Az album zárt, klausztrofób világába hirtelen a külvilág zajai szűrődnek be, sőt, akkor sem szűnnek meg, amikor megszólal Alan zongorája és Martin lágyan elkezdi a Depeche Mode egyik leggyönyörűbb alkotását, SOMEBODY című dalt. Martin lágyan, szelíden énekel - a hírek szerint a jobb beleélés kedvéért a dal feléneklése közben meztelenre vetkőzött a Hansa Stúdió pincéjében - és a szépséges hangulatot Alan magabiztos zongorajátéka kíséri. Bő 4 perc időtlen szépség az album nyugvópontján, bár aztán a dal végén a külvilág zaja újra felerősödik (talán valami kikötő és játszótér hangjai hallatszanak, meg egy szélesen derülő, koccintó társaság). A dal szívdobogással, néhány érzéki sóhajjal és aztán egy halk, de meglepően elidegenítő ismétlődő szintidallammal zárul - talán ez ismét a külvilág betüremkedése? A Somebody eredetileg Dave által énekelt dal lett volna, de aztán úgy döntöttek a stúdióban, hogy Martinnak jobban áll ez a lágy köntösbe csomagolt, a női nemnek szóló meglepően nyílt "ultimátum". A dalt Martin és Alan élőben rögzítette, és mindössze három alkalom kellett a tökéletes végeredményhez.
Hallgassuk Martin szavait a daláról: "A Somebody egy abszolút csavar nélküli szerelmes dal, szóval tuti nem egy anti-szerelmes alkotás... Jonathan Richman "vissza az alapokhoz" teóriáján alapszik. (...) Őszintén szólva meztelenül énekeltem a stúdióban, és a többiek leküldtek hozzám egy német lányt, hogy "ellenőrizze a vezetékeket".
Dave: "Leküldtük Steffit, hogy ellenőrizze a vezetékeket, mert tudtuk, hogy Martin meztelenül énekel, de a lány nem tudta. Hallottuk a sikítást és utána Martin hangját: "Ehh, ehh, sajnálom..."
A Somebody-ból szintén nem a klipet tesszük be (lesz még idén Blasphemous Rumours/Somebody kislemezzel foglalkozó teljes nap ;) ), hanem a törékenyebb albumverziót.
