Továbbra is Jonathan Miller: Stripped könyvének fordításából szemezünk:
"Mivel Martin Gore és Andy Fletcher még mindig dolgozott a Cityben, Vince Martinnak volt a legtöbb ideje, és ebből adódóan a legkevesebb vesztenivalója. Mindamellett nem egyszerű egy viszonylag ismeretlen együttesnek koncerteket lekötni. Vince hamar felismerte, hogy előnyös lenne, ha egy demófelvétellel tudna házalni a lehetséges helyszíneken. Rögtön Dave Gahan belépése után Vince megszervezte a leendő Depeche Mode első felvételét a valószerűtlen Lower Wapping Conker Company (Alsó-wappingi Vadgesztenye Társaság) nevű kis stúdióban, az essexi Barkingban.
Körülbelül huszonkét évvel az eset után Vince Clarke felvétellel kapcsolatos emlékei elég hiányosak - annál is inkább, mert a felvételről sincs már másolata. „Én voltam a tapasztalt, mivel korábban már dolgoztam stúdióban. Ha jól emlékszem, négy számot vettünk fel a demóstúdióban. Mivel semelyikünk nem tudta, mi a zengető, nem jöttünk rá, miért nem lett olyan jó a felvétel, mint az én korábbi demóm. Annál zengetőt használtunk, amitől nagyon jól hangzott.”
Gary Smith elkísérte a zenekart a felvételre, és állítólag egyedül neki van egy másolata az elkészült anyagból: „Ötven fontot fizettek egy szalagért a stúdióban, és csak nekem volt otthon kétkazettás magnóm, úgyhogy én vettem át az együttes minden tagjának egy példányban. Tehát eredetileg öt kazetta volt összesen. Fletch szerint mind eltűnt, úgy tűnik, az enyém az egyetlen, amimegmaradt. Ő évek óta nem hallotta. Akárhogy is, a demó olyan... nagyon nyers.”
Mikor Stephen Dalton megkérdezte, hogyan hangozhat a demó manapság, Andy Fletcher így válaszolt: „Azt hiszem, kicsit olyan Cure-os. Elég jó.” Tényleg? „Hát, talán.” Világos, hogy Robert Smith kortárs gótikus stílusának szelleme még kísértette a Composition Of Soundot.
Az első közös stúdiófelvételükről Martin Gore elsősorban folyamatos naivitására emlékszik, mellyel a bonyolult Yamaha CS5-ös szintetizátort kezelte. „Ismered azt a waugh-szerű hangot? Jó ideig leragadtam annál. Az első demó minden számában ugyanazok a hangok ismétlődnek.”
Akárhogyan sikerült is az első stúdiómunka, Vince Martinnak legalább már a kezében volt a Composition Of Soundra nagyjából jellemző felvétel, amit lejátszhatott a potenciális szervezőknek egyre rendszeresebbé váló londoni kirándulásain, illetve a Gary Smith által „helyi körnek” nevezett helyszíneken - Southendben és környékén. Fennmaradt még egy Rodney Martin-plakát - ezúttal futuristább betűtípussal, mint az előző heti Nicholas School-beli show ajánlója -, mely a Composition Of Sound 1980. június 21-ei, Top Alex-beli koncertjét hirdette. A kétfedeles gép és a számos bicikli értelmezését az olvasóra bízzuk, de a posztert illendően lefénymásolták - valószínűleg Andy Fletcher a munkahelyén és városszerte kiragasztották.
Robert Marlow szerint „nem volt sok hely Basildonban, ahol koncertezni lehetett”. Ezt Andy Fletcher is megerősíti. „Mivel Basildonban sehol nem lehetett játszani, legtöbbször Southendben léptünk föl, ahol nagy tradíciója volt az R&Bnek és a soulnak - a Goldmine-ban és hasonló helyeken. Southend nagyon jó hely volt: a The Feelgoods, R&B-s soullal keverve.”
Vince Martin és Rob Allen időleges szakítása már a múlté lehetett 1980. június 21-én, mivel utóbbi közvetetten, világosítóként részt vett a Composition Of Sound e korai produkciójában. „A Top Alex a southendi Alexandra kocsmában volt - magyarázza Marlow -, volt egy termük fent - Top Alex, érted? Én világosítottam a koncerten - be, ki. »Mit szeretnél ehhez a számhoz? Legyen világítás, vagy lekapcsoljam?«”
Steve Taylor Smash Hits-beli cikke még több részletet árul el a fellépésről: „Gahan így emlékszik a négyes felállás debütálására a southendi Top Alexben, mely elsősorban R&B- erődítménynek számított: »Nagyon jól ment - rázták a fejüket a popzenénkre.«”
Mindössze három kiválóan hordozható monofonikus szintetizátorával és egyetlen dobgépével a Composition Of Sound könnyedén utazhatott, a gyakorlatba átültetve Andy Fletcher megfigyelését: „Nincs szükség erősítőre, [aszintetizátort] csak be kell dugni a PA rendszerbe.” Kevés pénzzel a kasszában a zöldfülű basildoni srácoknak nem voltak menő szintetizátor-állványaik.
Robert Marlow: „Nem használták azokat az X-lábú állványokat, mert gondolom, meg kellett volna vásárolniuk őket. Azt hiszem, székeket használtak - székeket, bárszékeket vagy sörös rekeszeket, leterítve valamilyen lepellel. Kár, hogy nem volt nyoma némi szabászati eleganciának!”
Hallgassunk meg most egy dalt, Lieutenant Pigeon-tól: ez a Mouldy Old Dough, amelyet a korai koncertjein a Depeche Mode is játszott!
