"Daniel Miller sziszegésével induló dal, mániákusan csattogó hangjaival Nagy-Britanniában egészen a 6. helyig, Németországban pedig a 2. helyig repítette őket. Gore szadomazo képeket használt metaforaként a mindennapi életre vonatkoztatva (rabszolgamunka a melóhelyen, kormányok cselekvésképtelensége, családok napi küzdelme a túlélésért stb.), amit azonnal egyértelművé tett a szám kezdő bekiabálása: "It's a lot like life" (Ez annyira életszagú). A legtöbb ember szimpla szadomazo dalként tekintett rá, amit bizonyos mértékig igazolni látszott Gore kackiás fétis szerkója, amiben a következő hónapokban utcára merészkedett." (Steve Malins: Black Celebration).
" 'Master And Servant' az egyik dal, ami mutatja a fényt az alagút végén. Azt gondolják az emberek, hogy a szadomazo szexről szól, de ha megnézed, valójában nem is" (Martin, VOX magazin, 1993)
"A Master And Servant-ot 1985-ben (sic!) írtam. Akkortájt néha S&M klubokba és ehhez hasonlókba jártam szórakozni és elkezdtem látni az összefüggést aközött, ami ott történt és ami a való életben és a politikában történik. Ez volt az ötlet, ami a dalt ihlette" (Martin, 101 DVD, 2003).
"Egy újságban olvastam egy emberről, a Notthinghilli gyilkosról. Elvitt meleg fiatalokat a házába és megölte őket. És egy sor megragadt bennem, egy játék, amit nagyon érdekesnek találtam - általában "Mester és szolgáját" játszott velük." (Martin, 1984 rádióinterjú)
Az album mumusa – hiszen minden lemeznek van ilyenje –, már ami a befejezést illeti, a Master And Servant volt. A People Are People sikere kissé megijesztette őket. „Most mi lesz? Kezdünk nagyon populárisak lenni, Dan. Legyünk óvatosak...” Nagyon is igazuk volt, jól látták a dolgot. Tudatosan törekedtünk arra, hogy... Úgy gondoltuk, a következő kislemeznek nehezebben befogadhatónak és megint teljesen másnak kell lennie.
Rengeteg időnk ment el ezzel a dallal – nem csak a felvételével... Eléggé összetett szám volt... Amikor végre eljutottunk a keverésig, asszem’ ráment már vagy 7 napunk...
Emlékszem, képtelenül hosszú ideig szarakodtunk a keveréssel... Kicsit furcsán érzem magam... Azt hiszem, képtelen vagyok folytatni... Szeretném, de nem hiszem, hogy menni fog... Úgy rémlik, Gareth-tel az utolsó nap estéjén le sem feküdtünk. A terem padlóját elborították a szalagok csíkjai. Reggel indultunk a reptérre. Előző este kemény hóvihar tombolt, nagyon hideg volt. Akkor reggel 7-kor már három napja nem aludtam, hiszen késésben voltunk, s a végeredményt senki sem hallotta. Berendeltem őket a keverőterembe. Végighallgattuk a számot az elejétől a végéig. Az utolsó refrénnél jöttünk rá, hogy egy dobsáv hiányzik... Tíz napig tököltünk ezzel az egy számmal. Állati nehéz volt összerakni. Teljesen kiégtünk, mire végeztünk vele, erre nem vesszük észre, hogy kilőttük az egyik dobsávot... Vagy öt perce üldögéltünk és meredtünk bambán magunk elé, amikor valaki feltette a kérdést: „Na most mi legyen? Újrakeverjük...?” Mire mindannyian: „NEEE...! Úgyse veszi észre senki...”
Nos... Hogy is mondjam... Martin Berlinben lakott, szabados erkölcsű bárokba jártunk, sokat lógtunk ilyen helyeken, kicsit perverzkedtünk, ilyesmi... Fogjuk fel úgy, hogy a Master And Servant ennek popra hangszerelt lenyomata – gondolj csak a korbácshangokra, a sikításokra és arra a kedves lányra a videóban... Az egész egy kicsit... zaklatott volt... Zaklatott, de szellemes pop – gondoltuk mi...
Ez a pillanat azért volt nagyon fontos, mert úgy érezték: ha egy People Are People-szerű dal után egy Master And Servanttel is rukkolnak elő, a rajongóik akkor is kitartóan követik majd őket, s ez nagyon fontos...
Engem nem igazán zavart a dal szövege, s őszintén szólva az sem izgatott, hogy a közönség miként fogadja majd. Vonzó gondolat, hogy „felforgatónak” minősítenek majd..." (Az idézetek a Freestate.hu oldaláról származnak)
A Some Great Reward a MASTER AND SERVANT című dallal lép bele az albumzáró hármas őrületbe. Szintén nem a klipverziót mutatjuk, hiszen az albumverzió hosszabb! :)