A napokban elkezdtem a Songs Of Faith And Devotion 12 Singles Box bemutatását az I Feel You throb mixével. A kiadvány második darabja következik most tehát, ami nem más, mint az I FEEL YOU (SEVEN INCH MIX), ugyanis a SOFAD Boxban a korszak mindegyik single verziója szerepelni fog a 12'' kiadványokon! Az I Feel You 7 inches kislemezverziója tökéletesen megegyezik az album-és a klipverzióval, így egy igen ismerős klip fog most következni :)
Depeche Mode összes
36 éve jelent meg a Some Great Reward!
36 év, 9 dal, 3 szó, 1 életérzés.
Egy pörgős, programadó, türelmetlenségtől szétfeszülő dal.
Egy érzéki, finoman táncolható, nyugodtabb alkotás.
Egy tökéletesen szóló, "mindent bele" sláger, toleranciáról szóló szöveggel.
Egy különös édeskés dal, rendkívül furcsa hangszereléssel.
Egy mély hangon elbúgott, érzéki alkotás, ezzel ellentétben álló, kemény szöveggel, amit még 2009-ben is elővettek a stúdióban.
Egy szépséges zongorás ballada, pőre szöveggel, koncertklasszis, és legtöbbet a Global Spirit Touron játszották.
Egy újabb tökéletesen szóló, "mindent bele" sláger, ezúttal szexuális, politikai és társadalmi jelenségeket összeeresztve.
Egy fenyegető, hosszú introval és outroval rendelkező, szinte tökéletes Alan Wilder-dal.
És egy sötét, gyászos, dacos himnusz a végére.
Boldog 36. születésnapot, SOME GREAT REWARD! :)
Composition Of Sound, hatodik rész
Továbbra is Jonathan Miller: Stripped könyvének fordításából szemezünk:
"Mivel Martin Gore és Andy Fletcher még mindig dolgozott a Cityben, Vince Martinnak volt a legtöbb ideje, és ebből adódóan a legkevesebb vesztenivalója. Mindamellett nem egyszerű egy viszonylag ismeretlen együttesnek koncerteket lekötni. Vince hamar felismerte, hogy előnyös lenne, ha egy demófelvétellel tudna házalni a lehetséges helyszíneken. Rögtön Dave Gahan belépése után Vince megszervezte a leendő Depeche Mode első felvételét a valószerűtlen Lower Wapping Conker Company (Alsó-wappingi Vadgesztenye Társaság) nevű kis stúdióban, az essexi Barkingban.
Körülbelül huszonkét évvel az eset után Vince Clarke felvétellel kapcsolatos emlékei elég hiányosak - annál is inkább, mert a felvételről sincs már másolata. „Én voltam a tapasztalt, mivel korábban már dolgoztam stúdióban. Ha jól emlékszem, négy számot vettünk fel a demóstúdióban. Mivel semelyikünk nem tudta, mi a zengető, nem jöttünk rá, miért nem lett olyan jó a felvétel, mint az én korábbi demóm. Annál zengetőt használtunk, amitől nagyon jól hangzott.”
Gary Smith elkísérte a zenekart a felvételre, és állítólag egyedül neki van egy másolata az elkészült anyagból: „Ötven fontot fizettek egy szalagért a stúdióban, és csak nekem volt otthon kétkazettás magnóm, úgyhogy én vettem át az együttes minden tagjának egy példányban. Tehát eredetileg öt kazetta volt összesen. Fletch szerint mind eltűnt, úgy tűnik, az enyém az egyetlen, amimegmaradt. Ő évek óta nem hallotta. Akárhogy is, a demó olyan... nagyon nyers.”
Mikor Stephen Dalton megkérdezte, hogyan hangozhat a demó manapság, Andy Fletcher így válaszolt: „Azt hiszem, kicsit olyan Cure-os. Elég jó.” Tényleg? „Hát, talán.” Világos, hogy Robert Smith kortárs gótikus stílusának szelleme még kísértette a Composition Of Soundot.
Az első közös stúdiófelvételükről Martin Gore elsősorban folyamatos naivitására emlékszik, mellyel a bonyolult Yamaha CS5-ös szintetizátort kezelte. „Ismered azt a waugh-szerű hangot? Jó ideig leragadtam annál. Az első demó minden számában ugyanazok a hangok ismétlődnek.”
