja a rejtélyt: „A Norman & The Worms idejében volt egy másik iskolai zenekar, amiben Martin is játszott két hippivel. Nem emlékszem a nevükre, egyikük írta a Television Setet. A dalszöveg igazán jó volt: »Did you see them running to me, babe; did you see the light in their eyes; I’m just a mass of communication; I sell what everyone buys... I’m just a television set.« (Láttad őket hozzám futni, bébi; láttad a fényt a szemükben; Csak egy tömegkommunikációs eszköz vagyok/Eladom, amit más megvesz... Csak egy tévékészülék vagyok.) Martin írt erre egy fülbemászó szintidallamot, és bevették a műsorukba.”
Hogy érdemei ellenére miért került le a koncertprogramról, arra Vince Clarke ad magyarázatot: „A Television Set-et Martin egy barátja írta. Nem tudom, hogyan és miért kezdtük játszani, de így tettünk. Azt hiszem, azért döntöttünk úgy, hogy nem vesszük föl, mert nem kaptunk volna érte szerzői jogdíjat. Egyébként biztos felvettük volna az első [Depeche Mode-] albumra.”
A fenti dalok közül következzék a Tomorrow's Dance, egy 1980-as koncertfelvétellel!