Akárhogyan sikerült is az első stúdiómunka, Vince Martinnak legalább már a kezében volt a Composition Of Soundra nagyjából jellemző felvétel, amit lejátszhatott a potenciális szervezőknek egyre rendszeresebbé váló londoni kirándulásain, illetve a Gary Smith által „helyi körnek” nevezett helyszíneken - Southendben és környékén. Fennmaradt még egy Rodney Martin-plakát - ezúttal futuristább betűtípussal, mint az előző heti Nicholas School-beli show ajánlója -, mely a Composition Of Sound 1980. június 21-ei, Top Alex-beli koncertjét hirdette. A kétfedeles gép és a számos bicikli értelmezését az olvasóra bízzuk, de a posztert illendően lefénymásolták - valószínűleg Andy Fletcher a munkahelyén és városszerte kiragasztották.
Robert Marlow szerint „nem volt sok hely Basildonban, ahol koncertezni lehetett”. Ezt Andy Fletcher is megerősíti. „Mivel Basildonban sehol nem lehetett játszani, legtöbbször Southendben léptünk föl, ahol nagy tradíciója volt az R&Bnek és a soulnak - a Goldmine-ban és hasonló helyeken. Southend nagyon jó hely volt: a The Feelgoods, R&B-s soullal keverve.”
Vince Martin és Rob Allen időleges szakítása már a múlté lehetett 1980. június 21-én, mivel utóbbi közvetetten, világosítóként részt vett a Composition Of Sound e korai produkciójában. „A Top Alex a southendi Alexandra kocsmában volt - magyarázza Marlow -, volt egy termük fent - Top Alex, érted? Én világosítottam a koncerten - be, ki. »Mit szeretnél ehhez a számhoz? Legyen világítás, vagy lekapcsoljam?«”
Steve Taylor Smash Hits-beli cikke még több részletet árul el a fellépésről: „Gahan így emlékszik a négyes felállás debütálására a southendi Top Alexben, mely elsősorban R&B- erődítménynek számított: »Nagyon jól ment - rázták a fejüket a popzenénkre.«”
Mindössze három kiválóan hordozható monofonikus szintetizátorával és egyetlen dobgépével a Composition Of Sound könnyedén utazhatott, a gyakorlatba átültetve Andy Fletcher megfigyelését: „Nincs szükség erősítőre, [aszintetizátort] csak be kell dugni a PA rendszerbe.” Kevés pénzzel a kasszában a zöldfülű basildoni srácoknak nem voltak menő szintetizátor-állványaik.
Robert Marlow: „Nem használták azokat az X-lábú állványokat, mert gondolom, meg kellett volna vásárolniuk őket. Azt hiszem, székeket használtak - székeket, bárszékeket vagy sörös rekeszeket, leterítve valamilyen lepellel. Kár, hogy nem volt nyoma némi szabászati eleganciának!”
Hallgassunk meg most egy dalt, Lieutenant Pigeon-tól: ez a Mouldy Old Dough, amelyet a korai koncertjein a Depeche Mode is játszott!
A Népszava 1991-es beszámolója a verőcemarosi Black Days-táborról
Egy újabb fontos magyarországi rajongói eseményre emlékezünk ma: az 1991-es verőcemarosi Black Days-táborról a Népszava visszaemlékezését olvashatjuk (az Arcanum Digitális Tudománytárnak köszönhetően):
Bő 2 órás felvétel a 36 órás buliról, 1990-ből
Egy bő 2 órás felvétel a Petőfi Csarnokban 1990 augusztus 19-20.-án megrendezett 36 órás Depeche Mode rajongói találkozóról:
30 éves világrekord - A HDMFC 36 órás rajongói találkozója
1990-ben a World Violation Tour elkerült minket, a magyarországi rajongók azonban nem csüggedtek, hanem - a The Hungarian Depeche Mode Fan Club szervezésében - egy 36 órás maratoni, "világrekordot beállító" buliban vettek részt! A maratoni rendezvény augusztus 19.-én reggel 10.-kor kezdődött és augusztus 20.-án este 10.-kor fejeződött be. Természetesen a jól ismert, Gaskó Balázsos videót mellékelem is. Ki volt ott közületek? :)
Elkezdem bemutatni a Songs Of Faith And Devotion - 12 Singles Boxot - I Feel You Throb mix!
Ma elkezdjem számonként bemutatni a Songs Of Faith And Devotion - The 12 Singles vinyl box tartalmát, ahogy azt tettem a korábbi Boxokkal is! Elsőként tehát az első lemez első száma van soron: ez az I FEEL YOU (THROB MIX), ami tulajdonképpen egyfajta extended mixnek számít. A remix készítője Mark 'Spike' Stent, aki főként a The KLF-nek készült mixeivel tűnt fel, majd aztán később a DM mellett a legnagyobb sztárokkal dolgozott együtt (U2, Spice Girls, Madonna, Lady Gaga, Björk...). Mark az I Feel You és a Walking In My Shoes-hoz készített néhány mixet, illetve 2005-ben az ő nevéhez fűződik az A Pain That I'm Used To (radio version 1)-je is. A DM-hez készített mixeiben felfedezhető bizonyos közös vonás: mindig kicsit elvesz a dalok éléből, mindent kicsit barátságosabbá kever, sose az övé az igazán embert próbáló mixek! Az I Feel You csikorgó elejét is azonnal finomítja, finom háttérszintit használ, de a hatnyolcados kemény dob ezt a verziót is határozottan gördíti előre. Érdekes, hogy az albumverziótól eltérően itt is ugyanaz a gitárdallam megy végig, és nem variálódik olyan bravúrosan, mint az albumverzióban - sajnos az I Feel You koncertverzióiban is ezt az egyféle gitárdallamot játssza azóta is Martin. A Throb verzió érdekessége még, hogy a dal végéből elhagy néhány sort: ebben a változatban tehát hiába keressük a "Where angels sing - And spread their wings - My love's on high - You take me home - To glory's throne - By and by" szövegrészt. Nekem nagy kedvencem ez a változat egyébként, ti is bírjátok? :)
37 éves a Love, In Itself kislemez!
És akkor a sok World In My Eyes és Recoil után egy kis friss tavaszi fuvallat: ma 37 éve jelent meg a LOVE, IN ITSELF kislemez! :) Egy újabb dal, amit eredetileg vesszővel írtak, aztán azt elhagyták (lásd még Now, This Is Fun, vagy Pleasure, Little Treasure).
És még egy Alan Wilderhez kötődő jubileum alvás előtt
És ha azt hittétek, hogy mára búcsúzunk, akkor tévedtek, mert "kell még egy szó": ugyanis egy újabb Recoil-kötődésű kiadványnak is ma van az évfordulója. A 2001-ben éppen ezen a napon Gift címen megjelent Curve nagylemezen egy dalnak, a Polaroid-nak Alan volt a producere. Mint ismeretes, a Curve énekesnője Toni Halliday, akivel Alan már dolgozott együtt 1989-ben a Time Turns Around című dal remixén, valamint az 1992-es Bloodline lemezen az Edge To Life és Bloodline című dalokban. Hallgassuk most a Polaroidot - benne van az a bizonyos Recoilos svung! :) Most pedig már tényleg jó éjszakát! :)
Black Box teljes verzió, a Liquid-korszak csodája
A Jezebel maxi negyedik, utolsó dala a BLACK BOX (COMPLETE), a korszak talán legjobb alkotása! Az eleje a Black Box intro a Liquidről, a vége pedig a Black Box Pt. 2 szintén ugyanonnan, ám ami a kettő között történik, arra alig vannak szavak: félelmetesen lüktető dobok, a Vertigen-ből ismert katalán lány, Rosa M. Torras kántáló szavai, Hepzibah Sessa suttogása, és egy teljesen fékjevesztett, élődob-hatású megőrülés - hogy aztán a "katasztrófa" bekövetkezése után ismét minden a békés maradjon... Ez az alkotás is az 1994-es repülőgépszerencsétlenségről szól, aminek Alan szemtanúja volt. A teljes mix egy részlete korábban már megtalálható volt az A Strange Hours maxi multimédiás részében, ám itt a Jezebel kislemezen mutatkozott meg teljes pompájában. Aki nem tudja, milyen a Recoil, ezt mutatnám meg neki először :)